Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-05-07 / 18. szám
ITT. évfolyam 18. nemű. Egyes szám ára \ forint. 1949 május 7. AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZOVETSEG LAPJA Vető Lajos tiszai püspök nyilatkozata a párisi békekonferenciáról fető Lajos tiszántúli evangéli- s püspök csütörtökön este érkeit vissza Parisból, ahol mint a yolclagú magyar békedelegáció gja résztvett a párisi nagyjelentőségű békekongressznson. Vető Lajos püspök az Evangélikus Élet munkatársának párisi utazásáról s ottani megbeszéléseiről a következőket mondta: — A magam részéről, mondhatom, igen nagy örömmel és lelkesedéssel mentem ki Parisba, már azért is, mert minden jó evangélikusnak szívügye a béke, amely úttal evangélikus meggyőzőig. A háború hőn — Nekünk régi felfogásunk, y a háború a legnagyobb bűn, csak azért is, mert az összes :ő kérdéseket a népeknek bé- , úton kell meigoldaniok. A há- jrú éppen olyan elavult dolog ■ár, mint a párbaj, vagyis kiment a divatból. Gyerekes dolog volt a párbaj is, amely nálunk Horthyék korszakában bizonyos társadalmi osztályok büntetlen privilégiuma yolt. Bizonyos, hogy a keresztyén- ség a maga részéről megtesz mindent, hogy a háborút, mint divat- játmúlt dolgot, a feledés fátylával borítsuk, mert a háború egyike a legborzasztóbb dolgoknak, amelyet a történelem ismer. Mindent el kell követnünk, hogy a háborút és a háború gondolatát megsemmisítsük. Mivel a kongresszus ezt a célt szolgálta, ezért örülök annak, hogy résztvehettem ezen a párisi nagy- jélentőségű világkongresszuson. A párisi kongresszus eredményeivel mi a legnagyobb mértékben meg voltunk elégedve s a kongresszus határozatai a legvérmesebb reményeket is felülmúlták. Nagyjelentőségű dolog volt az is. hogy a párisi kongresszuson a világiakon kívül nagyszámú pap vett részt. Különösen igen nagy volt az angol papok száma. Volt ezenkívül négy lutheránus pap is és nagyszámban voltak ott a katolikus lelkészek is, akikkel a legnagyobb összhangban működtünk együtt. A katolikus lelkészek Boulier abbé vezetésével ttek részt a konferencián. „A pápa politikai dolgokban nem csalhatatlan“ — Nagyon érdekes volt a kongresszuson résztvett katolikus papok álláspontja, akik Boulier-vel együtt nem szűntek meg hangsúlyozni a Vatikán álláspontjával ellentétben, amely azt jelentette ki. hogy a katolikus papok a kongresz- szusün nem képviselhetik hivatalosan a Vatikánt, ezzel szemben Boulier és a többi katolikus pap is kijelentette, hogy a hit dolgaiban feltétlenül elismerik a pápa csalhatatlanságát, de politikai kérdésekben nem tartják a pápát csalhatatlannak. A magyar egyházi kiküldöttek nagy sikere * — A kongresszuson, amely nyilvánvalóan baloldali gondolkodású emberek találkozása volt, mégis igen nagy figyelemmel kísérték az egyes egyházak képviselőinek minden megnyilatkozását és megmozdulását. A kongresszuson 53 nemzet volt képviselve és büszkeséggel töltött el bennünket a magyar delegáció tagjainak két felszólalása, amelyet a kongresszus képviselői a legjelentősebbek közé | soroltak. Bereczkg Albert beszéde a legvita- toltabb, legérdekesebb és jelentősebb beszédek egyike volt. Az Egyházak Világtanáes» és Magyarország Vető Lajos püspök ezután elmondotta, hogy párisi tartózkodása alatt alkalma volt az Egyházak Világtanácsának vezetőivel tárgyalni, különösen az evangélikus egyház külföldi segélyforrásainak iigvét beszélte meg. Örömmel állapította meg Vető püspök, hogy remény van arra, hogy a külföldi segélyek a magyar evangélikus egyház számára rövidesen ismét megindulnak, csupán csak a részletek megbeszélésére van még szükség. Ebből a célból Reök Iván egyetemes felügyelővel Genfbe utazunk, — lehetséges, már tíz napon belül — és Dr. Sch. Miehelfelder- rel és Dr. Hermannal ezeket a kérdéseket meg fogjuk tárgyalni. Az Egyházak Világtanácsának emberei különben egész párisi tartózkodásunk alatt nagy figyelemmel halmoztak el bennünket. Gondoskodás a szórványegyházakról Nagyon érdekesnek és meghatónak tartja Vető püspök, hogy párisi tartózkodása alatt a nyugati protestantizmus egyházi vezetői, köztük a párisi lutheránus püspök, szállodájában felkeresték és vele hosszasan tanácskoztak. Michelfel- der pedig Géniből telefonon hívta fel s kijelentette, hogy minden lehetőt meg fog tenni a magyar evangélikus egyház megsegítése érdekében. Arra a kérdésre, hogy mi volna az elsőrendű feladat. Vető püspök megmondta Michelfelder- nek, hogy elsősorban a szórváng- eggházakon kell segíteni, ezenkívül a szórványegyházak közötti kapcsolat állandósítása érdekében korszerű jármüvekkel, autókkal kell a papokat ellátni. Megbeszélésem eredményeképen előreláthatóan minden szórványegyház meg fogja kapni a járművét. A párisi magyar evangélikusok és templomok Párisban Vető püspök megállapodott Meier párisi evangélikus püspökkel, hogy egy magyar teológus ösztöndíjas helyet kap az ottani teológiai fakultáson. Egyúttal kijelentette, hogy a Franciaországban élő magyar evangélikusok lelki gondozását is el fogja látni. — Nagy élmény volt számomra — mondotta Vető püspök — a francia evangélikus egyház megismerése, mely egyáltalán nem színtelen, hanem hatalmas, élő szervezet, mert Franciaországban, El- zásszal együtt, 300.000 evangélikus él. Párisban egyedül 15 lutheránus templom van, ezek közül Vető püspök hármat meglátogatott. A legérdekesebb párisi lutheránus templomot Napoleon ajándékozta az evangélikus egyháznak. A francia nép békeszeretete A Stadionban megtartott nagygyűlés a béke szeretetének egyik legnagyobb manifesztációja volt. A Stadionban 500.000 ember fér el, ezenkívül az utcán több mint 300.000 ember ácsorgott. A francia tömeg temperamentumosán és lelkesedéssel ünnepelte a gyűlést, amelyre Zilliacus angol képviselő lelkesen mutatott s azt mondotta: „íme, a francia nén ezt a választ adja a béke ellenségeinek.“ g—i. i z evangélikus egyetemes egyház felhívása az evangélikus szavazókhoz A küszöbön ál’ő választási k alkalmából felhívjuk híveink figyelmét az Ágostai Hitvallás XVI. cikkére, mely szerint az evangélikus ember mindig tnven teljesíti állampolgári kötelezettségeit, és lelkiismerete szerint váltatnia kc'l a felelő ségből reá eső részt az ország életének irányításában. Az építés, a munka, a béke erői mellé kell államink, mert az az Isten akarata, hogy „csendes és nyugrdal- mas életet éljünk teljes istenfélelemmel“. (L Timotheus 2:2.) Járuljanak tehát híveink a szavazó- urnák elé és Isten előtt való felelősségük tudatában gyakorolják állam- polgári kötelességüket. Segítsenek egy igazságcsabb társadalmi rend felépítésében, egymás terhének hordozásában mutatva meg azt, hegy hű tanítványai Krisztus Urunknak, aki azt mondotta: „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.“ Dr. Iteök Iván sk. egyetemes felügyelő Túróezy Zoltán sk. püspök Közgyűlési mozaik Április 7-én nemcsak ünnepelt egyházunk egyetemes közgyűlése — akkor volt az- egyetemes felügyelő beiktatása —, hanem dolgozott is. Erről a munkaközgyülésről szeretnék most néhány mozaikkockát összeszedni. * A közgyűlési jegyzőkönyv száraz pontjaiból egyházunk képének izgalmas körvonalai bontakoznak ki. Ezen a képen egyre határozottabb vonásokkal rajzolódik meg a misszió egyházának harca. A vallásiam tankönyvek kérdése élénkséget visz a közgyűlés levegőjébe. Látszik, hogy itt a szónak legnemesebb értelmében vett közügyről van szó. Mindnyájunk érdeke, hogy jó, használható könyvek kerüljenek az ifjúság kezébe. A vallástanítók esküjének kérdése is megmutatja, hogy új időket élünk. Egyházunkban egyre több helyet kapnak a laikus munkaerők. A laikusok mozgósításának gondolata betört az egyetemes egyház legfőbb kormányzó testületébe, a közgyűlésbe is. * Nem várt vihart támasztott az elnökségnek az a javaslata, hogy a vallástanitó lelkészek ne legyenek alárendelve a parochusoknak, hanem közvetlen felügyelő hatóságuk az esperes. A parochusok többen tiltakoztak ez ellen. Érthetetlenül állunk ezzel a tiltakozással szemben. Ügylátszik, egyházunkban még csak gyerekcipőben jár a demokrácia. A rangkérdés és hatalmi vágy erősebb, Ami visszatér Az ember magában él, zárkózotton s panaszkodik, hogy nem talál sehol szeretetet. Persze, hogy nem, mert a szeretetnek ára van: a szeretet. A szeretettel úgy van, mint az esővel. Minél több eső esik, annál több pára száll fel, alakul felhővé s lesz újra eső. Adjatok, nektek is adnak/ Fordulj szeretettel felebarátod jelé s visszatükröződik szemében a kapott szeretet. Ajándékozd meg bizalmaddal a másikat s a szivét kapod cserébe. Önzésünk készíti el az utat, amelyen a boldogságunk távozik tőlünk. Csak Istennek felénk áramló sze- retetétől melegszik fel a szív és su- gárzódik szét a velünk élő emberek közé. Sok olyan otthon van, amelynek csak a neve otthon. Az emberek, akik benne élnek,, mást észre sem vesznek, csak maguknak étnek. Ezek között meghalt a szeretet — ha egyáltalán élt valaha is — s a ridegség árad szét a szemektől falig, bútorokig, szívig. A jóság nagyon sovány sövény az ilyen otthonban. A növekedéshez meleg kell, napsugár és tavasz. Ezékben az otthonokban nem növekedhet a jó, mert az emberek nem nyitják meg szívüket Isten szeretetének melege előtt. Hiába pakkolod tele szobádat nemes bútorokkal, művészi képekkel, süppedő szőnyegekkel, illatozó virágokkal és ezer apró csecsebecsével, ha a szeretet melege nem permetezi végig ezeket. Semmi szükség arra, hogy mások hiányzó szeretetét és megértését kutassuk* Bennünk van a hiba. Az igazi szeretet visszatérő szeretet — és nem ires. BOSSEY-be utazott az Ökumene által iparosok részére rendezett konferenciára Mázán Kálmán evangélikus szövősegéd. mint a testvéri összetartozás. Hogy is írta Szabó Dezső: „Kis tisztelete«, nagyon tisztelendő, főtisztelendő, ej de nagyon tisztelendő ... urak?!“ * Sok lemondás került a közgyűlés elé. Az őrségváltás megindult és tovább folyik. Nem szabad elhamarkodni a megüresedett helyek betöltését, mert egyre világosabban látjuk, hogy az egyház életében is — mini mindenütt — minden személyi kérdés. Egyéni felelősségvállalás és helytállás dolga a szolgálat. Annyi bizal mat kap egyházunk, amennyi erkölcsi tőkével hivatalosai rendelkeznek. * A lelkészképzési ügye a közgyűlés érdeklődésének előterében állott. Joggal. Mindnyájan érezzük, hogy ezen a téren sok a tennivalá és nincs időnk halogatásra. A Lelkészképző Intézet létesítésének javaslata némi csodálkozást keltett. Hiszen van teológiai karunk és Teológus Otthonunk, fíj el nevezésekkel még nem sokat végzünk a sürgető megújulás érdekében. Főleg, ha az új nevek régi szellemet takarnak. Egyházunk anyagi ügyei a közgyűlés másik nagy kérdéskomplexusa volt. Nyilvánvaló, hogy a saját lábunkra állást meg kel! kezdeni anyagi téren is. Nagy gyülekezeteink áldozatkészsége nem éri el a kis szórványok hősies erőfeszítéseit. Az evan gelizáció gyümölcseinek éppen itt kellene elsősorban megmutatkoznia. Groó Gyula A holland reformátusok Indonéziáért A holland református egyház vezetői nyílt levelet tettek közzé. Nyomatékosan kérik, hogy a kormány: 1. sürgősen kezdjen tárgyalást Indonéziával, mint teljesen egyenrangú féllel; 2. adjon teljes, szabadságot a köztársaságnak és Indonézia többi részeinek. hogy maguk válasszák meg képviselőiket; 3. utasítsa a holland hadvezetőséget olyan intézkedésekre, amelyekkel az indonézek bizalmát visszanyerhetik; 4. tegye lehetővé, hogy a bet- és külföldi sajtó szabadon felvilágosíthassa a közvéleményt az indonéziai állapotokról; 5. távolítsa el könyörtelenül azokat az embereket, akik állandóan keresztezik a megbékülés útjait és a terrorizmus elleni küzdelem ürügyével kegyetlenkednek Indonéziában. A holland Egyetemes Egyház ezenkívül tiltakozó iratot küldött a kormányhoz, mert a holland csapatok az indohéziai Peniwen községben egy úgynevezett „tisztogató akció“ során vasárnap délelőtt 9 órakor, az isten- tisztelet idején tíz bennszülött egyháztagot, köztük egy presbitert, megöltek. A keletjávai egyház, amelyhez Peniwen gyülekezete tartozik, tagja az Egyház Világtanácsának. A kormány azt válaszolta a tiltakozásra, hogy a vizsgálatot már megindították és „ha a tényállás valóban igaznak bizonyul“, a bűnösöket meg fogják büntetni. A holland egyház részvéttáviratot küldött a kelet- javai egyháznak.
