Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-05-28 / 21. szám
4 Evangélikus Élet Á vallástanító rendes lelkész bizonyságtételében, mint a felnőtt. A hittanóra: istentiszteleti Aczél Lászlóné: Az Evangélikus Élet ismét felelevenítette a vallástanító-lelkészek helyzetének kérdését. Az evangélikus sajtóban közel 10—12 éve olvashattunk hozzászólásokat, eddig ugyan eredménytelenül, de most már — úgy látszik — közel állunk a teljes tisztázáshoz és gyökeresen új helyzet teremtéséhez. El kell ismernünk azt, hogy, amióta a vita napirenden van, nem egyházunk, hanem a Magyar Köztársaság Kormánya hozta az érdemleges döntést azzal, hogy vallás- tanító-Ielkészeinket besorozta az új pedagógus-státusban a tanárok közé és lehetővé tette, hogy ezen státus ötödik fizetési osztályától a tizenötödikig juthassanak a szolgálati. évek tszámánfck növekedése szerint. Azelőtt a vallástanító-lelkészek néhánya, így -a Pesti Egyházközség díjlevéllel ellátott ilyen alkalmazottai, kaptak csak' fizetéskiegészítést a budapesti fiúgimnázium tanári fizetésének megfelelően, a nagy többség azonban vagy semmit, vagy igen keveset ka>- pott egyházközségétől. A más kivételek száma jelentéktelen.) Melyek azok a kérdések, amelyek feleletre várnak? » 1. A rallástanító-lelkész rendes lel- kész-c? A jelenleg érvényben lévő egyházi törvényeink szerint nem! Az E. T. II. t. c. 5. §-a szerint a vallástanítólelkészt az egyház a vallástamtftás önálló végzésére rendszeresített állásban alkalmazza, de nem meghívás vagy vállalkozás útján, mint a „rendes lelkész“ alkalmazásának esetében. Bár van példa a vallástanító- lelkészek meghívására, illetve megválasztására is, ezáltal még sem lettek rendes lelkészek. A díjlevéllel el nem látottakra, nagy többségben tehát, • érvényes maradt az E. T. V. t. c. 26. §-ának második része, amely szerint „az alkalmazásra a meghívást, a lelkész meghallgatása után, a püspök adja meg“. „Szolgálati érdekből a püspök más, hasonló állásba helyezheti“. Az E. T. V. t. c. 58. §-a szerint esperesi tisztséore, az ET. V. t. c. 72. §-a szerint püspöki tisztségre nem választható, mert nem rendes lelkész, holott ugyanolyan végzettsége van, mint a lelkésznek. Ennek megváltoztatására zsinati határozat szükséges. Dr. Sólyom Jenőnek a „Lelkipásztor“ 1949 februári számában „Az új egyházi törvénytervezet“ címen írt cikke szerint ez várható is. Megszűnik tehát a különbségtétel, minden lelkész választható minden tisztségre, „legfeljebb talán bizonyos szolgálati idő és gyakorlottság feltételévei“. Ezzel kapcsolatban tisztázásra vár az, hogy „az oktató-lelkész „löhet-e és hogyan a lelkészi hivatalnak is vezetője, a presbitériumnak, közgyűlésnek, a felügyelő mellett, elnöke; részesüljön-e és hogyan az egyházközségi lelkészek díjlevéllel biztosított stoladí jából, végezzen-e és milyen mértékben, a gyülekezeti szolgálatból keresztelést, slb.? Nézetem szerint utóbbiakat egyházközségi szabályrendelettel is meg lehet oldani, az új egyházi törvények életbelépése ntán, a gyülekezeti helyi viszonyoknak megfelelően. 2. Ki a vallástanító-lelkész közvetlen felettese? Az E. T. II. t. c. 41. §-a a rendes lelkésznek előírja, hogy „felügyel az iskolákra, különösen a vallásoktatásra.