Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-10-09 / 40. szám

Túróczy Zoltán statisztikai adatokra alapozott püspöki jelentése (Részletek.) • Az egyház igazi élete számokban nem fejezhető ki. Munkája olyan terüléten folyik, s olyan mélységek­ben történik, ahova~ a statisztika nem ér le. Az egyház elrejtett életé­nek is megvannak azonban a maga megszámlálható külső megnyilatko­zásai. Ezek alkotják az egyházi sta­tisztikát. Ezek a számok beszélnek és tanítanak. Két beszéde van a szá­moknak. Dániel 5:26-ban Isten üze­nete így szól Belsazar királyhoz: „Számba vette Isten a te országodat és véget vet annak.“ Máté 10:30-ban Jézus így szól: „Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.“ A számok egyik beszéde a mi bűneinket korholja, a másik Is­ten kegyelmét magasztalja. Olvassuk így e számokat s akkor mi is vallani fogjuk Dániel 9:7-el: Tied Uram az igazság, mienk pedig orcánk piru­lása.“ Lélckszám. «Győri 19.825 Kemenesaljái 18.147 Somogyi 8.953 Soproni alsó 10.409 Soproni felső 5.991 Tolnabaranya-s. 26.718 Vasi közép 13.263 Veszprémi 25.737 Zalai egyház megye 3.979 összesen: 133.022 A lélekszám az elmúlt évihez ké­pest csökkent a kitelepítés követ­keztében. A hívek 65.7%-a lakik a templom közelében, 34.3%-a pedig a gyüleke­zet székhelyétől éjivel lakik. Ez az országos átlagnál rosszabb helyzet. Az anyagyülekezeteken kívül élők 31.4% -a rendszeres gondozás alatt él, s csupán 2.8% él olyan helyeken, ahol rendszeres gondozás nincs. Ez az országos átlagnál jobb. Mindez azt mutatja, hogy egyház- kerületünk sokat tett és sokat üldö­zik szórványterületének rendszeres ellátására és beszervezésére. * Kereszteltetett a lélekszám 1.7%-a, eltemettetett 1.3%-a, természetes szaporodás 474 lélek, 0.4%. Átlagban több fiú született, mint leány. Több leány született a győri és a vasi közép egyházmegyékben. A többi egyházmegyében fiú szüle­tett több. A konfirmációban viszont átlag­ban a lányok száma volt nagyobb. Ezzel ellenlétben a győri, Sopron- alsó, Sopron-felső egyházmegyékben a fiúk száma volt nagyobb. A templomainkban kötött házas­ságok 57%-a tiszta pár. Ez alól csupán a zalai egyházmegye kivétel, ahol a vegyesházasságok száma na­gyobb. Ha a templomainkban kötött házaságok számához (1252) hozzá­adjuk a kárunkra kötött egyezség következtében másutt esküdött 178 és a templomunkban nem esküdött 32 párt, akkor azoknak a házasság-^ kötéseknek a száma, amelyeknél egyházunk érdekelve volt 1468. Ha — ami valószínű — az esketést mel­lőző házastársakat is vegyesvallásu- aknak tekintjük, akkor a: fenti szám­ból vegyesházasság 751. Ez a szám vigyázásra készteti a pásztorokat. A vegyesházasság esetén a gyer­mekek vallására vonatkozó meg­egyezések kérdésében a jelentés kö­vetkező képet mutat, ha az idevo­natkozó jelentések eléggé megbízha­tók. A kimutatás szerint egyedül a soproni felső egyházmegyében voll több megegyezés kárunkra, mint ja­vunkra. A temetési statisztika szerint a férfiak halálozása nagyobb mint a nőké. Ez alól csupán a zalai egy­házmegye kivétel, ahol a női halál­esetek száma a nagyobb. A betörések «és kitérések száma csekély. TJgy látszik, ezen a vonalon általában stagnál a helyzet. Azon­ban ezzel szemben szomorúan nagy a házasságkötéseknél az egyházi es- ketések .mellőzésének száma, ami a lelkészek jelentése szerint legtöbb­ször amiatt adódik, hogy a vegyes­vallású házasfelek ebbe a megol­dásba menekülnek a reverzális-harc- ban. * „Az istentiszteleti szolgálatok összes száma 38.264. Ez azt jelenti, hogy az év egy napjára átlag 105 isten- tiszteleti szolgálat esik a gyermek és ifjúsági istentiszteletek nélkül. — Vájjon tudatában vannak-e az ige­hirdetők és az igehaiigatók ennek a nagy lehetőségnek és az ebben rejlő nagy felelősségnek? * A gyermek bibliakör (vasárnapi iskola) nincs minden gyülekezetben megszervezve. Úgy látszik, még min­dig vannak, akik azt gondolják, hogy a konfirmáción inneni ifjúság, a szoros értelemben vett gyermek­sereg részére az egyháznak értelmi oktatást és szoktató nevelést kell és lehet adni. Pedig az egyháztörténe­lem beszél gyermekébredésekről is és a legutóbbi időknek a mi egyhá­zunkban is egyik legszívmegindítóbb jelensége az imift-amott megmutat­kozó gyermekébredés. Bizonyságot kapunk arra, hogy a Szent Lélek munkája nincs korhoz és értelmi fejlettséghez kötve. Kérem a szolga­társakat, engedjék a gyermeket ezen a vonalon is Jézus Krisztushoz. * A gyülekezet 2/5-ében volt gyüle­kezeti evangélizáció s a hívek 1.5 százaléka vett részt országos konfe­rencián, kimozdulva otthonából az evangéliumért. Mind a két evangélizációnak meg van a maga jelentősége. Az egyik házhoz szállífja az evangéliumot, a másik kiemeli otthonából az embert, hogy az evangéliummal foglalkoz­zék. Mindkét vonalon van még ten­nivaló, az utóbbin különösen. Vala­mikor nagy utakat tudtak megtenni őseink az evangéliumért, elkényel- mesedett utódaikat nem áriana egy kicsit többet ösztökélni. * A bibliaórák, bibliakörök és ima- közösségek egyre jobban az evangé- lizációk utómunkájává válnak. Az evangélizációban hitre jutott lelkek továblp gondozást igényelnek és kö­zösségre vágynak. Ha az egyház maga nem gondoskodik ennek az érthető és jogos szükségletnek a ki­elégítéséről, akkor épp ezek az érté­kes lelkek elindulnak másfelé meg- . keresni azt, amit egyházukban nem kapnak meg. örvendetes, hogy ebbe az utómunkába egyre több önkén­tes munkás kapcsolódik be. Félté­kenykedés helyett nézzen rájuk az egyház hivatalos munkása örömmel s romboló kritika helyett. építő sze­retettel! Egyre inkább szaporodnak a so­rozatos igehirdetések és visszafejlő­dőben vannak a vallásos ünnepé­lyek. Ez is egyik tünete egyházunk­ban az egyházi vonal erősödésének. A vallásos ünnepélyek inkább tár­sadalmi kullúresemények voltak, a sorozatos igehirdetések pedig az egyház lényegéből föl vő élet meg­nyilatkozásai. * A számok í arról beszélnek, hogy egyházunk, kezdi felismerni a pres­biterek lelki gondozásának szüksé­gét. Ha a presbiterek csak az egy­ház anyagi és közigazgatási ügyeivel törődnek és inkább bankigazgató­sági ülések a presbiteri ülések, mint az egyház tanácskozó szervének Is­ten akaratát kereső együttlétei, ak­kor ebben nemcsak a presbilerek a hibásak, hanem maga az egyház is, amely megválasztotta őket. Törőd­jünk velük többet és ők is többet és máskép fognak törődni az egyház életével! Biszkup Sándor, a debreceni gyü­lekezet másodlelkésze a debreceni egyetemen törlénelem-földrajz sza­kon középiskolai tanári oklevelei szerzett. jyqnqéliku» Élet Az Evangélikus Egyetemes Egyház felhívása az evangélikus lelkészekhez és egyházi alkalmazottakhoz „A magyar Népköztársaság kormá­nyának az ötéves Tervkölcsön jegy­zésére vonatkozó felhívása alapján az evangélikus egyetemes egyház el­nöksége arra kéri az evangélikus lelkészeket és egyházi alkalmazotta­kat, hogy illetményük terhére a köz- tisztviselőkhöz hasonlóan jegyezze­nek tervkölcsönt. A lervkölcsön jegyzésének techni­kai lebonyolítására vonatkozóan a következőket közöljük: A tervkölcsön jegyzését a köz­ponti Illetményhivatal által szét­küldött kimutatásokon jegyezhetik azok, akik államsegélyben részesül­nek. Azok a lelkészek és egyházi alkalmazottak, akik helyi szerveken keresztül tették meg jegyzésüket és azok is, akik az Illetméhyhivatal ál­tal küldött kimutatásokon keresztül jegyeztek tervkölcsönt, tegyenek jegyzésükről jelentést az egyetemes egyháznál, 'hogy az itt összesített jegyzéket a vallás- és közoktatás­ügyi miniszternek bemulathassuk, aki készségei vállalta, hogy a kimu­tatott összeget az államsegélyben ré­szesülő lelkészek járandóságából tíz havi egyenlő részletben a Központi Illetményhivatal útján levonatja. A felküldölt jegyzési lapot kimuta­tásba vétel után az egyetemes egy­házi iroda vissza fogja küldeni. Tű-/ jékoztatásul közöljük, hogy a köz- tisztviselők illetményük nagysága szerint általánosságban a kővetkező módon vesznek részt a tervkölcsön jegyzésében: Havi 700.— forint illetményig két heti, 700—1.200 forintig három heti, 1.200.— forinton felül négy heti il­letményüknek megfelelő összeget jegyeznek a tervkölcsönből. Ez az összeg az eddig érkezett híradások szerint mint minimális összeg je­lentkezik. Felhívjuk az evangélikus lelkésze­ket és egyházi alkalmazottakat arra, hogy tervköícsönjegyzésÜKKel vegé­nek részt az egész magyar társada­lom lelkes áldozathozatalában nép­gazdaságunk megerősítése érdeké­ben. Hittestvéri üdvözlettel: Túróczy Zoltán s. k. püspök. • ^ Dr. Reök Iván s. k. egyetemes felügyelő.“ Dr. Reök Iván, az evangélikus egy. ház egyetemes felügyelője, az „Egy­házi Tudósító“-na]; ezeket mondotta a tervkölcsönről: —- A népi demokrácia eddigi ered­ményei és a jövő reménysége arra in­dítanak engem és egyházam tagjait, hogy szívesen és erőnkön felül ve­gyünk részt a tervkölcsön jegyzésé­ben. A hároméves terv romokból épí­tette újjá az országot. Az ötéves terv öntudatos és szabad emberekhez méltó új életformát fog megvalósítani. Az elmúlt három év alatt nemcsak gyá­rak kórházak, lakóházak épültek újjá, hanem templomaink és egyházi intézményeink is. Éppen ezért szilár­dan meg vagyok győződve, hogy az ötéves terv megvalósulása is a vallási és lelkiismereti szabadság jegyében fog kiteljesedni. Hogy pedig ezt az építő és alkotó munkát a saját erő­feszítésükkel és (tnyagi áldozatválla­lással is kel! elvégeznünk, erre min­ket az evangélikus Kossuth és Petőfi emléke és példaadása is tanít. I * | A református egyetemes konvent és az evangélikus egyetemes egyház — mint jelentettük —, minden telki- pásztorát felhívta, hogy vegye ki ré­szét a tervkölcsön jegyzéséből. Az ország minden részéből beérkező je­lentések szerint a legtöbb lelkipásztor már a felhívás napján 2—4 heti fize­tésének megfelelő összeget jegyzett és híveit is felhívta a jegyzésekre. A püs­pökök és főgondnokok mindnyájan nagyobb összegű jegyzéssel fejezték ki együttérzésüket az egész dolgozó nép lelkes áldozatával. Lapunk multheti számában a ko­rábbi nyomatás miatt már nem kerül­hetett bele Egyetemes Egyházunk fel­hívása a lelkészekhez és egyházi al­kalmazottakhoz az Ötéves Tervköl­csön ügyében. Értesüléseink szerint azonban a lelkészek és egyházi alkal­mazottak mindenütt siettek a helyi szervek útján tervkölcsönt jegyezni, hogy jelét adják annak az állampol­gári hűségnek, mely népgazdaságunk megerősödéséért most mindenkitől személyes áldozathozatall kíván. Lel­készeink sehol sem dúskálnak, a lel- kés^családok mindenütt nagy csalá­dok, sok * a gyermek, s legtöbbször a házon kívül folyó taníttatás gond­jai nehezednek a lelkészekre. Ebben a kéfdésben azonban egyek voltak. Pál apostol példáján élnek a lelké­szeink mindig. „Megtanultam bővöl- ködrti,, és szűkölködni.“ Tudják, a háború után a s.ok lerombolt temp­lom, papiak, elpusztult családi ott­honok, s sokszor egyetlen megma­radt ruha nélkül elkezdett életük lát­ványa nem felejthető el, s nem fe­lejthető cl az sem, hogyan sikerült a szerényre szabott papi kenyérből mégis helyreállítani családi életüket, megkezdeni gyermekük neveltetését és újjáépíteni egyházi életüket Isten kegyelméből, ami abban mutatkozol meg, hogy népi demokráciánk a munkát választotta csillagának, s az építést és a nép életszínvonalának emelését választotta célkitűzésének. A nép gazdasági -megerősödésével együtt emelkedtek fel a háborús cl- esettségből, s tudják, hogy ha ez az út, a nép gazdasági felemelésének útja most a nép államának nyújtott kölcsönt kívánja meg, együtt kell ál­dozniuk a népükkel. Egyházunk mindig öntudatosabban vallja, amit ma már sokan értenek, hogy saját erőnkből épített népgaz­daságunk "egyben nemzeti független­ségünket is jelenti. Egyetemes Egyházunk az egyházi sajtón keresztül is felhívja a lelkésze­ket és egyházi alkalmazottakat, hogy ne mulasszák el bejelentéseiket meg­tenni jegyzésűiből, mert csak így biztosítható a tervkölcsön részletfize­tésének zavarnélküli lebonvolítása, s ennek az ügynek egységes kezelése. A hernádbüdi szórvány építeni akar „Dr. Vető Lajos püspök és Mar- gócsy Emil felügyelő, a tiszai egyház- kerület elnöksége, a tállyai és abauj- szántói gyülekezetek meglátogatása során szolgálatukkal felkeresték az abaújszántói anyaegyházhoz tartozó, rendezett szórványban élő hernád- büdi evangélikusokat.“ Valahogy így szólna egyházi újsá­gainkban a rövidrefogott s sokszor semmitmondó hírecske, amin átsik­lik szemünk és elolvasás után hama­rosan el is felejtünk. Mégis most tör­tént valami, ami nemcsak a hernád- büdi evangélikusok öröme, az Ige szolgálat és áldás által megtapasztalt valósága az Ur kegyelmének, a püs­pöki ígéret a hernádbüdiek vágya támogatására, hanem szélesebb kör­ben közegyházj vonaikozásban is érdeklődésre tarthat, számot. Próbál­juk leírni, hogyan is volt csak? A vasárnapi anyaegyházi ünnepi szolgálatok végeztével, az erőt adó éjjeli pihenés után hétfőn reggel el­indult a kocsi a szórvány felé. A csatakos út sara, a szeptember végi borongós ég, Hegyalja erdős hegyei­re ráboruló reggeli köd elvette azt a másként élményszerű örömöt, hogy gyönyörködjünk a táj szépségeiben. Csak mintegy jó órai kocsi ut után bontakoznak ki váratlanul a boldog­kőváraljai régi Rákóczi-várnak rom­jai s emlékeztetnek arra, hogf régen erre vezetett a hadak útja, de ugyan­ez az útvonala volt a híveknek: a cekeházi artikuláris templom felé Kassától Nyíregyházáig. — A múl­takra való emlékezéstől bátor han­gon kiáltott köszöntés: „Erős vár a mi Istenünk!“ a jelenbe vezet, sőt a hizlaló jövőt mutatja, mert útközben áthaladva Gibárt falun a 14 tagú evangélikus Tóth-család legkisebbje, a 7 éves Erzsiké megismeri a kocsit, vallástanítóját és köszöntésével il­lendőkép fogadja á látogatásra, nem is várt egyházkerületi elnökséget. Ez után be is térünk egy percre az egy­szerű családi »hajlékba és búcsúzóul^ a püspök ajkán áldás hangzik. Most már zavartalanul haladunk útunk célja, a hernádbüdi szórvány- gyülekezet felé. Erősen lejtős és pár­tós az út az áradásokkal gyakran fe­nyegető Hernád folyó mellett, hiúi­kor egyszerre kibontakozik előttünk a fecskcl'észek-szerűen partoldalba épült egyszerű kis falu látképe. Először is Túróczy Zoltán püspök őseinek pátriája, Heinádbüd község lakossága hem emelt az érkező püs­pök számára diiadalkaput, nincs lo­vas bandérium, fehérruhás leányok sorfala, előkelő küldöttség, hosszú és üres, embert dicsőítő szónoklatok. Ez mind elmaradt. A püspök és kér. felügyelő nem önmagát ünnepelteti a szórványban,' hanem Igével és ta­náccsal szolgálni jött e szórványba. Külső ünneplés helyett van benső, szívüől jövő öröm. Ez mutatkozik az egyszerű köszöntés komoly sza­vaiban: Isten hozta püspök úr, fel­ügyelő úr, nagy öröm ez számunk­ra, mert itt még nem járt püspök. Ez han,gz% az őszhajú gondnok, Dankó bácsi, Túróczy püspök roko­nának ajkán, ezzel fogadja a gyüle­kezet nevében Fieder István és ■ re­ménykedő szavakkal kéri a segítséget az imaház felépítéséhez. Egyszerű szavakkal szói a helyi református lelkész és a , községi híró is. A püs­pök válasza is egyszerű: örömmel jöttünk, szolgálni akarunk közötet- íetek és segíteni, hogy szívetek vá­gya, az Isten dicsőségére szolgáló imaház felépítése valóra váljék. Kezdetét veszi a gyümölcsfákkal koszorúzott zöld pázsiton, szabad ég alatt megtartott istentisztelet „Térj magadhoz drága Sion“ énekünkkel. A püspök fénylő aranykcreszttel mel­lén a Luther-kabát felelt Márk evan­géliuma 12:41—44, alapján hirdeti az Igét, hogy mit jelent a templom Jé­zus számára és mit • jelent nekünk, ha áldozatos szeretettel szeretjük egyházunkat, templomunkat. Az imádság, áldás és a Himnusz elének- lése alatt a borús égből hardiat-eső permetez reánk. Erezzük, hogy nagy szükség van arra, hogy felépüljön a közel 100 hernádbüdi evangélikus lé­lek Ámaháza, hogy ezután az' időjá­rás viszontagságai nélkül épülhessen a gyülekezet Isten Igéjén. Legyen hely a közösségi, belmissziói, Vallás- tanítási szolgálalok számára. Ezt a célt szolgálja istentisztelet után a gondnok családi hajlékában az a szívélyes, benső beszélgetés, melyet a püspök és az egyházkerü­let! felügyelő folytat a gyülekezet és község vezetőségével. Itt tűnik ki. hogy az imaház céljára megtörtént a telek felajánlása (csak még jóváha­gyást nem nyert az átírás), készen van az imaház szép terve, az alap- építmény kőanyaga és e látogatás al­kalmával kilátásba helyezett kisebb államsegéllyel együtt közel 3000 Ft egybegyüjtött összeg már rendelke­zésre áll a herndádbüdieknek. S bíz­tat a"püspök, bátorít a kér. felügye­lő: Szórványokban is álljon Isten erős vára! Forduljanak kérésükkel az evangélikus sajtón keresztül or­szágunk népéhez. „Kérjetek és ada­tik nektek.“ Mt. 7:7* E beszélgetők alatt szokatlan erős őszi záporeső szakad és csak altkor áll el és lesz derűs az ég, mikor el­jön az ideje, hogy a szórványlátogató püspök és kerületi felügyelő vonatá­hoz — a hernádbüdiek áldáskíváná­sával — elinduljon a kocsi az újabb szolgálatok felé. Solti Károly * A tiszai egyházkerület elnökségének ajánlására a hernádbüdi evangélikus szór­vány imaház felépítésének céljára lapuiik készséggel továbbítja a jószívű adakozók adományait. (Szerk%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom