Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-01-01 / 1. szám
A k. Evangélikus Elet I N épszámlálás Irta: Gaudy László Üj népszámlálás indul. Evangéliumi emberek számára is érthető rendelet. Természetes az, hogy minden népek összeiratnak. Egyedülállók és családok. A legutóbbi hazai népszámlálás országunk lakói közül sokakat nyomni ült sorsba taszított. Sokan vallották magukat nem magyar anyanyelvűnek. Hogy ezt kényszerből tették-e, vagy meggyőződésből, a jelenkor emberei nem vizsgálják. A mai nemzedék számára komoly tanulságot mutat és nyújt a múlt. Az új népszámlálás kérdőpontjait nem ismerjük. Azt hallottuk eddig, hogy bejelentés tárgya a vallási hovatartozandó§ág kérdése is. Lehet az is, hogy ezek az adatok nem kerülnek az egyházak kezéhez. Ha valóban ez a valóság, nehéz és új helyzet elé kerül egyházunk város- és faluszerte. A lelkipásztori gondoskodás, lelkek felkutatásának ixj munkakörei tornyosulnak fel előttünk. Komoly és nagy munka. De megvalósítandó feladat és egyben szolgálat. Az eredmények érdekelnek minket. A nagy népszámlálási munka elvégzése után a Statisztikai Szemle közölni fogja a nagy összefogó adatokat. Ebből a közlésből megtudható az, hogy pl. a legevangélikusabb vármegyében mennyi az evangélikusok száma. Esperesek buzgólkodásán múlik, hogy az egyes lelkészek buzdításával a gyülekezetek biztos és pontos száma megállapítható legyen. Budapestről is közismertté fog válni az, hogy egyházunk lélekszáma mennyi lesz. Itt is ki kell munkálni azt, hogy az állam által megszámlált evangélikusok egyházunk számára mind megközelíthetők és felfedezhetők legyenek. Az 1949. év új munkaprogramot hoz minden gyülekezet és minden egyházi közület számára. Ilyen munkaprogramunk eddig nem volt. Eddig kényelmesen várhattuk az adatokat. Most az egyháznak válik kötelességévé az, hogy minden hívének utánajárjon. Evangéliumi alaptétel ez. Szívesen kell engedelmeskedni ennek az új helyzetből következő feladatnak. Vége a - kényelmeskedésnek. Dolgozni kell annak érdekében is, hogy a hívek szorgalmas munka után egybeseregeltessenek. A legnagyobb magyar keresztény egyház minden alkalommal némi fennhéjázással hivatkozik arra, hogy országunkban milyen nagy lélek- számot tart nyilván. Az egyik protestáns testvér-egyház is boldog örömmel hivatkozik arra, hogy milyen nagy tömegekkel rendelkezik a különböző vármegyékben. S rólunk ki fog derülni ismét, az előttünk nem ismeretlen újabb megállapítás, hogy szórvány-egyház vagyunk. A számok sokat mondanak és egyben keveset rs mondanak! Az egyházon belül élő hit fölötte áll a számoknak. Régebben ezt a tényt a kvalitás hangoztatásával jelölték meg. Kicsinységünkben és szórvány-egyház mivoltunkban, testvér-egyházak és mi magunk is azzal vigasztaltuk magunkat, hogy az intelligencia egyháza vagyunk, örülünk annak, hogy ez a nekünk hízelgő megállapítás immár és véglegesen a múlté lett. Jobban örülnénk annak, ha az új eredmények összegyűjtése után kiadatna a jelszó: legyünk a legnagyobb hit egyháza. Ügy érezzük, hogy ez a program egyházunkon belül tetszéssel fogad- tatik. Ebben az irányban s ennek megvalósítása érdekében az utolsó évtizedben nálunk több tétetett mint azelőtt századok alatt, öt és egy talentummal megáldott emberek buzgólkodtak azért, hogy bűnöseink és elesett testvéreink utat találjanak Jézus Krisztushoz. Falusi férfiak és városi művelt emberek megtanultak imádkozni és asszonyok és feleségek segítettek férjeiknek abban, hogy az áldott megtérés útjaira lépjenek. Ezeket az eredményeket semmiféle tatni, de> az egyház falain belül élők mindezeket tudják s ennek különösképpen örülnek. A névleges keresztyénekről s a ke- rgsztlevél-keresztyénekről nyerhető tudósítás adóhivatalainkat részben kielégíti. De a gyülekezetek sorsáért aggódó lelkészeket s a lelkészek munkájáért felelősséget érző egyházkormányzó szerveket az utóbbi kedvező látások tudják megnyugtatni. Űj számokért fog lelkesedni egyházunk. örvendezni fog a megkeresztelt gyermekek aktusainál. Boldogan fogja számolni az úrvacsorázókat. Mindenki önkéntesen adott fillérjét az özvegyasszony fillérjének értékeli. Minden vállalkozást dicsérni tud majd. Minden szolgálatot Isten áldása elé kíván helyezni. S a nagy gyülekezetek lelkészei és presbiterei tudomást óhajtanak majd szerezni a róm. kát. és református tömbökbe beékelt parányi kis közösségeinkről. Szűkölködő és szegény gyülekezeteinket eddig névről ismertük. Nagy ünnepi istentiszteletek után nagy helyeken sokakban probléma ébred az igazi istentisztelet tekintetében: meglátogatni a szegényeket és a gyengéket. Az egyik parányi protestáns magyar közösség 80—100 lelkes gyülekezete prédikátort tud tartani és a gyülekezet él. Csupán azért, mert hitbeli tartalék-erőforrásai vannak a gyülekezetnek. A népszámlálás új adatai nem lesznek reánk leverő hatásúak. Sőt. Nyitott szemeket Is nyertünk, vagy fogunk nyerni az Istentől s Ő tudja, hogy mit akar velünk' és mit vár tőlünk. Meglátjuk végre a magunk bel- ügyeit.- Nem az lesz közöttünk beszéd tárgya, hogy a másik felekezet- nél milyen a vagyoni helyzet és m» lyen földi előnyökkel rendelkeznek velünk szemben. Hanem arra nézünk, ami nekünk legfontosabb: befelé tekintünk. Azaz, az evangélikus egyháznak is népszámlálást kell tartani. Nem egyes fejeket kell megszámolnunk, hanem munkaerők után kell tekinteni és munkaterületeket kell felfedezni. ahol bizony sok az aratni- való. Hisszük, hogy immár munkásokban sincs hiány. A kívülálló úgy ítéli meg helyzetünket, hogy le kell szálljunk valami magasságból. Mi ezt nem hisz- szük. Pont az ellenkezőjét véljük. Magasságokba kell fellendülnünk. Közelebb az evangéliumi egyházi sajátosságokhoz. Életünkben, magatartásunkban és hitünkben közelebb Isten velünk való terveihez. Nincs többé egyházpolitikánk. Nem lesz immár sok kormányzási program. De lesz rengeteg vetélkedés a jobb minőségű és átütő sikerű munka érdekében. Nagyon régen itt kellett volna kezdeni. Hisz- sziik, hogy most sem késő. Vagy talán most a legjobb a lelkiismeretes megindulás. Dolgozó papok nem rivalizálnak egymással, önfeláldozó presbiterek buzdítást nyernek mások szorgalmából. Hithű gyermekek megállása erősítést jelent a megfáradtaknak. Erősödő és lélekkel gazdagodott gyülekezetek mellett felemelkednek a gyengülő és elhitetlenkedett gyülekezetek. Egyházunk tagjait úgy is jellemezték: hazánkban a legjobban összefogó egyház vagyunk. Ebben a megtisztelő megállapításban — tapasztalatok alapján írhatjuk — sok igazság van. A népszámlálásban külsőleg mérettettünk meg. Ezt a világ és az állami hatóságok úgy magyarázzák, ahogy az náluk törvény és szokás. A népszámlálás azonban minden egyházi embert, akár világi, akár lelkészi vonalon él, emlékezteti a belső megszámlálásra, azaz megmérettetésre. Ezt a valóságot magunktól elhessegetni nem lehet. Ezzel a komoly valósággal indulunk neki az évnek! népszámlálás nem fogja soha kimu- ' új Aki eddig csak igehirdető volt, legyen jobb igehirdető. Aki evangeli- záló munkában dicsőítette Istent, még többet evangelizáljon. Aki írt. igazat, jót és jobban írjon. Aki tanított, hűségesebben tanítson. Aki engedelmeskedett, engedjen helyet önmagában egészen Istennek. Aki énekelt és muzsikált, úgy dicsérje mindig Istent, hogy erre mindenki kedvet kapjon. Tele vagyunk reménységekkel. Isten áldja meg az ő népét. Isten áldja meg az ő egyházát. Isten áldja meg minden munkását. Ez esztendőt megáldjad. Ez esztendőt megáldjad Kegyelmedből Úr Éten! Bőséggel ékesítsed. Bőséggel ékesítsed Te szent Jehova Isten! Téged áldanak E földnek minden teremtményi. Hegy, völgy és pusztaságok Áldanak, Áldanak Jóságodat dicsérik Vig kedvvel, víg kedvvel, Oh, boldog az, kit te megáldasz Sionnak királya. Fest Miklós szarvasi ev. vallás- tanító-lelkész és felesége, Janurik Anna házasságát Isten harmadik fiúgyermekkel áldotta meg. aki /a keresztségben az András, Tamás nevet kapta. Az országos protestáns dalosversenyen kötelező előadási anyagot képező dr. Saághy Gyula: Uram, ir- galmazz! c. műve megjelent. Megrendelhető a Bethlen Gábor Szövetségnél, Budapest, Tolbuchin-körút 13. Ára: darabonként 1.50 Ft. 1949 legsürgősebb evangélikus feladatai 1. Be kell töltenünk a megüresedett egyházi tisztségeket. Egyházunk alkotmányos válságának végső megoldása külső és belső ügyeinket békés nyugvópontra fogja juttatni, biztosítja az egész egyházi közigazgatás menetét, s az egyház lelki vezetését, egyházunk jövőt biztosító közös erőfeszítése érdekében. 2. Az állammal kötött egyezmény értelmében ki kell küldeni és működésbe kell hozni azt a tovább tárgyaló bizottságot, mely hivatva van az egyház és állam békés és jó viszonyának kialakítása érdekében az összes függő részletkérdéseket közmegnyugvásra rendezni. 3. A zsinat második ülésszakát elő kell készíteni. Ez a ciklus általános felfogás szerint az egyházközigazgatási kérdésekkel, elsősorban a kerületek arányosításával kell foglalkozzék. 4. Az egyház pénzügyi kérdéseinek megoldására átfogó tanulmányozó és előkészítő munkálatot kell elkezdeni. Egyháztagok nyilvántartásának, felelős egyháztagok megszervezésének, a gyülekezetek anyagi önállóságának, a központi adminisztrációk leépítésének érdekeit szemmel tartva bátor intézkedéseket kell előkészíteni. 5. A lelkészi fizetéseket az elavult hiányok felülvizsgálatával korszerűsíteni és arányosítanni kell. A segédlelkészek, vallástanárok és egyéb szakmunkás-lelkészek sorsát és munkáját a gyülekezetekbe kell beépíteni. 6 Nyugdíjas lelkészek és özvegy papnék helyzetét egyházhoz méltó emberséges vizsgálat tárgyává kell tenni. 7. Újjá kell szervezni az egyház ifjúsági munkáját, összehangolva azt a vallástanítás problémáinak megoldásával. 8. A Theologia és a lelkészképzés kérdését és annak minden válságos problémáját méltó figyelemmel kell kísérni. 9. Ki kell építeni a protestáns egyházak együttműködésének, közös magatartásának, gazdasági intézkedéseik összehangolásának gyakorlati útját. 10. Át kell szervezni és reális alapokra kell helyezni egyházunk nemzetközi kapcsolatait, anyagi és szellemi vonatkozásban egyaránt. * 7,949. alapkérdése: Tud-e egyházunk teljes eltökéltséggel haladni a maga történelmi útján, teljes bizalommal használva fel az Egyezmény által biztosított alkalmat arra, hogy az egész egyházi életet biztosító belső reformációt hívő elszántsággal elkezdje. Kezeinket a: eke szarvára vetjük. Aki hátra tekint, nem alkalmas az Isten országárat A hét érdekes embere Beszélgetés dr. Vető Lajossal, az új tiszai püspökkel Teológiai doktor, valláspszichológus. Úttörője volt a kísérleteknek, hogy összeegyeztessék orvosok és lelkészek lélektani munkáját, s a lélekgyógyászaiban egymás segítségére legyenek. Az első orvos-lelkész találkozón nagy feltűnést keltett előadásokat tartott Freud, Adler és Jung tanairól. Akkor ezek az előadások könvvalak- ban is megjelentek. Doktorátusát is valláslélektanból szerezte, vizsgálta egyszerű hívek lelkivilágában az evangélikus alapdogma, a hit által való megigazulás „ érvényesülését. Gyári gyülekezet papja volt, mély kapcsolatai vannak a munkásmozgalmakkal. Azon kevés magyar ember közé tartozik, aki angolul, németül és oroszul is beszél. A diósgyőri vasgyár fordítóirodájának vezetője volt. Minden cicoma nélkül, csendesen beszél magánbeszélgetésben is, szószéken is. Tárgyszerű és intellektuális. — Püspök út, mik a legközelebbi terveid? Január elején költözöm át Nyíregyházára, addig volt gyülekezetem dolgait intézem. Halogatás nélkül ^>ele akarok dőlni a munkába, egyházunkért és népünkért. A tiszta „religiózumot“ szeretném előtérbe helyezni. Meg kell találnunk a tiszta igehirdetés módját és azt az egyházi magatartást, ami igazán és elegyí- tetlenül egyházi. Sajnos, ez úttörő munkának látszik, bár tudom, hogy ma már úgy az egyházi vezetők, mint a papság között társakra fogok találni. Sajnos, letagadhatatlan, hogy talán 100 év óta belekeveredett egyházunk theológiája a politikai reakció szolgálatába. Szeretném, ha ezzel a kérdéssel szakembereink komolyan foglalkoznának. Bátorság kellene hozzá, de sok tanulságot hozna. — Mik azok az egyházi reformok, amik legjobban foglalkoztatnak? Alkotmányunk, törvényeink egy elmúlt világban keletkeztek. Magyarország területi változásai miatt az egyházkerületek, enyhén szólva —r-, aránytalanok. Olyan problémákat vet fel már ez a néhány tény is, amivel nemcsak a zsinatnak, de egyházi közvéleményünknek is foglalkoznia kell. A hittudományi kar munkáját is közelebbről kellene szemiigyre vennünk. — Két kérdésem volna abból kiindulva, hogy először egy szórványgyülekezet, később egy munkásgyülekezet lelkésze voltál. Mi a látásod a szórványokról, s munkáshíveinkrő-1 ? A szórvány nehéz sorsot jelent egy defenzív egyháznak. Ha azonban belülről rendbejönnénk, magunkra találnánk, a misszió egyháza tudnánk lenni, s egyházunk széles közvéleménye vállalná az ige szolgálatát, a szórványok terjeszkedési támpontjaink lehetnének. Hátha így lesz? Addig is azonban, bármilyen erőfeszítéssel is, de gondoznunk kell őket. A munkáshívek? Szeretem őket, szeretem általában a két- kézi dolgozó embert. Szeretnünk kell őket. De nemcsak hangulattal. Szeretnünk kell a szabadságharcukat is! Otthon egy gvári munkás, aki öntudatos párttag, azt mondta egyszer: „nekünk nem az egyházzal van bajunk, hanem a tőkével“. Ha a tőke és a dolgozók között kell az egyháznak választania, ez a választás nem lehet nehéz. — Van-e valami terved a lelkészekkel? Gondolkodó, imádkozó társuk szeretnék lenni. Szeretnék egy olyan lelkész és egyházi-munkás közösséget találni, vagy szervezni, amelyikben nem kell kerülgetni a kérdéseket. Akiknek van bátorságuk szemébe nézni a kérdéseinknek, akik nem szisszennek fel, ha súlyos valóságokkal kell egybevetni terveiket, szolgálatukat. Valami állandó konferencia kellene kérdéseink tanulmányozására. Hiszem, hogy egy olyan lelkész! közösség, amely mer kezdeményezni, magával tudja ragadni az egész lelkészi kart egyházunk megújítására. Elhallgat, mint mikor az ember jól, nyugodtan körülvizsgált egy nagy tüsköt, mert tudja, hogy nagy fába vágja a fejszéjét... ' D. Most jelent meg 22-ik kiadásban: Dr. Lu'hp.r Márton kiskara Majba Vilmos budapesti lelkész magyarázataival. A könyvet az Egyetemes Közgyűlés 4120/10—1945/6. számú határozatával engedélyezte és azt a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter az általános iskola II—IV. osztálya számára segédkönyvül és az V—VIII. osztálya számára tankönyvül 43.345/1948. szám alatt jóváhagyta. A 72 oldal terjedelmű szép nyomdai kiállítású könyv bolti ára 3.60 Ft. Bevezetés céljára mutatványpéldányt kívánságra szívesen küldünk. Telefon 188—473. Kákái Lajos Budapest IV., Bárczy István-u. 3.