“ Ezen a törvényen kívül nem tudok más olyan törvényről, vagy országosan érvényben lévő szabály- rendeletről, amely azt sejtetné, hogy a rendes lelkész felettese lenne a val- lástanító-lelkésznek. Az egyetemes egyháznak a vallástanító-lelkész gyülekezeti munkásságáról szóló szabályzata, amely 1942. február 1-től érvényes, 1. §-ának szövege szerint „a vallástanító-lelkész az egyházközségi lelkész mellé rendelt munkatárs“. Milyen jogon alapulhat a rendes lelkész felügyeleti joga? Azon a1 jogon, amely megilleti a szülőt, akinek gyermekét a vallástanító-lelkész neveli, megilleti a presbitert, akinek I. Péter 5:2—-3 versei előírják: „lege'- tessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal, sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem, mint példányképei a nyájnak“. A gyülekezet, az egyház képviseletében folyik a felügyelet, de ez a jog, nem jelent fölöttesi hatáskört, nem tartalmaz parancsolási lehetőséget, s semmiképpen nem biztosítja a valiás- tanító-lelkésszel való rendelkezést. Míg a tanügyi alesperes is a dékáni esküt teszi, amely szerint: „a felügyeletemre bízott iskolákat szorgalmasan látogatom, ellenőrzőm és irányítom; a tanítókat kötelességeik teljesítésére buzdítom, őket támogatom és jogos igényeik elérésében segítem ...“ Sehol dorgálási, büntetési parancsolási lehetőségi A vallástanító-lelkész felettese nyilván elsősorban az esperes, vagy a püspök, ök rendelkeznek azzal a joggal, hogy — az E. T. VIII. t. c. 47. §-a alapján — „atyailag“ intsenek s dorgáljanak. Az E. T. II- t. c. (93. §-a), az esperes mellett az egyházmegyei felügyelőnek is részt biztosít ebből a jogból. Ha tehát a lelkész „felügyel“, akkor csak megfigyel és tanácsol. Nyilvánvaló azonban az, hogy lehetnek (sőt vannak) olyan parocliu- sok, akik a vallástanító-ielkészt alárendeltnek tekintik s úgy rendelkeznek személyükkel, gyülekezeti munkájukkal, mint a scgédlelkészévcl. Ez jogtalan. Ilyen esetben gyökeres megoldás segíthet csak. De ugyanígy vannak vallástanító-lelkészek, akik visszavonulnak a gyülekezeti munkától s érzéketlenül nézik a gyülekezeti lelkész küzdését... 3. A díjlevél Nem kétséges, hogy egyházi törvényeink alapján már most is adhatnak gyülekezeteink a vallástaníto- lelkésznek díjlevelet. Ez együtt jár a megválasztással és beiktatással 1 A díjlevél, magában foglalja a kötelességeket s az egyházközség elismerését erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt. Ezzel a lehetőséggel azonban nem sietnek élni gyülekezeteink. A magyarázat lóképpen anyagi természetű ... , Holott a mostani helyzet kedvező. Nem is a fizetéskiegészítésen van a hangsúly, bár erre is rászorulnak .a vlt.-lelkészek, hanem egy minimális anvagi biztosításon. Legalább azon, hogy a gyülekezet lakást biztosítson egyházi épületben, vagy vállalja a megfelelő lakás lakbérét. (Elsőrendű követelmény, hogy a vlt.-lelkész abban a városban, vagy kerületben lakjék, ahol szolgálatát végzi!) A késlekedést inkább az okozta, hogy a jövőben, az államsegély Egyezmény-szerű csökkenése következtében, az egyházközségekre na- quobb anyagi erőfeszítések varnak. Az aggódók nem nagyon akarjak elhinni azt, hogy a gyülekezetben vannak még rejtett erőforrások. A rendes lelkészek azt gondolják, hogy esetleg ezeket az erőforrásokat olyan mértékben tudják egymagák megtalálni és felnyitni, amilyen mértekben nekik erre szükségük van! Ez az „egy emberes “rendszer persze mcgboszulhatja magát. Éppen ezért szükségszerű és sürgető hogy a vlt.