Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-06-04 / 22. szám

XIV. évfolyam 22. szám. Egyes szám ára \ forint. 1S4S június 4. EMIN6HIKÜS ELET AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Pünkösd ünnepén A pünkösd a lélek ünnepe. Ez a lélek, mint a Szentírás írja, vi­har zúgása közben jött, kettős tü­zesnyelvek alakjában. Ne kutas­suk a misztikumát ennek az ese­ménynek, a Földközi-tenger kék ege alatt történt, a Jordán mellett, a csodák országában, ahol az em­berek Istennel beszéltek, ahol a hit gvakorta művelt rendkívüli dolgodat, amelyeket gyarló értel­münkkel meg nem foghatunk. Történelmileg és a legkétkedőbb elme előtt is egészen bizonyos az, hogy azok az igénytelen külsejű halászok, vámszedők, akik Jézus eltávozása után egy darabig bi­zonytalanságban vergődtek, nem tudva, mihez kezdjenek, egyszerre valami rendkívüli lelki átalakulás következtében egyéniségüket tel­jesen átalakító hittől megszállva, elhatározták, hogy teljesítik mes­terük parancsát. Pünkösd napján kezdődött meg a keresztyénség- nek, mint történelmi erőnek az el­indulása. A szentélekről való bizonyság- tétel a keresztény egyház fenál- lása óta talán sohasem volt olyan időszerű és annyira fontos, mint napjainkban. A mai folyékony, lázban fetrengő, deliriumojs világ­ban. Sohasem érezték az emberek annyira a lélek utáni szomjúsá­got, mint ma, a második nagy vé­res zivatar után, sohasem sóvárog­tak úgy az emberek az új meg­váltás, új, jobb, tökéletesebb élet után, mint ma. Hit nélkül, lelke­sedés nélkül sem az egyes ember, sem a népek nagy dolgokat nein vittek véghez. Kicsoda a Szent­lélek? A Szentháromság harma­dik személye ő, akit, mint az Atyának és Fiúnak lelkét vigasz­talóként és erőként kaptunk hívő életünkhöz.' Gyakorlatilag Ö az, aki megvalósítja misztikus kap­csolatunkat a legfőbb létezővel, ö hozza meg az Evangélium taní­tásának tökélete* megértését és ér­tékelését a számunkra, jóságot és embertársaink javára irányult ön- zetlenséiget teremt. Könyvtárakat tölt be a teológiai irodalomnak az a része, amely a Szentlélek ma­gyarázatával foglalkozik. A hit, bátorság, a magasabb erkölcsiség, a hétköznapisággal szemben a lel­ki emelkedettség a Szentlélek aján­déka. A világtörténelemben sok­szor látjuk, hogy ébresztett fel energiákat, hogyan acélozta meg az erőket, hogyan változtatott meg embereket rettenthetlen hő­sökké, akik szemrebbenés nélkül szenvedték el a vértanuságot. A Szentlélek „a Fölséges Isten ajándéka“, ajándékot hozhat ne­künk a mai élet hullámzásában és bizonytalanságában. Ez a kér­dés kínoz a mai ünnepen bennün­ket. Az ax ajándék, amelyet min­den jóakaratú ember epedve vár, a béke ajándéka. A Lélek, amely­ről beszélünk, jóságból, hitből, tisztességből és igazságból akarja a mai belső kohéziónélküli világot felépíteni. Ezek nélkül az erők nélkül a béke készülő épülete ho­mokra épült. A béke erői kétségkívül ébrede­zőben vannak. Az a Lélek, amely ezen a napon a Tanítványokat el- töltötte, sokszor teremtett csodá­kat. Mi is várjuk szorongó lélek­kel a Szentlélek csodáit és a béke kiváltságát megteremtő akarat tel­jes érvényesülését. Mint a hívők­nek a világ újjászületéséért esdő fohásza, lüktet felénk a napsuga­ras égen át: Jövel Szentlélek Úr­isten! g—'• Az egyház rehabilitál A magyar evangélikus egyetemes egyház püspökei az ellenforradalom evangélikus egyházi Üldözöttéivel kapcsolatban az alábbi felhívást adta ki: Az 1949. évi április hó 7-én tartott egyetemes közgyűlés 23. jegyző- könyvi pont alatt úgy határozott, hogy az 1919. évi proletárdiktatúra alatti magatartással kapcsolatos egy­házi fegyelmi ügyek revíziója iránti kérelmek benyújtására az egyház­kerületek a felhívás közzétételétől számított 60 napos haláridőt tűzze­nek ki és a felülvizsgálatot soronkí- kívül intézzék cl. Felhívom az érdekelteket, hogy ilyen irányú kérelmüket a felhívás keltétől számítolt 60 napon belül, vagyis 1949. évi augusztus hó 2-ig hozzám, mint illetékes püspökhöz, illetve püspökhelyetteshez, nyújtsák be. Budapest, 1949. évi június hó 3-án. Turóczy Zoltán s. k. a dunántúli egyházkerület püspöke Szabó József s. k. a dunáninneni egyházkerület püspöke Dr. Vető Lajos s. k. a tiszai egyházkerület püspöke Kemény Lajos s. kv a bányai egyházkerület püspökhelyettese Harminc északi evangélikus püspök találkozása Finnországban Az északi evangélikus püspökök | több, mint harminc püspököt várnak legközelebbi gyűlését Finnországban Svédországból, Dániából, Norvégiá- tartják augusztus végén. A gyűlésre | ból és Finnországból. És mikor a Pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarat­tal együtt valónak. És lön nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szél­nek zendülése, és elfelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük keltős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtdlénck mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. Minekutána 4>edig ez a zúgás lön, egybegyüle a sokaság és megzavarodék, mivel hogy min- ■ degyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyá­jan és csodálkoznak vala, mond­ván egymásnak: Nemde nem galiiusok-e ezek mindnyájan, akik szólnak? Mi módon hadijuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? Álmélkodnak pedig vala mindnyájan és zavarban való­nak, egymásnak ezt mondván: vájjon mi akar ez lenni? Mások pedig csúfolódva mon­dának: édes bortól részegedtek meg. „ Péter azonban előállván a ti­zeneggyel, felemelé szavát és szóla nékik: zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeru­zsálemben, legyen ez nektek tudlotokra és vegyétek füleitekbe az én beszédeimet! Bizonnyal tudja meg Izrael­nek egész háza, hogy Orrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek. Ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeseredének és mondának Péternek és a többi apostolnak: mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedje- tek meg mindnyájun a Jézus Krisztusnak nevében a bűnök­nek bocsánatjára; és veszitek a Szentlélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mind­azoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Űr, a mi Istenünk. Sok egyéb beszéddel is buz­gón kéri és inti őket, mondván: Szakasszátok cl magatokat e gonosz nemzetségtől! Akik ezért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napo^, mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valónak az apostolok tudományában és ai közösségben, a kenyérnek meg­törésében és könyörgésekben. Mindnyájan pedig, akik hívé­nek, együtt valának, és min­denük közös vala' És jószágaikat é<s marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint ki- nek-kinek szüksége vala. És mindennap egy akarattal kitartva a templomban, és meg­törve házanként a kenyeret, ré­szesednek vala eledelben öröm­mel és tiszta szívvel. Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Űr pedig mindennapon sza­porítja vala a gyüllekezetet az idvezülőkkel. VETTETEK-E SZENTLELKET ? A VÁRAKOZÁS Vagy inkább azt sem tudjuk, vájjon vagyon-e Szent lélek? Könnyen le­het. Ha az egyházat a betű öli, akkor nem vett Szent lelket. Ha az egyház­nak nincs reménysége, ha az egyház fél, ha az egyház megmerevedik, ha az egyház panaszkodik, nem vett Szentlelket. Mert a Szentlélek elevenít. És nála nélkül minden betű öl. A hitvallások betűje is, sőt még a biblia betűje is, hátmég az „egyházalkotmány“ be­tűje! A Szentlélek az egyház reménysé­ge, mert nála nélkül nem érthető az Isten kinyilatkoztatása, nem prédi­kálható az Ige, s nem térhet meg ember a Krisztus-hitre. Ha pedig ezek nincsenek, akkor nem segít az egyházon semmi, sem tömegek, sem tele templomok, sem papi rend, sem törvény, sem államsegély. Ha az egyháznak nincs reménysége, akkor nem vett Szentlelket! A Szentlélek a bátorság lelke, ö tanít meg minket, mit kell nekünk mondanunk hatalmasságok előtt, vagy mindennapi bizonyságtételek idején. Nélküle önkéntelenül gyá­vákká leszünk, mert elveszítjük az igazság és a hit biztonságát. T. i. ugyanakkor már nincs is igazunk, s nincs is hitünk. S ezen sem segít semmi világi támaszték. A legjóindu- latuhb hatalmasság előtt is szégyent vallunk, ha nem ő adja a szánkba a szót. A Szentlélek a megújítás lelke, ö mindig azon van, hogy megújítson. Mindig a négi ellen harcol, mert a régi mindig a Sátán karmában van. Mint újonnan szült csecsemők, lehe­tünk csak reménységben. Aki egyet­len napon elfelejt megújulni őáltala, az már megmerevedett. Ami pedig merev, az eltörik. A Szentlélek a mi Vigasztalónk. S aki panaszkodik, annak még nincs vigasztalója. Ha az egyház eleven akar lenni, bátorságra vágyik, meg akar újulni, s megvigasztalt szeretne lenni, hívja a Szentlelket! Az egyházon csak a Szentlélek segíthet. A magyar evan­gélikus egyházon is csak a Szentlé­lek segíthet. Ha hiányát érezzük az életnek, a bátorságnak, az újságnak, a vigasztalásnak, akkor rá kell vá­rakoznunk. És semmi másra egyéb­re. Az egyház sebét az idő sem gyó­gyítja meg. Betegségeit nem lehet ki­heverni. Orvosa nincs a kerek vilá­gon. Imádkoznunk kell egyakarattal és vágyakoznunk kell Öreá. Toljá­tok félre egyéb reménységeiteket! A CSODA A csoda az volt Pünkösdkor, hogy megjelent a Szentlélek! És ez a cso­da jelentett mindent. Ez jelentette az EgyházatI A csoda nem a világűr­ben folyt le, hanem emberek lelké­ben. Meggyőződtek arról, hogy Ist- ten Úrrá és Krisztussá tette azt a Jézust, akit megfeszítettek. Minden mássá lett a tizenegy körül. A világ pedig ugyanaz maradt körülöttük. De hitből nézve a dolgok megváltoztak. Nem, mint a részeg ember számára, aki azt hiszi, hogy helyesen látta, mégis elvéti a lépéseket, hanem, mint akin a Szentlélek uralkodik; mint aki megtalálja a lépéseket a kes­keny utón. A pünkösdi csoda az volt, hogy emberek hagyták magukat megújítani Lélek által. Vessétek el az olyan reménységet, hogy megúju­lásunk nélkül egyházat alkotunk. Egyház ott van, ahol „a Szentlélek hívja, gyűjti, megvilágosítja, s meg­szenteli az embereket.“ A HATÁS A Pünkösd hatása az volt, hogy a tanítványok bizonyságtétele érthetővé vált. Mindenki számára. Párthusok és médek és elámiták egyaránt értet­ték, hogy Isten szól hozzájuk a ta­nítványok által. Nyelveken szóltak. Nem riasztotta őket, hogy sok az idegen körülöttük. Semmi támaszté­kuk nem volt a világban. De az nyilvánvaló volt, hogy Isten nagysá­gos dolgait szólják. Nekünk sok a riadalmunk, hogy idegenek vannak körülöttünk. Sok a támasztékunk még ma is a világban. Csak az nem nyilvánvaló, hogy szólni tudunk mindenki nyelvén, a az nem, hogy Isten nagyságos dolgait szóljuk. Sok­szor inkább az a benyomás rólunk, hogy a magunk kicsinyes dolgait szóljuk. Az „egyház“ kicsinyes dol­gait. Szentlélekre van szükségünk, hogy ki mérjünk jönni a szobából a hömpölygő sokaság közé. A GYÜLEKEZET Mielőtt a gyülekezet megalakult volna, a „háromezer" azt kérdezte a tanítványoktól: „Mit cselekedjünk atyánkfiái, férfiak?“ Dűlőre jutott a dolog a szívükben a prédikáció nyo­mán. Aztán rábízták magukat a Lé­lek vezetésére. Elszakadtak a Mam- montól, vagyonközösséget építettek, s közösséget alkottak az ige, s a szentség köré. És ez a radikalizmus tette őket térítő egyházzá. Mert nem vonz a régihez való ragaszkodás, viszont vonz az új élet! És nem vonz a fél­megoldás, de vonz a teljes odaadás. És nem vonz a rabság, ami vagyon­hoz, előjoghoz, törvényekhez, kőha­zakhoz köt, de vonz a szabadság! Nem vonz a farizeusság, a képmuta­tás, az írástudás, de vonz a Krisz­tus követés! Aki pedig őt követni akarja, ta­gadja meg magát. Vettetek-e Szentlelket? Nyilván nem vettetek, ha mással sem vagy­tok elfoglalva, mint azzal, hogy ne kelljen megtagadnotok semmit sem magatokból. Ha az egyház önmagát védelmezi, elveszít mindent. Az egyháznak ma „hazárd'1 játékot kell játszania. Rá kell bíznia magát a Szentlélekre! Mi nem inspirálhat­juk a világunkat Szentlélek nélkül. És nem inspirálhatjuk Istent. Isten akar minket inspirálni. Nyissátok ki a templomok abla­kait! Ahol fojtó a levegő, ott nem fú a Szentlélek! Dezséry László

Next

/
Oldalképek
Tartalom