Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-12-04 / 48. szám
Ivqnqélifcu* Elet 3 Az egyházak Csehszlovákiában irta: Dr. Bednár Fr. prágai teológiai profess2or I. A népfrőnt által nyilvánosságra hozott íij egyházalkotmányi tervezet, amit a kormány megtárgyalás végett a nemzetgyűlés elé terjesztett, nemcsak az állam és egyház viszonyának új fejezetét, de egyes egyházaknál szervezeti törést is jelent. Az új egyházalkotmányi tervezet lényegében a kővetkező: Az állam az általa elismert egyházak lelkipásztorainak mindazon személyi szükségleteit fedezi, amik megélhetésükkel és szolgálatukkal kapcsolatban vannak. A lelkészek fizetését jninden egyházban egyenlően állapítják meg. Emellett más figye.lembeveendő körülményekre is gondolnak. Ilyenek: soron kívüli munka, nevelési díjak, remunerációs jutalmak, családi pótlék, drágasági pótlék, az aapfizetés a szolgálati éveknek megfelelően fokozatos emelése stb. A lelkipásztorok kötelességét is megállapítják. Amíg külön nem honorálják, az I. és II. fokozatú iskolákban kötelesek ellátni a vallásoktatást. Az állam fedezi az egyházak dologi terheit, mind az adminisztrációs, mind a kultikus kiadásokat. Ezt az utóbbi terhet az állam csak addig vállalja, amíg azt az egyházak saját erejükből nem tudják fedezni. Az egyházak kötelesek lesznek a közoktatásügyi minisztériumnak minden évben az elmúlt esztendő háztartásáról egy zárszámadást, illetve a következő évre szóló költségvetést beadni. Ez utóbbit azérí, hogy az állam az esetleges kifizetésre kerülő községeket biztosítani tudja. Az egyház vagyona feletti felsőbb felügyeletet az állami közigazgatás gyakoro ja. A teológiai fakultásoknak és szemináriumoknak is az állam a fenntartója. Bár a' lelkipásztorok az egyház alkalmazottai maradnak, véglegesítésükhöz régebbi gyakorlat szerint az állam jóváhagyásai szükséges. Ennek a törvénynek a jelentősége nem esak az egyházak gazdasági életében előidézett változásokban van, hanem elsősorban magában az alap- elvben. Ez az első eset, hogy egy kommunista párt által vezetett szocialista állam ilyen pozitív értelemben állapítja meg viszonyát az egyházakhoz. Volt idő, amikor azt állították, hogy a vallás kimondottan magánügy. Ma elismerik, hogy ez a társadalom és az áHum számára is fontos. Az elszakadás gondolatát, ahogy azt a múltban értelmezték, teljesen elvetjük. Jellemző, hogy ez éppen nálunk történik így. Magyar- országon pl. az állam oly tervet készített, amelyik szerint az egyházak á'lamsegélye fokozatosan csökken, s bizonyos idő múlva teljesen megszűnik. Sok időt igényelne egyházi politikánk ilyen vonalú okainak a megállapítása, mert ezek az okok nem olyan egyszerűek, mint ahogy első látásra tűnnek. Egész múltúnk és történelmünk szoros kapcsolatban áll a valló kérdésével, amelyiknek széles elterjedésében s fejlettségének legmagasabb fokán erős szociális hangsúlya volt, s így a mai kor aktív politikusa is joggal fordul pozitíve a valláshoz, amin! az a ,,Husz János“ emlékünnepségeken is történt, és dr. Slechta is meg- mulatta a kommunista párt országos összejövetelén. Nálunk a szociális fejlődést a múltban mindig a vallásos megmozdulások vitték előre, s ha saját fejlődésünkről beszélünk, semmiképpen sem lehel kihagyni a „Tábor“ nevel, vagy a „testvériség“ gondolatát. Ezért a kommunista párt már az első országos kongresszusán nyilvánosan kijelentette, hogy az egyházzal szemben semmiféle kulturális harcot nem szándékszik folytatni, mert ezt már a történelem által lezár! és áthidalt eseménynek tekinti. Ez a határozat természetszerűen megfelel műid a mi történelmünknek, mind az állam szükségeinek, me t az államnak az újjáépítés és fejlődés idején, belső béke érdekben arra kell igyekeznie ha minden állampolgár együttműködésére és a nagy újjáépítési törekvés!..'' való aktív bekapcsolódására számítani akar, hogy az országot belső ellentétek ne nyugtalanítsák. Az állam, amely marxisla alapokon áll, feltételezi, hogy ez a két szisztéma, a marxizmus és a vallás, egymás melleit létezhetnek, sőt közöttük egység és aktív együttműködés is létrejöhet ott, ahol az állam terveinek megvalósításáról és az állampolgári kötelességek tejesítéséről van szó. I)c más okok is sürgették itt az állam és egyház problémájának megoldását. Az egyházi birtokok államosítása a római katolikus egyházat és az államot az elé a kérdés elé állította,»hogyan kárpótolja az állam a római egyházat úgy, hogy a papjaival szemben fennálló anyagi kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Az alsóbb katolikus papságnak a fizetése oly csekéllyé vált, hogy azok emelésért folyamodtak. A római egyház hátrányos helyzetben volt. mert tagjai az egyházi célokra való adakozást nem szokták meg abban a mértékben, hogy az az egyháza*, önellátóvá tehette volna. A római egyház régtől állami támogatástól függött. Az állam kénytelen volt ezt a helyzetet figyelembe venni és a nemzet keretén belül, .«melynek nagy része a római egyházhoz taitozik, oldotta meg ezt a kérdést olyan módszerrel, amelyik legjobban a római egyház szükségeinek és tradícióinak felelt meg. A többi egyházaknak ennél a kérdésnél is tudomásul kellett venniök, hogy ők kisebbségi egyházak, és hogy ezt a szituációt tulajdonképpen a római egyház viszonyai idézték elő. Az evangéliumi egyházak mind’g a legna- gyobbvoiialú anyagi önfenntartásra vágyódtak és egyháztagjaik ilyen irányú tevékenysége mindig nagy volt. Az ö számukra ez a törvény az egyház struktúrájának sokkal szélesebb- körű megváltoztatását jelenti, mint a rómaiaknál. Eddig az összes állam által elismeri egyházak az államtól támogatást kaptak, és állandó harc folyt azért, hogy a támogatás összege és nagysága arányban álljon az egyház szükségeivel és tagjainak számával. Ennek az állami támogatásnak kétféle módja volt, conint azt az 1926. évi „kongru- ális törvény“ mutatja: vagy „dotációt“ kapott az egyház, amit saját maga osztott szét (kivéve a nyugdíjakat és ellálmányi díjakat), vagy kongruát kapott, amit az állam fizetett ki az egyes lelkipásztoroknak. Az egyházak többségénél a kongruális törvény volt használatban: nem csak a római egyháznál, hanem így volt ez a szlovák evangélikus, református, ka. tolikus és pravosz'áv egyháznál is. A dotációs módszert ezzel szemben a kisebbség választotta: az evang. cseh testvérek egyháza és a csehszlovák egyház. Mivel az államnak ezen a helyzeten változtatnia kellett, ezért az egységes változtatáshoz nyúlt. És mert a kongruális módszer az egyházak többségénél már meggyökerezett, az állam ebben a formában fogadta el a változtatást, amely a jövőben az összes egyházakba érvényes lesz. Nagy előnye az egyházalkotmányi javaslatnak a szabályok és előírások egységessé tétele (2 melyeknek értelmében az egyházaknak jár az államsegély), és az egyházak egyen'ősége (egyenjogúsága). Eddig elviselhetetlen lerhet jelenteit számos közösség számára pl. „a patronátus“ és azok a kötelmek, amiknek következtében a községek a római egyháztól füagtek. A többi egyházak hason'ó jogokkal nem -endelkezíek. Ezeknek a kü’önb'égek- nek most el kelj tűnniök és nrnden egyház egyenlő jogot kell élvezzen a törvény előtt. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy az egyes egyházak struktúrája között különbség van, és az egyházi szabályzatok rideg uniformizá’ása a belső szabadság -korlátozásaiként érződjék. De hálával fogadjuk dr. Ce- picka miniszter szavait, aki a nép- f’ ont országos összejövetelén így szólt: „Mivel az egyes egyházak ösz- szeíéte'.e különböző, ehhez a kerettörvényhez egy végrehajtási rendeletét adunk ki, amelyben íekiníettel leszünk minden egyház összetételére és ezzel a különleges rendelkezéssel egyes egyházak kívánalmainak eleget teszünk“. Most már az evangéliumi egyházaktól függ majd, amelyek lényegesen különböznek a római katolikustól, hogy a történetileg beléjük idegződött és számuk:a oly tonlos szervezeti vonásokra a, tárgyalásokon felhívják az illetékesek figyelmét. A népfront ezzel a nyilatkozatával azt igyekszik igazolni, hogy még egy szocialista államban is elképzelhető az állum és az egyház, illetve az egyház és az állam együttműködése. És mert a különválás ténye egyik félnek sem válik javára, az egyházalkotmányi javaslat mindkét felet a szorosabb együttműködésre ösztönzi. Milyen lesz az egyház felelete? Ami az evangéliumi egyházakat illeti, az állammal és köztársasággal szemben való lojalitásuk kétségtelen. Ezt a hűséget az egyház már nem egyszer kifejezésre juttatta, ha nem is kimondott osztentalív és rajongó formában, hiszen a forma is az egyház tradíciójához kell, hogy igazodjék. A protestáns állampolgárok úgy teljesítik majd kötelességüket, ahogy azt nekik Isten törvénye parancsolja, és így tesznek legjobb szolgálatot a nemzetnek és az államnak. Milyen következményei lesznek ennek a törvénynek, amelynek értelmében az evangéliumi egyházak terheit az állam elvállalta? Mindenekelőtt a lelkipásztorok továbbra sem szűnnek meg az egyház alkalmazottai lenni Ebben az irányban semmi változás nem lesz. Gazdasági vonalon: az egyház továbbra is maga irányítja gazdasági életét, bár az állam gyakorolja a felsőbb felügyeletet. Ez azt jelenti, hogy az egyház gyüjíheti és inkasz- szálhatja az önkéntes egyházi adományokat továbbra is a saját javára, ha ezek nagysága nem fog majd csökkenni. Meggyőződésünk szerint az egyház megszűnne egyház lenni, ha tagjaik anyagi áldozatokkal megszűnnének bizonyságot tenni hitükről. Az élő egyház ismertető jele az adakozás és áldozatvállalás is. Az egyházi törvény, amit a népfront javasolt, semmiképpen sem korlátozza az egyházat abban a tevékenységében, hogy a közönséges szükségleteire adományokat szedjen és fogadjon et. Ez az egyedüli mód, amely által az egyház fedezheti szükségleteit Az úgynevezeft dologi szükségletek lennének azok, amiket a szükségleteknek megfelelően az állam vállal ma- 1 gára. Ezért fontos, hogy az egyházak benyújtsák c:z évvégi zárszámadásukat és a jövő évi költségvetésüket a köz- oktatásügyi minisztériumnak, hogy az eldönthesse: meddig és milyen mértékben képes teljesíteni az egyház saját feladatát. És amikor az állam a személyi kiadások nagy terhét leveszi nz egyházak és gyülekezetek válláról, feltétlenül eszébe kell jusson az. egyháznak, hogy vannak területek, ahol eddig nem tudta a maga hivatását teljes egészében betölteni és amelyeknek most fokozottabb mértékben szentelheti magát. Szeretet vendégséget rendeztek vasárnap délután az egyetemisták a Luther Márton Intézetben. Szeretetvendégség volt a szó igazi értelmében. Az első keresztyének agapéi jutottak eszembe, amint a virággal díszített fehér asztalok sorra megteltek ennivalóval. Középen állt az ádventi koszorú és libegő gyertyája várta az érkezőket. Jöttek is egymásután. Jórészt ismerősök, akik ott forrtak össze közös imában a kapernaumi terraszon, akik énekeltünk együtt szívvel-lélekkel egy- egv tábortűz mellett a gyenesi fák alatt. Öröm voll ez a találkozás, ahogy kinőtt a hétköznapok rohanása, fáradtságos munkája között. Jó volt újra együtt lenni, leülni egymásmellé és meglátni a másik rámcsillanó szemében az Űr Jézus szeretetek Aki isme- az rétien volt, az sem'maradt idegen. A Gyülekezeti hírek Sajókaza evangélikusai a keresztyén testvérszeretet gyakorlásának adták tanujelét, amikor a gyülekezet egyik súlyos betegség miatt egy éve keresetképtelen tagjának, kétnapos gyűjtés alatt több mint ezer forint készpénzt és egy szekér természetbeni adományt gyűjtöttek. Az evangélikus parasztok és bányászok adományai bebizonyították a súlyos beteg elölt, ínséges családja előtt és az egész falu népe előtt, hogy a Jézus Krisztusban való bit elválaszthatatlan az irgalmasság cselekedeteitől. * Kemény Lajos piispöklielveltes szentelte föl a mezöhegyesi templomot. Ez azonban nem ment minden akadály nélkül. A templom elölt egyik presbiter adta át a püspökhelyettesnek a templom kulcsát. Mikor azonban a zárt ajtó megnyitására került volna sor. kiderült, hogy a zár si-hogysem akar engedelmeskedni. Ki gondolta volna, hogy az a kulcs, mely belüliről nyitja az ajtót, kívülről nem megy bele a zárba? Előzőleg kipróbálni bizony senkinek sem jutott eszébe. Így történt, hogy a püspökhelyetles a templom kulcsát átadó presbiterrel felváltva tett erőfeszítéseket az ajtó kinyitására az ünneplő sokaság feszült várakozása közepette. Közben a kemény kulcs az azt beütni akaró tenyéren fájó nyomot hagyott. Az egész jelenet nagyon emlékeztetett Jézusra, aki meg akar nyitni és templommá akar szentelni minden emberszívet is, de a legtöbb esetben kemény ellenállásra talál. Pedi nemcsak fájón sajgó, hanem véresen átszegezett keze beszédesen hirdeti, hogy Ö is mindent megtesz, megtesz, csakhogy -templommá szentelhesse a szívet, a te szívedet is. A mezöhegyesi templomajtó végül mégis kinyílt, hogy örömünnep helye legyen a megnyílott hajlék. De vájjon kinyílt-e már a te ellenálló szíved, Megváltód előtt, hogy megtöltse azt az igazi örömmel? „íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorátok és ő én velem.“ (Jel. 3, 20.) Marschalkú Gyula (Harangszó) ß német zsinati tanács az uijáé eöö nacionalizmusról A Németországi Evangéliumi Egy* ház (EKD) zsinati tanácsa ülést tartott. Kimondották, hogy „az egyháznak fel kell lépnie az újjáéledő nacionalizmussal szemben, amely á közelmúltban szakadékba vitte a német népet“. Megállapították azt is, hogy „az önsajnálat és az önigazolás kísértése akadálya a megújulási nak és ezért az egyháznak küzdenie kell ellene“. A reformátusok nem jelentek meg a zsinati tanács ülésén, miután nemrég kimondották, hogy az EKD vezetősége a restaurációd és klerikális törekvések lejtőjére került. teremben széiáradl a szeretet és átmelegített, felölelt mindenkit. Ahogy sorra énekeltük a kedves, ismerős énekeket, az asztalok felett szétnézve, csupa mosolygó arcot láttam. Ádventi öröm és erő ragyogott az énekünkben. A Krisztus-várás boldogsága. Benczúr László egyetemi lelkész, aki most találkozott először szélesebb körben a rábízott hallgatókkal, bemutatkozásában őszinte, meleg szeretettel fordult az ifjúság felé. Az ádventi várakozás beragyogta a szavait, amint az egyházi esztendő első napján az új év felé elindította az ifjúságot. Ereztük mindannyian, hogy nagy felelősséggel és szeretettel indul új munkájába. A befejező áhílalot Korén Emil tartotta. DuitoJUc 10-í* az „Evangélikus Élet11 Családi Naptár. Azok az előfizetőink, akik egy évre fizettek elő, a naptárt ingyenesen kapják meg. A féléves előfizetők a naptárt féláron kapják, akik december 10-ig egy évre előfizetnek decemberben az „Evangélikus Oet“et irigyen kapják és 50 fillér portó befizetése elle- ben díjmentesen megkapják naptárunkat. Családi Naptár. a papírtakarékosságra való tekintettel korlátolt számban jelentetjük meg, kérjük az érdeklődőket, hogy a naptárra szóló igényeiket, a 3 forint vételár és az 50 fillér portó egyidejű beküldése mellett december 5-ig jelentsék be, mert későbbi rendeléseket csak esetleges maradékokból tudunk eszközölni. Családi Naptár ára 3 Et, mely ösz- szeget 20.412 postata- karékcsekks^ámlára „Naptár“ megjelöléssel kérünk befizetni. Egyetemisták az ádventi koszorú alatt Hölvényi Magdolna
