Evangélikus Élet, 1948 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1948-12-18 / 3. szám
Evangélikus Elet Túróczy Zoltán püspök és Ortutay Gyula miniszter nyilatkozata az egyezmény ünnepélyes aláirásakor Túróczy Zoltán püspök és Ortutay Gyula miniszter nyilatkozata az egyezmény ünnepélyes aláírásakor. 1948 december 14. Egyháztörténeti dátum. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium miniszterszobájában aláírták az evangélikus egyház és a Magyar Köztársaság között kötött megegyezést. Az egyház részéről Túróczy Zoltán püspök és Mády Zoltán egyetemes felügyelő-helyettes voltak jelen, a Magyar Köztársaság részéről Ortutay Gyula miniszter és Kovács Máté államtitkár, valamint a jogügyi osztály vezetője. Délután fél négy órakor fényképészek és újságírók között helyezkedtek el az aláírásra jogosítottak. Túróczy Zoltán püspök emelkedett először szólásra. „Örömömnek adok kifejezést afelett — mondta, — hogy hosszú hónapok tárgyalásai után, amelyek mindvégig méltóságteljesen és ünnepélyesen folytak, elérkeztünk az evangélikus egyház és a Magyar Köztársaság között megkötött egyezmény aláírásának pillanatához. Jézus Krisztusnak is feltették egyszer, ha más formában is, az állam és egyház viszonyának kérdését. Krisztus válasza ez volt: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, s az Istennek, ami az Istené. Az azóta eltelt évszázadokban ez a kérdés állandósult. Örök probléma volt, mi a császáré és mi az Istené. Hol van a határa a kettő igényének? Mi most mindenesetre a Jézus Krisztus parancsa szerinti engedelmességben, bizalommal és őszintén kötjük ezt a megegyezést. Ha ez az egyezmény nem volt hadviselő felek között lezajló aktus, ha nem üzletemberek között kialakult üzleti szerződés, hanem becsületes és őszinte próbálkozás arra, bogy tartsa tiszteletben az egyház azt, ami az államé és az állam azt, ami az egyházé, úgy az építés következhetik ezután.“ Utána Ortutay Gyula miniszter emelkedett szólásra, őszinte örömmel üdvözölte azt a készséget, mely hosszú hónapok előkészítő munkája után ezt az egyezményt lehetővé tette. Utalt arra, hogy az a jelenet Krisztus életében, amit Túróczy püspök felidézett a farizeusok kísértő próbálkozásának jelenete volt. Ma tudjuk, hogy az, amit Túróczy püspök kíván, megoldható. „'Jó megnéznünk, ki volt akkor a császár és ki ma? Kié ma az államhatalom? Kinek az érdekét védi? A mai állam- hatalom a szegények, a dolgozók, a parasztok tulajdona. Az egyház ina i nép kormányával köti a megegyezést. Az evangélikus egyház megtanulta és tudja jól a múltjából, hogy mi a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság üldözése. Nem a mi uralmunk az, amelytől üldöztetést kellett elszenvednie. Mi hoztuk a bevett, elismert és el nem ismert vallásfelekezetek közötti egyenlőség törvényét. A mi utunk a lelki- ismereti szabadság útja. Mi a vallási, hitbeli, theológiai, dogmatikai kérdésekbe sohasem fogunk beleavatkozni. Segítse az evangélikus egyház a szociális igazság és a demokrácia iránti szeretetet meggyökereztetni. Nekünk csak egy feltételünk van. A vallási ürügyek mögé bújó politikai méregkeverést ki fogjuk tisztítani ebbői az országból. Aki viszont velünk együtt építeni akar, az megújulhat vallásos hitében is. Kifejezem örömömet afelett, hogy ezzel az egyezménnyel hosszú évekre biztosítottuk az állam és egyház barátságát.“ E beszédek után a miniszter, majd a püspök és az egyetemes felügyelő-helyettes aláírták az egyezményt. Dobi miniszterelnök a kormány és az evangélikus egyház közötti megegyezésről Dobi István miniszterelnök bemutatkozó beszédében kitért a kormány és az evangélikus egyház közötti egyezségre, megállapodásra és a következőket mondotta: Az előző kormány mindent elkövetett, hogy rendezze a demokratikus állam és az egyházak viszonyát. Ezek a fáradozások eredményre vezettek a protestáns egyházak esetében, sikerült tartós megegyezésre jutni a református és az evangélikus egyházzal s ezek a megállapodások máris kezdik megteremteni a maguk gyümölcseit mind az állam, mind pedig a protestáns egyházak számára. Hogy müyen baráti szellemben folytak az állam és a protestáns egyházak tárgyalásai, arra vonatkozólag hadd hivatkozzam az evangélikus egyház most lezajlott zsinatára. A zsinaton Tátrai Károly zsinati tag az egész evangélikus egyház nevében köszönetét fejezte ki a magyar köztársaságnak azért az óriási áldozatkészségért, amelyet az evangélikus egyház és más egyházak iránt is tanúsított. A magyar kormány állja a megkötött megállapodásokat és rajta lesz, hogy az egyezmények szellemében híven fejlődjék a jövőben is a köztársaság és a protestáns egyházak viszonya. Két új püspök A dunántúli egyházkerület Túróczy Zoltán volt nyíregyházi püspököt választotta püspökévé. Beiktatása 1948 december 15-én volt Győrben. Túróczy Zoltán püspököt is igaz tisztelettel és ragaszkodással üdvözöljük, kérvén életére és munkásságára a kegyelmes Isten gazdag áldását. Az ő kimagasló személyét egyházunk egész közvéleménye és minden imádkozó közössége, gyülekezetei és minden papja követni akarja az engedelmesség keskeny útján. N A tiszai egyházkerület püspökévé választotta Vető Lajos dr. diósgyőr- vasgyári esperes-lelkészt. A fiatal tudós püspök beiktatása 1948 december 22-én lesz Nyíregyházán. Szeretettel és nagy bizalommal köszöntjük. Isten áldja meg új tisztségében és fogadja el engedelmes szolgálatát. „Karácsonya csak a bűnösöknek van. Karácsonyi öröme csak a bűneik miatt síroknak van. Ne félj hát, ha Isten Szent Lelke lefelé akar vezetni saját lelked kikutatha- tatlan mélységeibe, ha e napon oda akarja tárni eléd elveszett és elkár- hozott voltodat ő jár szíved barázdáin, ő szánt rajta, hogy elvehetet- len örök karácsonyod legyen abban a boldog bizonyosságban: Megváltóm született nekem. A szivárvány gyönyörű hídja víz- cseppckből és napsugárból tevődik össze. Az a csodálatos híd, mely szakadékok felett átmenti a karácsony örömét az ember mindennapi életébe, Isten kegyelmének napsugarából és az ember könnyéből tevődik össze. Erősebb, tartósabb, mint minden szivárvány. Rá lehet lépni. Érdemes rálépni. Lépjünk hát rá! Ez a megmaradó karácsonyi öröm!“ Túróczy Zoltán KÖNYVEK 100 magyar művész. A Fővárosi Képtár anyagának egy részével újra a közönség elé állt. A „Magyar valóság“ című kiállítása után most 100 művészt válogatott össze —nem egészen világos siándék és elv alapján. Nagy lendülettel indul a kiállítás Czóbel, Medgyessy, Bérény, Barcsay- val. Mindenik művész markánsan képviselteti magát erőteljes munkájával. Ezt teszi Bernáth Aurél is, bár itt különösen a bátor hang a feltűnő. Eszünkbe jutnak 10 év előtti komplett munkái, halk, de annál szuggesztívebb líraiságukkal. Itt van még Szentiványi Lajos egy kellemes festőiségű „Leányarckép“-e, majd Domanovszkynak kisméretű olajképei. Azután egy tucat- terem tele az ismeretlenség homályából előlépő festővel. A képfelület kilép állapotszerűségéből, mozgás, lüktetés tölti meg. Dinamikus mozgalma-sságú, figuráktól zsúfolt elgondolások, amelyekről azonban korántsem mondhatjuk, hogy valamelyik is elért volna a festői problémák megoldásának oly sikeres megvalósításához, mint amilyet a tématika forradalmi átalakulása igér és kíván. Nem tolhatjuk túlzottan irodalmi síkra a képzőművészeti feladatokat annak a veszélye nélkül, hogy ne az absztrakt értelemben vett örökértékű kvalitások vallják kárát. A szobrászok közül Medgyessy régi erényeit jólesik látni. A fiatalok közül Somogyi József modorosságában is erőteljes. Borsos Miklós puffatag márványfiguráiból már sokat láttunk. Czóbel Béla két csendélete zamatos festőiségű. nem kevésbbé Barcsai; Jenő, aki itt abban a stádiumban áll, mikor a feketék naevon jó Ízléssel és mértékkel uralják a konstrukciót. Berény „Virágos kisleányba' bájos, ha mostani kéne. jó erőben mutatja a festőt. M. S. Dr. Reök Iván: Boldogság és szenvedés. — A Luther Szövetség könyvtára. 2. sz. E napokban hagyja el a sajtót a Luther Szövetség országos elnökének, az evangélizáló sebészfőorvosnak legújabb műve. A Sebész találkozik Istennel, Élet és Halál, Szellemi világ, stb. evangéliumi körökben ismert és nagyra értékelt könyvek szerzője ezúttal emberi életünk legégetőbb mindennapi kérdése felé fordul: mi a boldogság? Miért szenvedünk? Ismét elsősorban az’ igazságot kereső férfiak felé fordul, hiszen régi szívügye a férfiak evan- gélizálása. Ennek a könyvnek az anyaga is egy férfi-evangélizáción hangzott el s ott elhangzott hozzászólások csak még érdekesebbé teszik. Kicsoda a boldog ember? Mi az Isten boldogsága? Miért szenvedünk? Miért szenved az újjászületett ember? Ilyen és hasonló izgató kérdések kerülnek tollhegyre. A feleletet az evangélium adja mindenütt, ezért olyan megnyugtató és világos minden tétele. Megismerjük a boldog Istent, aki nem akarja magának megtartani boldogságát, hanem felkínálja közösségét minden teremtményének. Magunk vagyunk az okai, ha letértünk a tökéletesség, a boldogság útjáról s így a szenvedés tengerét zúdítottuk nyakunkba. Isten azonban még a szenvedést is felhasználja üdvünkre. Vészharang a szenvedés, amivel szüntelen ébresztget és magához hívogat. Isten megismerése a* Jézus Krisztusban a tökéletes boldogság. Valami nagyon mélyről jövő meggyőződés cseng át ezeken a sorokon. Olyasmi, ami nagyon hiányzik protestáns keresztyénségünkből: diadalmas és örvendező hit. Az átélt bizonyosság fénye sugárzik belőle. Ezért van mindnyájunknak nagy szüksége erre az iránymutatásra. Azoknak, akik az utóbbi évek egyházpolitikai mozgalmaiból csak az egyházpolitikus Reök Ivánt ismerték meg külön is nagyon melegen ajánljuk, hogy most ebből a könyvből ismerjék meg az élő hitű, forrószívü evangéliumhirdetőt is. Az öröm ünnepére, Karácsonyra kiváltképpen odakivánkozik a karácsonyfa alá a Boldogságról és szenvedésről szóló bizonyságtevés. G. Gy. Ulrik vom Hassel: Vom and'ren Deutschland Németország egykori belgrádi és római követét 1944 július 20-ika után Hitler kivégeztette. „A másik Németország“ címe a könyvének, amely tulajdonképen nem más, mint Svájcban 1938-ban deponált naplójegyzeteinek sorozata, amely most olyan sikert ért el az egész világ evangélikus köreiben. Hassel mélyen hívő vallásos ember volt. Ez az igazi vallásossága állította öt szembe Hitlerrel, nagyon jól látta, hogy a nácirendszer embertelenségei milyen katasztrófális helyzetbe sodorják Németországot. Bár Hassel a könyvében az úgynevezett „vezető“ réteg védelmezője és ő, vakon hitt a német junkerek politikai és emberi felsőbbrendűségében mégis vállalta a német ellenállás külpolitikai vonalvezetésének minden ódiumát. A nyugati hatalmakkal való tárgyalásai során az a szempont vezette, hogy Németország»! meg kell menteni a teljes ösz- szeomlástól, különben Németország a harmincéves háború után bekövetkezett kaotikus események megismétlődésétől tarthat. Evangélikus lelke a legnagyobb felháborodással szemléli azokat a szörnyűségeket, amelyeket Hitlerék a német és a keleti zsidósággal szemben elkövettek. De szé- gyeli német mivoltát a keleti tartományokban elkövetett brutalitások miatt. Nagyon jól látta az apokalipszis lovasainak előretörését és látta a német pusztulás bekövetkeztét. A rendszer alatt könyve lapjait szőnyegek alatt rejtegette, később svájci banktrezorok mélyéből szedték elő, hogy egy meggyilkolt jó evangélikus ember igaz puritán hitéről tegyen tanúságot. A könyve az értelmesebb németség hitvallása és nagy az örömünk, hogy Németországban akadlak ilyen evangélikusok is. (9■ d.) 0 tiszai egyházkerület is megválasztotta új felügyelőjét Az új egyházkerületi felügyelők megválasztásában — mint már hírt adtunk róla — a dunáninneni egyházkerület haladt az élen, amikor megválasztotta felügyelőjévé Mády Zoltánt. Így átmenetileg ő végzi az egyetemes felügyelői munkát is Szinte egyidőben folyt ezzel a tiszai egyházkerület felügyelő-választása is. ahol egy nappal a dunáninneni kerület választása után vált nyilvánvalóvá, hogy a felügyelői munkakörbe egyhangú bizalommal Margócsy Emil ny. főigazgatót hívták el a gyülekezetek. Magas alakja, derűt, mosolyt sugárzó arca közismert a tiszai kerületben. Számvevőszéki munkában kezdte egyházi szolgálatát s buzgalma és szeretete évtizedek óta támasza a tiszakeriilet gyülekezeteinek. 66 éves, Nyíregyházán lakik. Az első, amit elmondhatunk róla, hogy bibliás ember. Naponta táplálkozik Isten igéjével mind ö, mind családja. Innen van arcának szüntelen derűje és békessége. Ebben gyökereznek azok a jó bizonyságok, melyek a gyülekezetek bizalmán a kerületi felügyelő felelős tisztébe emelték. A másik, amit rendkívül fontosnak tartunk róla elmondani, hogy a szórványok embere. Odaállt egyházunk morzsolódó szélére, a szórványok mellé, hogy hitével, bibliás szavával megmentse és tartsa az elhullni indulókat. Kedves gyülekezete, a délszabolcsi egyházközség is hatalmas kiterjedésű szórványgvülekezet. A lelkészi munka megindulásánál 6 volt az, aki otthonát megoszlottá, hogy központja, lelkészi hivatala legyen a nagy szétszórtságban élő gyülekezetnek. Szívét Krisztus tulajdonának vallja. Otthona a gyülekezeté. Szolgálata az egyházé. K. E. Jerikói rózsa Irta: Jakus Imre A könyvszekrényünk harmadik sorában- bölcsen gubbasztó kötetek mögött, mint múmiák az ezredéves sírban porosodott egg jerikói rózsa. Mi gyermekek csak annyit tudtunk róla hogy hozzá érnünk nem szabad soha. Tiszteltük is hát kriptái magányát, mint fáraókét a babonás ősök. * A könyvek védték, mint a gárdaőrök. Feszes sorok mögött ült hallgatag s talán, ki tudja, arról szőtte álmát, hogy jön a nap majd s nyílhat újra végrt S eljött Karácsony, eljött évről-évre ... az anyja nélkül várta hat kölyök. Ilyenkortájt a tanítói házba beköltözött a várás szenvedélye. Emlékezem, az angyal csengetése hullámba verte öt testvéremet, én is reszkettem, mint a nyárfa lombja, de a rózsáért izott fel a vérem. .. . A rózsa ott nyílt égi, csuda fényben tányérjában az asztal közepén, feltámadt lelkét boldogan lehelte s mint a szenvedély, úgy nyújtózkodott el. Ilyen csodátI Én kába révületben futtattam át szivemen a titkát, gyerek voltam még s nem sejtettem akkor, hogy példakép a jerikói rózsa. Ma már tudom, már hosszú évek óta: Oh, ez a rózsa emberek szíve! Míg fogva tartja sötétség hatalma, kiszáradottan csak halált lehelhet. De jő az óra s szól a fellegeknek Isten, ki néha tányérra teszi, az élet vizét önti rá s verőfényt, hogy fényesül jön boldog mosolya. Az aláírás aktusa
