Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-04-30 / 17. szám
Evangélikus Elet Á MUNKA Közismert az élcelődő megjegyzés: Istentiszteleti-rend, 1949 május 1-én. Deák-tér 4. (ifjúsági) d. e. 9. Deák-tér 4. (gyermek) d. e. 10. Deák-tér 4. d. e. 11. Deák-tér 4. (úrvacsora) d. e. 12. Deák-tér 4. (evangél.) d. u. 5. Fasor (ifjúsági) d. e. fél 10. Fasor (úrvacsora) d. .e 11. Fasor d. u. 4. Dózsa György-u. 7. d. e. fél 10. Üllöi-út 24. d. e. fél 10. Ü!lő-út 24. (úrvacsora) d. e. 11. Rákóczi-út (szlovák) d. e. 10. Rákóczi-út d. e. fél 12. Rákóczi-út d. u. 4. Béesikapu-lér d. e. 9. Bécsikapu-tér (gyermek) d. e. 10. Récsikapu-tér (úrvacsora) d. e. 11. Ostrom-utca 31. d. e. 7. Toroczkó-tér (úrvacsora) d. e. 8. Óbuda (úrvacsora) d. e. 10. Óbuda d. u. 4. Böszörményi-út 2/a d. e. 9. Böszörményi-út 2/a d. e. 11. Böszörményi-út 2/a (evangél.) d. u. 6. Fóti-út 22. d. e. fél 10. Fóti-út 22. (úrvacsora) d. e. 11. Fóti-út 22. d. u. .4. Tomori-úti iskola d. e. 8. Zugló d. e. 11. Zugló d. u. 4. Thaly Ká!mán-u. 28. d. e. fél 10. Thaly Kálmán-u. 28. d. e. 11. Kőbánya d. e. fél 10. Kőbánya d. u. 4. Simor-utca d. e. 11. Plachy Lajos Piacim Lajos Piachy Lajos Plachy Lajos Piachíj Lajos M un ez Frigyes Pásztor Pál Pásztor Pál Pásztor Pál Grürtvalszky Károly Fekete István Szilády Jenő dr. Grünvalszky Károly Fekete István Ruttkay Fjemér Ruttkay Elemér Sréter Ferenc Sréter Ferenc Sréter Ferenc Dezséry László Dezséry László Danhauser László Danhauser László Danhauser László id. Ftimár Jenő ifj. Rimár Jenő ifj. Rimár Jenő id. Rimár Jenő Ferenczy Zoltán Scholz László Szabó A’-adár Halász Kálmán dr. Gádor András Korén Emil Bándi István „1949 május 1-től kezdődően a nyári hónapok alatt minden vasárnap reggel 7 órakor a kirándulók számára II., Ostrom-utca 31. szám alatt (Széna-tér mellett) istentiszteletet tartanak.“ * r „én is elmennék a munka temetésére!“. Nehéz robotból pihenésbe felegyenesedő, megsanyargatott tagjaikat sziszegve fájlaló dolgozók, arcukon a kimerültség keserű barázdáival, homlokukon a gond ráncaival s a verejték gyöngyeivel, nem egyszer sóhajtották már világgá a kérdést: vájjon ki találta fel a munkát? ... Az emberiség évezredei folyamán, százmilliók kéjes készséggel gondoltak már a robot urának és feltalálójának kivégzésére. S íme, május elseje, a munka ünneplésévé nemesedett. Tökéletes és tudatos értékelése ennek az ünneplésnek azonban, elsősorban a bibliaforgató ember számára válik természetessé. Ö ismeri jól a munka feltalálóját. Isten az. A biblia első lapjai tudósítanak bennünket arról, hogyan munkálkodik Isten kezdettől fogva. A teremtés hat napja, Isten első munkálkodása e földön. S amint Isten az embert megteremtette, azonnal munkába is állította: „És vévé az Üristen az embert és helyező öt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze aztl...“ (I. Mózes 2, 15.) Tbhát nem a bűnbeesés következménye volt csupán a munkakötelezeltség. Isten volt az első dolgozó s az embert a maga munkatársává tette. „Isten munkatársai vagyunk!“ (I. Kor. 3, 9.) Ebben vált Istenhez méltóvá elsősorban az ember. Ez az ő első méltósága. A munkai. — Ebből következik, hogy a munka: méltóság és a munka: felelősség. — Isten munkatársai va- gyunlk. Tehát csak társak. Isten az élmunkás. Nem is lehetünk többek, hiszen óriási a különbség Isten alkotó munkája s az ember dolgozga- tása közölt. Isten a semmiből alkotott, teremtett mindent, mi a valamiből készítgetünk valamit. Felhasználhatjuk Istennek kezeinkre bízott erejét, anyagát és eszközeit. A földműves elveti a szemet, amelybe Isten helyezte bele az Életet. Isten az, aki a földben is elfészkelte az élet és növekedés alapfeltételeit és ő az, aki esőt, napsütést és szelet rendel és bocsát reá a zsendülő vetésre. Az ember pedig, megfelelő s a tőle megkövetelt munka árán, haszonélvezője az isteni teremtő erőnek. Amint az ember balgán megkísérli, hogy maga váljon teremtővé, elromlik a kezében minden lehetőség. Elrettentő példája ennek aiz emberi botorságnak a bábeli toronyépítés. Égigérő tornyot akartak emberek Isten nélkül és Isten ellen építeni. Bámulatos eredményt érlek et. Amíg Isten közbe nem szólt. Egyetlen kézlegyintésével rommá omlasztotta a tornyot és világgá szórta az elbizakodott embert. Isten "gondoskodik arról, hogy ez ember csak munka-társ legyen s ne a munka ura. (Amerikának bizonyos részein őserdőket irtottak ki, az így nyert területek! feletti uralomért. Azóta elemi csapások, viharok, árvizek pusztítják és teszik használhatatlanná ezeket a területeket és lehetetlenné azok igénybevételét.) A munka tehát nem uralkodásra jogosító tényező, hanem kegyelem. Wilkens szerint: a munkaerő: Isten kegyelmi ajándéka, a munkaidő: Isten kegyelmi ideje, a munkacél: Isten dicsősége. Ezért a munka, csak Isten áldásával eredményes. A munkatárs nem saját elhatározásait kell, hogy megvalósítsa, hanem a főnökét. Az ember, Istenét. Isten akarata szerint kell munkálkodnunk. De éppen a munkának ilyen értékelése teszi nyilvánvalóvá, hogy milyen méltóság és dicsőség Isten munkatársának lenni. Hatalmas, mindenható Űr Ő s mégsem maga intéz müident. Kezeket és lábakat, emberi eszközöket vesz igénybe, teremtő akaratának megvalósítására. Ezek az eszközök Jehe- tünkl Hallatlan dicsőség! Embermilliók imádkozzék: „ ... mindennapi kenyerünket add meg minékünk mai..." s Isten, embermilliók tevékenységének igénybevételével tesz eleget ennek a kérésnek. Csupán egyszerű reggelidre gondolj. A kenyeredet földművesek vetése, szántása, boronálása, trágyázása, aratása, cséplése, molnárok, kereskedők, pékek vagy háziasszonyok koránkelése és sokféle fáradozása tette az asztalodra. A tejet, a vajat, ugyancsak fölművesek, tejgazdasági munkások tucatnyi munkája és gondja eredményezte. A kávédért, forró égöv alatt, idegenfajú emberek verejtékeztek, kiket talán megvetsz különféle szempontokból. Marcona tengerészek, nem egyszer halálos veszélyt rejtő viharokon szállították számodra. Vasutasok éjjel-nappali nehéz szolgálata hozta szinte a házadig. S valamenyiük mögött, szinte az ismeretlenség homályában robotolt az ipari munkás, aki a mindehhez szükséges gépeket és eszközöket gyártotta, a bányász, aki a föld mélyéből termelte ki a mindent használhatóvá formáló, a járműveket mozgató tüzet. így nézz végig, az életedet fenntartó élelmiszerek és - használati tárgyak során, a ruházatod, a lakásberendezésed nélkülözhetetlen objektumain, hogy meglásd és értékelni tudjad: milyen sok mindent mozdít meg és parancsol a munkapad mellé éretted, a nagy munkaadó: Isten. Ezért nem lehet különbség a munkamódok értékelésében. Minden kézmozdulat és agymozdulat szükséges volt és fontos. De minden a maga helyén. A trágyázás munkája sem kevésbbé, mint más. A munkamegoszlásban lehet különbség, de nem ■a munkaértékelésben. Nem csupán kéz volt szükséges hozzá, de fej is, nemcsak ásó, hanem a toll is, nemcsak az ököl, hanem a homlok is. Munkavezető és munkás nem nélkülözhetik egymást. De ugyanígy fontos a felsőbbjég is, amelyik biztosítja a munkához szükséges békét, biztonságot, nyugalmat, kedvet, munkaalkalmat teremt és igazságos munkabért ad. A munkakör tehát ugyanilyen közösséget teremtő, egy egész népet minden rétegében egymáshoz kapcsoló és egy- másrautaló Isten által adott tényező, mint az emberszeretet. Csak így lehetünk Isten munkatársai és csak így remélhetjük tőle a munkában és annak eredményében várt és ténylegesen rejtő áldást. Egy Lengyelországi templom freskóján, tarka virágágy felett két kar látható. Az egyik ültet, a másik öntöz. Felülről fény sugárzik a képre s egy mondat hirdeti: „A Deo incrementum“ Istentől a növekedés! A feladat különböző. ültet az egyik, öntöz a másik, de az életet Isten adja. Ez, nagy felelősségérzettel kell hogy eltöltsön bennünket. Rajtunk múlik, hogy a mű elromlik-e vagy megvalósul. Nem állhatunk oda. Isten és ol munka közé s nem választhatjuk el a keltőt egymástól. Tudatában kell lennünk annak is, hogy Isten a munkafőnök, mi csak munkatársai vagyunk s ezért Istennek engedelmességgel, egymásnak pedig megbecsüléssel tartozunk. Korinthusban Pál után, egy szellemes fiatal prédikátor, Apollos munkálkodott. Sokan Pálnál többre értékelték s szakadások támadtak és pártok a gyülekezetben. Erre mondotta Pál: „Én plántáltam, Apollos öntözött, de az Isten adja vala a növekedést. Azért nem aki plántál a fontos, sem az aki öntöz, hanem a növekedést adó Isten.“ (I. Kor. 3, 6—7.) Pártoskodással és különbség- tevéssel nem gátolhatjuk és nem ronthatjuk Isten munkáját. Mert nem a mi dicsőségünk és méltóságunk a lényeges, hanem egyedül Istené. Ne kívánjuk feltétlenül munkánk gyümölcsét sem, kizárólag a magunk számára. Ne csak azért ültesd az almafát, hogy magad egyél róla, hanem kívánd annak gyümölcsét gyermekeidnek és utódaidnak is. Te is sok olyan gyümölcsből élsz, melynek fáját elődeid ültették. Isten, a munkaadó, nem reád és jelenedre gondol csupán, hanem sokakra és a jövőre is. Hogy munkádból mi lesz nem a te dolgod. Csak végezd az* becsületesen a maga helyén és idején. Minden időben! A földművesnek is vetnie kell a vetés idején, tekintet nélkül arra, hogy kedvező az időjárás vagy nem. Ahol elmulasztják a vetést, ott nem lesz aratás sem. A munka ünnepén ezeket tartsd szem előtt s ne feledd: Isten munkatársa vagy. Nem tudod meddig lehetsz az: élj az idővel! Isten munkamezeje az egész világ. A ház, az istálló, a szántóföld a munkapad, az íróasztal, a konyha és így tovább. Vedd át, a munka Atyjának kezéből a magad feladatát. Bogya Géza Pap-diplomaták Noha a protestáns teológiai iskolákon a sok tantárgy mellett nem tanították soha a külpolitika művészetét, az európai kultúrtörténelem folyamán sok olyan papnak nevével találkozunk, akik népük és a népek közötti nagy problémákban komoly és értékes diplomáciai szolgálatot végeztek. Napjainkban olvasható az, hogy külföldi és magyar protestáns lelkészek részben megbízatásból, részben lelkiismereti küldetésből a legfele- lősségteljesebb fórumok elé állnak és nyílt kiállással küzdenek azért, hogy igazságot szerezzenek a népek óhajának. Az a sok külföldi protestáns lelkész, aki már régóta szolgál ilyen beosztásban, egy kis meghökkenéssel figyelheti azt, hogy rövid évek óta hazánkban megváltozott a helyzet. Évtizedekkel ezelőtt a skandináv államok olyan jó anyagi körülmények között voltak, hogy a legnagyobb városokban akkreditált követségeik mellett követségi lelkészi állásokat tarthattak fenn. Ezek a lelkészek sokszor lettek „szolgálaton- kívüli“, de igen hasznos diplomatáit. A kis skandináv államok látták be a leghamarább, hogy a papok, s tegyük hozzá, a prostestáns lelkészek igen jó diplomaták lehetnek. Egyik püspökünkről jegyezte fel a sajtó néhány napja, hogy még így magyar püspök nem beszélt. Politikus mondta ezt egy magyar protestáns papról. S nem itthon, hanem a legjelentősebb nyugati fővárosban. A püspök egyháza örömmel ad hírt erről a közlésről. Azok az angolszász hatalmak, melyeknek papjai egyenként jártak látogatóba nálunk századunk kezdete óta, megszokták azt, hogy követségeik mindenben segítségükre siettek utazásaikban. Nagy hatalommal körülvéve látogatták meg a kis protestáns egységeket s bennünk mindig a csodálattal vegyes tisztelet lángolt fel szavaik hallatára. Ilyen körülmények között ez jórészben érthető is volt. A magyar pap-diplomaták majdnem olyan felszereléssel végzik diplomata szolgálataikat, mint a Jézus küldötte apostolok cselekedték azt. De úgylátszik ez az evangéliumi beállítás — s ennek örülhetünk legjobban — szavaikat megédesítik s megérzik beszédükön azt, hogy a lélek küldte őket s az igazság bajnokai. Ezek a pap-diplomatáink úgy érezzük előfutárok. Bizonyosan el fog jönni hazánkban annak az ideje is, amikor pl. a skandináv államokba a követségi szolgálatot evangélikus lelkészek látják el. Hiszen ezekben az államokban, ahol nemzetünkkel a barátság a legelevenebb s velük a gazdasági kapcsolatok felvétele mindig a leghasznosabb volt, éppen evangélikus pap követeink tudnának legjobban és legeredményesebben használni az országnak. Bölcs az a kormány, amely tud válogatni állampolgárai között s minden szolgálatra a legszükségesebb és a legmegfelelőbb embert állítja. Isten b&Uessétfe Isten békessége nem föltétlenül olyan valami, amit érzünk. Sem pedig valami meggyőződésbeli állapot. Sokszor épp akkor lakik a szívünkben, amikor nem is gondoljuk. Isten békességében'élni ezen a világon anyagit jelent, hogy az ö ereje őriz. ,4 mennyben ez egészen más: ott a harc utáni boldog megpihenést jelenti. Muuk Kaj Mindezt értünk ö, aki az élet kenyere —• működését negyven napi koplalással kezdte. Ö, aki maga az élő víz — így fejezte be földi életét: szomjúhozom. ő, aki királyok Királya — fizette meg értünk a bért. ő, aki felszárítja könnyeinket — hányszor volt kénytelen sírni! ö, akit egy rabszolga áráért, 30 ezüstért elautak — szabadított meg minket a bűn rabszolgaságából. Ö, aki meghallgatja imádságainkat — maga is imádkozott értünk. Ű, aki szenvedett és meghalt — legyőzte a halált, s a gonosz hatalmát. Sana. örül mi szivünk, Mikor ezt halljuk: A templomba megyünk, Hol Úristennek Szent Igéjét halljuk. Megállók itten, Örök Úristen, A te templomodban És tiszta szívvel Dicsérünk tégedet. Áldd meg Üristen A te népedet, Kik téged szeretnek, Tartsd meg közöttünk A gyülekezetét. Nyugdíjazandó papok A 457 Ft havi nyugdíjon borzad egy hozzászóló idős lelkésiz. Bizonyára sem ő, sem a közvélemény nincs tájékozva, mennyi egy tanár nyugdíja. Hadd álljon itt egy adat. Budapesti (tehát legmagasabb lakbérosztályba tartozó), V. fiz. o. I. fokozatában nyugalomba ment, teljes szolgálati időt kitöltött, 25 éves igazgatói szolgálattal nyugdíjazott tanár 324 Ft nyugdíjat, 15 Ft lakbérsegélyt, felesége után ehhez 33 Ft (családi pótlék -j- lakbérsegélyt) élvezett 1946 novemberében. Ez összesen 372 Ft. S ez a legmagasabb elérhető nyugdíj volt, senki sem kérdezte, elég-e, elfogádja-e az illető. Nem kell mondani, hogy háza sincs az illetőnek, egész szolgálatából megtakarított kis pénze is elveszett — mennie kellett, aki üde és fiatalos lett légyen is, pedig utolsó napjáig tevékeny volt s nem „totyogott‘‘ évtizedeken át, visszaélve hívei türelmével. Sauna A halál szolgája Egy borkereskedő szétküldötte árjegyzékét — mint máskor is — állandó vevőinek. Az egyik árjegyzék a következő kisérő írással érkezett vissza: I A „címzett — a férjem a napokban halt meg — az ön szives mellékelt segítségével“. Képzőművészet Perl rótt Csaba Vilmos képei (Rákóczi-út 30.). Egy ma is a nyugat hatása alatt élő művész, akit megejtett Páris elegáns bája. A képek tisztára a „festés“ világán belül történő funkciók eredményei. Nagyon egye- düllévő s egy kissé érdektelen is. Ez az a művészet, amelyről azt mondja Wilde Oszkár: „nem fejez ki egyebet, mint saját magát.“ Nem nyújt mellbevágó élményeket a festőiség terén, épp ezért annál szembetűnőbb zárkózottsága, állapotszerűsége, álmossága. Az az érzésünk, hogy olyan valaki, aki nagyon figyeli saját lába- nyomát, és sokszor visszalép abba. Jellemző, hogy két kivétellel csupa csendélet és tájkép szerepel a kiállításon. A változatosságot csupán az egyszer errébb, másszor arrébb beállított köcsög, virág vagy alma adja. Megfestésében viszont ugyanaz az élmény vonul végig. Az ecset vagy kés ugyanazzal a magatartással szalad végig a felületen. Ha egy festő olyasvalamit fest, ami élményt jelent számára, akkor a kép minden pontja ezt kell, hogy sugározza. Az életet mindig teljességében szemlélhetjük csak, teljessége pedig végtelen sokoldalúsága. Ugyanabban a megjelenési formájában is mindig mást nyújt. Mikor Van Gogh megfestett egy kis fát, vagy egy szemétdombot a nap különböző szakaiban, akkor ezt érezte. Hogyne vethetnénk a szemére valakinek, ha még különböző természeti tényekből is hasonló élményeket szűr le. Oka kétféle lehet, vagy a kifejezőkészségnek modoros hanghordozása, vagy a benyomások iránti kellő rugalmasság hiánya. M. S. Evangélikus diri Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért felel: Dr. H. Gaudy László főszerkesztő Szerkesztő: Dezséry László Szerkesztőbizottság: Dr. Geleji Dezső, Groó Gyula. Dr. Gylmesy Károly. Szerkesztőség: Budapest. IV., Fehérhajó-u. 8-1*. IL I Telefon: 18«—SS1 Kiadóhivatal: Budapest, IV., Pehérhajó-u. 8—1*. félem. 7. Felelős kiadó: Sülé Károly Előfizetési árak: Negyedévre: 12 ft Félévre: 24 ft Egészévre! 48 ft Postatakarékpénztári esekkszáma: 21.412. Hirdetések árai milliméter soronként 2.5# forint Független-nyomda, Budapest, EötvBi-u. 11 Felelős: Földi Vilmos vállalatvezet*
