Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-04-09 / 14. szám

XIV. évfolyam 14. szám Egyes szám ára Lforinjfc au-r "h EVANGEL r Drt^olynok úrnők B^kéiyegtrb»# ft^kéo z i u • 1949 április 9. gr El E AZ ORSZÁGOS LUT-SZÖVETSÉG LAPJA Jézus Krisztus virágai Irta: Gaudy László Történelmi tény, hogy Jézus krisztus kapta az első virág- önyeget. Akik virágaikat az út- stre dobálták, önfeledt lelkese- sükből — és a Megváltó iránti f ízatukból, áhítatukból cseleked­ik ezt. Soha Jeruzsálem ilyen di- föségcs napot nem ért meg. ! Jézus szeme látott sok mindent fár a földi élet vonatkozásaiban. lábai elé szórt virágokon nem kiadalittasan lépeget tragikus di­csősége felé, hanem az emberek Jselekedete felé nézőén, azt néze­getve, mérlegelve és megítélve. Azóta nemcsak virágvasárnap, |unem sok más vasárnapon virág­díszbe öltözködnék a templomi ol- Irok, ahol immár Jézus teste és Ire áll készen megtérő híveknek j délül és táplálékul a hűn­ícsátó kegyelem reménységéiben. 1 Egyházi énekeinkben milyen fakran csendül fel régi és új ekköltők szövegeiben ez a né- iiy sor s a régi s a mai ember szeletének szárnyán múltban és Jenben nézheti Jézus Krisztus írágait. Néma, letört virágok, ta­in csak órákig élő gyönyörűsé­gek, a szeretet szimbólumai, de gyben mindenki számára meg- gondolkoztató és emlékeztető lát­ványosságok. Faluhelyen és városszéleken ezekben az órákban az első virá­gokat féltő szeretettel tördelik és Vágják le. Kézbefogja aggastyán és gyermek s gondolkozik azon, kinek adja, vagy hová helyezze? A világ keresztyénsége pompá­zatos kertek virágaiban keresi gyönyörűségét a tavasz első me­lengető hullámainak jöttén s az a hang, amely Jeruzsálemben elő­ször adta ki a lelkesedésből meg­született parancsot: Minden fának és minden virágnak díszét és ékes­ségét szórjátok Krisztus lábai elé, a mai emberi lelkekben újra fel­csendül. Jézus Krisztusnak vájjon kel- lenek-e ezek a virágok? Azok az örömet kiváltó hírnökök, amelyek rinden embert mosolyra és re­ménységre derítenek. Szépek a lirágos oltárok, mindenki gyö- lyörködjék benne. De Jézus Krisz­ta más virágokat is kíván éppen ma élő emberektől. Olyan virágokat kíván, amelye­ke! az ember lelkének és szívének [kertjéből kellene letörjön. Ame­lyekben az önző ember csak egy­maga gyönyörködik. Nagy lelki és szívbéli áldozatokról van szó. Jézus Krisztus ezért a hiábavaló világért mindenét odaadta, amikor a virág- szőnyeges úton elindult a tragikus sorsát befejező bűnös város felé. Ennek az eseménynek az emlé­kei nem a mai emberek szeme- láttára viharzottak el, de ami ott akkor történt, hangjában, történé­seiben, csalódásaiban, szomorú­ságaiban, azok számunkra mind megelevenednek s hozzánk ma élőkhöz is megismétlődik a pa­rancs: hiányzik a te virágod Jézus virágszőnyegéből. Korunk gyermekei többször hal­lották ezt a szót: bombaszőnyeg. Ijesztő szó, katasztrofális élmény volt sok millió ember számára. A virágszőnyeg, mint emlék szép. Dicsőséges napot jelent a világ élete és az emberek jövője szem­pontjából. Csak egynek jelentett halált. De az egész világnak éle­tet jelentett. Örök életet. Felvirradóban van a virágvasár­nap hajnala s ahogy felvirrad erre a napra hitetlen és hívő, po­gány és Istennek élő, ránéz az első szemébe ütköző virágra. Vájjon mit lát benne? Az az ember, aki virágvasárnap- jának első virágjában Jézus Krisz­tust látja meg, boldog és örül s boldogsága, öröme hihetetlenül megnövekszik, ha élménye után le is térdel, szemét lezárja, kezeit egymásba kulcsolja és imádja Krisztusát, a virágszőnyeg kellős közepén. Szenvedésben engedelmes, Kísértésben győzedelmes, Jézus Krisztus légy kegyelmes. Rám a bűn, mint tenger árad, Kísértésnek tüze támad, Nincs segítség, csak ten álad. A magyarországi protestáns egyházak virágvasárnapi felhívása Szeretett Testvéreink! A magyarországi evangéliumi ke- resztyénség felelős őrállói virágva­sárnap ünnepén testvéri közösség­ben fordulnak az evangélium hívei­hez, hittel ismételve meg az apostoli köszöntést: Kegyelem nektek és bé­kesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ür Jézus Krisztustól. Emlékeztetünk mindenkit a mi el nem veszíthető békességünkre, me­lyet így hirdet nekünk Pál apostol: „Megigazulván azért hit által, bé­kességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.