Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-06-02 / 10-11. szám
Autorlzat gde Miniatűrül de Intern« »ub, No Í4MBO Anul l»aa * 2 les. 1940 jur-i 2 cVh'OLYAM LEUPOSTA ‘Detmissiiéi, tai-södatwÄ, Sat i ráíls kviCág^éíeU feeUSaj*. Évi előfizetési dij 55 Lej Postai szétküldéssel 60 „ Külföldön 3 Pengő Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége, Szerkeszti: G1LLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, jud. Bra$ov Ne aggodalmaskodjatok. Máté 6, 34- „Ne aggodalmaskodjatok a holnap felöl.., Elég mindennapna a maga baja." Reményit Sándor egyik versében arról ír, hogy a pécsi klinikán egy alkalommal, mikor liften az emeletre akartak fölmenni, ahogy emel- kedet a lift, egyszercsak a motor hirtelen megállóit s öt abban a pillanatban fagyasztó, dermedt döbbenés lógta el. A fiatal orvosnő, aki vele volt a liften, látva az ö dermedtségét, bölcs mosollyal az^arciur így-szóit ,- - n vacs <=>"- riiit- Most, VáfűnR fasse; meglehet...“ De a tán, — s megint az a bölcs mosoly — Fent vagy lent, — kikötünk valahol.“— Ez a jelenet jutott eszembe, amikor bármerre nézünk, szinte mindenkinek az arcán dermedt döbbenetét láthatunk ; mindenkinek az ajkán ott lebeg a kétségbeesett kérdés, az aggodalom szava: mi lesz, hogy lesz ? Mindenkinek arcára kiütközött a rémületnek és a kétségbeesésnek a kifejezése, mintha valamenyien bennülnénk egy liftben, mely egy pillanatra elakadt, vagy talán igen is sebesen megindult annyira, hogy mindenkinek az az érzése, hogy most már következik a borzalmas katasztrófa, az összezuzódás Ebben a dermesztő döbbenetben vigasztaljuk magunkat mi is ezzel a bölcs beletörődéssel: most várunk kissé, meglehet, de aztán fent vagy lent kikötünk valahol. Aminek be kell következni, be fog következni. Az aggodalmaskodással ezen sem változtatni, sem segíteni nem tudunk. Ne aggodalmaskodjatok, mert aggodalmaskodással nemcsak segíteni nem lehet, hanem aggodalmaskodással csak rontani lehet! Az aggodalmaskodás, kétségbeesés, félelem az ember legádázabb ellenségei, melyek a bajt csak tetézik, mivel növelik a fejetlenséget, elhomályosítják a szemeket, elerőíelenitik az embert. Az aggodalmaskodó ember éppen mikor azon igyekszik, hogy elkerüljön egy általa nagynak képzelt veszélyt, bele zuhan egy még nagyobbá mely a lába alatt tátong. Valakiről beszélték, hogy az állomáson gyermekeivel a vonatra akart szállni s mivel nagyon aggódott amiatt, hogy vonat talál jönni s elüti őket, sietett s nem vette észre' az egyik sínpár között levő gödröt belezuhant és szinte életét vesztette. Az élet sok ilyen vermet tartogat, melybe legtöbbször azok esnek bele, akik aggódva akarnak kikerülni valamilyen bajt. RADUCH GYÖRGY. ÜHE ¥ALÓ AZ EGYHÁZ? Testvérem, Te, aki e sorokat olvasod, gondoltál e már arra, hogy tulaj- donképen nke való is az égyház? Gondoltál e arra, hogy miért van szüksó- ged rá (meri j*j. neked, ha nincs rá szükséged), miért kall élő tagja legyél, miért kell á'dozz értő, miért kell megmaradjon? Hányszor halljak, küönösen olyan esetben, amikor az egyház nem tart fenn- iskolát, azt a véleményt, hogy: „a;rÁkor volt iskolánk, még érdemes volt az egyházért áldozni, de most, hogy nincs, minek 1“ Miéi ' Hát az egyház csak iskolává' ér valamit, anélkül semmit? Vájjon az egyház. S«* nem több és fontosabb, mint mirdoa iskola ? »ÉT, jelentőség?:) meglátni. „Semmi szükségem az egyházra, nem Koptatom a padjait* halljuk számtalanszor különösen adókőrő3 idején! Mások meg látják! Szerintük sz egyházat fenn kell tartani, mert egy szép emlék, apáink építették, fenntartották s mi hagyjuk elpusztulni ? Megőrizzük s értékeljük valahogy olyanformán, mint ahogy lelkiismeretes gyermekek megőrzik apáiktól örökölt ősi bútoraikat, ruháikat stb. De hasznát rém látják l Ismét vannak, akik látják hasznát is. Olyan jó szórakozóhely félének. Falun, különösen kisebb falukban az egyház az egyetlen hely, ahol lehet látni és hallani valamit. Elmegyünk, megnézzük. A templomban jó megpihenni, esetleg jó a lelket elringatni az ájtatosság szárnyain (ezért nem szeretik az emberek a kemény prédikációt. Zavarja őket I) nagy nyári melegben még szunyókálni is tud egyik-másik. Ezért azonban kár lenne fenntartani az egyházat. Szórakozni máshol jobban lehet, mint a templomban s lelki fürdőért is kár lenne annyit áldozni Ha egy szép könyvet olvasok, ott is elringathatom a telkemet. Az pgyház sokkal több ennél! Az egyház engem mennyei kenyérhez juttat: Isten Szent Lelkét juttatja el számomra az Igén keresztül. A templomban Istennél találkozom. Az én nyomorult semmi valóságom beleolvad Isten hatalmas, fenséges valóságába! Olyan vagyok magamra, mint egy teljesen kiszáradt élettelen patak, d9 a templomban belekapcsolódom Isten valóságának, kibeszélhetetlen gazdagságának tengerébe és áramlik az új élet, az Istentől jött új élet bennem! De ezért - épen ezért - az egyház nekem többet jelent, mint egy ősi emlék. Többet jelent, mint egy lelki fürdő, vagy szórakozás. Az egyház nekem a mindennapi kenyérhez hasonlít, óletazükség, mely nélkül nem tudok megélni. És mert Istentől mérhetetlen lelki gazdagságot kapok Szent Lelke által, nekem az egyház Isten-lisztalet szintere, tehát nem elringatozni, szép prédikációt hallgatni és gyönyörködni megyek templomba, hanem félelemmel, mint Ítélet elé vezetett bűnös ó3 mégis örömmel, mert tudom, hogy Isten azt mondja nekem a Krisztusért: megbocsáttattak a te bűneid! És ezért úgy megyek oda, mint a katona a napiparancsra: várom Isten útmutatásán Lehet, hogy az a psrancs nem kellemes, nehéz de hát a katona sem kap könnyű parancsokat, háború esetén életét kell percenként kockáztassa! így megyek templomba és úgy jövök ki belőle, mint a katona a kapott parancB után. Kérdésem: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? És én megteszem, Krisztusom által. így építi Isten az Ö országát a temploma által. Áldott legyen szent Neve egyházáért KISS BÉLA.
