Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-10-09 / 40. szám
Evangélikus Él>t 3 A pesti egyházmegye presbitereinek konferenciáján a szabad egyház útját jelölték ki az előadók A budapest-óbudai gyülekezet vasárnap tartotta negyvenéves jubi- ieumát. Előtte egy h é t tel a kelenföldi gyülekezet tartotta 25 éves jubileumát. Ezzel a két ünneppel a budai evangélikusok gyülekezetekké szervezésének történeti folyamata tárult az ország evangélikusai szeme elé. A budai oldal evangélikusai egészséges fejlődésének példája okulásul szolgálhat az ország minden nagy gyülekezete számára. A pesti oldal problémáját is nézni lehet ennek az egyházAcrvezési fejlődésnek tükrében. lí)09-ben még az egész budai evangélikusság az egyetlen „budai“ egyházközségben szerveződött. Nagytéténytől Szentendréig kellett' érteni ezt a „Budát“. Most negyven éve, hogy ebből kivált Óbuda-Cjlak,\ s 1932-ben már ez. az új gyülekezet is szárnyra bocsátott egy új gyülekezetét, a csillaghegy-szentendrei szórványt. Kelenföld 25 éve vált ki az ősi a-nyagyülekezetböl, s a harmincas évek elején ők is kibocsátották már a szórványukat, a budafoki nagy missziói körzettel rendelkező egyház- községet. A megmaradt vári gyülekezet később lelkészkört alakított Buda-Hegyvidékcn, s azzal ueyan gazdaságilag együttél, mégis két virágzó gyülekezetről beszélhetünk olt is. így lett a „budai“ egyházközség helyén ma hat virágzó, a maga lábán álló és újabb és újabb eredményeket felmutató egyházközség. Amire buzgó eleinknek bátorsága volt az elmúlt negyven esztendőben, arra felhátorodhatik ma is több nagy gyülekezetünk. Felosztani a nagy gyülekezeteket! Nem csak lelkész! körökre, de önálló egyház- községekre! Ez ennek a két egymásután következő gyülekezeti jubileumnak legnagyobb tanulsága. Óbudán ünnepi istentisztelettel ülték meg a jubileumot, mely ulán ünnepi közgyűlés következett. Dezséry László lelkész részleteket olvasott fel Pohorelly Béla presbiter gyülekezet-történeti tanulmányából, s meghatóban olvasták fel ' a gyülekezet első lelkészének, a nyugalomba vonult Aíohr Henriknek, s a negyven éve kibocsátó vári anyagyülekezetnek- nek üdvözlő leveleit. Közgyűlés után az egész "■'úileke- zet úrvacsorához •járult a presbiterek vezetésével. Délután a szokásos evangéfizációt a- templomot megtöltő hívek számára Csepregi Béla tartotta. Bizonyságtevése szíveli ragadta a híveket. A meglátogatás napjáról szólt az igehirdetés, melyben Isten személyesen keresi meg az övéit. Isten személyes Látogatásának evangéliuma mellett ott zengett az izgató kérdés: felismerjük-e á meglátogatásnak ezt a napját? Mert van úgy, hogy Istennek nincs többé szava ahhoz, aki ezt a napot keménységben, megátalkodásban elmulasztotta. Az, elmulasztott megtérés visszahoz- hatatlan kegyelmi alkalma sürgette az igehallgatásra összesereglett híveket, s magukkal vitték Csepregi Béla utolsó üzenetét: Nem elég az ébredés! Le kell zárnunk a múltúnkat egészen, s bátran e! kell indulnunk a hit útján! Az életünk megújulása s a teljes engedelmesség a megtérés igazi jele. Evangélizáció után a. 'hívek két felé oszlottak. Az alagsorban asszonykonferencia volt, melyen Villányiné Németh Irén és dr. Halász Kálmán ferencvárosi lelkész tartottak előadást a nők gyülekezeti munkájáról, a templomban pedig igen népes egyházmegyei presbiteri konferencia volt, melyen a pesti egyházmegye minden gyülekezetének és lelkészkörének presbitériumából jelen voltak a sokszor igen népes küldöttségek. Különösen feltűnő volt a pest- környéki gyülekezetek küldöttségeinek nagy létszáma. Várady Lajos alesperes nyitotta meg a konferenciát. „A legkeményebb szívű embereket hívta most össze Isten, hogy szóba- álljon velük. A presbitereket és a lelkészeket, akik sokszor hiszik magukról, hogy egyenes útjuk van az üdvösségre, akik az egyházban forgolódnak, s közben könnyen elfelejtkeznek saját maguki üdvösségéről“. Üdvözölte a jubiláló gyülekezetét, a presbiterek népes konferenciáját és a tanácskozáshoz őszinteséget és a presbiteri felelősség teljes álérzését kívánva adta át a szót az előadóknak: Dezséry László tartott ezután előadást. A társadalom, melyben élünk — mondotta — az elvilágiasodás útján van. Ez nem új jelenség, hanem legalább két évtizedes a mai tartalmában is. Ez az elvilágiasodás tagadja az egyház tekintélyét/ Az egyház mind idegesebben figyeli ezt a jelenséget, s sértve érzi magát, mivel nem hallgatnak szavára. Az elvilágiasodás azonban a Szerttírás tekintélyét tagadja meg, s még emögött magának Istennek létét. *V hitetlenség bontakozik ki gyakorlati úton, s a széles tömegek eivilágiasodásában tulajdonképpen a népegyliáz képe bomlik fel s adja át a helyét a szabadegyháznak. Már régen nem vagyunk népegyház! A társadalom, melyben élünk — fejtegette tovább — a szocialista forradalom útján van, Az egyháznak számolnia kell azzal, 'hogy gz a forradalom alapjaiban alakítja át a társadalmat s az egyház társadalmát is. Most viíáglik ki, milyen hibás és egyoldalú volt egyházunk társadalmi tájékozódása s hogy milyen kevés köze. van ahhoz a proletársághoz, amely most a forradalom főszereplője. Átalakítja az egyház szellemi életét is, mert számolnunk kell egy olyan tudományos és ideológiai mondanivalóval, mellyel nemcsak egyszerűen beszélgetésbe kell kezdenünk, 'hanem amelynek igazságtartalma leleplezi az egyház ma már időt nem álló és a tudományos fejlődéssel már nem egyeztető tanításait is. Az egyháznak bizonyos kérdésekben újra meg keli kérdeznie a tudományt és a bibliát. És kihat ez a forradalom az egyház gazdasági életére is. Nem élhetünk a polgári társadalom gazdasági elképzelései szerint egy szocialista gazdaság kellős közepében. Dezséry László ezután a számunkra legfontosabb jelenségre, az egyház éleiét érintő forradalmi folyamatok harmadik megnyilvánulására áz egyházi ébredés forradalmára mutatott rá. Újszerű megvilágításban beszélt arról, hogy az az ébredés, ami egyházunkban lefolyik, szintén forradalmi változásokat vált ki az egyházban. Átalakítja az egyház tár-1 sadalmáí, azt „hívőkre- és hitetlenekre“ osztva. Teológiai forradalmat jelent, az egyház munkamódszereit forradalmasítja, s kihat az egyház | gazdasági életére is. Az „ébredés“ híveinek egészen más elképzelései! vannak az egyházfenntartásról, s a i munkásainak más elképzelései a maguk exisztenciájáról, mint az eddigi! népegyháznak. Ez a három forradalmi folyamat a templom kellős közepén találkozik össze, s valami olyan forr most közöttük, aminek végé! még senki sem láthatja, minden részletében senkinek sem lehet áttekintése. Csak az bizonyos, hogy ez a forrongás közelebb fogja vinni egyházunkat az őskeresztyénséghez, s hogy a szabad egyház körvonalai bontakoznak ki belőle. Hittel kell rálépnünk a szabad- egyház útjára! Az egyháznak reménységben keli élnie! Rcök Iván egyetemes felügyelő beszélt ezután az egyház elnőiesedéséről, mely nem csak a< nők nagyobb számában található meg az egyház életében, hanem szellemi jelenségekben is. Az egyház dolgát Isten a férfiakra bízta, vallotta Reök Iván, s hangsúlyozta, hogy Luthernél milyen erősen áll előtérben a józan észre való hivatkozás. Egyházunkban pedig mostanában igen sok a hangulati elem. Ez minden vonatkozásban megmutatkozik. Egyházpolitikában, ébredésben s az álébredésben is. Emberek érzelmi világa megmozdulni látszik, de mozdulatlan az agyuk és az akaratuk, amit sorompóba akarna állítani Isten. Ez a szektásodás útja,. Hasonlóan mutatkozik egy másik asszonyos vonás is, a külsőségek tálértékelésében. Ez egészen korszerűtlen fordulata a protestáns luthe- rápizmusnak, s világosan elkorcso- sulás. A szektásosodással Szemben ez a katolicizmus betörését jelenti egyházunkba. A tiszta reformátor! utat kell újra megkeresnünk s elkülöníteni magunkat a szektás rajongástól, és a katolikus formalizmustól. „A férfiak dolga, hogy egyházunk megtalálja józan útját a világban. Nem a föld alá bújás a dolgunk, hegyen épített városnak kell megmaradnunk!“ Ezután Reök Iván is a szabadegyház kialakulásáról szólt. „Az egyházat most elválasztják az államtól. I Ezt a folyamatot a presbiterek ne csak véletlennek tekintsék, s ne csak politikai erők akaratának. Ez Isten tervéből születik, aki meg akarja tisztítani az csvházat a. népegyház | önhittségéből és összekeveredettségé- ből. Lássák benne Isten akaratát, aki az egyháztörténet új korszakát! nyitja most meg. Áz egv'ház eddig j mindig úpv úszott, hogv közben folyton görcsösen fogta az úszni tanító | kötelét. Ez’ az úszó-mester az egy házat a maga láncával megkötő ál-! lám volt. Most engedjük el ezt a kötelet, s bátran kezdjük meg a hitre épített szabadság életét! A mi Urunk gazdag Isten, bátran rábízhatjuk magunkat! Nem félek ettől az] elválasztástól. Ez fogja meghozni az] igazi ébredést, s fogja velünk mef találtatni az igazi egyházi életet, j Mindaz, ami ma történik Isten aka-j rátával és engedélyével történik! — fejezte be reménységgel teli tett előadását Reök Iván. A presbiteri konferencia elhatározta, hogy novemberben újra ösz- szeül valamelyik budapesti gyűl eke- ] zet területén. Az óbudai presbitérium j beszámolt arról, hogy a templomi offertőrium gyűjtését 'hetek óta presbiterek szolgálatával —végzik, s ez] óriási emelkedést jelent a templomi offertóriumban. A perselyezésnek ezt a módját alkalmazták a konferencián I is, s az óbudai gyülekezetnek -felajánlott offertőrium igen szép ered.- ] ménnyel zárult. S. J. ORDÍTÓ > OROSZ Luther Márton mondotta el: „Egyszer az ördög jött hozzám és így szólt: — Luther Márton, Te nagyon bűnös vagy és ezért feltétlenül el fogsz kárlioznil — Megálljunk! — mondottam. Vegyük csak sorbal En bűnös vagyok, kétségtelen igaz, de Neked, Ördögnek, semmi jogod és alapod nincs ezt velem közölni. Hogy bűnös vagyok, azt én magúm vallom meg. Mi volt, amit folgíatólag mondtál? —• Azért feltétlen el fogsz kárhozni! — Helytelen következtetés! Igaz, hogy nagyon bűnös vagyok, de „Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy megtartsa w bűnösöket, akik közül első vagyok én“ (I. Tim. 1, 15.), tehát üdvözölök. Eredj hát Ördög az utódra!“ Az ördög nemcsak csendesen susogja füledbe állandóan azt, • amit nem kellene tenned, ö tud ordítani is. Állandóban. Mint egy oroszlán. Esetleg éppen a veszekedő feleségeden, férjeden, legközelebbi rokonságodon keresztül, tí az, aki szerte jár, keresvén, akit elnyeljen (l. Pét. 5, 8.). Neki mindig fontos velem elhitetnie, hogy helyzetem kilátástalanul reménytelen. Ha ez sikerül — elnyelt. Ordítja: El kell pusztulni. Nincs kiút. Kár a gőzért. Bizonygatja, hggg velem senki nem törődik. Ha van Isten — ő sem. Még a mindennapi létért folytatóit harcomban is — egyedül vagyok. ‘ Teljesen kivetetten — egyedül. De ami a legfontosabb számára és amiért mindent megtesz az az, hogy miután jól belerántott — mert hagytam — 'a bűn feneketlen sarába, meggyőzzön bűneimnek Aly nagyságáról é\s sokaságáról, hogy azt még Isten sem bocsáthatja meg. Nincs szabadulás számomra. Csak biztos kárhozat. Csiig- gedés. Teljes, fásult elkeseredés. Csal: érzéketlen, hideg n tag keménye áé s. Elmúlás nélküli, örök halál... Ez az Ördög munkája. Ezt munkálja bennünk. De Te ne higijj nekil Ragadj bibliát és lásd, hogy Istennek Fia éppen azért jelent meg, hogy az Ördögnek munkáit lerontsa. Es ez — elvégeztetett! Örökré. Krisztus ereje elég. Elég Benned ma is lerontani minden erősséget, ami Isten ellen emeltetett. Ű azért jött, hogy mint szelíd, ártatlan Bárány — nem ordító Oroszlán —• elvegye a világ bűneit. Nem a magukat igazaknak és bűntelenéknek vallókét, hanem a hamisakét, vámszedőkét, paráznákét, azokét, akik magukat menthetetlennek és kárhozatna méltónak tartják. Az elesettekért jött, a nyomorultakért, hitetlenekért, a szegényekért, de semmiképpen a gazdagokért... S azoknak, tkik el- befogadják Ót, e világra nem sok mást ígér, mint szenvedést, üldözési, megvetést, nyomorúságot. Az ö országa nem evilágitól való. De ígér és ad ___ s ez a fontos, hogy ad is — még evilá- gon, s nem majd a túlvilágon, igazi életet, mely örök, valóságos szabadí- tás minden bűntől, benső világosságot, békességet, nyugalmat és biztonságot, aggod,.tóm, remegés és idegesség nélküli életidőt, tisztaságot, szentséget, hűséget, türelmet... Va- valami egészen mást tehát, mint )amid most van. Pontosan azt, amire szükséged van. Kincseket, melyeket tolvaj el nem lophat, sőt hozzá sem férhet. . . S mindez Számodra, aki e sorokat olvasod, is kész! Miért választod még mindia Inkább az Ördög biztatását a kétségbeesésre, minden élet- és munkákéin elvesztésére, hogy magad is kárhozott ordító Ördög fiókává válj teljesen?! Es miért nem inkább Krisztust és az Ö Neked új benső világot adó, szabadításátV. Dávid János Postaláda Thoroii Candolin iija Svédországból „Kedves Barátom! Nagyon köszönöm kedves leveledet, ami nagyon megörvendeztetett engem és az ríj- ságol, az Evengélikus Életet. Ez szeretetreméltó volt tőled! Bocsánatot kérek, ' hogy nem előbb írtam, de úgy el voltam foglalva, hogy nem értem rá írni. Majd megpróbálok egy kicsit magyarul Neked írni, habár tudom, hogy sok hibát teszek ... Érdeklődéssel olvastam az újságot. Cikked „Vakációzás“ nagyon tet- szétt nekem. Érdeklődöm sok Magyarországban iránt és természetesen egyházi élettek iránt is. Aka.- rok szívesen próbálni értesüléseket egyháztok életétől szerezni. Tartom az újságot érdekesnek és jól szerkesztettek. Tanulni még folytatok, de sajfios nem érek rá fordítani az időt egészen az egyetemi tanulmányokra, mert kell pénzt szereznem munka által egy egyetemi intézetben. Magyarul sajnos nem volt időm sokat tanulni, de a szótár segítségével jól olvashatok magyar szöveget és könnyebb szöveget szótár nélkül is megérlek... Emlékszem, hogy ajándékoztad nekem Uppsalában az érdekes könyvet „The Hungarian Lutheran Church of today“. Tavaly nyáron voltam is Magyarországon...“ (Meghalva olvastuk e kedves svéd diák magyarul irt levelét. Javítás nélkül közöltük, az egészen személyes természetű részek kihagyásával. Mindig növekvő olvasótáborunk új külföldi tagját, a magyar nyelvvel birkózó kedves skandináv testvért innen is sok szeretettel üdvözöljük! Egy külföldre származott magyar leány írja: „ . . . Igen sajnálattal veszem tudomásul, hogy az EKIE budapesti nagygyűlései már nincsenek megtartva, sem pedig az énekversenyek, amiken én is többízben résztvettem. Bizonyára sok testvérnek hiányzanak ezek a gyűlések, amelyeken sok erőt kaptunk valamennyien a Jézus Krisztusban való hitben. Szeretettel üdvözlöm Bonnyai Sándor és Grün- valszky Károly lelkész urat. Én abban az időben szintén hívogattam több elveszett bárányt, ak^ a bűnben jápta életét. Most itt igen kevesen vagyunk protestánsok, akik magyarok. De megpróbálok minden lehetőséget arra, hogy többen olvassuk a bibliát. Sokat imádkozom minden egyes gyülekezetért. Az újságot másoknak is átadom olvasásra ...“ (Egy lélek, messze idegenben, aki felelősséget érez a munkánk iránt, aki hálás az igéért, amit itthon kapott, akinek tele van a szíve emlékekkel ifjúsági munkánkról, aki ma is missziónál és keresi a bárányká- kat és aki onnan messziről ébreszt- geti a mi felelősségünket is valaha szépen folyt és megakadt munkánk iránt. Ezek a lelkek Krisztus levelei hozzánk. Ne küldjük vissza őket olvasation! Szerk.) Józanok tegyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen. Akinek álljatok ellen, .erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő ®atyafiságtokon ugyanazok a szenvedések telnek be. A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusba, titeket, akik rövid ideig szenvedtelek, 'ö maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká. üvé a dicsőség és hatalom örökkön örökké. Ámen. Gyönyörű lesz a Családi Naptár!