“ Ebben a békességben szolgálunk, ezért újra meg újra könyörgünk s ezt szakadatlanul hirdetjük szavunk és magatartásunk által. A nekünk adott kijelentés szerint a békesség evangéliumának készsé­gében kell járnunk. Reánk nézve egyedül döntő mindig az Ige világos parancsa: „Intelek azért mindenek­előtt, hogy tartassanak imádságok, esedezések, hálaadások minden em­berekért, királyokért és minden méltóságban tevőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, tel­jes istenfélelemmel és tisztességgel“. Etuick az intésnek abban is engedel­meskednünk kell, hogy szót emelünk a béke ügye mellett. Valljuk egyi^t az Ige szerint, hogy: boldogok a bé­kességre igyekezők. De közös, min­A magyarországi református egy­ház nevében: Dr. Balogh Jenő sk., a dunántúli egyházkerület főgond­noka, az egyetemes konvent és a zsinat világ elnöke. Dr. Szentpéteri-Kun Béla sk.. a tiszántúli egyházkerület főgond­noka, az egyetemes konvent és a zsinat világi alelnöke. Dr. R'iss Roland sk., a dunamelléki egyházkerület főgond­noka. Horváth Elemér sk., egyházmegyei gondnok, a tiszán- inneni egyházkerület főgondnok- helyettese. Dr. Révész Imre sk., a tiszántúli egyházkerület püspöke, az egyetemes konvent és a zsinat lelkészi elnöke. Dr. Enyedy Andor sk., a tiszáninneni egyházkerület püs­pöke, a zsinat lelkészi alelnöke. Bereczky Albert sk., a dunamelléki egyházkerület püs-. pöke, az egyetemes konvent lelkészi alelnöke. Győry Elemér sk., a dunántúli egyházkerület püspöke. Az Osztrák Evangéliumi Egyház­alkotmány reformja: Ausztriában közös egyházi szerve­zetben élnek az evangélikus és re­formátus hitvallású hívek. Az egyház alkotmányát az 1861-ben kiadott császári pátens szabályozta. Alulról fölfelé nagyjából megvalósultak a zsinatpresbiteri elvek, az egyház leg­magasabb szervében azonban, az ú. n. Egyházi Főtanácsban súlyos tő­réit szenvedtek. Az Egyházi Főtanács tagjait ugyanis a közoktatásügyi mi­niszter nevezte ki. Már a két világ­háború között mozgalom indult meg ennek a visszásságnak a megszünte­tésére. De a reformot megakadá­lyozta Ausztria német inváziója. Végre 1947 októberében és 1949 ja­nuárjában összeülhetett a zsinat és megalkothatta az osztrák evangéliumi egyház új alkotmányát. Az új al­kotmány mintaszerűen érvényesíti a zsinatpresbileri elvet, és a két külön­böző hitvallás autonómiáját és együttműködését. Az evangélikus egyház élén ezentúl püspök fog ál- lani, — élethossziglan választják. A református egyház elvetette a püs­pöki címet. Az osztrák reformátusok legfőbb egyházi szervének tagjai: a két szuperintendens és a zsinat által választott két lelkészi és két világi képviselő. A két egyház egységének biztosítására a közös ügyek elintézé­sére hatévente közös zsinatot hívnak össze. Az együttműködést a zsinatok között is biztosítani fogja a két egy­ház képviselőiből álló állandó közös bizottság. Az új alkotmány legkisebb részleteiben is következetesen meg­valósítja a „laikusok“ egyenrangúsá­gát, az egyetemes papság elvének megfelelően. A magyarországi evangélikus egy­ház nevében: Dr. Retök Iván sk., egyetemes felügyelő. Dr. Mády Zoltán sk., a dunáninneni egyházkerület felügyelője. Margócsy Emil sk., a tiszai egyházkerület felügyelője. Dr. Vélsz Aladár sk., a dunántúli egyházkerület felügye­lője. Dr. Adamkovics Ágost sk., a bányai egyházkerület felügyelő- helyettese. Túróczy Zoltán sk., a dunántúli egyházkerület püspöke, az egyetemes közgyűlés egyházi elnöke. Tekintettel arra, hogy a püspöki körlevél, amelyben a pásztorlevél szövege hivatalosan meg fog jelenni, előreláthatólag Virágvasárnapig nem érkezik meg az egyes lelkészi hiva­talokhoz, egyházunk vezetősége cz­den evangéliumi keresztyén ember­hez és gyülekezethez szóló felhívá­sunk „mindenekelőtt“ az, hogy vi- rágvasárnapon, a békesség Fejedel­mének, a mi szelíd és alázatos Urunknak, a gonoszt jóval meggyőző Krisztusunknak ünnepén tartsunk könyörgéseket gyülekezeteinkben minden emberért, a népek minden vezetőjéért, az Igében kapott Ígéret­ben reménykedve, hogy: csendes és nyugodalmas életet éljünk. < Végezetre köszöntünk mindenkit az Igével- ..Maga pedig a békesség­nek Ura arfjon nektek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Or legyen mindnyájatokkal.“ (II. Thess. 3:16.) Szabó József sk., a dunáninneni egyházkerület püs­pöke. I)r. Vető Lajos sk., a tiszai egyházkerület püspöke. Benkóczy Dániel sk., a bányai egyházkerület püspök­helyettese. Dr. Kiss Ferenc sk., a magyarországi szabadegyházak szövetségének elnöke. Dr. Somogyi Imre sk., a magyarországi baptista egyház elnöke. Szécsey János sk., a magyarországi metodista egyház h. szuperintendense. úton kéri a lelkészeket, hogy a fen­tebb megjelenő pásztorlevelet Virág­vasárnap szószékről olvassák fel és az istentiszteleten a béke megőrzé­séért imádkozzanak. VLacjtypítdtk üfttoefdísz Minden időben éles különbség volt ez ünnep megítélése tekintetében a protestantizmus és katolicizmus kö­zölt. A katolicizmus munkanapnak minősítette ezt a protestántizmus szá­mára legnagyobb ünnepnek tekintett napot. A nyugati protestántizmus liberális és racionális időiben is különös me­legséggel ünnepelte a nagypénteket. A magyar protestántizmus puritán és langymeleg tömbjei századunk kez­detei óta különös felkészültséggel ünnepelte ezt a napot. Az erdélyi református töm'hök ezt az ünnepet nagy áhítatban szokták megütni s a testi böjtöt is komolyan veszik egy évben egyszer. Az erdélyi szász evangélikus egyházak ezen az egy ponton vettek át magyar egy­házi hatást. A magyar közigazgatás ünnepnek deklarálta a protestántizmus ked­véért a nagypénteket. Ez a rendelke­zés néhány évig volt életben. A ma kiadott kis naptárokban is feljegyez­tetett az a tény, hogy a protestánsok ünnepei. .. : a nagypétek stb. Templomaink valószínűen zsúfolá­sig megtelnek ezen az ünnepen. Pap­jaink egész napon az oltárnál fognak szolgálni. Viszont sok hívünk munka­helyén fog dolgozni s azt hajtogatja magában: miért dolgozom ezen a napon? Gyakorlatból tudjuk azt, hogy az egyik lapknnszern, amely a Magyar Dolgozók Pártjának legtöbb kiadvá­nyát adja ki, minden olyan alkalma­zottjának, aki istentiszteletre akart menni, erre az időre munkafelmen- tést adott. Több hivatalról, gyárról és üzemről tudjuk ugyanezt. Abban a reménységben élünk, hogy ebben az évben is minden templomba kíván­kozó lélek élhet a kérelem jogával és igen valószínűen felmentést kap­hat az istentisztelet idejére. Városi és falusi gyülekezeteinkben nem egy istentisztelet tartatik ezen az ünnepen. Van kora reggel, a dél­előtti órákban, délután és az esti órákban istentisztelet. Egyházunk sok alkalommal nyitja meg a templom­aitokat azért, hogy minden hívő meg­találja munkája és elfoglaltsága sze­rint a templombamenés lehetőségét. S amíg ez a nap reánk váriad — akik még addig élünk —, lélekben és testben készüljünk fel arra a napra, amely a magyar protestantizmusnak valóban a legnagyobb ünnepe. Az 1949. év virágvasárnapján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom