Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-12-25 / 51. szám

AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA

Luther karácsonyi üzenete

KARÁCSONY

A keresztyén vallás abban különbözik a történelem folyamán kibontakozott mindenféle erkölcstantól, bölcseleti és metafizikai rendszertől, hogy nem elméletek, nem tanok és nem törvények összessége, hanem tényéké, vagyis mint az Ige mondja: élet és valóság. Fogantatok, született, szenvedett, meghalt, eltemet- tetett, feltámadott: sorolja fel időrendi sorrendben hitvallásunk azokat a történelmi eseményeket, melyekre keresztyénségiink épül.

Ezek az események megegyeznek az összes többi eseményekkel abban, hogy a tér pontosan megjelölhető helyén (Názárelben, Jeruzsálemben) és az idő egy bizonyos és pontosan megállapítható évében, hónapjában, napján következtem be. De különböznek a többi eseményektől egyetemességükben és személyes hatásukban,

A karácsony, Jézus Krisztus születése ezen túlmenőleg még: örvendetes esemény! Öröm az egész emberiség számára és öröm minden egyes ember számára.

Ez az örvendetes jellege minden más eseménytől megkülönböztet5, mert tér- és időben kijelölhetősége mellett lér és idő fölé emeli, vagyis megtör- téntségének épségben maradásával jelenné és jövővé és univerzálissá lesz!

A hívő ember számára a karácsony így válik egyszerre múlttá, vagyis megtörtént eseménnyé és élő, ható jelenné. A kereső, kétség útján botladozó számára ped'g ígéretlé, reménységgé és jövendővé. És mivel ígéretünk van arra — amit a múlt tapsztalata bizonyossággá tesz számunkra —, hogy „leszen eljövendő“, a mult, a jelen és a jövő, az egyetemesség és a személyes döntés együtt alkotják az örömhírt, az Evangéliumot.

Az Egyház feladata tehát a karácsony öröm-üzenetét belekiáltani a világba! M;nt ahogy Pál apostol tette, amikor így szólt, így írt: „Örüljetek és ismét mondom, örüljetek.“

Az Egyház örömhírt hirdeti Ha ezt hűségesen és állhatatosan cselek- szi, akkor maga is örvendező Egyházi Tudatosítsuk hát ezt az örömöt! Annál jobban ragyog az örömhírt vivőnek az arca, annál gyorsabbak a lábai és zengőbb a hangja, minél jobban átél5, megérti, szívében forró boldogságban füröszti az örömhírt, amit vinni, mondani, hirdetnie 'kellI Ismételjük el magunkban újra meg újra százszor és százszor! A világban született meg' a Megtartó. Az Ige testté lett: Názáret városában időszámításunk kezdetén. És ezt az örömhírt a jelenvaló vHágba, a mostani világba kell belekiáltanunk.

De nemcsak kell, hanem lehet és szabadi Magas szószékről, kivilágított lemplomainkban. Hangos szóval hirdetik lelkészeink, bibbakörökben, gyülekezeti összejöveteleken evangé- lizátoraink. És senki sem tiltja, senki sem gátolja őket! Félre szomorúság! Nem földalatt' katakombákba rejtőzött, félelemtől remegő Egyház vagyunk, hanem hegyen épített város, magas gyertyatartóba helyezett világosság!

És ha azt érezzük, hogy nagy-nagy örömünket nem tudjuk elég hangosan kiáltani belé a világba, mikrofonba szólhatunk és az éther hullámai viszik és hangszórók harsogják az Evangéliumot. És ha olyan szószékre vágyunk, melyről szavunk az ország legtávolabbi zugába is elhallatszik,

egyház.: saj ónk szárnyaira ültetjük igehirdetésünket. Rotációs gépek nyomtatják, újságok, könyvek, trac- tátusok viszik, hordják az örömhírt.

Örömhírt hirdető Egyházam, ó bár tudnál magad is Örvendező és hálát adó Egyház lenni. Ó bár karácsonyra kisimulnának az igehirdető arcok és hálaadással és engedelmességgel telnének meg a szivek és a Rbak fürgén és bátran járnának ebben a vTágbanl

Mert ha Istennek úgy tetszett, hogy Szent Fia ebben a világban szüleiéit meg és az Egyháznak ebben a világban lelj az Igét hirdetni, akkor mi se húzódjunk el ettől a világtól. Ne akarjon kimenekülni belőle senki, ne rekessze ki magát belőle, hanem adjon hálát Istennek, hogy egy emberségesebb, békét sóvárgó, békét építő és védelmező világban élhet. Ne hallgassuk el hát, hogy örvendező Egyház vagyunk és különösképpen adjunk hálát Istennek, hogy ami megtennünk parancsolt, azt mi itt és most szabadon, bátran, örvendezve meg is tehetjük.

Dr. Reök Iván

ISTEN SZERET

És lön azokban a napokban. Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeírattassék.

Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénus volt a helytartó.

Mennek vala azért mindenek, hogy beiraltassanak, kiki a maga városában.

Felmenő pedig József is Gali- leából, , Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt.

Hogy beirattassék Máriával, aki néki jegyeztetett feleségül és várandós vala.

És lön, hogy mikor olt valónak, heteiének az ő szülésének napjai.

És szülé az ő elsőszülölt fiát; és bepolyálá őt és helyeztető öt a jászolba, mivel hogy nem vala nékik helyük a vendég- fogadó háznál.

Valónak pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

És imé az Úrnak angyala hozzájok jőve, és az Üinak dicsősége körülvevé őket és nagy félelemmel megfelelnének.

És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy őrömet, mely az egész népnek öröme lészen:

Mert született néktek ma a Megváltó, ki az Ür Krisztus, a Dávid városában.

Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepó- lyálva feküdni a jászolban.

És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dicsérik és ezt mondják vala:

Dicsőség a magasságos meny- nyekben az Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jó akarat!

Darvas József a bányakerület új felügyelője

Hallottuk az angyalnak a mi Urunk és Üdvözítőnk születéséről szóló örvendetes, magasztos karácsonyi prédikációját, de ne úgy tekintsük annak hirdetését, mint valamely más, világi, köznapi történetet, mellyel megelégszünk, ha egyszer hallottuk s megértjük, am t belőle tudnánk kell — miiként, fájdalom, Isten Igéjét is a legtöbben hallgatni szokták, mint más egyéb emberi fecsegést, melynek már a hallásával is megelégszünk.

Ellenkezőleg, olyan hallgatóknak és tanítványoknak kell lennünk, — mire az angyal nem csupán a pásztorokat initá, hanem mindenkit, akinek e megtartó született, — hogy szívünk a szüle ést örömmel hallja, befogadja és megtartsa. Amint látjuk, hogy maga az egész angyaii sereg is újjongva énekel Istennek erről a művéről. A pásztorok sem elégszenek meg azzal, hogy az angyalokat látták és hallották, hanem azonnal, éjnek éjszakáján útrakelnek, a gyermeket a jászolban keresik és meg is találják, tőle vigaszt és örömei nyernek, lelkileg megerősödnek, Öt mindenütt, amerre csak járnak, örömmel hirdetik szívből dicsérvém és dicsőítvén érte az Istent. Valamint Mára, a gyermek anyja és az evangélista elbeszélése szerint, mindezeket nagy örömmel magában tartja é® szívében forgatja.

Azt akarja Isten, hogy ennek az üzenetnek mi is ilyen hallgatói legyünk. Mert másként hasz- nnal és üdvösségünkre nem hallgathatjuk azt. Boldogtalan, elkárhozolt emberek azok, akik ezen beszédből sem örömet, sein javulást nem merítenek, sem hi'et, sem hasznot nem nyernek, mint az ördög az ő angyalaival együtt, akik e törlénetet szintén igen jól tudják, de csupán kárhozatukra.

Az angyal immár e prédikációjával annyit juttatott nekünk, hogy az Anyaszentegyház arról az idők végéig taníthat s tovább prédikálhat. Méltányos és reánk nézve sz nt kötelesség, hogy szorgalmasan tanuljunk, gyakori elmélkedés által szívünkben ébreszthessük, fejlesszük, jól bevéssük és megtartsuk azt s ilyenformán ezen egy angyali prédikációból sok prédikációt készít- |

sünk. Mert olyan tűzszerszám s kanóc ez, mely a mi hideg szívünket újra, meg újra meggyújtani és fel- mdltegíteni képes. Ez a beszéd olyan forrás és kútfő, mely minket a harc füzében s a romioűhatattain javak után való szomjúságunkban újra meg újra üdít és itat, mint örök életre csörgedező élő víz.

Ebben van ugyanis biztos vigasztalásunk és hatalmas erősségünk a megpróbáltatások és féléi írnek ellen s egyszersmind szükséges inlelem is, hogy az elbizakodástól s ezen isteni csoda jótéteményről való megfelédke- zéstől őrizkedjünk.

Minden abban az Igében rejlik, melyet az angyal szájából hallunk: „Ma született linéktek a megtartó, ki az Ür Krisztus“. Ez legyen a legfőbb kincs s ébresszen nagy és őszinte örömöt azoknak szívében, akik üdvözölni, Isten kegyeimét, a lelkiismeret vigasztalását és az örökélet biztos irományét elnyerni kívánják.

Ezeknek szól az angyal, biztatva őket,' hogy ne féljenek. Kiket is illetne másokat e beszéd, s mivégre intene Isten a megszületett Üdvözítőről szóló üzenete által örömre, ha azoknak a szíveknek nem szólna az, akik levertek és bánatosak s egyébként is sem örömben, sem vigasztalásban részük nincsen, akiket gond, aggodalom és búskomorság vesz körül, mintha Isten haragudnék rájuk, amint ez rendesen a szent élelüeket s kegyes szívűeket szokta bántani s attól félnek, hogy az őket a pokol fenekére fogja taszítani, mert érzik bűneiket, melyek lelkiismeretűkre nehezednek s kénytelenek bevallani, hogy Isten itélőszéke előtt meg nem állhatnak.

És éppen ez az Istentől való félelemnek és rettegésnek fő oka. Mert ha bűn nélkül valók volnánk, akkor se haragtól, re haláltól, se pokoltól nem kellene tartanunk, sem pedig Istent kerülnünk. Mivel1 azonban szívünk ilyen aggodalmas, bánatos és szökésre kész, ezzel önmagunkat vádoljuk. aminthogy igaz is, hogy mii elletünk miatt Istien előtt meg nem állhatunk és semminemű teremtmény ebbéli félelmünktől meg nem szabadíthat. Icniz imyiam, hogy az istentelenek szívük keménysége és megálalkodoi'.itsága miatt ezt egyideig nem érzik, de mégsem mentesek attóű ők síéin, hanem végre is hirtelen üt az ő órájuk isi s mint mennydörgés és vtiillámláis a pokol fenekére sújtja le őket.

A kegyeseket azonban folyton nyomja és gyötri ez a tudat, önmaguk miatt nincs nyugtuk és semmiféle teremtmény nem vigasztalhatja meg őket, ha szívüket e félelem megszállja, mert belülről, önön szívükből s az Isién haragjától reszkető lelkiismeretűkből fakad az.

Ha e harag fenyeget s Krisztus Igéje által vigasztalásával szívünkbe nem világít, akkor bekövetkezik a kétségbeesés s ama boldoglalan embert elnyeli a halál és pokol.

Azért nem segít itt senkin a földi öröm, vagy az emberi külső múlandó javakból eredő vigasztalás mart ez már magában véve nem tiszta, sem pedig maradandó, hanem inkább több epét, minit mézet tartalmaz, az öröm óráiba its gyak ran undort vegyít s végül íztelenné és keserűvé váyik.

Más vígasztalásna van tehát szükségünk, mely nem e földiről s az emberek közül váltó, hanem amelyet a Mcininyböl e gyermek felől nyerünk. Ámde ezt a mennyei hírnök nem úgy mulatja be nekünk, mint ahogy a messiásról szóló üzenetet várták, mely nekik azt Ígérné:

Ma született tinéktek a ti királyotok és uratok, akik nektek sok aranyat hoz s titeket e világ örömeiben részesít, miként azt óhajtjátok, nem — úgymond — azoknak én nem vagyok hírnöke, akik ebbe helyezik vigasztalásukat és reményüket, egyébként pedig félelem és rettegés nélkül járnak, nem tudják, nem érzik, hogy mi az Isten haragjától való felelem és rettegés és a pokoltól való iszonyodás.

De igenis, nekteik szegény pásztoroknak s a hozzátok hasonlóknak szól az én hirdetésem, a szegény, vl- gasznélkiiti leflkiIsmeretneknek, akik ezen nyavalyájukban segítséget keresnek, akiken e földön, pénzzel és vagyonnal, avagy világi örömökké’ nem segíthet, hogy Istennel szemben elégedettek és nyugodtak lehelnének, csakis egyedül ő. Igen, tihoz- záfok küldettem, nektek hirdetendő, hogy van már Üdvözítőtök.

Lapzártakor érkezett a hivatalos jelentés a Bányakerüleli felügyelőválasztás eredményéről. A szavazatbontó bizottság Kökény Lajos egyházmegyei felügyelő elnöklésével elvégezte munkáját. A szavazás ered- ményeképen Darvas József, a Luther Társaság elnöke, szenletor- nyai felügyelő, építésügyi miniszter 174 szavazatot kapott, ücskay Frigyes 16 szavazatot, s még három személy 2—2 szavazatot kapott. 22 szavazat érvénytelen volt, négy egyházközség nem szavazott.

Így Darvas Józsefet óriási, kb. 90 százalékos többséggel emelték a gyülekezetek a felügyelői tisztségbe. Megválasztása óriási örömet okoz

egyházunkban, ahol Darvas József eddigi egyházszeretettől áthatott cselekedetei ismertek. Megválasztása fordulópontot jelent ebben a hatalmas egyházkerületben, ahol a felügyelői tisztség oly régen betöltetlen.

Kemény Lajos püspökhelyettes, Qa.idy László valiástam ó igazgató és Kökény Lajos egyházmegyei fel- ügyem vezetésével küldöttség vitte meg Darvas Józsefnek megválasztása hírét, aki azt örömmel fogadta.

A püspöki hivatal közlései szerint Darvas József beiktatása 1950 január havának közepén várható egyházkerületi közgyűlés keretében.

Darvas József építésügyi és köz- munkaügyi miniszter az új bányakerületi felügyelő 1911-ben Orosházán született. 1932-ben Kiskunfélegyházán tanítói oklevelet szerzett, de állási baloldali magatartása miatt nem kapott. Kora ifjúságában résztvett a falukutató mozgalomban; Újságíró volt, de ezenkívül számos szépirodalmi munkával, regénnyel és novellával, szociográf'ai tanulmányokkal gazdagította a magyar irodalmat. Elnöke a Luther Társaság-nak és fő- szerkesztője a Szabad Szó-nak.

Legjelentősebb művei: „A legnagyobb magyar falu“, „Egy parasztcsalád története“, „Szakadék“, „Ha- rangos kút“, „Törökverő“, stb. Mindenegyik a magyar szegényparasztság és magyar nép sorskérdéseivel foglalkozik.