Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-12-25 / 51. szám
Evangélikus Éle* Km*mp$a&w£ssMGísm Az evangélikusokkal nemcsak testvériségben, de csaknem egységben élünk! Péter János püspök felavatása Debrecenben Debrecenben beiktatták Tiszántúl református püspökét, Péter Jánost. A magyar protestantizmus legna gyobb egyházkerülete, a tiszántúli református egyházkerület, mely csaknem egymillió cgyháztagot számlál, méltó módon ül.c meg ezt az ünnepel. A zsúfolásig megtelt templomban ott Iá hattuk Dobi István miniszterelnököt, Erdei Ferenc minisztert, jelen volt a három református püspök és Révész Imre volt debreceni püspök, Kiss Roland főgondnok, az evangélikus egyház részéről Vető Lajos püspök, Maryócsy Emil felügyelő, Groó Gyula egyetemes főtitkár és Dezséry László, az Evangélikus Elet szerkesztője. Az unitárius egyház részéről Csíki/ Gábor püspöki helynök, a szabad egyházak részéről népes küldöttség és egy római katolikus küldöttség. Jelen volt a debreceni ai pán és a polgármester is, s hatalmas gyülekezet, az egész református esperes! kar, s igen sok lelkipásztor. Az egyházkerület püspökbeiktató közgyűlése a nagy templomban kcz dődött. Lelkész! részét Porzsoll István rangidős esperes végezte. Felemelő volt, ahcgy az úrasztala jobb oldalán térdelő és fejéi mélyen meghajtó ifjú püspököt az egyházkerület ősz esperesei egy-egy szépen válasz tott igével megáldották. Az esperesek mindegyike egy-egy típusa a refor mátus lelkész! karnak. Magatartásuk és beszédjük a magyar káivinizmus ősi erejét tükrözték öntudatában, annak ellenére, hogy felmutatták azt a korszakos változást, amely a legkonzervatívabb hangtól csaknem a maiig mutatta lelkipásztori megújulásukat A püspök prédikációja egyszerű volt. Igazi ádventi igehirdetés, minden törekvés nélkül arra, hogy úgynevezett „nagy nyilatkozatokat“ tegyen. A nagy Kijelentés Istentől jött. Porzsolt István, ősz esperes kálvi nlsta nyíltsággal ünnepelte felszentelő igehirdetésében az új püspöki! : „Egyenes szembenézéssel, kemény kézszorítással fogadunk. Nem f gtink nyájas szavakkal udvarolni neked, de legjobb erőnkkel fogunk veled dolgozni.“ A püspöki igehirdetés is ilyen kemény szembenézés volt. Isién nézett benne szembe ezzel a hatalmas református tömbbel, s Péter János ebben a rövid prédíkáriólian szintén a legfőbb erejével dolgozott együtt kerületével: — Isten erejével. Az ősi Kollégium is szembetűnő módon jelen volt ezen az ünnepen. A kántus ünnepi éneke, a zöldtógás diákok a padok között, a diákokkal telt kórus, s végül az ünnepség második felén maga a Kollégium „szerepe t.“ Ez is megdobbantolta protestáns szívünket. Az ünnepség másod;k részén az új püspök hatalmas előadásnak beillő beköszöntő beszédet tartóit. Gondolata, a mi gondolataink, mind pontosan lemérve az ige mérlegén. Céljai Isten nyílt parancsából vettek. Határozottsága és tájékozottsága beleülik egv forradalmi kor egyházának világába. Nyíltsága egy őszinte, s a nehézségeket is, de célját és küldetését is jól ismerő ember nyiltsága. Nem programmot, de számadást kívánt adni. „A he'yzotét az ismeri, aki el is tud igazodni benne“, — mondja, s egyetlen- mondatával egész gondolatsort indít meg. De hányán vannak, ak'k megelégszenek helyzetünk szemléletével, azt jóhiszeműséggel, vagy rosszhiszeműséggel meg. rögzítik magukban, arra azonban képtelenek, hogy megpróbáljanak, vagy tudjanak eligazodni benne. Péter János eligazodásra akarja tanítani egyházkerületét. Az „diga^o. dás“ problémáiéból e^vellen lenessel étién a „megigazulás“ kérdésébe. A teremben melegedik a levegő. Isién igéje szorongaüa a szíveket. Pfen népének megigazulása a jövő feladata! Beszél a református ébredésről, melynek „nincs mozgalmi jellege nincsenek kimagasló vezetői, nem fűződik senki emberfia nevéhez sem.“ — És hálát ad Istennek azért, hogy ezt a mai ébredést Isten a tiszta igéjével, kegyelemből munkálja, emberi akarnokoskodás nélkül! Azután súlyos szavak esnek a „közösség“ kérdéséről. Hi et tesz a gyülekezet mellett, s félreérthetetlen abban, hogy az ébredj nem fulladhat bele kis csoporiok zárt közösségeibe, mégis szeretet árad szavaiból mindazok fe'é, akik még nem tudják, hogy hitük a gyülekezet építésére való. És most jön Péter János egész be- i zédének leghatalmasabb bizonyság- létete: „Csak az igében megújult egyház tud eligazodni a magyar nép- köztársaságban.“ Hány és hány ember hiszi, hogy csak politikával, vagy csak elvonultságban lehet helylállanunk! Péter János mondta — eligazítja az egész probléma-terhes protestántizmust. Isten a megújulásunkon keresztül készít nekünk helyet a szocialisla rendben! „Nem az egyház és állam kérdése előtt állunk — fejtegette tovább a püspök —, hanem azelőtt a kérdés előtt, hogy hegvan viszonyulunk a társadalmi forradalomhoz, amiben élünk!“ — Hány ember van közünk, aki az „egyház és ál am viszonyát“ szereti theológiai könyvek légüres teréből megérteni. Nem általában az egyház és nem általában az állam viszonya a mi kérdésünk, hanem az, hogy a mi egyházaink, hogyan viszonyulnak a mi államunkhoz, sőt az azon belül érvényesülő forradalmi átalakuláshoz? És Péter János bátran mond igent arra is, hogy ezt az álalakulást elfogadjuk a magunk sorsának, sőt Isten akaratának, amiben benne van a mi sorsunk és feladatunk is! És még egy nagy üzenet, amit az evangélikus egyház is meghallgathat Péter János üzenetéből: És annak nevét Immánuelnek ami azt jelenti: [nevezik, Velünk az Isteni“ (Máté 1 23.) „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?“ Bethlen Gábor híres jelmondata, a római levél hatalmas Igéje sok embernek megmelegílclfe már a szívét. Velünk az Isten, velünk tehát, nyilván nem ellenünk. Azt jelenti ez, hogy Isten immár egyszcrsmlndenkorra a ml pártunkon van, nekünk ad igazat és minket segít mindenki, akár az egész világ ellenében? Azt jelenti ez, hogy velünk az Isten, tehát nem az ellenségeinkkel, a haragosainkkal, a ve- téíytársainkkal, velünk hurcol és a mi ügyünket védi? Megvásároltuk magunknak jóindulatát, iekönyiirög- íük az égből s most a ml oldalun. bon áll s királyi palástja mögül öl- (ügethetjük nyelvünket az egész világra? Ez volna karácsony üzenete, ezt jövendőbe Ézsaiás próféta Izraelnek, ezt hirdette Isten angyala Józsefnek s ez ma Isten népének, az egyháznak öröme és vigasztalása? Ezt jelcnli Jézus Krisztus neve, születése és eljövetele: Imminuél, azaz: velünk az Isten?! Ha ezen a ponton nem látunk világosan, karácsony egész értelmét értetlük félre végzetesen. S ha itt megnyitja Isten sziveinket, feltárul előttünk karácsony csodája. Velünk az Isten, ez azt jelenti: velünk és nem ellenünk. Felénk fordul Isten arca s szemében nem a harag villámai cikáznak, hanem a szeretet derűje ragyog. M'nden oka megvolna arra, hogy felkeljen ellenünk, hogy elbúsult kedvében ismét megbánja teremteté- sünket. Minden oka megvolna reá, hogy elforduljon tőlünk és magunkra hagyjon bennünket. — „Az egyház és állam szétválasztásának beké jé , zavartalanságát biz<osítanunk kell. Ehhez az szükséges, hogy mi az egyház emberei, gondoljuk végig ennek szétválasztásnak a menetét az egyház egész területéi!, s annak minden részletére gondosan készüljünk fel. Ez nemcsak a nagyobb egyházi testületekre és azok .vezetőire vonatkozik, hanem az egyes egyházközségekre is, meri a békesség és bizalom légkörének a fenn artása nemcsak a vezető kormányzati tényezők és az országos egyház vezetőinek magatartásé ól függ, hanem attól is, hogy miként oldódnak meg a helyi egyházközségek kérdései. Ezért az egyházközségek vezetőinek a felelőssége is nagy mértékben megnövekszik.“ Igen, egyházaink egészének kell felelősséget és imádságot vállalnia egyházaink hitben történt döntéséért. Mert ez a döntés egyháztörténelmi jelentőségű. A világ egyházai már érzik, hogy valami olyanra tanítja Isten a mi egyházainkat, amit nekik is meg kell tanu'niok ... Az egyházak közti helyzetről szokásos püspöki beköszöntőkben bőven nyilatkozni. Pé er János két mondattal elmondja a hazai keresztyén- ség látását és reménységét ebben a kérdésben. „Az evangélikus egyházzal nemcsak testvériségben, de csaknem egységben élünk“!... „Katolikus testvéreinknek azt kívánom, hogy tudjanak megújulni és mai kérdéseinkben igazán egyházi választ adni“! Ha ennek a két mondatnak reménységében igazán tudnánk imádkozni. megoldódnék a hazai keresz- tyénseg kérdése. Tiszántúl püspököt kapóit Istentől! ... D. Hiszen mi ellenségei vagyunk és elszakadtunk tőle. Hűtelenek és engedetlenek vagyunk és perelünk vele. Bűnösök vagyunk, ö azonban mindennek ellenére békét kínál nekünk. Büntetés helyett kegyelmet igér. Szeretete nagyobb haragjánál, irgalma legyőzi szentségét. Atyai szívének megfoghatatlan kiáradásában felénk fordul, irgalmas indulatában lehajol hozzánk. ö, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, tökéletes boldogságban és felhőtlen dicsőségben nem akar nélkülünk lenni. Egy csoda van, az, hogy Istennek kevés a menny nélkülünk, mert üres az Atyának a hajlék a tékozló fia nélkül. Isten velünk akar lenni, ezért lett karácsony. Isten valóban velünk van. Egészen velünk, itt e sáros, véres földön, Jézus Krisztusban. Isten szereidének csodájában ez a tulajdonképpeni karácsonyi csoda. Nem királyként jött el menny és föld ura, ritka vendégnek, előkelő idegennek. Hanem úgy, hogy emberré lett. „Világ kit bé nem fog- hata, most keblén tartja Mária“... ,,Imé a szűz fogan méhében és , szül fiat..." A minden halandók ' útján jött el Isten, édesanya öléből, betlehemi jászolbölcsőbe. Egészen vállalta és hordozta az emberi sorsot minden mélységével és magasságával. A Názáreti Ács tenyerét feltörte a fejsze s utóbb vállát a kereszt. Orcája verítékével és szíve vérével öntözte ezt a földet. Ahogy Luther karácsonyi éneke mondja: „Mindeneknek teremtője, miért vagy ily szegénységbe? VELÜNK AZ ISTEN! Hogy fekszel az aszú szénán, szamár s ökrök közt aludván. Nincs-é senki e világon, ki tégedet béfogadjon? Nincsen-é meleg helyecskéd, sem gyengén rengő bölcsőcs- kéd? Néked bársonyod s tafotád, aszú széna lágy párnácskád; Noha nagy, dicső király vagy, most imé milyen szegény vagy.“ így, egészen van velünk az Isten, bölcsőben és koporsóban, élet örö. méhen és haló! félelmében, kánai niennyegzőn és golgothán. Egészen közel jött hozzánk az Isten s itt vaA most is velünk. Ne beszéljünk hál istentelen világról. Ilyen nincsen, mert a világ nincsen Isten nélkül azóta, hogy a betlehemi éjszakában nagy örömet hirdettek az angyalok' a pásztoroknak. Velünk az Isten, hívőkkel és hitetlenekkel, közel és lávol valókkal, velem és veled, mos! és mind a világ végezetéig. Szeret az Isten, engem és téged, mindnyájunkat, érdemünk nélkül és feltétlenül a Jézus Krisztusban. Groó Gyula Gyülekezet karácsony előtt Egy hétig távol voltam a gyüle- kezetembő.. Vidéki szolgálatok után az utolsó ádventi vasárnap előtti szombaton reggel érkeztem. A lépcsőházban nagytakarítás. Az iroda gyönyöiűen felkefélve a szénre át- rukott kályha-munkák után, a kályhában vígan duruzsol a tűz. * Mi újság itthon? Két súlyos beteg presbi.erünk meggyógyult. Az egyik gyomoroperáció után már hazakerült a kórházból, a másik vasárnap már jön a tepmlomba tüdőgyulladás után. Isten ebbe a két kedves családba békés karácsonyt készít. * Autó áll meg a templom előtt. Hálom mérnök az .. .építő N. V.-től. Megyünk szemlére a templomba. Elkészült a templom famennyezete. A hábo:ú után négy üres fal maradt a templomból. Tűz emésztette el egész berendezését. Ma már csak a torony, cs a padok hiányoznak. Nagy örömben körüljárjuk a templomot. A fa- mennyezet gyönyörű munka. Szebb, mint vo.t. A dekorációja őskeresz- lyén szimbólumok gyönyörű összeállításban. Szinte az egész apostoli hitvallást le lehet olvasni a mennyezetből. Az oltár felett még egyszer lakkoznak, s elviszik az utolsó állványokat is a templomból. A templom újra zavartalanul lesz az istentisztelet helye és karácsonyra már körül lehet té:depelni az oltárt. Isten csodaszép karácsonyt készít a gyülekezetnek. Isten megengedi és kegyelmesen viszi előre a templomunk teljes újjáépítését ... * A karzaton az orgonakészítő dolgozik. Gyülekezetünk új kis orgonát vett. A templomunk orgonája volt a legmodernebb, s talán legszebb orgona az evangélikus egyházban. Ez is elégett. Büszkeségünk volt. Most kétszáznyolcvanezer forintba kerülne ugyanaz. A gyülekezet józanul szá- molvelett. Sokáig nem lehetne orgonánk, ha nem keresnénk átmeneti megoldást. Megvettük ezt a kicsit. Oratóriumhoz készült, kics! hordozható orgona. Már beállítottuk a motorját is. A készítő leül elébe, s ráteszi kezét a billentyűkre. A szívünk gyorsabban dobog. Az angyalok zenéje szólal meg a templomban. Karácsonykor már ez is dicsérni fogja Istent... * Bejön a gyülekezet gondnoka. Kedves, szerény mosolyával kis papírt tesz a kezembe. Csomó szám rajta, s. lesi a szememen a hatást. A kis papírszelet dicséri az Urat. A gyii’ekezet teljesítette az egész évi adófelajánlást. Költségvetésünk legfontosabb tétele szilárdan áll! Az of- fertoriumok hatalmasan megnövekedtek a mozgó perselyezés óla! Teljes reménységgel fogunk átlépni az új eszlendőbe. A gvülekezet karácsonya ebben is készül! * Vasárnap reggel már nyüzsög az o'eesor a gyermekbibliaköröktől. A jövő héten gyermekeink karácsonyi ünnepélye lesz. tanulják az énekeket, az igéket, amikkel bizonyságot fognak tenni. Kis színdarab készül és mérik a kislányokat, a színpadi ruhákhoz. Mennyi csillogás! * Aztán bejönnek a vezetők. A műsorról folyik a beszélgetés. Készen van az egész, lesz főpróba, s szép lesz az ünnepünk. A vallástanítás is szóba kerül. A fiatal vallástanítónő, akit ezévben állítottunk be munkába, mosolvogva meséli, hogy egv külső Bécsi-úti nagy kamasz azt kérte tőle az óra után, hogy engedje meg. hogy legalább nyáron, ha majd talá’koz- nak, ne kelljen neki azt mondani, hogy „ néni“! — „Megengedtem neki“! — mondja az egyház fiatal szolgálóleánya boldogan, s ebben a vidám munkaközösségben most ezl mindnyájan nagy pedagógiai sikernek tartjuk... * Egy mama jön be, kisleányával, aki szintén szerepelni fog. „Mondd el Évikém a tisztelendő bácsinak az igédet“! A kisleány az anyja szoknyájához dúgja a fejét, s még selypítve mondja a karácsonyi evangéliumot. Még nem is iskolás ... * Istentisztelet előtt nézem az elő- jegyzönaptárunkat. A jövő héten tele vagyunk házi úrvacsorákkal, kórházi, szeretetházi úrvacsorákkal. Ma még egyszer hirdetjük, hogy szívesen elvisszük a nagyünnepi úrvacsorát bármelyik beteghez. Hova is fogjuk beosztani? Nehéz hét lesz, de most mindenkinek kell részesülnie Isten kegyelmében, aki vágyik rál * Istentisztelet az utolsó ádventben. A templomban nagyon kevesen vannak. Az egyik hivő látja az arcomon, hogy szomorkodom az üres padokon. Buzgón magyarázza, hogy „aranyvasárnap“ van. s a gyülekezet sok tagja csak most tud vásárolni karácsonyra. Mondják, hogy az utcákon mindenütt hömpölyög a nép, az üzletek zsúfolva. Ma még nem voltam a városban. Megnyugszom. Hátha, mégis csak a vásárlás miatt nem jöttek cl sokan?! « Istentisztelet után fellódulnak a presbiterek az irodába. Nézik a pici babát, akit most keresztelünk az istentisztelet alatt. Kerek feje alig látszik a takaró alól. Anyakönyvezzük. A papa negyven forintot ad az orgonánkra. Boldog kis család, akiknél gyönyörű karácsony lesz a gyerek körül! A presbiterek keresik a templomi énekesi. A Lutheránia egyik tagja gyönyörűen énekeli Bach-ot a prédikáció után. Már elment. A presbitereknek nagyon tetszett... * Valaki elkiáltja magái, hogy az egvik presbiter, aki a hegyen már három bibliaórát szervezett, ma ünnepli a születésnapját. Nagy kézrázo- gatás. Isten áldjon testvéri... * Délután lassan gyülekeznek a férfiak az irodában. A lelkészkollégám az Evangélikus Élet Családi Kaptárából olvassa nekik Bácsi Sándor óriási sikerű novol'áját, a „Köszörűs kutyáját“. A férfiak nyugodtan hallgatják, azután dicsérik az írást. „Jól megírta ez a pápai lelkész...“ * Evangélizáció. Fébé diakonissza tartja, majd az orgonás kipróbálja az új orgonát. A gyülekezel ülve marad, s boldogan hallgatja. Aztán nagy mozgolódás. Nincs elég szék a templomban. A padok elégtek. Mindenki úgy vonul le a szeretetvendégségre, hogy viszi magával a templomi székét. Váradi Lajos alesperes beszél, maid Rrök Iván egyeteme' felügyelő. Mindkettő az egyházi sajtóról, könyvkiadásról, az iratterjesztésről. Szere- telvendégség alatt bemutatjuk az hatlerjesztés karácsonyi vásárát. Óriási forgalom. Viszik a mesekönyveket. bibliákat, könyvjelzőket, regényekéi. falitáblákat ... A betű bevonul Krisztus nevében a karácsonyi hajlékokba! • Karácsony készül. A gyülekezet tele a karácsonyi evangéliummal. Készülünk, s hisszük, hogy Isten megmutatja nekünk így együtt, az egész gviilekezetnek azon a napon a Gyermeket. A saját Fiát. akit értünk küldött... Dezséry László
