Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-01-22 / 3. szám

XIV. évfolyam. 3. szám, 1949. január 22. Egyes szám ára 1 forint. \ AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZOVETSEG LAPJA Húsz esztendő Irta Gaudy László Egyházunkban sok mindenről esik szó. A papi beszélgetések na­gyobb része személyi hírverés anyaga. Soha még ennyire nem épült egyházi és gyülekezeti éle­tünk személyi alapépítményekre, mint napjainkban. Sokan érzik azt, hogy ez nincs helyesen és nincs rendjén. Azt is érzik sokan, hogy ezen változtatni kell. Még többen remélik azt, hogy a közel jövőben ezen az élet kény­szerítő erői változtatni is fognak. Ebben a nagy és örök egyházi beszélgetésben alig esik szó a húsz esztendőről. Arról a húsz évről, ameddig az állam vállalja az egy­házak támogatását. Egy egyházi alkalmazott előtt sem kétséges az állam nagylelkűsége és nagyvona­lúsága a húsz esztendő határide­jének megállapításával. öreg papok, amikor a megegye­zésnek ezt a mondatát olvasták: megnyugodva vallották a maguk közönye szerint: akkorra már én úgy sem élek. Fiatalok abban re­ménykedtek: az egyház örök, s majd az egyház felelősei megta­lálják az egyház életlehetőségei­nek megoldását. Mindez nagyjában rendben is van. De voltak és vannak közben lényegtelen intermezzók. Pl. a fő­városi vallástanító-lelkészek decem­ber elején technikai okok miatt nem kaphatták meg fizetéseiket. Az egyházközségeket készületlenül érte a késedelem s nem tudták ki­segíteni a vallástanító-lelkészeket. Ez év január havában az állami fizetések és kongrua körül támad­tak technikai nehézségek. Az illet- ményhivatal amíg kartotékozza a lelkészi adatokat, esetleg hetek telhetnek el s az éhes gyermekek nem értik meg azt, hogy miért soványabb, vagy elégtelen a táp­lálék, vagy miért talpalatlan a hi­deg télben a cipő. # Tudatosítani kell egyházunkban az önellátás, a megélhetés lehetősé­geit minden egyházi alkalmazottal szemben. Az egyházközségi költ­ségvetések ebben a hónapban ké­szülnek gyülekezetszerte. Érzi min­den egyházközségi gondnok, hogy az egyházi adóbevételek csökkenni fognak s ehhez a rideg valósághoz kell méretezni a költségvetést és a zárszámadást. Minden egyházköz­ségben van némi túlméretezettség. Minden nagyobb egyházi alakulat intézményekben gondolkodik, ame­lyeknek fenntartására pénz kell s a régi alkalmazottaknak sincs meg a megfelelő és kifizetésre szükséges pénz. Papjaink' között remek gazdasági emberek vannak. Minden kerület­ből ismerünk több olyan lelkészt, akiknek pénzügyi szakértelmét a pénzügyminisztérium is felhasznál­hatná. Ezek az emberek parlagon hevernek. Nincs munkájuk. Segít­ségükre pedig az egyháznak ma nagyobb szüksége van, mint valaha is volt. Külföldi segélyeken ne ábrándoz­zon senki sem. Kaptunk eddig ilyen pénzeket, de egyházunknak nem ilyenfajta pénzből kell talpra És láték egy másik, erős ángyait az égből leszállani, a ki felhőbe vala öltözve és a fején szivárvány vala és az orcája olyan vala, mint a nap és a lábai mint a tűzoszlopok. És a kezében egy nyitott könyvecske vala és tévé a jobblábát a tengerre és a bal­lábát pedig a «földre. És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít és mikor kiálta, megszólaltató a hét mennydörgés az ő szavait. És mikor a hét mennydör­gés megszólaltatta az ő szavát, le akarván írni és az égből szózatot hallék, amely ezt mondja nékem: Pecsételd be, amiket a hét menny dörgés szóla és azokat meg ne írd. És az angyal, akit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre. És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki te­remtette az eget és a benne valókat és a földet és a benne valókat, a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen. Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, amikor trombitálni kezd, akkor elvé­geztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szol­gáinak a prófétáknak. És a szózat, a melyet hal­lottam az égből, ismét szóla nékem és monda: Menj el és vedd el a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és földön álló angyal kezében van. Elmenék azért az angyal­hoz, mondván neki: Add né­kem a könyvecskét. És monda nekem: Vedd el és edd meg és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz. Elvevém azért a könyvecs­két az angyal kezéből és meg- evém azt és az én számban olyan édes vala, mint a méz, és mikor megettem azt, meg- keseredék gyomrom. És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek és nyelvek és királyok felől. állni és élni, hanem olyan gyüle­kezet — fenntartó hívek adózásá­ból és adakozásából, akik velünk együtt élnek. Látja-e egyházunk már számos lelkészcsalád köznapi súlyos problémáját s meg van-e a készség a felelősekben arra, hogy azonnal és eredményesen segítsé­gére siessen a reászorultaknak? Egyházunkban nagyobb csendre, több önfegyelemre, a legfontosabb célokra irányított figyelemnek kel­lene élni. Akikkel együtt élünk, azoknak gondjait viselni kell. Húsz év alatt rendezni kell az alkalmazottak problémáját s az öt évenként csökkenő államsegélyek helyett meg kell találni a fedezetet egyházi közpénzből. Meg kell ta­lálni az új 20 és 13% adónak megoldását. Vagy elvenni az egy­ház feje felől ezt a gondot, vagy megkeresni a megoldást hozzá. Sz’egény egyház voltunk. Még szegényebbek leszünk. Le tudja minden lelkész szállítani igényei! lakás, ellátás, kultúrigények tekin­tetében. Különösen akkor tudja ezt nyugodt lélekkel megtenni, ha tudja és látja azt, hogy egyházunk előrenéz legalább húsz esztendővel. Az evangélikus püspöki kar A Magyarországi Evangélikus Egy­ház püspökei nem óhajtanak más egyház belügyeibe beleszólni, sem más egyháznak az állammal való megegyezése kérdésében elfoglalt ál­láspontját bírálat tárgyává tenni, mégkevésbbé bíróság elölt levő ügyben előzetes véleményt nyilvá­nítani, tartván magukat /. Péter A, 15. parancsához, hogy „Ne legyen keresztyén ember más dolgába avat­kozó“, s Róma 14'., 12. kijelentésé­hez: „Mindenikünk maga ad számot az Istennék“, mégis úgy érezzük, hogy a Mindszenty József esz­tergomi érsek ügyében közzétett bizonyítékok olyan kérdéseket tártak fel, s olyan következmé­nyeket vonnak maguk után, amelyek reánk is vonatkoznak s amelyekben szavunkat hallatni nemcsak jogunk, hanem köte­lességünk Is. Ezért örömmel értesültünk a ma­gyar protestantizmus más felekezetű képviselőinek e tárgyban tett leg­utóbbi megnyilatkozásairól és ahhoz csatlakozva, mint a Magyarországi * határozata Evangélikus Egyház lelki vezetői, az igazság érdekéből önként kinyilat­koztatjuk, hogy Magyarországon az egyház lényegéből folyó lelki szol­gálat végzésében a lelkészeket nem korlátozzák. Telt templomokban szabadon prédikálnak és gátlás nél­kül szolgáltatják ki a szentségeket. Tehát csak tájékozatlanságnak vagy politikai elfogultságnak minősíthető az az eljárás, amelynek a spanyol vallásül­dözésre nincs szava, Magyaror­szágon pedig ok nélkül vallás- üldözést emleget. A magyar kormányzat minden egyházat egyformán és jelentősen támogat s az Evangélium hirdeté­sére minden egyháznak egyformán lehetőséget biztosít. Csak a politikai katolicizmus­nak van összeütközése az állam­mal. Mindszenty József eszter­gomi érsek a politikai katoliciz­mus jellegzetes képviselője volt. Azt hisszük, hogy az övéhez_ha- sonló s az Evangélium mértéke sze­rint egyházinak nem nevezhető te­vékenységeket minden kormányzat mindenütt tilalmazott volna. Viszont nagy számmal vannak hívei ha­zánkban a lelki katolicizmusnak is, püspöktől kezdve az alsópapságon keresztül az egyszerű egyháztagokig, ezek pedig az állammal való tisztes­séges megegyezést szorgalmazzák. Meggyőződésünk szerint Isten az egyházra nem a királyi korona gondját, hanem a lelkek üdvét bízta s a mi hivatásunk nem a minden magyarra, de főként minden protestánsra szomorú emlékű Habsburg-di- nasztia restaurációja, hanem az Evangélium szolgálata. Ennek pedig Magyarországon nincs akadálya. Erről különben minden hozzánk jövő tárgyilagos külföldi szemlélő is meggyőződést szerezhet. Budapest, 1949. január 18-án. Szabó József s. k. Túróczy Zoltán s. k. Dr. Vető Lajos s. k. püspökök, Benkóczy Dániel s. k. püspökhelyettbs. Felhívás a zsinati Egyházunk december 8-án megnyílt •zsinata tudvalévőén feladatul látja maga előtt az egyház jogi berendez­kedésének a reformját. Több szakbi­zottságot küldött ki jelenlegi törvé­nyeink felülvizsgálására és új törvé­nyek előkészítésére. E szakbizottsá­gok már meg is kezdték munkáju­kat. Az I. számú szakbizottság azt kapta feladatul, hogy foglalkozzék az egy­ház szervezeti és kormányzati re­formjával, illetőleg azokkal a rendel­kezésekkel, amelyek jelenlegi egyházi törvénygyűjteményünkben a II., III. és IV. törvénycikk keretében találha­tók. E szakbizottság elnöke körleve­let intézett a bizottság tagjaihoz és a többi szakbizottság elnökéhez, és ja­vasolta benne, hogy milyen szempon­tok szerint fogjon í) bizottság a mun­kájához. E közben néhány tárgyi ja­vaslatot is körvonalazott. A következő szempontokat java­solta: 1. a Magyar Köztársaság kor­mánya és a Magyarországi Evangé­likus Egyház között létesült megálla­podás szempontja, 2. egyházunk ma­gyar köztársaságbeli jogállásának a szempontja, 3. a belső reformszük­séglet szempontja. Az első szempont ismertetésében felsorolta azokat a szakaszokat, amelyekben az egyház iskoláiról, tanítóiról, tanárairól esik szó; rámutatott arra a tényre, hogy van egyházi iskolánk, és kifejezte azt a nézetét, hogy a felsorolt ren­delkezések a belső reformszükséglet következtében is felülvizsgálatra szo­rultak. Ugyanezt a nézetet fűzi hozzá a körlevél a második szempont is­mertetéséhez. A harmadiknak, a belső reformszükséglet szempontjának a fejtegetése helyett utalt a szakbizott­ság elnöke azokra a cikkekre, ame­lyek a múlt évben a Lelkipásztor­körlevelekben jelentek meg tőle. A jelenlegi törvénycikkeknek és az Egyházi Alkotmány maradványának a foltozgatása helyett javasolta a tel­jes törvényreformot. Az első hat tör­vénycikk tárgyául ezt javasolta: 1. a Magyarországi Evangélikus Egyház általában, 2. az egyházi szolgálat, 3. az egyház tagjai és közösségei (kö­zösségen a körlevél nyilván azt érti, 'amit a magyar „gyülekezet“ szó ere­detileg jelent, tehát nem a szervezett egyházközséget, hanem a valóban együtt levő és az igével meg szent­ségekkel valóban élő gyülekezetét, pl. istentiszteleti, úrvacsorái, temető, vasárnapi iskolai, házi gyülekezetét), 4. az egyház szervezete, 5. az egyház kormányzata, 6. az egyházi törvény- hozás. A körlevél utal még arra, hogy az egyház szervezetének az újraren­dezésénél sort keríthet majd a zsi­nat az egyházkerületek arányosílásá- nak a kérdésére. Az egyház kormány­zata tekintetében pedig mindjárt ja­vasolja, hogy a legfelsőbb önkor­mányzati testület ne egyházegyetem­nek neveztessék majd, hanem orszá­gos egyházhak, és ennek is legyen kettős az elnöksége, legyen tehát or­szágos püspök és országos felügyelő, ezek az egyházkerületi püspökök és felügyelők közül választassanak, az egyházközségek szavazatával, 6 évre, egymásután legfeljebb kétszer legye­nek választhatók. A körlevél határidőre kéri az ille­tékesek hozzászólását, és így bizto­sítva van, hogy február elején már belefoghat a szakbizottság a törvény- javaslatok részletes kidolgozásába. Dr. Sólyom Jenő / ) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom