Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-09-18 / 37. szám
I # A® zsidókérdés az egyház döntő kérdése Ma kétségtelenül felkínálják egymásnak a békét a zsidók és a keresztyének. A zsidók ezt mondják: Mi kedvetekben akarunk járni és kétségtelenül, sőt hálásan elismerjük, hogy a názáreti Jézus népünknek egyik legnagyobb egyénisége volt és ezentúl még azt is kijelentjük, hogy ő volt a zsidónép legnagyobb prófétája, sőt még tovább megyünk, mondják ezen felül a zsidók, hajlandók vagyunk elismerni, hogy ő a ti számotokra, akik nem vagytok zsidók, még a prófétánál is több, Isten küldötte, aki kapcsolatot létesít Isten és közöttetek. Mi zsidók ezt nem értjük. Nekünk zsidóknak erre nincs szükségünk, Mint Isten kiválasztottál közvetlen viszonyban állunk Istennel, a mi Urunkkal. De evvel nem akarjuk azt mondani, hogy ez többet jelent, mint amit ti Jézus Krisztusban kaptatok. Ugyanaz a közösségtek lesz az élő Istennel Jézus Krisztus által, mint amellyel mi az Isten kiválasztott népe rendelkezünk. Végül a zsidók olyan messzire is elmennek, hogy azt mondják: még egyszer hajlandók vagyunk a pert felújítani, amely 2000 év előtt eldőlt Jeruzsálemben és fel akarjuk menteni Jézust, mert most már belátjuk, hogy a mi Urunk és Istenünk küldte őt hozzátok pogányokhoz. Sok keresztyén jó szemmel nézi az ilyen zsidókat és békeajánlatukat. Miért ne lenne így? — kérdezik ön- maguktól, hogy zsidók és nem-zsidók csakugyan különböző módon jussanak el Istenhez? Csakugyan kizáróan úgy kell-e tekintenünk Jézust, mint Isten és ember közötti egyedüli közvetítőt, aki nélkül egy ember számára sem teremthető kapcsolat az Istennel? Ezt a megoldást mi nem fogadhatjuk el, ha meg akarunk maradni Jézusnál. ő világosan megmondta: „Én Vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem ha énáltalam.“ Ezt nem csak nekünk pogányoknak mondja. Elsősorban a zsidóknak mondta. Nem kell a pert felújítani, hiszen nem változtathatunk semmit azon, hogy Jézust elítélték. Ezzel nem támaszthatjuk fel újra, legfeljebb azokat a hangokat hallgattathatjuk el, melyek ezt mondják: a zsidók vétkeztek Jézus Krisztus halálában, mi pedig ártatlanok vagyunk és hogy mivel a zsidók hibásak abban, hogy Jézusnak így kellett meghalnia, azért viselik magukon az egész emberiség átkát és azért fognak tönkre menni Isten rájuk nehezedő haragjából. Az ilyenféle hangok talán elhallgatnának, ha az egyetemes zsidóság a pert újra felvéve kijelentené: nem akarunk ennek az igaznak vérében bűnösök lenni és ha visszavonnák, amit annakidején Pilátusnak mondtak. De a zsidók ezt csak akkor mondhatnák, ha nem vennék komolyan azt, amit Jézus a főpapnak mondott. Mert zsidó voltuk megszűnik, mihelyt elismerik, hogy ő az ő Krisztusuk. Ezt pedig nem akarják. De nem volna-e üdvös már az is, ha legalább ezt mondanák: nagy prófétának tartjuk őt és nem akarunk küzdeni tanai ellen? Nem lenne-e nagy eredmény, ha azt mondanák: nem vagyunk már bűnösök a halálában? Nem lenne vájjon nagy eredmény, ha mindazok, akik kijelentik: átkozottak legyenek a zsidók — többé már nem mondhatnák ezt? Nem, nem nyernénk semmit, sőt sokkal többet vesztenénk. Krisztus maga mondta: meg kell halnom. A papi tanács elé kell idéztetnem és a pogányoknak átadatnom. Ezt kell tennem, mert én vagyok a Krisztus, mert életem áldozatul adom Izraelért és az egész világ vétkéért. Amíg mi keresztyének ezt a „kell“ szót nem értjük meg, addig nem értjük meg Jézus Krisztus tulajdonképeni titkát: a kegyelem titkát. Ameddig ezt nem értjük meg, addig ugyanolyan vétkesek vagyunk halálában, mint a zsidók, akik 1900 év előtt Jeruzsálemben ezt kiáltották: az ő vére mi rajtunk. Nem lehelünk keresztyénekké, ha nem tudjuk, hogy az ő vére, melyet kiontottunk, reánk hullott és egyedül ez a vér vált meg minket az élet számára. Ugyanis halála által közbenjárt értünk és elvette életünk terhét. Azért döntő jelentőségű számunkra a zsidókérdés, mert ezzel Isten kérdése irányul felénk a Krisztus-kérdés alakjában: elismeritek-e Jézust Krisztusnak, vagy talán csak valami prófétának tartjátok őt? Valóban a próféták által megígért férfiút látjátok-e benne? Elismeritek-e őt Izrael kivégzett és feltámadott királyának? Elismeritek-e, hogy a zsidókban a kegyelem kérdése áll előttetek? Vilgos-e előttetek, hogy Jézus Krisztus Isten kegyelmének követője és betöltője? A kegyelem és nem a természet, az ajándék és nem az érdemeink, Isten megfoghatatlan értünk való közbelépése és nem buzgó igyekezetünk vált meg minket. Nem valamilyen vallás, nem valamilyen erkölcsiség, hanem Isten tevékenysége, Isten áldozata mindnyájunkért — ez a megváltás a Jézus Krisztusban. Ezt utasítják vissza a zsidók. így szólnak: nekünk ez nem kell. Nekünk nem kell Jézus Krisztusnak ez a kegyelme. Jól tudjuk, hogy hibásak vagyunk. Ismerjük Istennek szent parancsolatait, meghajtunk az ítélet alatt. Tudjuk, hogy mi vagyunk az áldozatok. Nem kell külön hangsúlyozni — nagyon jól tudjuk —, hogy Isten ítélete szigorúbb felettünk, mint bármely más nép felett. Ezért nem is lázadozunk a ma bennünket elárasztó ítélkezések miatt. Belátjuk, hogy Isten engedetlen és hűtlen szolgái vagyunk, rászolgálunk a verésre. De Isten szolgái vagyunk. És egyszer még be fogjuk bizonyítani Isten iránti hűségünket és azt fogjuk tenni, amit ő parancsol. És akkor ezt ti mindnyájatokért tesszük. Meg is fogjuk tenni. Nem akarják Jézus Krisztus kegyelmét. Visszautasítják. De sok más ember sem akarja azt. Nem ejthetné gondolkodóba a zsidókat, hogy legel- keseredettebb üldözői Isten Jézus Krisztusban való kegyelmét ugyanazzal a megokolással vetik el, mint amellyel ök. Az antiszemiták a zsidók szemére vetik: ti zsidók romlottak és kificamodottak vagytok. Szük- ségtek van közbenjáróra és áldozatra. Értelek vérnek kell folyni. Törvényetek azért van tele véráldozati parancsokkal. Lemészárolt bárányra van szükségetek. Nekünk pedig, akik nem vagyunk zsidók — így mondják azok az emberek, akik magukat büszkén pogányoknak nevezik — nincs szükségünk erre a közbenjárásra. Értünk senkinek sem kell áldozatot hoznia. Nekünk nem kell bárány. Ismerjük a Teremtőnek, a Mindenhatónak kemény és világos parancsolatait és betöltjük ezeket. így állnak ellenségekként egymással szemben zsidók és pogányok. Ugyanaz a jelszavuk. Ugyanaz a felkiáltásuk nincs szükségünk a feláldozott Közbenjáróra. Isten akaratát vérünkben hordjuk. Nem kell ez a főpap. Nincs szükségünk senkire, aki magát értünk feláldozza. Ha meg kell lenni, saját szent vérünkkel hozzuk meg az áldozatot. Bátran kivesszük a hatalmat a leghatalmasabb, a Mindenható kezéből és győzelemre juttatjuk azt. így állnak egymással szemben pogányok és zsidók. Közöttük függ a Megfeszített életét adva megváltásunkért, hogy békét teremtsen közöttük az emberi önigazolás szörnyű vetélkedésében, mikor az emberek életük valamilyen teljesítményével akarják igazolni magukat Isten előtt. A Megfeszített egyedül függ kettőjük között. Ö itt a béke, aki mind a két félt megfosztja fegyvereitől azáltal, hogy mindkettőnek vétkeit ő hordozza és mindkettőnek az életét ajándékozza. De ők mégsem akarják meghallgatni. Wilhelm Vischer. (Fordította: Beczúr László.) (Folytatjuk.) Aki október 1-én egy félévre előfizet az „SvangMilcus £tei"~ ce, az december hónapban féláron kapja meg a 100 oldalas gyönyörű naptárt! Postaláda Benzins István, moniri másoflfeliigyele írja: „Érdeklődéssel olvastam dr. Iteök Iván egyetemes felügyelő beszámolóját külföldi útjáról. Amikor beszámol arról, hogy külföldön meg kellett mondania, hogy egyházunk világi vezetőit a Monarchiában és a Horthy-rendszer alatt nem egyházunk élő hitű bizonyságtevöi közül, hanem világi előkelőségek közül választották, arra gondoltam, hogy még ma is ugyanezek vannak sok helyütt az élen. Kár, hogy nem történt meg még ma sem az, amit Reök Iván szerint a haladó papság képviselői követelték, hogy t. i. minden világi tisztségben tartassák általános tisztújítás. Egész egyházunk szempontjából igen fontos volna, hogy megvizsgálják az egyház minden testületét személyi összetételében, alkalmasak-e egyházkormáiyzati feladatuk betöltésében. Alkalmat kell keresni és nyújtani az egyházközségi presbitériumok összetételének megjavítására is. Ha ezt nem tesszük meg, lassan alkalmatlanokká válunk arra, hogy az új magyar életben elvégezzük reánk váró feladatainkat. Érdeklődéssel várjuk az egyházal- koímány módosítását is. A gyülekezeti felügyelők szolgálatával szemben nagyobb követelményeket kellene állítani. Fontosnak tartom, hogy minden felügyelő lakjék gyülekezete területén, s ezzel vessünk véget annak, hogy egy felügyelőnek még két vagy három gyülekezetben is legyen vezető tisztsége, vagy éppen két vagy három gyülekezet felügyelője lehessen valaki. Ebből nem származhatik jó és hűséges munka. A felügyelők személyével kapcsolatban feltétlenül kívánjuk meg a gyülekezeti munkában való tapasztalatot s azt is, hogy gondolkodása megfelel-e a demokrácia követelményeinek. Egész egyházunk rá van szorulva arra, hogy demokratikus berendezkedése, amivel mi történelmünk egész folyamán dicsekedtünk, de amit a legutóbbi korszakok elsorvasztottak, ismét kiépüljön, mert gyülekezeteink egyik legnagyobb betegsége ma az, hogy bennük nincs demokratikus egyházkormányzás. A hívek nem vesznek, vagy nem vehetnek részt benne. Protestáns egyházaink történelmi feladata volt, hogy irányítsák a magyar népet a haladás felé. Harcolnunk kell egyházunkon belül a hibák megszüntetéséért, s olyan egyházat kell építenünk, mely alkalmas arra, hogy népünket és népi demokráciánkat Isten felé vezessük, hogy Isten áldása nyugodjék a magyar népi megújulás eredményein. Hazánkban a fejlődés útja a demokráciában van. Ebben megértéssel kell résztvennünk s egyházunk egész életét példaadóvá kell tennünk.“ dr. Viktor Kíemczvk lengyel evangélikus teológiai tana? írja: „Kedves barátom és testvérem, Dezséry! Igen megindított kedves levele, amit néhány napja kaptam. Jól emlékszem hilleroedi találkozásunkra, amikor meglátogatott minket egy lelkészek számára rendezett ökumenikus konferencián a vendégszerető Dániában, ahol megismerkedhettem szeretett honfitársával, Joób Olivér lelkésszel is. Nagyon örülök, hogy rendszeresen kapom az Evangélikus Életet. Előbbi gyülekezetemben, Krakowban (most már nem vagyok gyülekezeti lelkész, hanem leológiai tanár Varsóban), két család is lakik, akik tudják az Ön nvelvét. Polereczky úr, aki Budapestről és Grosse úr, aki Sátoraljaújhelyről származott ide. Nekik adom az önök lapját, örülni fognak, hogy értesülhetnek a magyar egyház eseményeiről és én is alkalmat kapok arra, hogy ismerjem az önök életét. Mostantól kezdve küldöm önnek a „Sirazniya Ewangeliczna“-t, a mi lapun' at, bár biztosan nehézségei lesznek annak megértésében, amit írunk. Megragadom az alkalmat, hogy ebben a levélben megismertessem Önnel a legfontosabb egyházi ügyünket. A lengyel evangél.kns egyház új szervezethez jutott, s most állunk a személyi választások előtt. Most választjuk a hét kerület szuperintendensét, az egyetemes zsinatunk tagjait, a konzisztőriumoi és a püspököt. Jelenleg ideiglenes felsöbbsé- geink vannak az egyházi szervezet minden fokán. Az egész választási folyamat lefolyik négy-öt hónap alatt. Ügy várjuk, hogy 1950 elejére mindezen túl leszünk. Augusztusban teológiai kurzust tartottunk lelkészeink számára a sziléziai Cieplice-ben. A lelkészek legtöbbje résztvett ezen a tanfolyamon, amelyen egy sereg előadás hangzott el a legidőszerűbb teológiai, egyházi és társadalmi kérdésekről. Az előadásokat a varsói egyetem evangélikus teológiai fakultásának professzorai tartották: prof. dr. Szeruda, prof. dr. Niemczyk, prof. dr. Wolfram, prof. dr. Wantula és néhány lelkész. Remélem, hogy levélváltásunk további jó kapcsolatok kiindulópontja lesz egyházaink közölt. Isten áldja meg ezt az ügyet. Szívbeli üdvözleteimet küldöm kedves barátom, Önnek, egyházának és népének ...“ * A két levél egy napon érkezett s először a hazai levelet olvastam el. Lengyel evangélikus testvéreinkről eddig alig tudtunk valamit. Most azt halljuk, hogy egyházi alkotmányukat megújították már a felszabadulás óta, minden egyházi tisztségben általános tisztújítást csináltak, s a lelkészeiket korszerűen képzik. Ezeket a híreket Isten' küldi nekünk a világ minden tájáról, s gyakran — mint most is — eddig elhanyagolt és érdeklődéssel eddig nem kísért testvéregyházakból is. Külföldi egyházi kapcsolataink, ha hallgatunk általuk Istenre, sok tanulsággal szolgálhatnak. Mert az egyházak ökuménikus kapcsolatai arra valók, mint egykor Pál aptosto] idejében a gyülekezetek közti kapcsolatok. Egymás hite által való épülésre valók. (Szerk.) Istentiszteleti rend 1949 szeptember 18-án Deák-tér 4. d. e. 9. ifj. Rimár Jenő. Deák-tér 4. d. e. 10. (rádió) Benkóczy Dániel. Deák-tér 4. d. e. 11. Kemény Lajos. Deák-tér 4. d. u. 5. ifj. Rimár Jenő. Fasor, d. e. fél 10. Pásztor Pál. Fasor, d. e. 11. Pásztor Pál. Fasor, d. u. 4. Szeberényi Tamás. Dózsa György-út 7. d. e. fél 10. Lamnek Vilmos. Ullői-út 24. d. e. fél 10. Grünualszky Károly. Üllői-út 24. d. e. 11. Grünvalszky Károly. Rákóczi-út 57. d. e. 10. (szlovák) Szilárd Jenő dr. Bécsikapu-tér, d. e. 9. Roszik Mihály. Bécsikapu-tér, d. e. 11. (úrv.) Sréter Ferenc. Bécsikapu-tér, d. u. 6. (evang.) Sréter Ferenc. Torockó-tér, d. e. 8. Sréter Ferenc. Óbuda, d. e. 10. (tanévny.) Bottá István. Óbuda, d. u. 5. (evang.) Korén Emil. Óbuda, d. u. 6. (szeretetvend.) Fogarasi Árpád. Böszörményi-út 2/a. d. e. 9. Ruttkay Elemér. Böszörményi-út 2/a. d. e. 11. Ruttkay Elemér. Böszörményi-út (ifj.) 2/a. d. u. 6. ev. Dannhauser László. Fóti-út 22. d. e. (úrv.) 10. id. Rimár Jenő. Fóti-út 22. d. e. 11. id. Rimár Jenő. Fóti-út 22. d. u. 4. id. Rimár Jenő. Tomori-úti leányiskola d. e. 8. id. Rimár Jenő. Zugló, d. e. 11. Scholz László. Zugló, d. u. 4. Ferenczy Zoltán. Thaly Kálmán-út 28. d. e. fél 10. Halász Kálmán dr. Thaly Kálmán-út 28. d. e. 11. Halász Kálmán dr. Kőbánya, d. e. fél 10. Majba Vilmos. Kőbánya, d. u. 4. Korén Emil. Simor-utca, d. e. 11. Bándi István. Fébé Diák-ház, Báthory-u. d. e. 10. Csengődi] László. Prot. katonai, Vas-u. 2/c. d. e. 11. Szimonidesz Lajos dr. Hősök hajója Mindig pontosabb képet kapunk a történelmi eseményekről, ha elolvassuk a kor irodalmát. Mennyivel élőbb benyomást ad a betűnél a film, az a film; mely érdekes történetben vetíti elénk az élethű korképet. Ilyen film a rövidesen bemutatásra kerülő „Hősök hajója“. A Szovjetunió legfiatalabb rendezője Eiszi- mont Grebner forgatókönyvírónak adta azt a feladatot, hogy játékfilmet írjon az 1904-es orosz-japán háborút megelőző események egyik érdekes epizódjáról, a Varjag hadihajó hősi történetéről. A cselekmény egy közös koreai-japán kikötőben játszódik. Ideküld az orosz parancsnokság a „Varjág“-ot, hogy megerősítse a szolgálatot tevő hajórajt. Erre nagy szükség van, mert a partról nyugtalanító hírek érkeznek, a japánok háborúra készülődnek. Teljes erővel működik a japán kémhálózat, a cári kormányzat nem törődik a hajóval, magára hagyja. Egyetlen orosznak sincs biztonságban az élete, a japán kereskedők üzleteikben fegyvereket és hadianyagot rejtegetnek, megszakad az összeköttetés a Port-Arthur kikötőben horgonyzó orosz hajóhaddal. A helyzet mind feszültebbé válik. Rudnyev, a Varjág bátor kapitánya, nehéz probléma elé kerül: megfogadja-e az angol parancsnok tanácsát és meghátrál ion a japán tüzérség fennenetésc elől. vagy a kockázatos feladótot vállalja s áttörjön Porth-Arthurbat A Varjág legénysége felveszi a harcot a japán túlerővel, utolsó emberig állja a küzdelmet. A Szovjetúnió ezt a filmet az orosz flotta haladó katonai hagyományainak szentelte. Borisz Livanov Rudnyev kapitány megszemélyesítője, valóságos szakértője lett a századeleje jellegzetességeinek. — Örülök — mondotta —, hogy Rudnyev kapitány szerepében maradandó emléket állíthattam az orosz történelem egyik hősének. Úgy érzem, at film meséje élethűen adja vissza a valóságban lejátszódott izgalmas eseményeket. Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért telel: Dezséry László szerkesztő Budapest. III.. Dévai Biró Mátyás-tér 1. Telefon: 162—635. Főnumkaiársak: Benczúr László. Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly, Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üliői-űt 24. Telelőn: 137—886. Felelős kiadó: Dr. Geleji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 Ft Félévre: 16 Ft Egészévre: 32 Ft Postatakarékpénztár! csekkszáma: 26.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árai milliméter soronként 2.50 torint Független nyomda N. V.. Bpest, Eőtvős-u. 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató. <
