Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-04-16 / 15. szám
2 Evangélikus Élet Passió és húsvét népünk hagyományaiban Engedjétek meg, hogy elvezesselek benneteket 'néhány percre magyar népünk a tavasz zsongó életétől lüktető falvaiba. Szeretném, ha meglátnátok népünk fiait a tavasz csodálatosan pezsdülő levegőjében, amikor körülötte minden az életet hirdeti, hogyan tud belekapaszkodni a halál könyörtelen csontvázán keresztül a feltámadás diadalmas ünnepébe. Minden ember egészen egyéni módon veszi át a kívülről beleáramló dolgokat. Testi, szellemi és lelki életünk teljesen egyéni módon dolgozza fel a kapott táplálékot és teszi azt magáévá. A külső dolgoknak az egyénre való ráhatásában egészen sajátságos különbségek vannak. Vannak hatások, amelyek sokakat érintetlenül hagynak, ugyanakkor másokban a legmélyebb hatást érik el. Ezek után egészen természetessé válik az, hogy a Kálvária út és husvét értelemmel megfoghatatlan eseményei egyénenként különböző hatást gyakorolnak az énre. Gondolati, tapasztalati és érdeklődési világunkat nagyban befolyásolja az a környezet, amiben élünk. Ebből a szempontból óriási különbség van a falvak népe és a városokban élő középosztály között. Mások az előfeltételek és egész más a dolgok értékelése és átélése is. Egy pillanatra sem szeretném a városok népét lelkiismeretében feloldozni a passió a húsvét eseményeinek az átélésében azzal a ténnyel, hogy fal- vaink népének lelkivilága, az események átéléséhez szükséges előfeltételek teljes birtokában, szinte minden idegszálával kapaszkodik bele nagypéntek sötét fátylán keresztül husvét csodálatos győzelmébe. Magyar népünk évről-évre egész lényével éli át a környezetében tél és tavasz határán a halál felett diadalmaskodó, rügyeket, virágokat faliszté életet. Tél és tavasz, halál és élet közt folyó küzdelemben mágikus, babonás, pogányos erővel kapaszkodik bele az éiet győzelmének tapasztalati és hitbeli reménységébe. A halál rideg csontvázát, nagypéntek sötét gyászát csodálatos erővel ragyogja be husvét hajnalának diadalmas fénye. Hamvazószerda, vagy másképpen böjtfogadószerda hajnalán harangzúgás közben indul népünk Krisztussal a Golgotára. A Kálvária útját járó ember csak életmódjában megváltozott ember lehet. Ettől a pillanattól kezdve népünk külső és belső világa egészen megváltozik. Lélekben és ennek természetes következményeképpen külsejében csodálatos módon készül az előtte álló nagy eseményekre. A böjt nyomasztó napjait egyedül virágvasárnap töri meg egy napra vidám örömével. Ezt a napot sok vidéken a téltemetés napjának is nevezik. Népünk ősi, pogány téltemetése belekeveredik a jeruzsálemi úton hozsannát kiáltó tömeg ünneplésébe. Elindulnak a lányok a felöltöztetett kiszebabával néma csendben a falu alá, a patak partjára, ott belevetik a vízbe, vagyis eltemetik vele a telet s utána zöld fűzfaágakat tördelnek s azzal vidám dalolással viszik a faluba az új életet, a tavaszt. Virágvasárnap hangos dalolása után a falvakra rátelepszik a nagyhét komor csendje. A nagyhét első három napja a külső és belső tisztálkodásnak az ideje. Az asszonyok tapasztanak, meszelnek, takarítanak. A férfiak a gazdasági épületeket és az udvart hozzák rendbe, sok helyen még a szerszámokat is kifényesítik. Megigazítják és virágokkal rakják tele a sírokat, hogy mire Krisztus a sírba kerül, ők is megújuljanak. Nemcsak külsőségekben, de belsőleg is készülnek a nagy eseményekre. Minden nap elmennek a templomba és készülnek életük legfontosabb áldozására, vagy úrvacsoravételére. így köszönt reájuk nagycsütörtök reggele, amikor népünk Krisztus útjának minden drámaiságát elevenen átélve, megy Urával a Golgotára. Nagycsütörtök délutánján megszólalnak Glóriára a harangok és utána nagyszombatig némán maradnak. A harangok megszólalása és elhallgatása jelzi azt a néma menetet, melynek élén zúgolódás nélkül engedelmes lélekkel viszi Jézus a keresztjét fel a Golgotára. Népünk beáll ebbe a néma menetbe s látó szemekkel és érző lélekkel kíséri Urát. A bakonybéli legények valamikor ezen az estén kimentek a falu szélére a kápolna mellé, ott tüzet raktak s egy Pilátust ábrázoló szalmabábut ütöttek-vertek, majd a tűzbe vetették. Más vidékeken pedig néma menetekben elmennek az útszéli keresztekhez, vagy kitesznek egy üres koporsót s amellett virrasztanak. A Getse- mánei kert fojtott, viharelőtti csendA kereszt néma, vádoló prédikációja hatalmas erővel ragadja meg népünk lelkivilágát. Bennük nem él a tanítványok félelme, mely kit-kit az ő saját útjára kergetett. Lelkűkben úgy állnak a kereszt alatt, mint akik tudják, hogy a vereségből hamarosan győzelem lesz. Ezt érezhetjük az alábbi csángó dalocskából: Sosem láttam szebb keresztfát, Mint Ür Jézus keresztfáját, Mert az vérrel virágodzik Szentlélekkel gyümölcsödzik. Nagyszombat reggele a feszült várakozásnak az ideje. Mindenki a megnémult harangok első szavát figyeli. A harangok szava már a húsvéti diadal hírnöke. Hangjukat átveszik az iskolás gyermekek, akik vállukon zsákkal minden házba bekopogtatnak s hirdetik a halál feletti győzelmet: „Örvendetes napunk támadt, mert Krisztus Urunk feltámadt, örvendjünk, vigadjunk, vígan mi már mondjunk alle-alleluját.“ •Vidékenként változó a határkerülésre, vagy Jézus-keresésre induló körmenetnek az ideje. A legtöbb helyen már este elindulnak tiszta fehér ruhában. Útközben húsvéti énekeket énekelnek, megtisztítanak minden forrást és kutat, fákat ültetnek, megigazítanak minden határhalmot és a reggeli órákban egyenesen a templomba mennek. Ebben a szokásban szétválaszthatatlanul keveredett a tavaszi határkerülés gonosz szellemeket űző pogány vonása a keresztyén Jézust-kereső körmenetekkel. Mindkettőben erősen érezni a szokások mélyén meghúzódó félelmet a gonosz szellemektől és a rossztól és érezni a Krisztus győzelmébe való görcsös belekapaszkoje, a megváltás vajúdó csendje lepi meg őket. Nagypéntek hajnalához érkeztünk, megállunk közöttük s még a légy zümmögését is halljuk ebben a halotti csendben. A világ nagy halottja az ő halottjuk. Az órákat megállítják, a tükröket fekete lepellel beborítják. Mindenki olyan csendben mozog otthonában, mintha halott lenne a családban. A protestáns gyülekezetben. Mindenki talpig feketében jóval a harangozás előtt némán ül a templom padjaiban. Innen hazaérve csendben leülnek és elfogyasztják a böjti ebédet. Ebéd után • keresztjárnak, vagy kálváriát járnak, amikor énekeikkel Jézust siratják. Ezek között a Jézust sirató énekek között a legszebb a tápéi ének, mely a következőképpen hangzik: dást. Csanádapácán a Jézust kereső menet kétségbeesve énekli: „Hol vagy én szerelmes Jézusom, Krisztusom“ kezdetű éneket, s hajnalban, amikor megtalálják Krisztus szobrát egy kereszt tövében, csodálatos örömmel éneklik: „Föltámadt Krisztus ez napon alleluja.“ Ezt az örömöt belekiáltják a határba, hogy minden gonosz szellem tudomásul vegye s ezzel az énekkel vonulnak be a templomba. Husvét reggele a Jézust-keresők öröménekétől lesz vidámmá. Ilyenkor csak a betegek maradnak otthon. Mindenki, kicsitől nagyig ott szorong a zsúfolt templomban, hogy énekelje nagy örömmel a feltámadt Krisztust dicsőítő éneket. A felnőttek mind úrvacsorát vesznek. Innen hazamennek és leülnek a húsvéti ünnepi ebédhez. Nehéz lenne vidékenként ismertetni a húsvéti ebéd ennivalóit és rendjét, általánosságban annyit megjegyezhetünk, hogy nincs olyan vidék, ahol a szokásos ételeket ne hoznák Krisztus haláléval és feltámadásával kapcsolatba. Legyen erre példa a legősibb magyarázat a Sándor-kódex néhány sora: „Az mennyországban mentül jelösb étök az kókonya (székelyeknél elsősorban a tojást jelenti). Micsoda az kókonya? Az kókonya ünnönmaga Űr Krisztus, Isten és embör . .. mert valamik kellenek az kókonyához, avagy az húsvéti kenyérhez, őbenne mind ... példáztatnak. Az húsvéti kenyérhöz sajt és tej, tikmony (tojás) tiszta tészta, környül tésztából koszorúmódra köll csinálni, meg kell sütni, meg kell szentelni, egymásnak kell benne küldözni... Vedd eszöd- be immár mindezöknek értelmöket, avagy példázásokat. Az sajt és az tej példázzák Krisztusnak szentségös testét. Az tikmonynak az fejérjén értetik az ő fejérségű lelke, ki eredendő bűntül igen távol lön. Az tikmonynak az székén értetik az ő istensége, mert miként az tikmony- székben vagyon élete az tikfiúnak, ezönképpen az Krisztusnak istensége mindönöket megelevenít... Az szép tiszta tésztán kire az sajtot rakják és az tikmonyját és az tejet értetik az három személyben az Fiúnak szö- mélye, mely szömélyben az isteni természöt az emberi természettel egyesüle... Az tésztából csinált koszorún kivel az húsvéti kényért megkörnyékezik, értetik az mimódon az atyja, anyja, mostohája és az ü há- zanépe ütet megkoszorúzta vót. Az ü Atyja megkoronázta ütet az ő istensége szerént dicsőségnek koronájával ... koszorút csinála neki az ő anyja is szegénységből és sok nya- valyaszenvedésbül. Megkoszorúzá ütet az ü mostohája is, az vala az zsidóság, kik tövissel koronázván feszítették meg. Koszorút csinál neki az ü házanépe is, ezek az mennyországbeliek, kik látják ütet dicsőülvén, igazságnak koszorújával eljönnie ez világot megítélni. Az mcgsütésen értetik az körösztfának kemencéjén ü testének megszáradása, isteni nagy szerelemnek tüzétől. Az megáldáson értetik az ütet megáldás. Megáldaték az ü szent Atyjátul, mikor azt szólja vala neki: Ez az én szerelmetös fiam. Megáldaték Erzsébet asszonytól is, ki azt mondja vala anyjának: Áldott te méhednek gyümölcse. Áldaték az néptül is, kik ezt üvöltik vala: Áldott ki jött az Urnák nevében. Egymással való küldözésen értetik Jézusnak husvét hajnalán sokfelé való jele- nési... Az két tál közt az polcra feltevésen értetik az magas élésházba, az tüzes égbe testével, leikével való felmenése. Az két tál az test és az lélök.“ Húsvét első napja a család legbensőségesebb ünnepe. Csak az ifjúság megy ki ilyenkor a rétre métázni, vagy almával csingálni. A felnőttek kiülnek a ház elé és ott beszélik meg a nagy eseményeket. Az öregek ajkán megindulnak a mesék, legendák, hogy szebb legyen az ünnep és az élet. Nagyapák és nagyanyák, akik féllábbal már a sír partján állnak, ilyenkor el-elmondogatják: megint öregebbek lettünk egy esztendővel. Ugyanakkor azonban görcsösen kapaszkodnak abba, amit szent áhítattal hallgattak a templomban, hogy győzött a múlandóság felett az örökélet. Az egész falura rátelepszik a bilincseiből szabadult rab öröme és boldogsága. Az arcokról sugárzik az örvendezés és a győzedelmes élet. Husvét másod-napjának vidám, lo- csolkodó hangja után újból hétköznapivá, szürkévé kopik a hangos husvét, dalos, vidám, cifra rokolyás népe. Csak a szív mélyén szuny- nyadva élnek tovább az események és a dallamok kitörölhetetlenül nem- zedékről-nemzedékre. Kedves hallgatóim, úgye jól esett ez a kis séta népünk tavaszi zsongással teli házai között? Nem akarok illúziórontó lenni, de a sajnálatos igazságot kendőzetlenül, minden )ágy- nevezeU parasztromantika nélkül meg kell vallanom őszintén, hogy amiről én eddig beszéltem, annak nagyrésze olyan régen volt, hogy talán igaz sem volt. öregapáink áldott Krisztust-kereső múltjába vezettelek el benneteket, ami most már nekünk kései unokák előtt nagyapáink kedves, talán szép emlékeinek, vagy egyszerűen mesének tűnik. Valamikor a Kálvária útját járó Krisztus lábanyomában élettel menetelt népünk fel a Golgotára. Ma már hiányzik belőle az élet. Vannak hatalmas vidékek, ahol a bűn és hitetlenség lángja porrá égették nemcsak a képet, de a keretet is. Ma már az is boldogság a számunkra, ahol ennek az élettől lüktető Krisztust követő sereg kereteinek darabjait megtaláljuk. Hol vannak a szorongó lelkű, néma seregek, akik hamvazószerdán elindulnak Jézussal a szenvedés útjára? Hol vannak, akik nagycsutor- tökön lélekzetvisszafojtva állnak házaik előtt, amikor megszólalnak s majd elhallgatnak a harangok? Hol vannak, akik nagypénteken lábujjhegyen jámak-kelnek házaikban, mint akiknek halottaik vannak? Hol vannak, akik nagyszombaton a vihar tombolása közben minden idegszalukkal várják a győzelmi harang- szót? Hol vannak a Jézust-keresok csapatai, akik elindulnak Máriával és Magdalénával keresni Azt, aki nincs a sírban? Szeretném hinni kedves hallgatóim, hogy ezek a nagy kérdések nemcsak most a hallottak után lesznek kérdéseid egy ideig, hanem elkísérnek haza is. Gyáva nép az, amelyik megfutamodik múltjának vádoló tekintete elől. Én állom ezeket a szemeket már hosszú idő óta, napról- napra erősödik bennem a meggyőződés, hogy rettenetes hitetlenség lenne a húsvéti hangok haláláért kétségbe esni. A múlt minden vádja, események, dallamok halotti maradványai mind csodálatosan hirdetik, hogy van feltámadás, van élet. Újjászületés csak a halálon keresztül lehetséges, s nemcsak lehetséges, de szükséges. Az élet mély értelmét az ember a halálon keresztül érti és ragadja meg. Előttetek áll kendőzetlenül őseink rég eltemetett múltja. Ha ebben a nagy magyar temetőben jársz, a kihűlt, aszott vázák között, lehetetlen észre nem venned a bölcsőt, melyből életre fakadtak. Lehetetlen meg nem látnod a betlehemi jászlat, ahonnan őki elindultak. Ha az örökélet bölcsője mellett nézed őket s utána a halott mezőre veted tekintetedet, úgy állsz te is a halott mező bejáratánál megdöbbent lélekkel, mint Ezékiel. Szeretném azonban, ha Isten sorsdöntő kérdésére: „Embernek fia vájjon megélednek-e ezek a tetemek?“, azt tudnád felelni Ezékiellel teljes hittel: „Uram Isten, Te tudod.“ Utána Ezékiel csodálatos szeleknek a zúgását hallotta, megindultak a tetemek, élettel és lélekkel teltek meg. Ma is hallhatod az érett kalászokat zizegtető Isten kegyelmi szelét, mely hívja és várja az aratókat. Népünk várja, epedye várja a Szentlélek lángjával gyújtogató prédikátorokat, hogy kicsi mécseseiket teleszórják az örökkévalóság hatalmas fényével. A kérdés csupán csak az, amit szeretettel helyezek el lelkiismeretedre: megérkeznek-e az aratók, míg ki nem peregnek a kalászok. Az ítélet súlya rád és rám nehezedik s előle sem, neked sem, nekem sincsen menekvésem. Most pedig búcsúzóul engedjétek meg kedves hallgatóim, hogy ne úgy álljak előttetek, mint a Viharsarok egy kis falujának jelentéktelen kis prédikátora, hanem, mint népünk gyermekei közül egy s hadd köszöntselek benneteket kezemben szagos vízzel és boldog örömmel a székelyek kedves locsolóversével: „Föltámadt a Krisztus, mondják az (írások, Vízöntő hétfőre buzognak források. Én is idejöttem ifjú kedvemre, Hogy harmatot öntsek kedves .(növendékre. Mertha meg nem öntöm ezt a (növendéket, Jövendőre nekem nem virágzik szépet. Áldja meg az Isten ékes virágukat, Nyerjen az egekből dicső koronákat.“ Hernád Tibor evang. lelkész. Barth Károly az egyház ökumenikus feladatáról Zürichben több mint négyszáz lelkész és igen sok nemlelkészi jellegű egyházi ember jelenlétében Barth Károly előadást tartott az egyház ökumenikus feladatáról, úgy amint az Amsterdam után mutatkozik. Hangsúlyozta, hogy most nem az egyházi hivatalokon, sőt nem is a lelkészeken van a sor. Theológusok és nemtheológusok közös erőfeszítésével lehet csak előbbre jutni az egység útján. Az a nagy kérdés, hogy egyáltalán egyházizá tud-e lenni ismét az egyház, Fel kell venni a megbeszélések fonalát a szabadegyházakkal is. Rómával ezidőszerint hiába volna minden beszélgetés, mert hiányzik belőle a bűnbánatra való késizség és annyira biztos a maga dolgában, hogy nemképes a másik fél igazságaira felfigyelni. Van persze egy kicsiny „fundamentalista-protestáns Róma“ is, amely hasonló helyzetben van. Sürgősen meg kell alakítani az egyes egyházak és helyi gyülekezetek ökumenikus munkaközösségeit felekezetközi alapon és különösen ügyelni kell a nemtheológusok bevonására. Ki sír oly keservesen, hol vagy csillagom? Sötét, zivatoros éjben szép gyöngyvirágom. Mária vérkönnyet sírva ezt zokogja, ezt kiáltja: Hol vagy csillagom? A liliom gyászba borúi, hol vagy csillagom? Két arcára vérharmat hull, szép gyöngyvirágom, Kérdi égtől, kérdi földtől, kérdi a gyászos felhőktől: Hol vagy csillagom? Jajjal telik meg az utca, hol vagy csillagom? Kínt hoz a bánat postája, szép gyöngyvirágom, Jön a násznép, a gyászsereg, a vőlegény, halvány remeg: Hol vagy csillagom? Jön a szűz lelkek jegyese, hol vagy csillagom? A mennyország vőlegénye, szép gyöngyvirágom, Hószín vőlegényköntöse vérrel, porral van keverve: Hol vagy csillagom? Vőfélyek, a vad hóhérok, hol vagy csillagom? Násznép, a kegyetlen zsidók, szép gyönyvirágom, Kesereg az örömanya, jegykendőt nyújt Veronika: Hol vagy csillagom? Szent kezén a jegygyűrű, hol vagy csillagom? Hóhér lánca és kötele, szép gyöngyvirágom, Vőlegényi bokrétája a vérző töviskorona: Hol vagy csillagom? Mennyegzős zászló a kereszt, hol vagy csillagom? Melyet szent vér pirosra fest, szép gyöngyvirágom, A vőlegény nehéz útja vérrózsákkal van megrakva: Hol vagy csillagom? Megy már a menyegzős ágyra, hol vagy csillagom? Kínhalálra, keresztfára, szép gyöngyvirágom, Jegyajándék, mely kincset ér: a szent testből kiömlő vér: Hol vagy csillagom? Sír, zokog az örömanya, hol vagy csillagom? Halvány a vőlegény arca, szép gyöngyvirágom, Fizeti a jegy aranyát, lelkét Atyjának adja át: Hol vagy csillagom? Hozzád jöttünk keseregve, hol vagy csillagom? Lelkünk égi vőlegénye, szép gyöngyvirágom, Hozzád jöttünk, óh, vezess be a mennyei dicsőségbe: Hol vagy csillagom?
