Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-08-21 / 33. szám
JLútogutúsFóíon, egyházunk lelki ébredésének egyik gócpontján 99 A hit mellé tudományt kell ragasztanom“ Olvastam egyszer egy ilyen című regényt: Jegenyék a szélben. Ez. a cím jut eszembe, valahányszor a fóti Mandák Belmissziói Otthon felé megyek. Most nem hajladoznak a hosszú fák. Augusztus közepének rek- kenő hőségében mozdulatlanok az ágai s leveleik között szellő sem bujkál. Alattuk azonban, árnyékuk oltalmában sokan megtapasztalták ezen a nyáron is a pünkösdi csodát. Mozdulatlan levelek alatt is hallották a „sebesen zúgó szélnek zendülését.“ Csodálatos munkát végez a Szentlélek ma is. Két konferencia közötti szünetben gazdasági ügyek szorgos rendezésében találjuk Kiss Jánost, az otthon vezetőjét. Tagbaszakadt fiatalember, akire ugyan nem a lelki vezetés bízatott, hanem a külső rendezés, de szemében a hívő ember meleg szeretete csillog s a Lélek vetületében lát ja gazdasági természetű feladatait is. Szeretnék tőle átfogó képet kapni az otthon munkájáról. Számadási könyvei és munkanaplója mellé ül, lapozgatni kezd közöttük s „néhány száraz adatot" bocsát rendelkezésünkre. Hadd beszéljen ez a száraznak látszó, de sokat mondó számadat. Három éve működik az otthon. Egyházmegyei tulajdon, de a munka, amit végeznek benne, országos jellegű. A hasonló jellegű intézményeink között három év alatt a legdúsabb programúvá nőtt. 1047-ben 17 konferencia volt 1300 résztvevővel. 1048-ban 26 konferencia 1700 résztvevővel. Ebben az évben pedig 45 konferencia programjának tervezetét látjuk, melyből most folyik a 26-ik s p résztvevők száma máris túl van az 1700-on. Egy-egy konferencián átlagosan 50-en vesznek részt, de nem egyszer fordult elő, hogy száznál többen voltak jelen. Az otthon rendszeres kapcsolatban áll eddigi konferenciák résztvevőivel s szolgálatát az egyházi munka javára gyümölcsöz- teti. Levelezéseikből kitűnik, hogy a résztvevők legnagyobb része otthoni gyülekezetében tevékeny munkát folytat. A téli belmissziói tanfolyamon pl. rékzt vett 12 parasztlegény s ezek közül tíz máris laikus munkásként szolgál otthoni gyülekezetében. Lapozgatunk a vendégkönyvben. Hol egy-egy öreges, reszkető kézírásra bukkanunk, hol egyenetlenül dülöngő, gyermekes zsi- nóríiásra. Minden korosztály képviselve van itt s minden társadalmi osztály is. Az idén melyik bizonyult a leg- áldotlabb konferenciának? —kérdezzük.-— Nehéz azt megmondani, mert nem mi állapítjuk meg. De talán a bibliaiskola konferenciája volt az, amelyiken leginkább látszott a Lélek munkája. — Milyen a konferenciák lelki vonalvezetése? Kicsit gondolkozik, majd lassan három kifejezést mond: — Bűnbocsánat, fcloldozás, új éleiben való járás. A konferenciák jellegüket illetőleg a legszélesebb skálán mozognak. Különös súlyt felvetnek a gyermek és ifjúsági munkára. Programm jtikban szerepelnek gy ermekbibliaköri vezetőlan folyamok és csendesnapok, konferenciák serdülő ifjaknak és vezetőiknek, ifjúsági csendesnapok havonta 150-es létszámmal, vezetői hetek, leánytanfolyamok, fiúfan- folyamok, felnőttek csendesnapja havonta 200-as létszámmal, asz- szony és férfikonferenciák, bibliaiskolai, baráti mozgalmi, külmissziói, iszákosmentő, gyülekezeti munkások konferenciái, az evangélizáció munkásainak csendesnapjai, hitmélyítő konferenciák egyes gyülekezeteknek, gyülekezeti énekkaroknak, bibliakö- köröknek slb. Egyházmegyei énekverseny is volt már 16 énekkar részvételével. Míg beszélgetünk, népes csoport érkezik. A dunáninneni egyház- kerület csendesnapjai kezdődnek. Az új konferencia elhelyezkedési teendőivel búcsút mond Kiss János s máris pokróc-ügyekkel foglalkozik. Végigsétálunk az épületen. Emeleten és földszinten tágas, világos hálótermekben vaságyak várják az érkezőket. Az előadóterem bibliai feliratokkal és képekkel most még üresen áll, de fél óra múlva már ének fog benne fölhangzani s újak ajkán és új emberek között folytatja munkáját ugyanaz az örök egy Lélek. Koren Emil Hírek a református egyházból Révész püspök nyugalomba vontai Dr. Révész Imre tiszántúli püspök nyugdíjazását kérte a vallás- és közoktatásügyi minisztertől, mint egyetemi tanár. Miután ezt megkapta, debreceni lelkipásztori állásáról szeptember 1-i hatállyal lemondott. Lemondását a Debrecen városi egyházmegye elnöksége elfogadta. Megosztják a mamut-gyülekezeteket. Hódmezővásárhelyen a hatalmas gyülekezeti tömb helyén már az elmúlt év őszén 12 kisebb egyházközség született. Debrecenben pedig június 15-én megalakult az új debreceni egyházmegye 19 új egyházközséggel. „Az álalakulás jelentőségét nem a régi testvérektől való elszakadásban vagy egy városi egyházmegye megalakulásában kell látnunk — írja a „Református Egyház“ c. hivatalos lap. A jóval több személyi aktivitást Ígérő decentralizáción és a kultúszközösségek szerint tagolt gyülekezeti autonómiákon van a hangsúly. „A magyar református egyház tör* fénete“ címen a magyar lörtcnellu- domány négy kitűnő, fiatalabb nemzedékben művelője, Biró Sándor, Bacsói) Mihály, Tóth Endre, Varga Zoltán könyvet írtak. A sajtó alatt tévő és a gyülekezetek tágabb közönsége számára készült munka előszavában Révész Imre püspök „A múlt tanítása a ma és holnap számára“ címen többek között a következőket írja:“ A figyelmes olvasók azonnal észre fogják venni, az egyház olyan életnyilvánulá- saira is ráterelik a figyelmet, amelyek eddig tűntek fel többé-kevésbbé elhanyagolható mennyiségek gyanánt, holott valójában közelebb állnak az egyház lényegének magváboz, rendeltetésének középpontjához, és mindenkori sorsát sokkal inkább meghatározzál:, mint amazok. (Politikai harcok, üldöztetések, az egyházi alkotmány, az iskolázás története és hasonlók.)“ A 748 lapos új énekeskönyv rövidesen megjelenik. Ára kb. 20 Frt lesz. v -t>. -**■' Protestáns, perfekt gyors- és gépírónőt, irodai gyakorlattal szerény igényekkel azonnali belépésre keres az Országos Bethlen Gábor Szövetség. Kézírásos rövid életrajz a fizetési igény megjelölésével a Szövetség irodájába (Budapest, VIII, Reviczky-utca 4) küldendő. Személyes bemutatkozásra a jelentkezők külön felhívást kapnak. A budapesti II. laikus egyházi miunkásképző tanfolyam hallgatói már vastag füzeteket jegyeztek tele egy hét alatt. Naponta nő az érdeklődésük és miauiig jobbam kibontakoznak a kérdéseik. Na.gy 'lépésekkel haladnak a Biblia megismerésében. Meghallgattunk néhány előadást és feltettük a hallgatóknak a kérdést: Hogy érzik magukat a tanfolyamon, mák a tapasztalataik, miben Látják a tanfolyam értékét és jelentőségét? A következő válaszokat kaptuk: „A laikusképzőn várakozáson felül kaptam sok lelki gazdagodást. Nem száraz és megerőltető a Studium. Az egészmapos foglalkoztatás olyan ügyesem van összeállítva, hogy leköti teljésen a figyelmet s komoly mondanivalója m el’ett állandóan féltfrissítőén hat. Sok alkalmat adi az elmélyülésre s megerősíti bennem a felelősségiérzetet. Lelkiismeretes és alázatos munkássá nevel““. * „Számomra a laikiusképző tanfolyam első hete főként abból a szempontból jelentett áldást, hogy egységes összefüggésben tárult elém a Szenitírás. Mindaz, amit eddig mozaikként ismertem az Igében, most egésszé kovácsolódolt s erre nagy szükségem volt, mert ezen keresztül sok minden világossá vált. Egy dolgot azonban szükségesnek tartok, mégpedig azt, hogy több alkalom adassák hitünk mélyítésére, az élő Jézus Krisztus megismerésében, valamint a tanfolyam hallgatóinak egymással való szoros összekapcsolódására közös igeolvasásban és imádkozásban. És végül, hogy a tanfolyam megtenne mindent arra nézve, hogy aki inneni kikerül, az az egyház gyakorlati szolgálatába jutna teljes, éllő hittel““. * „Eddigi szolgálatomban megláttam, hogy a hit mellé tudományt is kelt ragasztanom. Pár hétté1 ezelőtt Isten ezt világosan megmondta nekem. így kerültem a tanfolyamra. Meg kell vallanom, nagyon féltem tőle, a „csak tudománytól“. Száraz, unalmas órákat vártam. A valóság pedig, amiről Isten iránti hálatelt szívvel beszélhetek, hogy az élő Jézus Krisztus itt van közöttünk. így az ismeret is egészen más tartalommal telt meg. Annyira jót érzem itt magam, hogy önkéntelenül is tanfolyam helyett mindig konferenciát mondok. Enyet hiányolok: nincs elég allxilom, hogy egymást lelkileg megismerhessük. Az esti evangélizáció után lehetne beszélgetni bibliakörré alakulva hosszabban.“ * „Látom a laikus tanfolyam óriási horderejét. Megláttam, hogy nemcsak nekem van szükségem rá, de sok másnak is, aki most nincs itt. Erezzen mindenki felelősséget a laikus egyházi munkások tanítása iránt.“ * „A laikus munka hazánkban nem régi, dte külföldön már nagy eredményei vannak. Igen fontos most ez a hitoktatás ké-dése miatt. Lelki nevelőkre van szükség, akik Itelkiissne- rettel végzik munkájukat a gyermekek között. Ugyanígy gvermekbiblia- körvezetökre is szükség van: Krisztus kicsinyei között öröm és boldogság tanítani, munkálkodni. Érdemes rá komolyan felkészülni““. * „Nem magamtól jöttem a tanfolyamra. Két út között kellett választanom. Egy nagyon csendes, de nagyon erős hang azt mondta, jönnöd keli, mert szolgálatodra szükség van Kinyitottam a bibliát és rádöbbentem, hogy éppen ide kell jönnöm és készülnöm a szolgálatra. Istennek tett ígéretemet nem lehel halogatni és elhallgatni.“ * Én úgy látom, hogy Isten azt akarja, hogy a gyermekek között szolgáljak, amit az is mutat, hogy ezt az alkalmat is adia. Én azzal az elhatározással jöttem hogy biztosan jó lesz, mert sokat fogok tanulni. Elképzelésemben nem is csalódtam, inkább még bizonyos letiem a helyességében. Itt tudtam meg, mennyire tudatlan vagyok. Hálás vagyok nagyon azért, hogy a Biblia fogalmait és üzenetét jobban megértettem, s most világosabban és érthetőbben tárul fel előttem Isten Igéje“. * „Nagyon áldásos számomra a tanfolyam, mert amiben nem Indiám eddig felvliágosodni, most megértettem. Nagyon megható is, mert kiderült, hogy sok mindent nem tudok, A bibliát igen megismertem már, és látom, hogy szükséges ezt folytatnom. Bár adná Isten, hogy u jövő tanfolyamra sokkal többen jönnének. Fontos persze, hogy amit tanultunk, ne tartsuk magunkban. Tovább keli adnunk, elsősorban a gyermekeknek. Áldásos az cgyüttlétünk. Érzem, hogy Jézus velünk van.“ • „Nem csupán csak azért jöttem erre a tanfolyamra, meri még nem voltam Budapesten. Éreztem, hogy Isten országának építésébe« munkásokra van szükség. így kerültem ide, s most örülök, hogy Isten ide vezetett. Ügy szeretném már mindezt, amit itt hallottam a gyermekeknek is elmondani otthon! Hadd tudják meg, hogy az az öröm, ha Isten igéjével foglalkozunk. Csak azon lepődtem meg, hogy kevesen vagyunk. Ha fsten éltet, jövőre megint eljövök. * „A laikusképző tanfolyam már régóta kívánt tanítói alkalom és módszer. A tanfolyam megkezdésekor azt véltük, hogy sok mindent tudunk. Most az ellenkezőjére döbbentünk rá. Mint bővizű forrás, mely eddig ismeretlen volt, vált láthatóvá az a kincs, ami valójában a biblia. Pár napja tart a tanfolyam» s máris sokkal gazdagabbak vagyunk ismeretben és hitben.“ * Imádkozzunk ezért a tanfolyamért és az ezután következőkért is! Szaporítsa Isten az ő ismerete után vá- gyakozókat. Evangélizációk népe! Fel az egyházi munkásokat képző tanfolyamokra! Á zseni Imádsága Nem kérek sem egészséget, sem betegséget. Sem életet, sem halált, csak azt, hogy használd fel egészségemet, betegségemet, életemet, halálomat a Te dicsőségedre s az én üdvösségemre. Te tudod, mi szolgál javamra s mi vesztemre. Te vagy az Űr, a gondviselő, tégy, amit akarsz. Ajándékozz, vagy végg el, áldj vágy büntess, mindegy. Csak ^azt add, hogy az én akaratom összefolyjék a Tieddel. Egyet tudok, Uram, s az ez: jó neked engedelmeskednem s rossz engedetlennek lennem. Egyébként nem tudom, mi a jó, mi a rossz. Pascal Apa és fia A fiú, aki napközben sok ügyetlenséget csinál s ezért feddést kapott, este így imádkozott: — Istenem, tégy engem olyanná, mim az édesapám. Bölccsé, erőssé és jóvá. Későn este az apa napi munkájától s a gondoktól fáradtan és kimerülve állt meg fia ágya mellett. A fiú békés, boldog arccal aludt. Az apa imádkozva sóhajtott fel: — Istenem, tégy engem olyanná, mint a fiam. Ilyen gyermekesen bízóvá és gondatlanná. kz Evangélikus Élei mer/íp/rni/c minden pénteken! Eladott templom, elárverezett templomtorony Vannak hála Istennek gazdag gyülekezetek, ahol két templom van. A régi kis templom és az újonnan épült nagy templom. Így problematikussá vált sok helyen, hogy mi legyen-a régi kis templommal, ahol most már, hogy az új templom felépült, nem tartanak istentiszteletet? Gyermekkoromban épült fel vámsunk új és szép református temploma. Az újonnan épített templomra még sok volt az adósság. Hogy pénzhez jussanak és a tem- plomadósságot törleszthessék, áruba bocsátották régi templomukat, ahol most már nem tartottak istentiszteletet. Hamarosan el is kelt, elég jó áron. A templomot lebontották, anyagát széthordoztök. Abban az időben a hívek között ez nagy felháhp- rodást keltett. Ez érthető is. Az ősök verejtékén, hitén és áldozatán épült fel a régi templom. Több, mini száz évig imádiák benne az Urat. Annyi emlék fűződik hozzá. Volt olyan aggastyán, aki közel nyolcvan esztendeje járt abba a templomba. Az élet örömében, bánatában mindig lelki pihenő volt a kis templom. Hulló vakolatai, szúeíle padjai a múltról regéltek. így érthető volt a hívek ragaszkodása és felháborodása. Gyermekkorom felejthetetlen emlékei közé tartozik az új evangélikus templom építése is. Hatalmas, kupolás templom építésébe fogott a gyülekezet. Mérhetetlenül nagy összegbe került. Bármilyen nagy volt a hívek áldozatkészsége, kimerültek és aa adakozások meglehetős mértékben elapadtak. Az építési munka szüneteit. A túlbuzgó egyháztagoR már nagyon türelmetlenek voltak. Mindent hajlandók lettek volna elkövetni, csakhogy valami úton, módon elősegítsék templomuk továbbépítését. Ekkor hallottam türelmetlenségében egyik vezető egyházi tisztviselő ajkáról ezt a kijelentést: „Nem bánnám, ha öreg templomunk Összedőlne, akkor legalább hamarosan felépülne az új templom.“ Gyermek - ésszel is csak mélységesen meg tudtam botránkozrfi ezen a kijelentésen. A templom a mi népünk számára mindig szent hely. volt, amelynek táját igazi keresztyén alázattal léplek át. Lelkész munkáját még merték bírálgatnl. de Isten szentelt hajlékáról soha egyetlen egy rossz szó sem hangzott eb az ajkakról. Tanullak is evangélikus véreink a reformátusoktól. Amikor felépült az új templom, anélkül, hogy össze kellett volna dűlnie a réginek, mindennél jobban ragaszkodtak régi templomukhoz is. Amikor egy alkalommal célzást tetí a lelkész annak lebontására, vagy átalakítására, a felháborodott hívek csaknem elkergették. És itt Is nekik volt igazuk. Az új templom rendkívül hideg volt. Az ostrom alatt nz összes színes, festett ablakait kitörte a légnyomás. A fűtőlest berendezésére, vagy a drága ablaküvege1 nóttására gondolni sem lehetett. Újból csak a régi templomba kellett visszatérni, amelv meleg volt. nemcsak könnven fűthelő- sége miatt, hanem az ősök hitének lángoló tüze miatt. Egyik pestkörnyéki gyülekezetben történt az alábbi szokatlan eset Ts. A történet régi időre, 1876-ra nyúlik vissza. A gyülekezet még akkor rém nagy múltra tekintett vissza. Mindennél nagyobb volt azonban az újonnan betelepedett hívek hite és lelkesedése. Tsten csodálatos kegyelméből a maroknyi gyülekezet rövidesen felépítette új templomát. Hosszú ideig nagy adósságokkal küzdöttek. Fiz semmi módon nem akart megszültei. Egy szép napon megütötték a dobot az egyház feje felett. Az egyház templomtornyát, az úgynevezett lyukas tornyot, amely teljesen vasból készült, nyilvános árverésen elárverezték. (Abban az időben még lehetett egyházi vagyontárgyakat e7- árverezni.j Szerencsére a torony egy másik pestkörnyéki evangélikus gjüi- lekezet birtokába jutott. Ma is ez van templomit tetején. Mégsem volt akkor sem fenékig tejfel minden, mint ahogyan egyesek szeretnék azt egyoldalúan beállítani. Siklcr László
