Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-12-25 / 51. szám
4 Evcseigéiikus Elet I Rn ana tfelvételek a alatt Csodálatos mindannyiunk előtt, felnőtteknek és gyermekeknek a lelkében, ai karácsonyfa misztikuma és varázsa. Mi teszi ezt? Talán a gyermekkori emlékeink? Avagy gyermekeknél a látomány? Kétségtelen, hogy a karácsonyfa misztikuma és varázsa a karácsonnyal van összefüggésben. Ez nyilvánvaló, mégis érdekes, hogy amikor a ka:á- csonyfának, mint a legáltalánosabb és legkedvesebb népszokásnak az eredetét kutatják, a legeltérőbb és legmesszebbmenő következtetéseket fantasztikus magyarázatokkal s a legeltérőbb históriai adatokkal támasztják alá, hogy a szokásban és a néphitben a karácsonyfa ősi eredetét és misztikus varázsát bizonyítsák. Mindez magától értetődő volna, mert hiszen a fenyőfa valóban misztikus jelenség, már szemlátomást is szép, rendkívül szabályos, arányos, égbenyúló és égbemutató, sudár, magasba csúcsosodó fa, örökzöld, hamvas, finoman olajos, illatos. A déli égalj kivételével úgyszólván szinte az egyetlen fa, mellyel télen is iinnepiesen lehet díszíteni. Így tehát minden, nem délen lakó népnek, minden korban a téli időben egyetlen dekoratív fája. Sőt zárt helyen, szobában, teremben nemcsak alkalmas, mert tartós, hanem illatozik is. A legérdekesebb azonban az és jellemző, hogy a kutatók, amikor hivatkoznak a legképtelenebb történeti adatokra és mindenféle forrásmunkára, egynek sem jut eszébe a leghívebb és legmegbízhatóbb ősi okirattár, maga a Szentírás. Már pedig egy kutatónak és tudósnak annyit .csak igazán illene tudni, hogy a fenyőből karácsonyfa akkor lett és akkor lesz, amikor a fenyőfát, mint karácsonyfát alkalmazzák. A karácsony teszi a fenyőt karácsonyfává és nem aiz ősi pogány szokások. Kétségtelen, hogy sokmindent, ősi pogánykori szokást és szimbólumot töltött meg a keresztyénség keresztyén tartalommal s így lelt a valamikor, jóllehet pogánykori szokásokat szolgáló fenyőfából karácsonyfa, de sohasem lett volna azzá, ha nem lett volna karácsony és ha nem volna karácsony. A karácsonyfának, mint szimbólumnak, ugyanis szentírási alapja van. Az is érdekes, hogy evangélikus tudós teológustól, lelkésztől is olvastam a karácsonyfa pogány eredetéről, amikor rátért a karácsonyfa bibliai és igei magyarázatára, akkor a mindentudás fáját, azaz a jó és gonosz tudásnak fáját vette alapul. Tehát n bűneset fáját, melyet Isten eltiltott az ősemberpárlól, s melyről Éva a gyümölcsöt a tiltóparancs ellenére leszakította és ezzel elszakította az emberiséget Istentől. A karácsonyfa azonban nem a jó és gonosz tudásának a fája, hanem ez élet fája. A Szentírásban ugyanis az „élét fája“ előtte áll a jó és gonosz tudás fájának, holott mellette van, de amint az írva van: „És ne- vele az Űr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedveset és eledelre jól, az élet fáját is, a kertnek közepette és a jó és gonosz tudásának fáját.“ (I. Mózes 2:9). Ez az a fa, melyről szabadon ehettek volna, de melyről a bűnbeesés ulán büntetésből má~ nem ehettek, amint azl az Isten Igéje mondja: „És monda az Űr Isten: Imé az ember olyanná lett, mint miközü- liink egy, jót és gonoszt tudván. Mos! tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s őrökké éljen: Kiküldő őt az Űr Isten az Éden kertjéből, hogy mf- velje a főidet, melyből vé'etett vala És kiiizé az embert és odabelyezte'é az Éden kertjének keleti o'dala fe'ől. a Kerubokat és a, villogó pallos lángját, hogv őrizzék az élet fájának útját.“ (I. Mózes 3:22—24.) Ádám és Éva napja december 24- én, karácsony szombatján van. Az ősszülők, Ádám és Éva nevének napján, amikor örök emlékük napja december 24-én 1-ehanyallik a múlandóságba, fe'tűnik az új éle! esthajnalának tündöklő csillaga, hogy az ősszülőknek lett és az átokba elrejtett kegyelmi ígéret beteljesedjék Mózes I. könyvének 3. része 15. verse alapján, mert aki a bűnnek fejére tapos, az Jézus, az új teremtés, az Isten Fia s mert azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (I. János 3:8/b.) Ádám és Éva lchanyaUó napját december 24-én felváltja a nap estjének éjszakája. Nyugaton a sötétség és keleten a derű, mert Őbenne találkozik a sötétség a világossággal és a sötétséget ö győzi le. ö, a Jézus Krisztusi A karácsonyfa tehát az élet fájá nak biblikus igei jelképe. Minden családban a meg-megújuló ősember, Adám és Éva, az örök Ádám és a: örök Éva a bűneset fájáról 1 északi tott gyümölcsöket az élet fájára aggatja vissza, melyen felgyújtják a tényt, hogy az éjnek éjszakájában lé gyen világoság, s hogy légyen őrön az új élet reménységeinek, a gyerme keknek nemzedékről nemzedékre. A Biblia első könyvének igérele a Biblia utolsó könyvében nyer beteljesülést, abban az Ígéretben, mely Já nos Jelenéseinek: a könyvében 2. rész 7. versében így szól: „Akinek vai füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enn' adok az élet fájáról, amely az Isler paradicsomának középébe van.“ Erről az életfájáról az Ige a János Jelenéseinek könyve 22, részében, s 2. versben még többet is mond: „A" ö utcájának közepén. És a folyó vizen innen és túl életnek fája vala mely tizenkét gyümölcsöt terem vala minden hónapban meghozván gyű mölcsét; és levéléi a pogányok gyó gyítására valók.“ A karácsonyfára ezért szoktak ara nyozott és ezüstözött fényes gyümö1- csőket aggatni és 12—12, vagy 24 gyertyát fenni. A karácsonyfa csú csán pedig tündöklő hajnalcsillag é< angyal van, hirdetvén Jézus megszü letését, a fa alatt pedig a jászol r kisded Jézussal, illetve a Bethlehem Ősi népének is bizonyítja népünk nek bib'.iás hitét az életfájáról, méh így kezdődik: „Paradicsomnak Te szép élő fája, Ó kegyes Jézus Isten nek báránya ...“ A karácsonyfának tehát bibliku- igei szimbolikája van. Eredetének magyarázata pedig a Szentírás. A karácsonyfa az életfája, az „un? arbor nobilis“, hogy hirdesse Ádám és Éva napján az új teremtést, Jézus Krisztus megszületésével és az Isien- nel való új szövetségünket és újjá születésünket az Úr Jézus Krisztusban, hogy a mi étetünk is á’dozzor le az óemberre, Ádámmal és Évával él úinljon meg Jézus Krisztus miben mink , és mi Őbenne, hogy megteremjük életünk fájának gyümölcsét. Dr. Gyimesy Károly Laikusképző tanfolyam önkéntes egyházi munkások képzésére háromhetes ulapfokú tanfolyam indul a Luther Márton Intézetben (Budapest, VIII., Üllői-út 24). A tanfolyam január 10-é!n kezdi munkáját és január 31-én zárul. A jelentkezők 10 forint jelentkezési díj postai megküldésével egyidejűleg levélben közük szándékukat Benczúr László ev. lelkésznél az intézet fent megjelölt’ címén. Levelükben megjelölik az illetékes gyülekezetét, az egyházi munkaágat, amelyben eddig szolgálták, vagy a jövőben szolgálni szeretnének, mellékelik rövid életrajzukat és a gyülekezeti lelkész ajánló sorait. A tanfolyam programmja a következő: Bibliai bevezetés — Bibliai alapfogalmak — Újszövetségi i sme- ret — Ószövetség ismeret — Egyházunk tanítása — Hogyan tanítsunk bibliai történeteket? — Hogyan tanítsuk a Kis Kátét? — Hogyan tanítsunk egyházi énekel? — Egyházunk egyetemes életjelenségei. Minden reggel bibliakörök, este evangé- lizáló áhítat. A tanfolyam költsége: 10 Ft jelentkezési díj, 40 Ft a bentlakás díja, heti 20 Ft ebédért és vacsoráért a közelben levő protestáns diákmenzán. Ágyneműt, kispárnát, po' rócot hozni kell. Ezenkívül teljes bibliát, énekeskönyvet és jegyfüzetet. A jelentkezéseket legkésőbb január 1-ig kell beküldeni. És lakozik a farkas a báránnyal A karácsonyi próféciák közé tartozik Ezsaiás csodálatos jövendölése arról, hogy majd annakidején, amidőn Isai gyökeréből ama virágszál felnevekedik, akin az Úr lelke megnyugszik, akkor a farkas a báránnyal lakozik; a párduc a kecske-gidával fekszik: a borjú és a kölyökoroszlán együtt lesznek és egy kis gyermek őrzi őket; a tehén és a medve együtt legelnek és fiaik együtt fe- küsznek; az oroszlán, mint az ökör, szalmát fog enni; a csecsemő a viperák fészkénél játszik. Mind az itt felsorolt ragadozó állatok megváltoznak: nem ártanak és nem pusztítanak sehol (Ezsaiás 11:1—9.) Vájjon mit óhajt ez a prófécia, mi után vágyakozik benne a szenvedő emlberi lélek? Embert akar, aki szeretetben és békességben tud élni. Azt akarja hogy megszelídüljön az emberi természet. Megszűnjön a ragado- zás (farkas), a kapzsiság (párduc), a vérontás (oroszlán), a durvaság (medve), az álnokság (vipera). Az ember férjen meg társaival: szociális lény legyen. Ma már az ember a prófétakorában még rendkívül veszedelmes ragadozó vadállatokkal köny- nyű szerrel elbánik. A modern fegyverekkel ellátott vadász szá mára élvezet találkozni az Ezsaiás korában olyan borzalmas vad állatokkal. Ma már ritkaság- számba mennek a próféciában fel sorolt szörnyetegek. Az ember azonban maradt a régi. Ragado- zás, kapzsiság, vérszomj, durvaság, álnokság jellemzi1. Bajaink fő forrása innen ered. A háborúk is innen vannak. Miként szabadulhatunk ettől a „természetünk“-től? Miként várhatjuk és remélhetjük a béke és szeretet megvalósulását? A karácsonyi evangélium adja meg kérdésünkre a feleletet. Isfen "mberré lesz, szenved és meghal érette, hogy az ember is meghaljon vele és új életre támadhasson. Mindez Krisztus eljöttében már nem prófécia, hanem valóság. Isten országa Benne már eljött és megtalálható. Boldog az ő Benne igazságban és lélekben ünneplő nép! Dr. Vető Lajos püspök1 Barth Károly, Thurnegsen Eduard 5s Walter Lüthi, a svájci protestantizmus világszerte ismert vezetői kö- 'ös nyilatkozatot adtak a Basler Nachrichten című lapnak. Elmondják, hogy 1948-ban és 1949-ben beutazták Magyarországot, megismerek a református egyházat és annak vezetőit. „A magyar protestantizmus — írják — a multban túlságosan hozzákötötte magát az uralkodó osztályokhoz és Így most az egyház vezetői azt látják a legsürgősebb feladatnak ,hogy az egyház a maga belső életében és szervezetében megújuljon, ugyanakkor pedig helyes viszonyba kerüljön az új magyar állammal. Magyarországon az egyházi élet sajátos újuláson megy át azáltal, hogy az ige új és jobb megismerésére törekszik és becsületesen fáradozik azon, hogy a társadalmi megújulás közepette betöltse a maga hivatását. Bereczky Albert és Péter János püspökök személyében nemcsak igazi kereszlyén jellemeket ismertünk meg, hanem olyan jelentős teológusokat és egyházi embereket is, akik a Nyugat részéről is csak tiszteletet érdemelnek. Mi is csak he'yeselhct- iök, mégpedig komoly hilbeü okok alapján, hogy a református egyház nem kapcsolta egybe a maga útját a római katolikus egyház politikai harcával“ — fejezi be a nyilatkozat. Karácsony estét majdnem minden esztendőben másutt töltöm. Teológus- jveim alatt apró dunántúli gyű eke- etekbe mentem ünnepi szolgála- okra, s legtöbbször már a szent esté- e odaérkeztem abba a papi családba, iho. már heteiikel előbb várva-vár- ak. Volt olyan év, amikor Sopronján maradtam és a teo’ógusok otthonának nagy gonddal készített kará- sonyfája alatt telepedtem le néliány jlyan távoli országrészben lakó kol- égámmal, aki nem tudott ilyenkor sem hazautazni. Mióta lelkészi szoleálathan állot- am, évről-évre ugyanazon, szívemhez nagyon odanőtt családnál vagyok szentestén. Nem is tudnék tö- ük elmaradni. Rám vár az a kedves cötelesség, hogy karácsonyfagyújtás- cor evangéliumot hirdessek a családi otthonban és imádkozzam a család- agokkal. Szolgálatom azonban másfelé is késztet. Majdnem minden esztendőben felkeresek néhány olyan öreg, hazafelé készülő lelket, akik talán az utolsó karácsonyukat érték meg. Ügy érzem, én szerzem nekik i legnagyobb örömet, amikor az Űr szent testét és vérét viszem hozzájuk a szentestén. Azoknak az élményeknek a sorából, melyek éppen december 24-ével vannak kapcsolatban, a legtündöklőbben ragyog 1947. néhány emléke. Találkoztam kétszeresen örvendő emberekkel, a szent estén is halált váró, remegő lelkekkel, koromsötét éjszakában utazókkal, éh családi otthonnak meghitt közösségében az életnek sok robotja közül kimenekült csendes ünneplőkkel. Amíg velük együtt voltam, úgy éreztem, mintha pillanatfelvételeket ké- szítgettem volna. A képek egészen élesen állanak most is elöltem. Próbálom eléd állítani őket, hogy a ;zent ünnepen azokkal kapcsolatban néhány kérdést is intézhessek hozzád. Fővárosi szanatóriumban Karácsony estém az egyik fővárosi szanatóriumban kezdődött. Korán gyújtottak karácsonyfát. Amikor köréje gyülekeztünk, odakint még mindenütt lázas ünnepi készülődés folyt. A szanatórium előterében istentiszteleten, úrvacsoráztatáson volt együtt sok-sok beteg, ápoló, nővér, orvos. Mindenkit a szíve húzott oda. Néhányan késtek. Mint utóbb megtudtam — éppen szülés volt a gyógyintézetben. Legkedvesebb öröme, meglepetése családnak is, szülőotthonnak is. Akik megtudták, még istentisztelet alatt továbbadták egymásnak a lelkendező üzenetet: Kis fiú született. Ö is karácsonyi gyermek. Együtt örültem az örülőkkel. De pár perc múlva arra kellett gondolnom, vájjon kinek örültek jobban az emberek akkor: Jézusnak-e, az örök karácsonyi gyermeknek, vagy ennek az újszülött csecsemőnek? ... Azóta is mindig kérdezgetem, hol halkan, hol hangosan az ilyen esetben: Kinek örülsz jobban? Tudod-e te is, hogy ez a gyermek az egyetlen, igaz boldogsága, útja, élete, vezetője minden ember-gyermeknek?... KórSidzLan Egy órával később a hatalmas MABI-kórházban látogattam. Vigasztaltam a betegeket, a karácsonyi evangélium szavával köszöntem oda felekezeti különbség nélkül mindenkihez. Egyik szobában egy haldokló mellett siránkoztak a hozzátartozók. Én is elszomorodtam. De nehéz karácsonya lesz annak a családnak, ahol éppen ezen az estén hal meg valaki... Ha Téged próbálna meg Az Evangélikus Élet mindenütt kaphatót hasonló esettel az Ür, tudnál-e békességgel arra gondolni, hogy a halálban éppen az az élet kezdődik igazán, melyet a karácsonyi gyermek hozott a földre? ... A szokott, kedves családi körben — karácsonyfagyújtáskor — az örökkévalóság és a pillanat találkozásáról beszéltem. Vor álon Késő este Kelenföldről egyik tanítványomhoz utaztam ki. A Szent- gotthárd felé induló vonatba kellett beszállanom. Ők azonban csak a má-í sodik megállóhelynél laknak. Rövid időre foglaltam helyet egyik tágas vonatfülkében. Az ablak peremén kis gyertyácska pislákolt. Egy katolikus lelkész Breviáriumát olvasta mellette. Elgondolkoztam azon, milyen szomorú lehet egész karácsony éjszakáját utazással tölteni! A kocsi másik részében egy kisebb társaság szintén gyertyafény mellett kártvázott. Nem sokai érezhették a szent este áhítatából. Egy gondolat foglalkoztathatla csupán őket: Valahogyan kellemesen kell elütni az időt. — A pappal szemközt leültem. Középkorú asz- szony jött mellénk. Alaposan be volt bugyolálva. Rá-ránézett a papra. 8 — közben figyelt engem is. Mintha várt volna tőlünk valamit. Azután kifejezte vágyát: Jó lenne, ha a vonatkocsiban karácsonyi áhítatot tar. '«nánk. Legalább itt is hangozzéli el a szent evangélium. Én válaszoltam neki: Szívesen megtesszük Elmondtam a szent történetei. Néhány szóval imádkoztunk. Többen égési szívvel, többen csak félig-ireddifi figyeltek oda. Nekem másra nem is jutott időm. Le kellett már szánnom. Nehezen búcsúztam el a jó negyedóra alatt megszeretett kis útitársaságtól, és aztán — leszállva — hosszasan néztem a ködbevesző vonatot. Az járt eszemben: Talán .szenlgotthárdig még sok kedves folytatása lesz ennek a most leiít különleges istentiszteletül k?! ... CsaláJL an Tanítványomék otthonában elmondottam élményeimet a I ará- csonyfa alatt. Azután emlékeztünk a család egyik távolbaszakadt gyér» mekére. Megható volt számomra a csendes falucska karácsonyi csendje és békessége. A közeli helyiérdekű vasút megállójának néhány sűrű ködöt áttörő fénye pedig annyira emlékeztetett a betlehemi csillagra, melyet Isten a nagy lelki éjszakában azért gyújtott meg, hogy biztos útunk legyen az ő mennyei örök karácsonyáig. Pásztor Pál Külföldi lopok a magyar egyházi életről A londoni The Christian közli a Hungarian Church Press jelentését a magyar vallásoktatás új rendszeréről s megállapítja, hogy az iskolákban továbbfolyik a hitoktatás az állam költségén; az új általános iskolai tankönyvek is elismerik a keresztyénség történelmi szerepét a társadalmi fejlődésben. A South African Weekly című délafrikai protestáns lap most érkezett száma az új református énekeskönyv megjelenéséről ad hírt. A svájci Kirchenblatt dr. Vidor Jánosnak a református és dr. Groó Gyulának az evangélikus egyház nevében a zsidó má'tirok emlékműve felavatásakor mondott beszédeit ismerteti. A genfi La Vie Protestante . a magyar baptisták fe ekezeti egyenjogúsításáról, s a református zsidómissziói vasárnapról szóló híreket és Pradervandnak, a Református Világ- szövetség főtitkárának lelkes cikkét hozza a magyar protestautizmus megújulásáról.
