Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-09-18 / 37. szám
____________________ 3 A magyar református egyház története Evangélikus Elet Frederik Jansen USA anglikán lelkész felszólalása a DÍVSZ konferenciáján Frederik Jansen, USA anglikán lelkész a DIVSz konfesénciáján az alábbi beszédet mondolta: — Mint anglikán lelkész, szeretnék e helyt e nagy ifjúsági kongresszushoz szólni, mely a békéért és demokráciáért küzd. Meg fogom kísérelni, tiogy önök elé tárjam: ha lehetséges, a keresztyének helyzetét a háború fenyegetésével és a fasizmus újjászületésével szemben. Nem valami nagyobb szervezett csoport nevében szólok, de biztosíthatom önöket, hogy amit mondani fogok, helyeslésre talál sok-sok egyénnél, akik nem engedték, hogy az amerikai „véleménygyárak“ az igazságot részükre elködösítsék és akik nem feledték el a szeretet tanát, melyet Jézus Krisztus hirdetett. Nagy tisztesség és kiváltság, hogy én itt szólhatok ezen a délután a harcos ifjúság bátor és állandó küzdelmét az egész világon bemutató felszólalásokat követően. A kcresztyénség nem hű önmagához, ha nem látja a háborúnak a föld színéről egyszersmindenkorra való eltörlésének kiáltó szükségességét. Az ember egyetlen természetes ellensége sem tudott olyan végtelen nyomorúságot okozni, mint az embernek önmagával folytatott harca. Elég, ha Budapest bátor polgárainak az ajkáról halljuk annak a pusztításnak a történetét, mely reájuk zúdult. Elég, hogy megnézzük a „Sztálingrádi csata“ című filmet ahhoz, hogy felkeljünk és tiltakozzunk ártatlan emberek szenvedése ellen, az emberiség által ontott vérpatakok ellen és az ifjú életek miatt, melyek örökre elvesztek nemzetközi bűnösök őrültsége és hatalomvágya következtében. Minden emberi lény, akiben a tisztességnek csak egy szikrája is van, útálkozva és megdöbbenve tekint egy harmadik világháború lehetőségére még ebben a században. Az emberi szenvedést kell megtámadnunk és semmi oka annak nincs, hogy a tisztességes keresztyén ember húzódozzék kötelességének teljesítésétől és távoltartsa magát attól, hogy minden ösvényt kikutasson, mely a tartós békéhez vezethet. Ha már most nyilvánvaló, hogy mindenkit, kivéve az őrülteket, a háború lehetősége visszataszít, miért van az, hogy az amerikai nép, melynek birtokában van minden eszköz, amellyel a békét megőrizhetné, nem tiltakozik erélyesebben azok ellen a lépések ellen, melyek a háborúhoz vezetnek? Mindenki számára nyilvánvaló és sok keresztyén számára is világos, hogy nem pusztítottuk el a béke ellenségét és hogy ez az ellenség még mindig tovább folytatja a gyűlöletnek alattomos munkáját. Fasizmus az emberiség közös ellensége és ez még mindig állandóan megújul ebben a világban az individualista, egymással vetélkedő, az őserdő törvényének engedelmeskedő rendszer következtében, melyet mint kapitalizmust ismerünk, igv az Egyesült Államokban, ahol a kapitalizmus végéhez közeledik és a fasizmus formája mind világosabbá válik, egyre több és több embert ront meg és fordít el a háború természetes gyűlöletétől és egymás iránt való szereletüktől egy olyan irányba, hogy a világ szabad népeinek a véréért kiált. Ilyen körülmények között a keresztyén számára csak egy követhető út van, az mely a fasizmus vadállatával való halálos harcba vezet. Ezt a harcot azonban csak egymásunkban nem tudnók kivívni. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy mi vagyunk a béke egyedüli megvédői és az egyetlen csoport, melyet az emberiség hogyléte érdekel. Még ke- vésbbé szabad önmagunkat áltatni azzal, hogy az összes antifasiszta erőkkel való szövetség nem szükséges. Ezért tehát igen szükségszerű, hogy a keresztyén egyházak felismerjék a szocializmus munkáját, mellyel az emberiség jólétéhez járul hozzá. Sürgősen fel kell ismemiök, tisztelettel és csodálattal a teljes demokráciát, melyet a Szovjetúnió vezetett be a világba és azt a nagy harcot, melyet a fasizmus ellen vívott. Ha le akarjuk győzni gyorsan és eredményesen a fasizmust, akkor minden . csoportnak, melyet a béke és a jólét ügye érdekel egyesülnie kell. Dinamikus kcresztyénség A keresztyének nagy tömegeinek az Egyesült Államokban meg kell tehát mondanunk az igazságot, ha azt akarjuk, hogy dinamikus és haladó hitvallásuk legyen. Ez a mi hatalmas fegyverünk. Tapasztalatból tudjuk, hogy az ifjúságot milyen mélyen nyugtalanítja az ellentmondás aközött, amit nekik az egyház tanít és amit a kormányzat ténylegesen cselekszik és aminek meg kellene védeni az ő érdekeiket és ami feladatában oly nyomorúságosán sikertelen. Nehéz nekik megérteni azt a képmutatást, amely egyrészt testvériséget színlel és másrészt eltűri a négerek kizsákmányolását és meggyilkolását. Nehéz a részükre, összeegyeztetni az emberi méltóság elméletét a megkülönböztetés nemzeti bűnével. Nem értik meg, hogy miért szükséges a munkanélküli férfiak és nők serege a bőség országában. És szeretnék megtudni, hogy miért vannak ilyen állapotok és mit lehetne ezek kiküszöbölésére tenni. Csak azt látják világosan, hogy egyházaik nem oldják meg ezeket az ellentmondásokat és sok esetben megáldják az egyéni haszonért történő magántermelés átkait és a munkások kizsákmányolását. A mi feladatunk tehát, hogy a keresztyén ifjúságnak megmondjuk az igazságot. Azt, hogy kormányzatuknak cselekedetei a szeretet tanával, a testvériséggel és az emberi együttműködéssel homlokegyenest ellenkeznek. És hogy ezek a rendelkezések a demokráciát és a nemzet jólétét elárulják. A Demokratikus Ifjúság Világszövetségének találkozója és kongresszusának jelentősége. Hatalmas mértékben járult hozzá ehhez a célhoz a világ demokratikus Óbudán bevezették a mozgó perselyezést Óbudán ünneppé tette a vasárnapi templomozást a mozgó perselyezés bevezetése. Nem is lehetett előre hinni, hogy ilyen lelkesedést támaszt az újítás. A gondolat lassan bontakozott ki a gyülekezetben. Abból a szomorúságból ébredt, hogy a templomi offertorium nem lelkes adakozás, hanem lanyha szokás, s hogy az eredménye nem mutat élő gyülekezetre. Elégedetlenség volt a hívek körében miatta. Presbiterek heteken keresztül gondolkoztak a dolgon. És végül megszületett egy igen mély felismerés. Azt kezdték megérteni és továbbmondani, hogy az istentiszteleti offértóriumnak ki kell fejeznie a maga lábán álló, önfentartó egyház lelkét. A templomi adakozás legyen felemelő, buzgó aktusa az egyházfenntartásnak! Aztán a gazdasági bizottság tárgyalt a dologról, majd a gyülekezet egyik lelkésze cikket írt a mozgó perselyről az Evangélikus Életben. Ezt a számot igen széles körben elterjesztették a hívek között. Negyven presbiter határozta el, hogy ők maguk fogják elvégezni ezt a szolgálatot. Négyenként, offertoriumi ének alatt, a szószéki és oltári szolgálat között fogják végigperselyezni a templomot. Legutoljára a gyülekezet közgyűlése beszélte meg a kérdést. Ilyen népes közgyűlés még csak pap- választáskor volt az óbudai gyülekezet életében. Lelkes hangulatban döntöttek a mozgó templomi perselyezés mellett s következő vasárnap meg is kezdték. Az eredmény — két és egy negyedszerese a szokásos átlag-offer- toriumnak. Óbudán hisznéh benne, hogy az első lelkesedés lecsillapulla után is heti 80—100 forinttal több lesz az offertorium, mint eddig. Mert az offertorium az istentisztelet szerves része lett! ifjúságának találkozója és kongresz- szusa. A világifjúság egységének ezen tüntetésében sokat tanultunk. Egy igaz keresztyén sem tagadhatja meg a programot, melyet oly helyesen foglalt össze a jelszó: „Egységbe, ifjúság!“ Előre a tartós békéért, demokráciáért, népek nemzeti függetlenségéért és a jobb jövőért. Egy keresztyén ifjú sem tagadhatja meg ezeket a célokat. A magyar népi demokráciában láttunk egy országot, melyet a nép kormányőz és szervez a nép érdekében. Láttuk, hogy hogyan született egy új szellem ebbe a világba, az optimizmusnak a szelleme, mely a jövő felé néz, a testvériség szelleme, mely mindenkit összefűz, az önbizalom szelleme, mely nem ismer áthatolhatatlan akadályt. Azt is megtanultuk, hogy a békét egy egyedülálló csoport munkája nem nyerheti meg. Megtanultuk, hogy mindannyian ugyanazért a céléi t harcolunk az egész világon. Az egymással való érintkezés kapcsán megismertük az imperializmusnak azt a rosszindulatú politikáját, mely annyi hihetetlen fájdalmat és szenvedést okozott és még mindig okoz. Mindenekfelctt megtanultuk azt, hogy a világ egységes és hogy az ifjúság szenvedése Görögországban, Spanyolországban és a Távol-Kele- ten, Afrikában a mi szenvedésünk is. Az ő harcuk a mi harcunk is. Az Egyesült Államokba való visz- szatérésünk azt a komoly kötelességet rója ránk, hogy növeljük küzdelmünket azoknak a szabadságáért, akik a fasizmusnak és gyarmati függőség igája alatt élnek és hogy megszakítás nélkül dolgozzunk a békéért. Kiss Roland rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a református egyház főgondnoka és az Országos Bethlen Gábor Szövetség társelnöke, elnökletével a Bethlen Gábor Szövetség székhazában X. Országos Protestáns Napokat előkészítő értekezlet gyűlt egybe. Az értekezleten, amelyen lienkő Ferenc a budapesti egyház főgon'd- noka, Lajta László, Hézser Zoltán az Országos Protestáns Napok igazgatója, Várady Lajos csepeli ev. alesperes, Gyimesi Károly az Országos Luther Szövetség főtitkára és még többen szólaltaik fel. Különféle javaslatokat terjesztettek elő az Országos Protestáns Napok tekintetében. Mivel változatos műsort akarnak egybeállítani, az előkészítő tanácskozáson a Protestáns Napok műsorát még nem állították össze. Mivel a műsor még csak kialakulóban van, összeállítására még további megbeszélések szükségesek. Mindenesetre már most közöljük a X. Protestáns Napok megrendezésének örömhírét és felhívjuk a figyelmet az ismét esedékes féláru utazási kedvezmény igény- bevételének lehetőségére. A Protestáns Napok minden évben a Protestántizhius egységét és szellemi erejét bizonyítjuk. Készüljünk rá és vegyünk részt benne minél számosabban. Lehtonen érsek a Luther Akadémia vezetője Európa első Luther-Akadémiájá- nak eddigi vezetője, a 80 éves Stange Károly professzor, öreg korára való tekintettel lemondott. Helyébe Finnországból kapott értesülésünk sze. rint Lehlonen finn érseket választották meg. A budapesti Kossuth könyvkiadó kiadásában megjelent 512 oldalon A magyar református egyház története címmel, Révész Imre élőszavával, Bíró Sándor és Szilágyi István szerkesztésébe, Bíró Sándor, Tóth Endre, Bucsay Mihály és Varga Zoltán írásaival egy hatalmas mü, amely véleményünk szerint, egyúttal nagy esemény a magyar protestantizmus életében. Révész Imre elöljáró szavában megállapítja, hogy Debreczeni Ember Pál (1660—1710) volt az, aki egy nagyszabású külön magyar református egyháztörténelem megalkotását tűzte ki céljául. A magyar református egyháztörténet a református egyház születését, múltját mondja el, ezért kizárólagosan református egyháztörténet és nem protestáns egyháztörténet akar lenni. A könyv a református egyház egész iörténelmét, — szóval nemcsak korszakait foglalja magában és nagyon tudatosan és sikeresen érzékelteti, hogy egészen új módszerű magyar református egyházi történetnek mondható. A könyv rámutat arra, hogy a magyar református egyházat nem államhatalmi intézkedések hozták létre és a magyar református egyháznak magyar földön való feltűnése szabad és spontán mozgalom volt: alapja, ahogy azt Révész Imre mondja, évtizedekig tartó hitvalló színvallás volt, amelyet Zwingli, Buliinger, később Kálvin és Béza szellemétől megérintett magyar lelkek, papok és nem papok tartottak egyrészt az eredeti lutheri tanítás híveivel, de egyidejűleg a humanista dogmatikus, meg az anabaptista világvégvárás embereivel szemben. Révész Imre előszava szerint a református egyháznak szabadsága az első végzetes csapást, amely egyúttal Magyarországot is érte: az idegen uralkodóház és az osztrák imperialista világpolitika egyre gátlástala- lanabb érvényesülése okozta. Szerinte hogyha az ellenreformáció és a habsburgi abszolutizmus nincsen és ha az egyházi és a világi nagybirtokrendszer ugyanakkor, amikor jóformán az egész nyugat bomlásban volt, Magyarországon fel nem erősödik, akkor a magyar társadalom gazdasági fejlődése előtt egészen más távlatok nyíltak volna meg, s a magyar jobbágy jogilag és az élet valóságában sokkal előbb szabadult volna fel, mint 1848-ban, illetőleg 1945-ben. A könyv rámutat arra is, hogy az elnyomott magyar református vallásos és egyházi élet a rendiségnek megmaradt református elemei vették védelmükbe. Bár azt is elismeri, hogy sokban a református rendiség politikai iskolázottsága tette lehetővé, hogy az egyház sikeres védekezését az udvari intrikák, közigazgatási si- kanériák és a mindenkori kormányzat római katolikus irányban érvényesülő elhajlása ellen. Érdekes a könyvnek az a szókimondó megállapítása is, hogy a református lelkészek nemcsak a magyar polgári lélek evangéliumi meg- ujhódásában rejllő óriási lehetőségeket nem látták meg és nem keresték, sőt teljesen elégnek tartották a hozzájuk hasonló polgári rétegek „lelki gondozását“, hanem a polgárság és a polgárosuló nagy- és középparasztság gondolkozásából is leginkább azt tanulták cl, amit nem kellett volna: „a hideg bizalmatlanságot az óriási tanyavilágban kínlódó szegény- paraszti és földmunkás tömegek iránt, és a teljes érzéketlenséget aziránt, hogy annak helyzete mind emberi, mind keresztény szempontból tarthatatlan és az, aki tartani akarja, éppen ebből a két szempontból menthetetlen ...“ Révész Imre megállapítja még: „egyházunk egyik legvégzetesebb mulasztása, hogy a tanyák és puszták lelki és szociális szempontból való törődése alig két-hároní évtizede szerepel missziói programjában, holott maga a tanyakérdés legalább két évszázados magyar probléma“. A könyv kifogásolja, hogy a föld- mívestársadalom rétegeinek lelki és szociális problémái iránti érzék nagyon későn és nehezen ébredt fel a református egyház lelki vezetőiben és ezek a lelki vezetők az ipari proletariátussal szemben még idegenebből állottak. A református egyház egyik legnagyobb tévedéseinek tartja, hogy a legbuzgóbb belmissziósok se látták meg a mély egybefüggést a szektamozgalmak és az agrárproletariátus szociális elégedetlensége között. A könyv bennünket, evangélikusokat erősen érdekel, egyhelyütt a könyv megírja, hogy Verbőczy István rá akarta beszélni Luthert tanai visszavonására és az 1521. és wormsi birodalmi gyűlésen magyar követtársával együtt nagy lakomái rendezett Luther tiszteletére. „A magyar református egyház története“ című mű hét nagy fejezetre oszlik. Az első fejezet a reformáció százalékát ismerteti, a második az ellenreformáció korszakáról szól, a harmadik fejezet az elnyomás korát tárgyalja, a negyedik rész az egyház szerepét a reformkorszakban, az ötödik fejezet az 1848—1914. közötti korszakot írja meg, a hatodik a két világháború közötli eseményeket tárgyalja és a hetedik fejezet megírja a református egyház szerepét a magyar függetlenségért vívott harcban. A kitűnő könyv egyes fejezeteinek bírálatára még külön fogunk visszatérni. A könyvet számos illusztráció, térkép és műmelléklet tarkítja. g. d. AZ ELSŐ NÉGER MODERÁTOR Az Egyetemes Sajtószolgálat jelenti: A baltimorei presbitáriánus egyház 95 éves fennállása óta most először választott néger moderátort, dr. Halley B. Tayior személyében, aki jelenleg a washingtoni presbite- riánus egyház lelkésze. Tekintettel arra az elnyomott és megalázó helyzetre, amelyben különösen a déli államokban a négerek élnek, ezt a választást a protestáns egyházak igen jelentős lépésnek tartják az elnyomott fajok felszabadításáért megindult küzdelemben. A választás után dr. Taylor ezt mondotta: „Ne nekem, hanem a zsinatnak kívánjanak szerencsét a keresztyén testvériségnek ezért a megnyilatkozásáért“. Kicsi dolgok. A hajócsavar nem nagy tárgy — de egy egész hajót mozgat. A forrás kicsi — de ezekből lesz a folyam. A zabla kicsiny vasdarab — de ezzel tartják kordában a lovat. A szeg jelentéktelen kicsi tárgy — de hatalmas szerkezeteket lehet egybetartani vele. A lépés kicsi távolság — de belőle lesznek a kilométeres ulak. A szó jelentéktelen valami, — de sírig tartó haragot lehet lángralob- bantani vele. A tekintet pillanatok múló dolga csupán — de mélyen fájó sebeket lehet ejteni vele. Figyelj a kicsi dolgokral Imádság, vagy kétkedés! Az imádság hitvallás. A kétkedés a hit megtagadása. Az imádság a kéz kinyujtása Isten ajándékai felé. A kétkedés annyit jelent, hogy eldobjuk magunktól Isten ajándékait. Az imádság a bit ajtaján keresztül Isten színe elé vezet. A kétkedés szükségbe és sötétségbe visz. Ha az imádság uralkodik az életedben, győztél. Ha a kétkedés vezet, vereséget szenvedtél. Sohasem szégyenülsz meg, ha gondolkozol, mielőtt szólnál ha hallgatsz, mielőtt ítélnél ha tartózkodsz a megszólástól ha jó vagy a szenvedőhöz ha türelmes vagy mindenki iránt ha segítesz a szükséget szenvedőkön ha szívedet Krisztusnak adod X. Országos Protestáns Napok
