Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-09-11 / 36. szám

Bvanqélikus Elet 3 Befejeződött a II. országos laikusképző tanfolyam Terített asztaloknál, fénylő szem­mel, ragyogó arccal ülnek a tanfo­lyam résztvevői a Luther Márton missziói intézet ebédlőjében. Búcsúz­nak az együtt töltött hetektől s egy­mástól: Meleg bensőséggel folyik a szereietvendégség. Ez is mulat vala­mit az együtt töltött idő erediményé- ből. Nem ünnepélyes záróvizsga, nem díszes és hangzatos szavak, hanem meleg szeretet, közvetlenség. Valami abból, ami kiépült közöttük. Az az Űr van velük, aki a 121-ik zsoltár­ban segítségül ígéri önmagát, aki szüntelenül velünk van, mint az ár­nyék is mint a jobbunk, úgy áll tá­maszunkul. Fénylő bizonysággal hangzanak ezek a szavak az egyik résztvevő ajkán. Kemény Lajos szól a rendező egy­házmegye nevében. Ez sem hivata­los szó s nem ünnepélyes hang, ha­nem csendes bizonyságtétel Arról, aki éppen aznap szólt a Losung-igé- ben az alázatosságról, amivel a tan­folyam résztvevői is megindulnak most szerzett tudásukkal és tájéko- zotlságükkal feladatik felé. A hűsé­ges szolgálatért pedig nem sikert és emberileg mérlegelhető eredményeket ígér Isten, hanem sokkal többet: ke­gyelmet. Minden bizonnyal erről tu­dott Dávid is, amikor parittyájába tett kicsiny kővel mert indulni a harcra s erről tudunk mi is, akik drágább kővel indulhatunk: a Jele­nések könyvének fehér kövével, rajta Krisztus nevével. R e ö k Iván dr. egyetemes fel­ügyelő a szeretet igéivel búcsúzott tőlük s indította útnak a szeretet Szolgálatára a résztvevőket. Azzal a szeretettel, ami nem érzelem, hanem vilagfeniitartó hatalom. Vélemény­különbségek lehetnek s vannak is egyházi munkások között. Ebben is a hűn alá rekesztettségünk kiált se­gítség felé. A segítségünk egy: a szeretet. Épp ezért ml többet aka­runk, mint igazságot, mi szeretetet akarunk, hiszen Isten is az embert szcrctetből boldogságra teremtette. Hosszú órákig volt együtt a kis szeretetvendégség s nehezen váltak el egymástól azok, akik oly hasznos heteket töltöttek együtt. Kezükben díszes bizonyítvánnyal indulnak a szolgálatra s az okmánynál nagyobb dísz számukra az, ami benne van. Hadd álljon itt a bizonyítvány szö­vege tanulságul: Alulírottak, mint a Magyarhoni Evangélikus Egyházegyetem megbí­zottai tanúsítjuk, hogy nevezett evangélikus keresztyén testvérünk, — aki Jézus Krisztus elhívásának és az egyetemes papság evangéliumi tanításának engedelmeskedve hitet tett amellett, hogy az egyházban és a mindennapi életben az egyetemes papság méltóságának és kiváltságá­nak megfelelően akar élni és szol­gálni —, egyházunk II. sz. Önkéntes (laikus) Egyházi Munkások Tanfo­lyamát elvégezte, s készségét nyil­vánította egyházunknak a Szentírás és Hitvallási Irataink szellemében való szolgálatára. Ezzel a bizonyít­vánnyal őt, mint a Magyarhoni Evan­gélikus Egyházegyetem önkéntes (laikus) egyházi munkását nyilván­tartjuk, gyülekezeti szolgálatba ajánljuk, s köszüntjük Péter apostol első levelének második része ötödik és kilencedik versével: „Ta maga­tok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, ame­lyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagy­tok, hogy hirdessétek Annak hatal­mas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.“ 7>é6botsodi Misszió A Délborsodi Misszió egyelőre csak földrajzi fogalom. Ezzel jelöljük azt a 36 községre terjedő szórványleriile- tet, amelyben a legújabb lélekiszám- lálás szerint 299 evangélikus lakik. Miskolci evangélikus egyházközséghez tartozik: Hejőcsaba, Göröm'böly, Ta­polca, Mályi, Szirma, Kistokaj, Nyék- ládháza, Sajópetri, Onód, Nagycsécsi Sajóőrös, Tiszaszederkény, Tisza- gyulaháza, Tiszapalkonya, Hejőbába, Hejőpapi, Szakáid, Igriczi, Mezőcsát, Ároktő, TiSzakeszi, Hejőkürt, Tisza- tartján, Gelej, Mezőnagymihály, Mező­keresztes, Keresztespüspöki, Mezőnyá- rád, Alsó-, Felsőábrány, Tibolddaróc, Sály, Mocsolyás, Kisgyőr, Harsány, Valta, Ernőd. Ezen a területen az evangélikusok a következő fiókegyházakba soroltat­tak: Hejőcsaba, Onód, Mezőcsát, Me­zőkeresztes. Több falu evangélikus- sága alkotja ezeket. A lelki munkát évekkel ezelőtt Du- szik Lajos miskolci lelkész, tb. főes­peres kezdte el. Tőle hat évvel ez­előtt, 1943 őszén vette át és minden szabad idejét felhasználva végezte ön­ként vállalt feladatát, a híveket össze­gyűjtötte, az ugart feltörte és túl­nyomórészben a hívek lelkében íel- köllötte az evangélikus öntudatot. Dr. Szikszay Zoltán La jos ev. v. t.-lelkész. Miskolcról kijárva végezte ezt a ne­héz munkát. De egészségi okokból kénytelen volt abbahagyni. . Ez a misszió olyan stádiumba ju­tott, hogy önálló missziói körré kel­lene szervezni, melyről most folynak a tanácskozások. Hejőcsaba lenne a központ, ahol és környékén összesen 133 evangélikus lélek él. Innen egy külön a szórványgondozással foglal­kozó segéd'lelkész könnyen el tud utazni bármelyik szórványhelyre. Fi­zetése volna a segédlelkészi kongrua, a hívek adója és adománya és az ál­taluk bérelt szoba. Az istentiszteletek iskolákban, református templomokban és magánlakásokban folynak. Dr. Szikszay valamennyi hitíestvért felke­reste. Velük személyes kapcsolatba lépett és ismeri családi és egyéb vi­szonyaikat is. Az elmúlt tanévben 12 szórványhelyen folyt a vallásoktatás. Tíz gyermeket a konfirmációra készí­tett elő. Vallásoktatásban részesült 16 fiú és 25 leány, összesen 41 gyermek. összesen 186 vallásórát tartott. Az el­múlt tanévben vo.lt 115 prédikáció, 12 bibliaóra, 25 Úrvacsora, egy eske- Jés, egy kereszlelés, 191 családlátoga­tás, 108 tanítványlátogatás, húsz be­teglátogatás, két résavéllátogatás, 153 kiszállás, 15 hivatalos ügyek, 235 le­velezés, A szórványban töltött dr. Szikszay Zoltán 83 napot. Egy napra jutott 12.96 szolgálat. Utazások kilo­méterekben: 2823 kilométer. Egy nap­ra esett átlag 33 km és 767 méter. Eb'ből átlagosan naponta 9 kilométert és 66 métert gyalogolt. Nincs semmi jármű, sem egyéb felszerelés. U. i.: a hívek szegény kisemberek. Földműve­sek, napszámosok, nyugdíjasok, tiszt­viselők, altisztek stb. Ide olyan munkaerő kell, aki ké­pes nagy áldozatokra és igénytelen. Neki semmi mással nem kellene tö­rődnie, mint csupán a szórványokkal. Meglehet, hogy Miskolc hajlandó lesz áldó imádsággal kibocsátani kebelé­ből! ezeket a szórványokat és ezek új egyházközséget alkotva, Miskolcnak Diósgyőr, Eger, Hatvan után a ne­gyedik gyermeke lenne, , Fel kell figyelnie és szerető szivére kellene helyeznie ezt a most születő egyházközséget a nagyobb egyházi közülieteknek, mert hiányos lelkigon- dözás miatt, az eddigi gondozó bár­mennyire is törekedett, a fogyást nem tudta megakadályozni. Egy évvel ez­előtt 113 evangélikus hittestvért tar­tottunk nyilván. Alsózsolcát és Bőcsöt visszavette az arnóti egyházközség, amivel tetemesen apadt a szórvány­hívek száma. Mert ez a két szórvány­hely, mely együtt alkot egy fiókegy- házat, 38 evangélikus lelket számlál. Hisszük és reméljük, hogy Isten szeretettel gondol e kis szórványterü­letre, mely Miskolcról a Sajó—Tisza- partig terjed és magába foglalja a délmiskolci, mezöcsáti és mezőkeresz­tesi járás evangélikusait. Istennek legyen áldás, dicsőség és hálaadás minden eddigi segítségért; és Ö, az Egyház Ura szívére öleli ezt az új, születő egyházat. dr. Szikszay Zoltán A Protestáns Diákmenza (Buda­pest, IX., Ráday-u. 28.) 17—20 év körüli kifutót keres. Jelentkezés lel­kész! ajánlással azonnalra. Térdeplő gyülekezet Az elmúlt hetekben néhány leg­északibb fekvésű evangélikus gyü­lekezetben jártam, Mikszáth jó paló­cai között. Nagyon meglepett az itte­ni hívek templomszerefete. Gyüleke­zeti tagjaink 50—60 százaléka, a leg­nagyobb munkaidőben, aratáskor is volt' a templomban. A téli arányszám, amint hallottam sokkal joibb. Való­ban csak a betegek és a tehetetlen öregek maradnak otthon. Feltűnt az is, ami városi gyülekezetekben el­képzelhetetlen, hogy a délutáni isten­tiszteleten is csaknem annyian Van­nak, mint a délelőtlin. Különösen fel­tűnő az ifjúság nagy templomszere- tete. Fiúk, legények a karzaton alig férnek él még délután is. Leányok gyönyörű, színpompás népviseleteik­ben az oltár körül szoronganak. Nya­kukban gyöngykaláris, kezükben énekeskönyv és kertjüknek legszebb virágszálai. Azt már mondanom sem kell, hogy rendkívül jól és szépen tudnak éne­kelni, hiszen éneklő egyház vagyunk. A legjobban azonban az ragadta meg a figyelmemet, hogy különösen a nők, amikor belépnek a templomba letérdelnek és magukban rövid imát mondanak. Régi énekes liturgiájuk van, az oltár előtt csaknem mindent énekel a lelkész. Az imádságok alatt a lelkész és az oltár körül álló leá­nyok letérdelnek. És ebben a térdep- lésben van valami felemelő, valami megindító, ami az istentiszteletet el­mélyíti. Térdreesik az Ur színe előtt a gyülekezet, úgy ad hálát Istennek jóságáért, úgy dicsőíti az Urat és kéri a további oltalmát és segítségét. Mikor ezt a csodálatosan szép li­turgiát láttam, elgondoltam, hogy a térdeplés mennyire nem egységes szo­kás maroknyi magyar evangélikus gyülekezetünkben. Pedig ez nem el­lenkezik Jézus Krisztus tanításával. Hogy mást ne említsek a Megváltó Gecsemáné-kerti vergődései között is arcraborulva imádkozott az Ő meny- nyei Atyjához. Luther sem volt és nem is lehetett ellene a térdeplésnek. Mégis vannak gyülekezeteink, ahol egyenest megmosolyogják a térdeplő hívőt. Nem egyszer voltam tanúja an­nak, hogy véletlenül katolikus tévedt be az evangélikus templomba, aki persze mindjárt térdreeselt és úgy imádkozott, miközben híveink közül egyesek lekicsinylőleg megmosolyog­ták az imádkozót. Városi gyülekezeteinkben legfel­jebb csak Urvacsoravétel alkalmával hajtanak térdet az Ur színe előtt, de ilt is akadnak olyapok, akik ezt sem tartják evangéliumi jellegűnek. A térdepléstől való idegenkedés gyüle­kezeteinkben a kálvinizmus hatása következtében van meg. Olyan vidé­keken, ahol reformátusok nagy7 ten­geréljen élnek evangélikusok szórvá­nyosan, hosszú idő óta, szinte ab­szurdumnak tartják evangélikus hí­veink is a térdeplést. Itt szólítják az evangélikus papot saját hívei is szi­gorúan tiszteletes úrnak. Ilyen helye­ken váltott ki legnagyobb megütkö­zést a lelkésznek az oltár felé forduló imádkozása is, amikor egyesek elter­jesztették, hogy vége a világnak, mert már az evangélikus templomok­ban is miséznek és emiatt nem egy duzzogva elmaradt a templomból. Ilyen vidéken történt meg helyet- testelkész koromban szóról-szóra az alábbi eset. Esküvőt jelentettek diszpcnzáció- val. így számomra nagyon váratlanul jött. Senkit sem tudtam megkérdezni a helyi szokásokra vonatkozólag. A templom csaknem megtelt. Áz eskü­tételig minden rendben folyt. Mikor az eskü következett kínos helyzet ke­letkezett. Én az Agenda előírása sze­rint ezt mondottam az előttem álló jegyesnárnak: — Hajtsatok térdet az Urnák e szent oltáránál... A jegyespár különös tekintettel néz rám erre a felhívásra. Majd a meny­asszony a vőlegénynek súg valamit, talán azt. hogy térdeljenek le, tegye­nek eleget a felszólításnak, de még­sem térdeltek le. Kínos csend volt esvideig á templomban, a hívek is felfigyeltek erre. Majd, amikor elvi­selhetetlenné vált a csend a meny­asszony és a vőlegény rendkívül kel­letlenül letérdelt. Az eskü alatt úgv éreztem, mintha mélységesen szé­gyenkeztek volna a térdeplés miatt. Űsv érezhették masukat, mint az is- kolássvermekek, akiket büntetésből térdeltettek le. Másnap találkoztam a menyasszony húgával, aki a legnagyobb méltatlan­kodással mondotta: — No, tiszteletes úr, szépen meg­szégyenítette maga a testvéremet... Én tudatlanul és értetlenül kérdez­tem: Ugyan mivel? 1 — Ugyan mi vél?! Ö még nagyobb vádaskodással vá­laszolta: —- Még kérdezi? Mert letérdeltette őket,.. Makó messze van, ha nem is Jeru­zsálemtől, de mondjuk Ipolyvecétől. így talán érthető, hogy külsőleg nagy különbség van a két gyülekezet kö­zött. A két esetből megtanulhattam evangélikus hitéletünk relativitását. Egyik helyen szégyen a térdeplés, — nem tudom ugyan, hogy miért — a másik helyen a legtermészetesebb do­log. Mindkettő evangélikus gyüleke­zet. Kevesen vagyunk és még sem vagyunk egységesek. Milyen mélysé­gesen nagy kár ezl Sikter László. Lelkésznők jól dolgoznak Dániában. A Dániában felszentelt és aktív lelkészi munkát végző három lel- készniő jól végzi szolgálatát — Ro- sendal Axel püspök jelentése szerint — s környezetének teljes megelége­dését és becsülését vívta ki magá­nak. Egyikük egy női fegyház lelké­sze, a másik szórványlelkészként végzi szolgálatát. A püspök személy szerint is meg van elégedve műkö­désükkel. Ezer indián megtámadott egy protestáns isten­tiszteletre összegyűlt tömeget Bolí­viában. A támadásnál a lelkész és hét hívő életét vesztette — jelenti a finn Sana. Jó bizonyságtevők. Mitsu, japán város tanácsa elhatá­rozta, hogy keresztyén misszioná­riusokat hív a városba. Ezért föld­területet, épületeket és imatermet bo­csátott a rendelkezésükre. A tanács véleménye szerint: „az összes vallá­sok között a keresztyén egyház az egyetlen, amely tárva van a szociális békesség és boldogság számára.“ Mitsuban eddig alig méhány keresz­tyén élt. De ezek minden bizonnyal jó bizonyságtevői voltak a názáreti Jézusnak. Mikor kezdődik a lelki ébredés! Le’kl ébredést ott lehet várni, ahol az emberek elkezdik megvallami egy­másnak a bűneiket. Máskor csak úgy általánosságban vallják magukat az emberek bűnösnek s szinte érezhető, hogy nem is gondolják komolyan. Szép szavakat és bölcs do'gokat el­lenben bőven tudnak mondani. Csak akkor, ha a bűnök megvallása két­ségtelen ímegszomorodás és a szív megnyílásának a gyümölcse s már- már a kétségbeesésbe visz, indul meg a megváltás folyama. Finney Befizetőlapot mellékeltünk ehhez a számunkhoz. Kérjük azon hittestvéreinket, akiknek mutatványszámokat küldtünk, szíveskedjenek a befizető­lap felhasználásával lapunkra elő­fizetni. Támogassuk előfizetésünkkel az egy­házi sajtót! Előfizetés egy negyedévre 8 forint. November elején jelenik meg az. 1950. évre szőlő 100 oldalas Luther Naptár! Külföldi egyházi hírek Amszterdam A Szabad Keresztyénség Világszö­vetsége hatnapos kongresszust tar­tott. Ez a szövetség „elsősorban nem a keresztyén tanokkal és dogmatikai vitákkal foglalkozik“ — mint a kia­dott jelentés mondja — hanem a gyakorlati keresztyén élet problémái­val a népek és az egyes emberek éle­tében. A konferencia több csoportban dolgozott. A fontosabb előadások tárgya a következő volt: az állam szuverénítása és a nemzetközi jog a háború után; A laikusok és a Sza­bad keresztyénség; A Szabad Ke­resztyénség pozitív üzenete; Keresz­tyénség és szocialista kérdés; A Ke­resztyénség és a világvallások. Meg­kísérelték összefoglalni a Világszö­vetség hitvallását is, amelyből tájé­koztatásul ezeket közöljük: „A mindenható Isten az embert szabad lényként állította önmaga elé, hogy reábízza magát és szeresse Öt. Ez a szabadság az ember döntése sze­rint üdvösséggé, vagy romlássá le­het. Krusztus Istent úgy mutatja be nekünk, mint Atyánkat, a felebarátot pedig, mint testvérünket. A világban a gyülekezetnek az Isten országára nézve kell élnie, szüntelen szolgálat­ban embertársaink javára. Nyugtalan lelkiismeretűnk hallja Isten szavát, aki minket és felebarátainkat ke­resi.“ Szovjctúnió A Volga szakadozott, két meredek partján terül el Uljanovszk város. A zöldbeborult Vodnyikov utcában áll a Kázáni Istenanya-székesegyház. A Honvédő Háború szörnyű éveiben ids telle át székhelyét a moszkvai pátri- árkátus, itt élt Szergij pátriárka. In­nen hangzottak el felhívásai a néphez. A háború szörnyű vihara után a nép Uljanovszk és Melekeszk volt püspöke, Szofronij és Joan Jásznic- kij vezetésével a templomot teljese» újjáalakította és most fényes ünne­pély keretében adták át rendelteté­sének a teljesen megújított templo­mot. Az istentiszteletet a helyi lel­készség segédletével Szerafin püspök végezte, kit püspöki méltóságában Alexij pátriárka és a Szent Szinódus ismét megerősített. A szertartás be­fejeztével Szerafin püspök beszédet larloft, amelyben hangsúlyozta a nép háláját Istennek, jelenlegi helyzeté­ért, hogy a szovjet kormány min­denben segédkezet nyújt templo­maink újjáépítésére, elősegíti szemi­náriumaink létesítését és az egyházi élet Isién dicsőségére a legzavartala- nabbul folyhat. A püspök áldását adta az egyházra, a népre és a kor­mányra. Bázel Több svájci lap közli Walter Lüthi cikksorozatát: Az egyház Magyaror­szágon címmel. Az első cikkben Lüthi ismerteti Tlwrneysen profesz- szor társaságában megtett magyar- országi kőrútjának külsőségeit, közli az egyházi életre vonatkozó statiszti­kai adafokat, ismerteti a magyar tör­ténelemnek azokat az eseményeit, amelyek az egyházi élet megértésé­hez nélkülözhetetlenek. Kifejti, hogy a magvar keresztyénség mai állapo­tának kulcsát ebben az igében találta meg; Ti vagytok a földnek savai ;. . Montpellier A Református Világszövetség tava­lyi határozata értelmében augusztus 20—29. napjain Montpellier-hen tart­ják a Keresztyén Ifjúsági Szövefség világkonferenciáját. Mindkét nem­beli ifjúsági szervezetek kiküldöttei vesznek részt a tanácskozásokon, 18—30 év közölt. A konferenciának nésv főtárgya van; a Bibliáról szóló református tanítás; az egyházról szóló reformá.tus tanítás; a reformá­tus ifiúság és az ökumenicitás: a ke­resztyén ifjúság időszerű kérdései. Prága Trnavában nagy egyházi pompával felszentelték Lazik és Pobozny ka­tolikus püspököket. Mintegy 12.000 ember vett ré«zt az ünnepségen. A felszentelést Matocha olmützi érsek végezte. A kalolikus Akció lapja hangsúlyozza, hogy a kormány egyáltalán nem akadályozta az áj püspökök felszentelését és a Vati­kán igazságlalanul ítéli meg a hely­zetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom