Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-12-25 / 51. szám
Evangélikus Elet : * í;i FENYŐLEGENDA Szentestét megelőző délután olyanok vo.tunk mind a hárman, mint az ördögök. Két öcsémmel hajba- kaptam, a díványon hemperegtünk, úgy kellett szétválasztani bennünket. Tamás, a kisebbik, uzsonnakávéját egy óvatlan pillanatban a kályhába löttyinlette. A szobát ránkzárták s nem lehetett bírni velünk. Végre aztán nagyanyánk bejött hozzánk, maga köré ü.tetett s mesélni kezdett. Mindhá man elcsöndcsedlünk s tá- tott szájjal hallgattuk a még addig sohasem hallott mesét. — Az erdőt vastag hó borította. Mélységes csönd és kékes ködpára gomolygott. Dermedten roskadoztak a iák szikrázó-íehér prémes terhük alatt. Egyszer.e csak suttogás támadt közöttük. „Valaki jár az erdőn“ — adta tovább egyik a másiknak. S a magasabbak már azt is látták, hogy a tű.só erdőszélen különös, magános vándor lépked s amerre elhalad, nyomában elindulnak a fenyőfák. Izgatott mozgolódás támadt. „Mi az?“ — kérdezgették öregebb táisaikat a fiatal fenyőcskék. „Most indulnak a karácsonyfák“ — felelték azok nyugodt, méltóságos hangon* A menet egyre sűrűsödött. „Mindjárt ideérnek“ — suttogta lázasan egy apó lucfenyő a társainak. „Ti úgysem kelletek“ — dörmögött rájuk egy su- dárszép ezüstfenyő. , Pedig de szeretnék én is karácsonyfa lenni!“ — sóhajtott föl az egyik törpefenyő. „Te, te csöppség, hiszen el se bírnád az utat a városig!“ — szólt le egy karcsú társa. „Én pedig nem is megyek“ — vágott közbe gőgösen egy fenyőóriás — „ped g tudom, szívesen vinnének, de én nem akarok az emberek közé kerülni.“ A menet odaérkezett közéjük. Elől szelídszemű, nyugodtléptű férfi ha.adt, ő vezette a menetet. — A Jézuska... — suttogta közbe kike'ekede'.t szemmel Gábor. Hanem nagyanya nem állt meg a mesélésben s lolytatta tovább. —■ Csak nézett végtelen gyön'géd- tekintettel egyik-másik fenyőfára s az könnyedén és egyben alázatosan oda állt a sor végiére s indnlt a többi után. Szemepárja végigsímogatla a bVzssket s már mindegyik fenyő tud'a. mi a dolga. A szép, sudátr fák rendire bekerültek a mm tbe, a kicsinyek helyükön maradtak, hadd erősödjenek még jövő ka'rácsdnyig. S egyszerre csak végtesámogiatta a szelíd szempár a sóvárgó kis törpefenyőt is — s ahogy repesve odalépett a többi közé, minden lépéssel A Qy-tcmeUtU. vítemÍKtyt Egy külföldi :skolában körkérdést adlak fel a növendékeknek: „Miért támogatja a keresztyén ember az iszákosság elleni mozgalmat?“ A fele’etek igen tanulságosak. íme néhány: — A keresztyén ember nem lehet ellensége az otthonának. (11 éves leány.) — A keresztyén ember azért vesz részt az iszákosmentő misszióban, mert nem akarja elveszíteni Isten áldását és nem akarja felebarátja kárát. A Bibi ában ez áll: szeresd felebarátodat, mint magadat. (9 éves fiú.) — Az iszákos otthonában az anyának s a gyermekeknek sokat kell szenvedniük. Az iszákos otthona boldogtalan. (12 éves leány.) megnőtt egy fejjel. Ügy, hogy mire a sorba ért, már majdnem akkora lelt, mint derekabb társai. Boldogan nézett vissza ottmaiadt testvéreire -— s csodálkozva vette észre, hogy a gőgös ezüstfenyő fölött elsiklott a meleg, mély tekintet s az lehajtott fővel, szégyenkezve áll a ki válasz- taliláimul maradták közt. Érdekes, — gondolta magiában a kis törp fenyő — pedig örülnie keltene, hiszen nem is akart karácsonyfa lenni. ... A menet kiegészült. Az utolsó fákat is elhagylák már a kiválasztottak s az erdőn túli réten. meginduJiak vezetőjük után a város felé. Hanem a kis törpefenyő egyszerre csak úgy érezte, hocy rOnehezüI a szíve S hirtelen előresietett a menet legelejére s megszólította a kedves, nyu- godtszemü vándort: „Bocsáss meg, kérlek — kezdte akadozva.. . s szépen e'.mondta neki a szépszál ezüstfenyő dolgát. . . . hogy ő úgy látta, a végén mégis csak szomorú voi.it, amiért nem lehetett karácsonyfa. „Aki nc-m akar velünk jönni, iít- maradhat az erdőn“ — felelte halkan a vezető s mélyen, áthatóan rátekintett. „De hátha már megbánta és most fáj a szíve ...“ — szókul mag újra bátortalaniuj a kis fenyőfa. A vándor fölemelte kezét s a légen át vékonyam, távo’bói ha'k zokogást hozott utána a szél, És mindnyájan érezték, hogy a daliás ezüstfenyő sír. „Akarjátok, mégis?“ — kérctezte a szelíd vándor s ők egyszerre bólintottak valamennyien. „Akkor megvárjuk itt“ — és alig mondta ki, már láttáik is közeledni az erdőiszél felöl, sietősen, csaknem futva a hatalmas ezüstfenyőt. Magasabb volt mindegyiküknél, S ahogy közeledett, m Indien lépéssel kisebb tett egy fejjel, úgy hogy mire közibük ért, már ugyanakkora volt csak, mint a legtöbbjük. „Akkor hát indulhatunk“ — szólt a vándor és a menet nekivágott az útnak. A szomszéd szobából hirtelen csöngettyííszó hallott. Mindhárman fölugrottunk $ egyszerre futottunk a kitáruló abó fe’é. Ott á’tott a sarokban a gyönyörű, földíszített karácsonyfa. — Biztosan a büszke ezüstfenyő — suttogta meghatottan Tamás. De Gábor, a nagyobbik ugyanolyan, halkan felelte: — Én< jobban szeretném, ha a kis törpefenyő Henne. —- Akkor hát az is — simogatta meg fejünket hátulról a nagyanyánk. Viator — Aki nem támogatja az iszákosság elleni küzdelmet, nem lehet jó keresztyén. (10 éves leány.) — Az iszákosság sok bűnnek a k- indulóponlja. (11 éves fiú.) — A keresztyén ember küzd az iszákosság ellen, mert nem akar kárt okozni a családjának. Elveszíti a hitét, az aki ivásnak adja magát. (10 éves leány.) — Az iszákosok csalják el a hívőket a h t útjáról. (13 éves leány.) — Amint egy keresztyén inni kezd, fokozatosan vész el benne Isten képe és hasonlatossága. (14 éves fiú.) Evangaiikus Elet mei/irlf-ni le minden pénteken) Józsi bácsi mesél: A durcás angyal Mind a ketten még óvodába jártak ... Aztán eljött a nyár, nagy melegek lettek és be kellett zárni az óvodát. De még mielőtt bezárták volna, az óvónéni azt mondta: — Gyerekek, színházat fogunk játszani. Mindenki megmutatja majd az anyukájának, mit tud. Minden gyerek játszott a színházban. Jutka angyal lett, és szép, hosz- szú fehér ruhát kapott meg angyal- szárnyakat, Andris pedig ördögfióka lett és tűzpiros, szorosan testhez- símuió ruhát csináltatott neki a mamája. De Andris nagyon jámbor ördögfióka lelt. Ugrándozni és visítani kellett volna neki, mint az ördögök szoktak, de csak ült a sarokban vagy hátul kullogott és hallgatott, amikor a többi ördögfióka majd kiugrott a bőréből. Bezzeg Jutka annál hangosabb volt. pedig az angyalok niem szoktak kiabálni. De Jutkának semmi sem tetszett. Folyton csak veszekedett a mamájával, hogy miért nem csináltatott nagyobb szárnyakat és semmi sem volt jó neki. A tükörben nézegette magát, pedig az angyalok nem szoktak mérgeskedni. — A képeskönyvben szebb angyalok vannak — mondta sírva. — Ilyen ruhában nem játszom színházat! El sem megyek az előadásra! Hiába kérte a mamája. Jutka úgy toporzékolt, mint egy ördögfióka. Mondta is a mamája: — Andris jobb angyal lenne, mint te. És amint így perlekedett Jutka mamájával, a nyitott ablakon egyszerre csak berepült egy gyönyörű néni hosszú, fehér ruhában és a há tán angyalszárnyak voltak. Jutka először nem tudott szóhozj jutni a nagy csodálkozástól, aztán megszólalt: — Ki vagy te, szép néni? — kérdezte tágra,nyílt szemmel. — Én igazi angyal vagyok. — Az nem lehet — rázta a fejét Jutka. — Igazi angyalnak szebb ruhái vannak, a tiéd pedig még csak nem is fényes selyem, mint az enyém, hanem o<ak vászon és az több helyen össze van foltozva. Aztán a szárnyaid is csúnyák. Az enyém sokkal szebb. — Nem a ruha teszi az angyalt — mondta szelíden a gyönyörű néni.— Angyal csak az lehet, aki jó... De hallom, nem akarsz angyalt játszani a színházban . .. Hát jó! Akkor majd én játszom el helyetted És már ki is repült az ablakon az igazi angyal. Jutka nagyon elszégyelte magát és engedelmesen követte a mamáját az óvodába, ahol ő játszotta legjobban az angyal szerepet. Jutka ezután az életben is angyal volt. Többé nem verte meg Andrist Legkedvesebb tankönyvem Az első lanttóm az édesanyám volt, az ő tanítója pedig Nagi Magier János. Ez a név nem található meg a magyar pedagógiai névsorban, mert viselője csak télen volt tanító. Nyáron kölélverő mester volt és mestersége gyakorlása közben egész nap hátrafelé szaladt a kocsiúton, ami élénk tetszésével találkozott az utcabe i Janikáknak és Pistikéknek. Télen azonban különféle akadályok tornyosultak e nemes sport elé, a mester átlért a nevelői pályára és i kólát nyitott a mindkét nembeli ifjúság számára. A tanító metódusa talán nem fe- elt meg a modern oktatás szellemének, de megfelelt a mi utcánk igényeinek. A szobaajtó felső felét tele- krétázía az ábécével és azt lenn utánakrétázták a kis borembukok, ameddig fölérték az ajtót. Az akkori borembukok legalább is olyan jói megtanultak írni olvasni, mint a mostaniak, csak az ipszilont hagyták ki, mert azt a mester sem tudta kiírni, de nem is akarta, mert azt tartotta, hogy az nem magyar betű. De ebből nem lett semmi baj se, mind össze, hogy Nagi Magier János tanít ványai még bajúszos korukban is így ké. dezőskódtek egymás élete sorsáról: — Hogi vagi nagi? Édesanyám átvette az ő tanítója kipróbált módszerét, azonban bizo nyos ko:szerű módosításokkal. Várkastélyunk kissé sötét volt s fakiiin esés ajtaja tankönyv céljaira már csak azért sem volt használható mert télidöben megereszkedett rajta a festék s azon nem fogott a kréta Szerencsére várkastélyunk egyetlen ablaka ál andóan be volt fagyva s abbá körömmel remekül lehetett í*rr S míg a vár ura színes pamutszálakkal va:rta ki leikének áima<t rozma ringok és tulipánok képében a bőrből való ruhákra, addig a vár úrnőjt az ölébe vett a ládán és kemény kezébe fogva az én ügyetlen kis űjjacs kámat, írni-olvasni egyszerre tanítót meg a jégbekapart betűkön. Móra Feren, Kívánatos ellenállás“ Fenti címen jelenti a Svájci Pro- estáns Sajtószolgálat: G. Armstrong dúsgazdag amerikai jogász egy .vashingtoni egyetemnek 50 mi lió dollárt ajánlott fel azzal a feltétellel, hogy a fehér faj felsőbbrendűségét anítsa és csak angolszász szárma- ásó tanerőket alkalmazzon. Az iskola, bár anyagi nehézségekkel küzd visszautasította az adományt. Erre A mstrong 5 millió dollárt ajánlott lel a dallasi (Texas) methodista egyetemnek azfcal a feltétellel, hogy hallgatói közé ne vegyen fel zsidókat. A methodista egyetem elutasította az ajánlatot. (ET) „Exisztenclaliziiiüs vagy marxizmus ‘ A cseh református egyház lapja, a Kreslanska Revue tanulmányt közöl Lukács György „Exisztenciálizmus vagy marxizmus“ című munkájának nemrég megjelent cseh kiadásáról. Az isme: tetés megállapítja, hogy értékes és e olvasásra érdemes művet írt a magyar tudós, amely a teológusokat is hozzásegítheti egv hamis f lozófia feladásához. Az exisztenciálizmus filozófiája az evangélium szempontjából is elfogadhatatlan, egyes kérdésekben ugyanazokból az okokból, mint a marxizmus szempontjából. QGy HARöcsonyi LeUQL Az ünnepek közűi is különösen Karácsony mozgatja meg az életet, a n gy vár őst, Budapestet, a duzzadó, fényes kirakatok birodalmát. Ennek az i nnepnék a önében mindenkiben n.egfényesedik az otthona k a képe. .1 szemekben felcsillan a viszont.á- tásra várakozó önöm tüze. Zsúfolt vonatokon, kidülledt szemű, dohogó autóbuszokon ezren, meg ezren indulnak hazafelé. Vidékre. Falvakba, városokba. S az utcákra könyöklő házak mindenhol megélednek, amikor felragyog a karácsonyi gyertya lángja. Karácsonykor mindenki hazatart, hogy a békesség és szeretet ünnepén, Krisztus Urunk áldott születése n p- ján, cscJádi körben lehessen. De vannak sokan, akik ilyenkor sem lehetnek otthon, mert munkájukra szükség van, hogy az élet lélek zet' el ne akadjon. Ha ezeknek az embereknek nincs is karácsonyuk a szokott értelemben, azért lehet karácsonyi örömük. Ilyen öröm ez otthonról jött karácsonyi levél... Nekem az idén ez is kijutott. Irt a Nagyanyám. Levele őszinte karácsonyi örömöm. Az. Hogyne lenne, hiszen egy 91 esztendős asz- szony fogta meg a tollat, hogy glé- dába állítsa a betűket s bölcsmedrü életének üzenetét küldje el unokájának. Az ilyen korban már nincsenek hiábavaló mozdulatok és szavak, azért gazdag ajándék ez a pár sor s azért szép. jó és kedves nekem ez a karácsonyi levél. De őszinte karácsonyi örömöm ez a levél azért is, amit ebben a levélben más, fiatalabb kezek a Nagyanyámról megírtak. Arra már jóvil fiatalabb koromban rájöttem, hogy a Nagyanyám igen nagy becsben tartja az én leveleimet. Egyszer, amikor a világnak egy jó részét már bejártam, pár napi csendes pihenőre a vendége voltam. Akkor bukkantam rá a szekrényében egy vaskos levélkötegre, minden addig írt levelem csomójára. Akkor simogatott meg a legjobban Nagyanyám szeretete. Ez persze arra késztetett, hogy gyakrabban írjak s hogy itt-ott megjelent írásomat is megküld jem. így történt, hogy az utóbbi időben lapunk hasábjain megjelent cikkeim eljutottak hozzá. A most kapott karácsonyi levélben aztán azt írják az otthoniak, hogy Nagyanyám boldogan olvassa az újságot s szívesen odeadogatja mákoknak is olvasásra. Szóró -szóra ezt írják: „Jó újság. mindnyájan szeretjük s a Nagymama már terjeszti is!“ Mindig a szívemen hordoztam egyházunk sajtóját. Mindig megtettem mindent az érdekében. Ma is, ahol csak lehet, szorgalmazom, hogy olvasótábora megnövekedjen. De megvallom, arra nem gondoltam, hogy a Nagyanyámat is beszervezzem a terjesztők közé... ő. egn kiérdemesült koroztrly behavazott! ejü, törékenytestű tagja, egy 91 észtén ős asszony, akinek az életében olyan bőséges volt a szenvedés, m ni ára ásl or az öreg Rába vize, önként vállalkozott erre ... Vájjon lapunknak ilyen idős, önkéntes terjesztői vennak-e még? Ha igen, áldja meg őket az Isteni Komjáthy Lajos