-lelkészt a díjlevél által „leszerződtessék“ a gyülekezethez, hogy annak is lelki és anyagi érdekeltsége legyen a gyülekezet építésé. Azok az egyházközségek amelyek sietnek az állás szervezésével, előnyt nyernek, mert választhatnak, hogy úgy mondjam: válogathatnak, de a késlekedők esélye csökken. Legnehezehb sors vár azokra a vlt.-lelkészekre, akiket mem választanak meg. Amíg állami alkalmazottak, addig a püspök rendelkezik velük s ma itt, holnap amott lesznek. Ha pedig csak az egyház gondoskodik róluk, valamilyen közpénztárból kell fizetésüket folyósítani. Ezt a kérdést méí? vita társivává keli tennünk! 4, Mi a legnagyobb kérdés? Nem a vallástanító-lelkész jogi helyzete és nem a díjlevele! Az a legnagyobb kérdés: akar-e egyházunk az Űr Jézus Krisztus teste lenni és mi lelkészek akarunk-e Neki szolgálni mindenütt? A budapesti egyházmegye Hűvös- völgyben egész napos találkozót rendezett vallástanítást végző laikusok és lelkészek számára. (85 meghívott közül 32-en jelentek meg s tizen kimentették magukat...) Néhány mondat az elhangzottakból, azok sorrendje szerint: Gánes Aladár: Az ige ítéletet mond bűnös gondolataink és Istennek nem tetsző útjaink felett. Meg kel lássuk, hogy magunknak kell teljesen megújulnunk és tanítványainkat tudatosan Krisztushoz kell vezetnünk. Ez az új kezdés lehetséges, mert Isten bővöl- ködik megbocsátásban. Várad! Lajos: Felelősséggel tartozunk a világgal, az egyházzal, az otthonnal, de mindenekelőtt Istennel szemben. Szükséges az új tankönyv, új módszer, a sok látogatás, de mindez semmi, ha nincs mit mondanunk a bűnben élő szülőknek és gyermekeknek. Itoszik Mihály Isten menteni akar a hittanórákon keresztül is. De ehhez magamnak is üdvösségre megmentett embernek kell lennem. Glatz József: Ha az egy szükséges dologra nézünk, más lesz a viszonyunk egymáshoz, családhoz, tanítványokhoz. Tanításunk középpontja Isten. Igazán szociális gqndölkodású embert Istenen keresztül lehet bevezetni a társadalomba. Huszák József Szívből szívbe kell az Igét adnunk. Csak a bizonyságtétel marad meg eszköznek. Győri János: A gyermeknek van bűne, van bűntudása (már egyéves korában is!) és van a megtéréshez szükséges bűnbánata. A bűntudat nagysága nem a bűn .nagyságától“ függ. „Gyermekbűn“ nincs. Akinek bűne bocsáttatik meg, mindig a legnagyobb bűnre kap bocsánatot! — A szülők ma is örök tűzre juttatják gyermekeiket! — A gyermek is alszik, mint az ifjú Sámuel Éli főpap udvarában. Isten azonban szólítgatja s az Ige Isten teremtő erejű szava. — Rettenetes az, amikor a nevelők küldik vissza a gyeremeket alvásásba! — A gyermekek között van ébredés! A felébredt gyerek Isten eszköze s készebb a A gyermekek is kereső lelkek. Az órára imádkozva kell mennünk. Zsótcr Bertalan (laikus egyházi munkás: A szolgálat feltétele a Szentlélekkel való teljesség. Aki Isten szolgája akar lenni, annak értenie kell az Ö szavát. Sok függ attól, hogy nem takar- juk-e el azt a Jézust, akiről tanítunk. A szolgálathoz szükséges az imaháttér. Benczúr László: A tanítás misszió! Vagy az élő Jézus követői vagyunk, vagy semmit nem ér szolgálatunk. A laikus is egyházi szolga, munkája kell, hogy hitvallás legyen. Dezséry László: A laikus munka célja, hogy a keresztyén embert számonkérje: mit ér keresztyénsége a mindennapi életben. A kiképzés és a szolgálat evangéli- zációs beállítottságú legyen. Az itt közölt előadás és hozzászólás kivonatok új alaphangot ütöttek meg! Persze ez az újdonság nagyon is régi: Jézus Krisztustól való! Akik ezen a hangon tanítanak és prédikálnak, azok díjlevél, szabályrendelet és zsinati törvény nélkül is jól értik egymást s nem küzdenek olyan tárgyi és személyi nehézségekkel, mint olyan sokan. Ez nem ment fel bennünket emberi kötelezettségek megoldása alól, de nem szabad egyetlen percre is elhallgatnunk azt a követelményt, amelyet Pál apostol így fogalmazott meg: „ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem inteni egymást, annyival is inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. “ (Zsid. 10 : 24—25.) Várad i Lajos Konfirmandusoknak rendkívül alkalmas könyvajándék a Keresztyén Ifjúság II. Világkonferenciájáról' készült „Oslói riport“. A 110 oldalas, sok képpel illusztrált . érdekes kiadvány kapható kiadóhivatalunkban 6 forintos árban, öt pl. rendelésénél 10 százalék kedvezményt adunk. Ifjúsági könyvet az ifjúságnak! Istentiszteleti-rend 1949 május 29-én. Deák-tér 4. d. e. 9 Deák-tér 4. d. e. 10 Deák-tér 4. d. e. 11 Deák-tér 4. d. u. 5 Fasor (ifjúsági) d. e. Fasor d. e. 11 Fasor d. u. 4 Dózsa György-út 7. d. e. K10 Ullői-út 24. d. e. Ullői-út 24. d. e. 11 Rákóczi-út (szlovák) d. e. 10 Rákőézi-út d. e. 'A 12 RákóéZi-út d. u. 4 Bécsikapu-tér d. e. 9 Bécsikapu-tér (gyermek) d. e. 10 Bécsi kapu-tér d. e. 11 Ostrom-utca 31. d. e. 7 Torockó-tér d. e. K9 Óbuda (Dévai Bíró Mátyás-tér) d. e. 10 Óbuda d. u. 4. Böszörményi-út 2/á. d. e. 9 Böszörményi-út 2/a d. e. 11 Böszörményi-út 2ia (evangéliz.) d. u. 6 Postás-kórház (Kékgolyó u.) d. e. 9 Fóti-út 22. d. e. VslO Fóti-út 22. d. e. 11 Fóti-út 22. dl u. 4 Tomori-úti leányiskola d. e. 8 Zugló d. e. 11 Zugló d. u. 4 Thaily Kálmán-u. 28. d. e. V2IO Tlhaly Kálmán-utca 28. d. c. 11 Thaly K.-u. 28. (evangél.) d. u. 'hl Kőbánya d. e. V2IO Kőbánya d. u. 4 Simor-utca d. e. 11 Gyarmat-utca 14. du e. 10 Resthidegkút, Báthori L.-u. 8. (Fébé) d. e. 10 ifjúsági istentisztelet úrvacsorái istentiszt, gyülekezeti istentiszt, evangélizáció Muncz Frigyes Kemény Lajos Pásztor Pál Pásztor Pál gyülekezeti istentiszt, gyülekezeti istentiszt, gyülekezeti istentiszt, gyülekezeti istentiszt, gyülekezeti istentiszt. Danhauser László Roszik Mihály Danhauser László Sréter Ferenc Ruttkay Elemér Komjáthy Lajos Komjáthy Lajos Kádár Gyula Kádár Gyula Danhauser László Glatz József id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő Ferenczy Zoltán Scholz László Rezessy Zoltán dr. Halász Kálmán Józsa Márton Majba Vilmos Koren Emil Bándi István Scholz László Zulauf Henrik Református püspök evangélikus gyülekezetben A budapest-kelenföldi gyülekezet Lulher Szövetségének estjén Révész Imre református püspök tartott előadást „Egyházunk helyzete a 19. század második felében“ címmel. Többek között a következőket mondta: „Engedtessék meg nekem -— kezdte előadását Révész Imre —, hogy a címben előforduló egyházunk alatt a két evangéliumi testvéregyházat, az ágostai hitvallású és a helvét hitvallású evangéliumi egyházat értsem.“ Ez az értelmezés a magyar protestantizmus történelmének is megfelel. Az elmúlt századok folyamán a két evangéliumi egyház története mindig azo-, nos körülmények között, hasonó célokért, hasonló nehézségek ellenére zajlott le. A múlt század második felének egyházi küzdelmei a pátens-ü^y- gyel kezdődtek. A pátens-ügy előzményei az* 1848: XX. tc.-re vezethetők vissza. Hosszú, létért folytatott küzdelem után a magyarországi evangéliumi egyházak ebben a törvénycikkben a nyugati fejlődéstől eltérően teljesen rábízták anyagi és más kérdéseik rendezését az „álladaIom“-ra. Lényegében tehát lemondtak az önfenntartásról, mert költségeik fedezetét az államra bízták. És ezt ugyanakkor határozták el, amikor nyugaton, Amerikában, Angliában, Skóciában és másutt, az egyházak — elsősorban éppen a szigorúan református egyházak — az önfenntartás evangéliumi szempontból egyedül helyes és megnyugtató fejlődési útjára léptek. A skót szabadegyház példája nagymértékben éreztette hatását nyugat más országaiban is. Nálunk az 1848:XX. te. a két evangéliumi egyház egész addigi múltjától eltérően az egyház fenntartásának terhét az államra hárította. A pátens tulajdonképpen ennek a törvénycikknek volt logikus következménye. Pátens = nyílt parancs, ami! az osztrák öpkényuralom uralmi eszköznek használt. Nem lévén semmiféle alkotmányos élet, a kormány minden fontosabb rendelkezést ú. n. nyílt parancsokban hozott az ország tudomására. 1859-hen egy ilyen nyílt parancs léptette életbe a két evangéliumi egyház számára kidolgozott egyházalkotmányt. Az egyház-alkotmány lényege az volt, hogy az 1848: XX, te. értelmében az osztrák önkényuralmi rendszer megadja a bőséges fizetést az egyház vezetőinek (superintendenseknek és lelkészeknek), de ezért egy dolgot kíván: a jövőben a Bécsben felállított egyházi hivatal mondja meg, kiket lehet lelkészekül alkalmazni. Ekkor a két evangéliumi egyház rátalált önmagára. Felismerte az államsegélyben rejlő nagy kísértést, s a pátens ellen sikeres harcot folytatott. A pátens megszűnt, de az államsegély szelleme megmaradt egyházunkban. Révész Imre hangsúlyozta, hogy ezeknek a küzdelmeknek megvan a jelentőségük a mi számunkra is. Mégpedig elsősorban azáltal, hogy figyelmeztetnek bennünket arra, ami egyházunk jövője szempontjából roppant fontos: az önfenntartás bibliai elvére. Nem az államsegély tart meg minket, hanem a hívek önként vállalt, hitből származó áldozata. Ez ráirányítja figyelmünket arra, hogy legnagyobb bajunk elsősorban sajátmagunkkal van. Sajátmagunk ellen, a bennünk lakozó bűn ellen kell a legnagyobb harcot vívnunk. Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért lelel: Dezséry László szerkesztő Budapest. III., Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Telefon: 162—635. Főmunkatársak: Benczúr László, dr. Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly, Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., (lllői-út 24. Telefon: 137—886. Felelős kiadó: , Dr. Geleji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 12 Ft Félévre: 24 Ft Egészévre: 48 Ft Postatakarékpénztári rsekkszáma: 20.412. Hirdetések árai milliméter soronként 2.50 forint Független-nyomda, Budapest, Eötvös-utca 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató.