Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-03-05 / 9. szám

4

Evangélikus Elet

Az egyetemes papság elve

Az új óbudai presbitériumot

vasárnap iktatták be hivatalába. Szombaton délután tartották első értekezletüket, s utána seuraton készültek fel a beiktatás alkalmával tartott úrvacsorára. Az új presbiterek nagy lelkesedéssel vállalkoztak családlátogató szolgálatra, s laikus pásztorolásra az üzemekben is. Az új presbitérium névsora a következő: Tisztikar: Felügyelő: Ocskay Frigyes egy. egyh. foell. h.; M. felügy.: Oszuszky István műszaki tanácsos; Ügyész: dr. Göttche Ervin ügyvéd; Gondnok: Bakos Jenő ny. stat. fő-' tan.; M. gondnok: Felkay Ferenc ny. cégvezető; Jegyző: Pohorely Béla min. tisztv.; Ellenőr: Schreiner József banktisztv. Presbiterek: Sulyok Imre karnagy; Bakos László műszaki tanácsos; dr. Bárczy István közig, bírósági titkár; Benda Károly fakereskedő; Birkl Rezső mérnök; Danhauser Rezső ny. k. sód. felügyelő, Endrei Hugó banktisztviselő; Gervay Zoltán mérnök; Göttche Frigyes mérnök; Hipszky Mihály művezető; Kar- rasch János Jenő műszaki tisztv.; Konst Rezső vaskereskedő; Kovács János Ibusz tisztv.; Kovács Pál tornatanár; Menesdorfer Lajos sapkakészítő; Mohar Géza műszerész; dr. Mohar László p. ü. s. titkár; Paulay János könyvelő; Pavcso Rudolf kereskedő; dr. Philipp Kálmán ny. igazgató; dr. Raisz Aladár orvos; Schreiner Lajos pék; Schultz Zsig- mond gépszerelő; dr. Somóczy Ló- ránd hadbíró őrnagy; Szabadosi Béla tisztviselő; Szentágothay Márton vágóhídi munkás; Szontágh István papírkeresk.; dr. Tóth Béla ptk. tisztviselő; dr. Varga Béla fogorvos; Vankó Rezső műsz. ig.; Zánkay Dániel Máv. s. tiszt; Abaffy István gyári

KISS ROLAND miniszter

az új dunameliéki református főgondnok

Most bontották fel a dunaimel- léki református egyházkerület főgondnoki (világi elnöki) választásán a budapesti püspöki hivatalhoz beküldött szavazatokat. A választási küzdelemből Kis Roland tanácsbíró-presbiter, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az Állami Határügyi Bizottság elnöke került ki győztesen. Üj szolgálatába rövidesen beiktatják.

munkás; ifj. Bakó János autószerelő; Charré József gyári munkás; Graeser Frigyes könyvügynök; Ker- tay János gázgy. csop. vez.; Triszler Miklós vendéglős; Bujtás Mihály vásáros. h. ig.; dr. Borsi Fekete Pál orvos; Darók Mátyás alk. munkás; Danko Gyula Goldberger felvonókezelő; Hatos Kázmér főv. adótiszt; Kelemen István hajógyári mérlegkészítő; Mayer Ádám lakatos; Ruttkay Árpád ny. számv. altiszt; Sedyo János fonóipari tisztv.; Soszták János filmnyomó; Parlagh József nyugdíjas; Lipter Rezső trafikos, Spáring János nyugdíjas.

A Budapesti Ének* és Zene* karegyesület hangversenye

A Budapesti Ének- és Zenekar- egyesület ismét hivatást teljesített, amikor Händel egyik ritkán játszott, de eLsővonalbeli oratóriumát, a Mak- kabeus Judást vette elő. Hándelnek ez a műve 1745-ből való, s a Cullo- den mellett kivívott győzelem (a skót lázadás leverése) feletti örömmámor hatása alatt készült, egyben pedig a szerző életének legnagyobb sikere fűződik hozzá. Az előadásról szólva első helyen, sajnos azt kell mondjuk, hogy a Lichtenberg Emil alapította társaságtól többet válnánk. A vezénylő Fischer Péter, aki felszabadulása óta áll az egyesület élén, semmiféle fejlődést nem mutat, s a kótafejeken túl képtelen eljutni. Ez pedig az amatőrök jellemvonása. Amikor jónéhányan vannak, akik Lichtenberggel együtt nőttek fel, nem volna lehetséges valaki hivatoítabb vezetőt tenni eme nagymultú egyesület élére? A szólisták élén Gyurko- vics Mária'áll, bár neki nem fekszik az oratórium stílus. Németh Anna, Závodszkg és Kálmán Oszkár is tőlük telhetőén helytálltak, közülük külön ki kell emelnünk az „elpusztíthatatlan“ Závodszkyt, aki Rosier helyett ugrott be. KórusvoeaLom szebb hangzásokat szeretnénk tömörebb basszussal; a Hándelnél több helyen előforduló győzelmi karban közreműködő fiúkar szépen működött, úgyszintén Zalánfy ízléses orgona- kontinuóját is csak dicsérhetjük. Közreműködött a Máv. zenekar. A közönség a nem sallangmentes produkció ellenére nagy lelkesedéssel ünnepelte az előadókat.

Egyházi életünkben egyre nagyobb jelentősége van az egyetemes papság elvének, amelyet azonban sokan nem a Biblia szerint értelmeznek. Egyházi érdek azért ennek a fontos kérdésnek a szabatos, bibliai tisztázása. A következő kérdéseket kell tüzetesen megvízsgálnunK és szabatosan tisztáznunk: mit tanít a Biblia erről a kérdésről, a bibliai tanításoknak mi a közös, valódi értelme, — a Biblia szerint mi a „pap“ és a „papság“, mi a keresztyén egyetemes papság? mi az evangélikus egyház „lelkésze“ és milyen lelki szolgálatra van ethiva miniden hívő egyház tag?

1. Mit tanít a Biblia? A papságra vonatkozó legfontosabb bibliai helyek a következők: II. Mózes 19:6. — Ezsáiás 61:6. — Hózseás A:6. — I. Péter 2:5. I. Péter. 2:9. Leg- részletesebenn szól Isten Igéje erről a tárgyról a Zsid. lev. 3. fejezetétől kezdve egészen a 10. fejezetig. Fontos adat még e kérdés tisztázásához Jel. 1:5. Jel 5:10.

2. Ezen idézett Igék értelmét az világítja meg, hogy kit és milyen szerepű embert értenek ezek az Igék „pap“-on? Kit nevez az Ó- és Új- testámentum „pap‘-nak? Ennek a fogalomnak a kialakulását az Istenfogalom határozta meg. Jézus Krisztusig a végtelen Isten olyan „traus- cendens“, olyan megközelít hete1 len volt a maga abszolút szentségében, hogy a bűnös nép nem érintkezhetett vele. A babiloni fogság után még az Isten szent nevét sem merte kiejteni a száján egyetlen egy kegyes zsidó ember sem. Ezért alakult ki már Mózes idejében a papság kiváltságos, küllőn társadalmi és hivatási rendje, amelynek az a roppant nagy kiváltsága volt, hogy bemehetett oda, ahová közönséges halandónak még csak közel se volt szabad menni: Isten templomának az elkülönített szentélyébe, a szent sátorba

Ök érintkezhettek a nép helyett,

a nép képviseletében az Istennel,

mint összekötő, mint közvetítő szervek.

Isten felé ők képviselték áldozat közben a népet, Isten törvényeinek a tanításánál pedig ök képviselték Istent a nép felé. A Lévi törzséből és Áron nemzetségéből származó papság teliát az Isten és a nép között a közvetítő „bizalmi“ szerv volt. Legfőbb kiváltságát jelképezte a főpap méltósága, akinek egyedül volt meg az a joga, hogy a szentélyből belépjen a kék, bíbor és karmazsin színű, arannyal dúsam! átszőtt „kárpittal1 elzárt „szentek szentjébe“, ahol az arannyal borított oltár, az arany frigyláda, az Áron vesszeje, a mannás korsó őriző helyén ott volt a Legszentebb, a Szentséges, az Isten Szellem, a „Ruah Jahve“. A főpap vállán arannyal átszőtt, királyi pompájú palásttal, homlokán színarany koronával ment be az élő Isten elé és mutatta be néki az oltáron az áldozatot az egész nép nevében!, az egész nép bűnéért. A legszentebb, a legnagyobb „kiváltság“ és méltóság viselői voltak tehát az ótestámentumi papok Jézus Krisztus haláláig, amikor végtelen nagy fordulat történt. Mi volt ez a végtelen nagy fordulat?

3. Jézus Krisztus halálakor a Biblia bizonysága szerint kettéhasadt egészen a földig az Isten templomában a szentek szentjének <az a kárpitja, amely a „profán“, a bűnös népet elzárta a szent Isten elől és ahová csak a kiváltságos papságnak volt előjoga beléphetni. Jézus Krisztus, az utolsó és igazi „Főpap“ ekkor ment be örökre a Szentek szentjébe, az élő Isteni örök közösségébe. (Zsid. lev. 9:11—12), ahol a maga örökös „papsága“ által üdvözíti is azokat, akik Általa járulnak az Istenhez (Zsid. 7:24—28). És „Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket“ (Zsid 10:14), azért „alhol bűnök bocsánata van, ott nincs többé bűnért való áldozat“ (Zsid 10:18). Ahöl pedig nincs szükség a bűnért való papi áldozatra, oltárra, ott „pap“-ra sincs szükség. És mivel nincs papra szükség Jézus Krisztus áldozata óta, azért „papok“ shicsenek a keresztyén egyházban.

\l bibliai „egyetemes papság“ elve tehát nem azt jelenti, hogy valóságos „papok“ vagyunk, olyanok, mint Jézus előtt az áldozó papok, akikről a

Biblia szól. Nemcsak „papokká“, hanem „királyokká“ is tett minket Jézus Krisztus az Isten Igéje szerint. De nem valóságos, földi királyokká, hiszen akkor minden hívő keresztyén trónkövetelő lehetne egy-egy királyi trónus megüresedésekor. A bibliai egyetemes papság elve „átvitt értelmű“, csakis szellemi, erkölcsi vonatkozású, jelképezvén azt a végtelen „papi“ kiváltságot és méltóságot, amellyel felruházott minket Jézus Krisztus az ő váltsághalálával, megadván nekünk a lehetőséget arra, hogy „Atyánkénak nevezzük a szent Istent és örök szeretetközösségre llépjünk vele „személyesen“, földi, emberi „közbenjáró és közvetítő“ nélkül. Királyok is átvitt értelemben vagyunk, mert ha győzünk a hit harcán, akkor az Isten az Ö „királyi székébe“ ültet és királyi hatalmat ád nekünk. (Jel. 3:21 és 2:26—27.)

4. Az egyetemes papság tehát azt jelenti, hogy mivel mindenki Isten „pap“-jává lehet, — nemcsak egy kiváltságos család fiai,

—■ éppen azért senki sem „pap“, mert nincs akinek a számára ő „közvetítő“, összekötő szerv legyen az Isten felé. Az evangélikus egyházban nincs is „pap“. Senki sem „pap.“ Sem a lelkész, sem az esperes; sem a püspök. Hogy mégis „pap“-nak nevezzük őket, a tömeg téves és hamis szóhasználatának engedve a bibliai elvek rovására, — azt Luther már a reformáció korában keményen elítélte. Haragosan írta, hogy: „Bár a lelkipásztorok az Ige és a szentségek szolgálatával a nép élére vannak állítva, mégsem nevezhetők papoknak. Hogy mégis papoknak nevezik őket, az vagy pogány módra történik, vagy a zsidó törvényből maradt fenn és vétetett át az egyháznak nagy kárára. (L. Werke V. 1504. és XIII. 2348.) Luther a kato'ikus egyházzal szemben erélyesen hangsúlyozta a bibliai egyetemes papság elvét, mely szerint Jézus Krisztus végleges, egyetemes világváltsága folytán nj^gszűnt a papság szerepe és rendje és így a katolikus egyház kü'ön áldozó papsága, papi rendje, amely közvetítő, egyházi kiváltságokkal rendelkező szerv az egyházban, Isten Igéjével ellenkezik és annak ellenére a’akult ki az egyházban. Mivel mindenki személyesem és közvetlenül kegyelmi és szeretet- közösségbe léphet az Atyával a Fiún, az egyetlen Főpapon keresztül, azért nincs szükség a papi rendre s az az Igével ellenkezik.

5. Evangélikus egyházunkban Luther Márton reformátor társaival együtt Jézus Krisztus rendelései és az őskeresztyén egyház gyakorlata alapján megszervezte az „Ige tanítói hivatalát“, a „lelkészi szolgálatot“. Evangélikus egyházunkban az Ágostai Hitvallás 14. cikkében foglalt alapelVei szerint: Nemo debeat do- cere publice in ecclesia aut sacra- menta administrate, nisi rite voca- tus“ (magyarul: „az egyházban senki se tanítson nyilvánosan és ne szolgáltassa ki a szentségeket, hacsak nincs erre szabályszerűen el- hiva“).

Mivel az Isten Igéje fontosabb és nagyobb horderejű, mint bármelyik tudományszak, azért az Ige felelős tanításához és hirdetéséhez, a lelkek Ige szerint való vezetéséhez nagyobb szaktudás és szakértelem szükséges, mint akármelyik tudományos hivatás gyakorlásához. Éppen ezért az egyházegyetem minden országában csak az igehirtetés- hez szükséges tudományos szak- képzettség és a belső elhivató® birtokában lévő jelölteket „avatja fei.“ ősi „kéz rátétcllel“ és „szent csókkal“ erre a szolgálatra és igy „hívja el“ őket „szabályszerűen“ arra, hogy az „egyházban nyilvánosan tanítsanak1’

Egyházi életünkben nem kívánatos zavarok, félreértések és ellentétek támadhatnak tehát abból, ha az evangélikus egyház elhívott „lelkészeit“ a Bibliával ellentétben „papok“-nak tartjuk és azután az egyetemes papság elvét valóságos „papi funkciókra“ való jogosítványnak vélvén, — azt véljük, hogy az egyetemes papság alapján minden

keresztyén egyháztag végezlveti a „lelkészi hivatás“ szolgálatait, pl. az igehirdetést az Isten templomában isten tiszteleten.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy az evangélikus egyházban a hívek a „laikusok“ nyáját alkotják. Nem! Luther nemcsak a papi rendet, hanem a „laikusok rendjét“ is elvetette a Biblia alapján! Minden „laikusának a kezébe adta a Bibliát anyanyelvére fordítva, hogy olvassa, ismerje meg és abban éljen.

Nemcsak joga van az evangélikus egyháztagnak a Bibliát olvasni, tanulni, hanem az egyház kötelességévé is teszi És ha egy komoly, hívé egyháztag elmélyed, benne él a Bibliában és nemcsak hite, hanem alapos bibliai tudása is van, — annak elsősorban Jézus Krisztus parancsai alapján nemcsak joga, hanem kötelessége az, hogy „vallást tegyen“ Krisztusról és „beszélő“ keresztyén legyen, ne „néma“. Sőt az egyetemes papság elvében az is benne van, hogy nemcsak Istennel való szeretetközösségre léphet személyesen a megváltott hívő, hanem kötelessége, hogy hirdesse „Annak a hatalmas dolgait, aki a sötétségből a világosságra hívta el!“

Egyházunkban a múltban és ma is voltak és vannak olyan testvérek, akiknek nem volt, vagy nincsen ugyan lelkészi képesítésük, mégis óriási áldás volt és van az igehirdetésükön „belső eihivatásuk“ és belső világosságuk miatt.

Pl. Bodelschwingh Frigyesnek, a bel- misszió nagy apostolának nem volt lelkészi képesítése és mégis volt hivatalos megbízatása teljes lelkészi szolgálat végzésére. Ruotsalainen Pál, a finn ébredés apostola egyszerű parasztember volt, a püspökök mégis felküldték a helsinkii székesegyház szószékébe, hogy prédikáljon nekik az Ür Jézus Krisztusról. Ma is vannak egyházunkban még ma „vi- lági“-akiniak nevezett testvéreink, férfiak és nők, akik bibliaórákat tartanak rendszeresen, gyermekbibliakört, ifjúsági bibliakört, missziói munkát vezetnek, végeznek, bizonyságtévő, sőt evangélizációs szolgálatokat végeznek, — nagy áldássaL A hívekre különös, mély hatású az, mikor közülök egy megszólal és igazolja a „hivatalos“ igehirdetést.

Mivel az ébredés egyre több testvért lelkesít az Ige szolgálatára, és mivel egyházunk fejlődése is szükségesnek mutatja, — egyházi érdek, hogy a mostani

új zsinat talélja meg az úíat és módot arra, hogy a Bibliával, Hitvallásunkkal harmóniában hogyan lehetne szolgálati alkalmat és teret biztosítani azoknak a nem lelkészi képesítésű, mélyhitű, bibliás testvéreinknek, akiktől arra illetékesek megítélése szerint csak áldásos szolgálatot várhat egyházunk. Egyrészt ilyen önkéntes munkások képzéséről, előkészítéséről kellene a zsinatnak törvényt alkotni, másrészt törvényes felhatalmazást adni a püspököknek, espereseknek, hogy szükség esetén ilyen Ruotsalainen Pálo- kat megbízzanak egyes lelkészi szolgálatok, esetleg igehirdetés végzésével is.

Egyházunkban tehát az egy Főpapon kívül senki sem „pap*. „Pap“-ra nincs szükség, mert nem kell „áldozni“ bikát, kost és bárányt. Nekünk prófétákra, apostolokra. diakónusokra, önkéntes szolgákra van szükségünk! Minél többrel Egyetemes „apostolság“-ra.

Dr. Pass László

Evangélikus Élet

Az Országom Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért telel:

Dr. H Gaudy László főszerkesztő Szerkesztő: Dez*éry László Szerkesztőbizottság;

Dr. Geleji Dezső, tiroé Gyula. Dr. Gyimesy Károly Dr. Reök Iván, Szerkesztőség:

Budapest. IV., Fehérhajó u. 8-10 II. 1 Telefon: 180 -651 Kiadóhivatal:

Budapest. IV. Feht rhaló u. 8—10. félem. 7. Felelős kiadó:

Sülé Károly Előfizetést árak:

Negyedévre: 12 ff Félévre: 24 II

Egészévre. 48 H

Postatakarékpénztári csekkszáma: 20.412. Hirdetések árai milliméter soronként

2.50 forint

Független nyomda. Budapest, EÖtvos-u. U Felelős: Földi Vilmos vállalatvezető

Budapesti Istentiszteletek

sorendje 1949. évi március hó 6-án:

Deák-tér 4 (ifjúsági), d. e. 9-kor: Deák-tér 4 (gyermekistentisztelet), d. e. 10-kor:

Deák-tér 4, d. e. 11-kor:

Deák-tér 4 (úrvacsora), d. e. 12-kor: Deák-tér 4 (evang.), d. u. 5-kor: Fasor (ifjúsági), d. e. fél 10-kor: Fasor, d. e. 11-kor:

Fasor, d. u. 4-kor: *

Dózsa György-utca f, d. c. fél 10-kor: Üllői-út, d. e. fél 10-kor:

Üllői-út (úrvacsora), d. e. 11-kor: Rákóczi-út, d. e. fél 12-kor: Kákóczi-út, d. u. 4-kor: Bécsikapu-tér, d. e. 9-kor: Bécsikapu-tér (úrvacsora), d. e. 11-kor:

Toróckó-tér 1 (úrvacsora), d. e. 8-kor:

Óbuda (úrvacsora), d. e. 10-kor: Óbuda, d. u. 4-kor:

Bécsi-úti kórház, d. u. 5-kor: Böszörményi-út 2</a, d. e. 9-kor: Böszörményi-út 2/a, d. e. 11-kor: Böszörményi-út 2/a, d. u. 6-kor: Fóti-út 22, fél 10-kor:

Fóti-út 22’, d. e. 11-kor:

Fóti-út 22, d. u. 4-k<y:

Tomori-úti leányiskola, d. e. 9-kor: Zuglói, d. e. 11-kor:

Zugló (szeretetvend.), d. u. 4-kor: Rákosfalva, d. e. fél 12-kor:

Thaly Kálmán-u. 28 (ifjúsági), d. e. fél J0-kor:

Thaly Kálmán-u. 28, d. e. 11-kor: Thaly Kálmán-u. 28, d. e. 12-kor: Kőbánya, d e. fél 10-kor:

Kőbánya, d. u. 4-kor:

Simor-utca, d. e. 11-kor:

Plachg Lajos.

Kékén András dr. Kékén András dr. Plachg Lajos.

Balikó Zoltán. Muncz Frigyes. Kemény Lajos. Pásztor Pál.

Pásztor Pál. Grünvalszky Károly. Fekete István. Szilády Jenő dr. Szabó Aladár. Ruttlcay Elemér.

Roszik Mihály.

Gyimesy Károly dr. Komjáthy Lajos. Komjáthy Lajos. Komjáthy Lajos. Danhauser László. Danhauser László. Győri János, ifj. Rimár Jenő. Rimár Jenő. ifj. Rimár Jenő. Rimár Jenő.

Scholz László.

Scholz László. Ferenczy Zoltán.

Szabó Aladár.

Halász Kálmán dr. Halász Kálmán dr. Gádor András.

Koren Emil.

Korén Emil.