Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)

1940-06-02 / 10-11. szám

2. EVANGÉLILUS ÉjL"E T 1940, junius 2. ISMERJÜK MEG EGYMÁST. Nemrégen lapunk egyik oldalán láttuk a kmbai ev. templo­mot. Ugyancsak mellette olvashattuk az egyházközség rövid törté netét. De mindez kevés ahoz, hogy egyházközségünket megismer­jék. Most szeretnék szólani egy pár szót nem az egyházunk múlt­járól, hanem a jelenjéről. Egyházi életünk jelenjét igaz csak külső formában tudjuk ismertetni, hiszen a vesékbe és a szivekbe senki sem lát. Lehetne mindent a legsúlyosabb bírálattal illetni. Felvethatnők azt a kérdést, hogy az a sok egyesület, összejövete­lek, kulturházunk vajon mindig Isten dicsőségét szolgálja-e vagy pedig a bűnnek a melegágya. Szokások és formák amelyek nagyon sokszor a kultúra hangzatos neve alatt ősszel ömörülve pil­lanatnyi szórakozást de nem Istennel való kapcsolatot adnak. Szükség volt tehát uj edények­re mert régi edénybe nem le­het uj bort tölteni. Ifjúsági e- gyesületünk amelyik első volt aki legtöbb tevékenységet fej­tett ki egyházi életünkben 1940 januárjában megalakult hatvan taggal. Szükség volt kezdetben a régi hagyományoknak megfe­lelően színdarabok rendezése. A hetenként kétszeii összejö­veteleken ének és imádság u- tán történelmi, orvosi és gaz­dasági előadásokat tartottunk, és külön hetenként egyszer bi­bliaórát az ifjúságot érdeklő kérdések megtárgyalásával. Vol­tak olyanok sőt azt mondhatni, hogy sokszor fele az egyesület­nek, akik távol maradtak a bi- bliaorától, de a másik ^ rész : ott volt. Ifjúsági egyletünk a­nyagi bevétele öt hónap alatt Lb. 6000 lej, vabásosestélyek és szin. darálok jövedelméből. Egyházi él tünkben másik fontosabb csoport, amelyiket Isten igéje kell hogy: összetartson bibliakörünk. Bibliakörünk tagjainak száma 30 és 40 között van. A fent említett egyesületeinken kívül az ev. énekkar szerepel. Sajnos nem tud állandó összejöveteleket tartani tekintettel a katonai behívásokra. Temetéseken szokott leginkább közreműködni. Azután egyházi fúvós zenekarunk, amelyik szintén csaknem minden temetésen és esetleg táncmulatságokon szerepel. Ezen két egyesület nem tartozik még olyan szorosan egyházunk kötelékéhez mint a többi. Végül megemlítem a legfonto­sabbat templomi életünket. Isten­tiszteletünkben rendszeresítettük a szokásos brassómegyei istentisz­teleti rendet. A régi egy oltári szolgálat helyett a rendes két ol­tári szolgálatot hoztuk be. A per- selyezóst újra meghonosítottuk a- mi az egyház jövedelméhez hoz­zájárni. Az igehirdetés látogatása közepes. Átlag 1250 lélekszámból kb. 10% rendszeresen hal'gatója Isten Igéjének. Én csak kívülről látok. Nem tudom, hogy a juhok­nak képében farkasok lakoznak-e. Nem tudom, hogy milyen földbe esett a mag, de azt az egyet tu­dom, hogy miudnyájan bűn alatt és ítélet alatt élünk. A mosoly­gó gyermek éppen úgy, mint az ifjú, a felnőtt éppen úgy, mint az aggastyán. Ilyenkor jó volna mind letérdelni és imádkozni az Egek U- ráfjoz : „Uram. könyörülj rejtünk.“ JÓNÁS LÁSZLÓ. Orbán Balázs és Hétfalu. Alighogy Konstantinápolyba érkezik, a 48- as forradalom hírét hallja Magyarországról és azonnal indul hazafelé, de a határt lezár­ják előle. Szomorú szívvel tér vissza Török­országba, hogy nem harcolhat hazájáért, de nem csügged, akad tenni valója igy is. Se­reget toboroz a magyar ügynek és 150 főnyi katonájával készen áll az útra, amikor hírét veszi a világosi fegyverletételnek Újabb szo­morúság tölti el szivét, de most már azért sem térhet haza, mert uj feladatok várják az idegen földön. Seregestől szöknek forra­dalmárok Törökországba és Orbán szedi össze őket, elhelyezi, vendégeli, segítségére van mindenkinek. Közben a kamari'la meg­bízásából a szerbek Kossuth ellen összees­küvést terveznek, Orbán felfedezi a cselszö­vést, megmenti Kossuthot, aki nagy hálával gondolt mindig székely barátjára. Viszont az osztrákok elfogatási parancsot adnak ki el­lene és Orbán Londonba szökik és ott is dolgozik hazájáért. Végre 1859-ben hazajöhet! Hazajövetelének tulajdonképen nem volt sok értelme, itt nem érvényesülhetett, csak szen­vedések várhattak rá. De a székely báró ra­jongásig szereti népét, hazajön a füstölgő romok közé, hogy árva népének gyámolitója, segítője lehessen, hisz vezetői elhagyták kény­szerűségből vagy anélkül. Ez a tette mutatja meg leginkább Orbán Balázs nagyságát, fenn- költ gondolkozását. Nem saját magát, hanem népét nézte csupán. Itthon politikával egyelőre nem foglalkoz­hat, hát igyekszik másképen hasznára lenni nemzetének. Tollat ragad és nagyszerű írói képességével egyre többet és többet tehet nemzete ügyéért. Először keleti élményeit rajzolja meg az 1851-ben megjelent „Utazás Keleten" című hat kötetes munkájában, de csakhamar rájön, hogy kár olyan messze ka­landozni ismeretlen vidékek feltárásáért, ami­kor itt, közvetlen közelében, a saját népét sem ismeri úgyszólván senki. Feltárni a szé- kelység ügyét, sorsát elsőrendű feladat és neki elsősorban a saját népéért dolgozni a kötelessége, elszánja hát magát felkutató mü­ve, a székelyföld leírására, nagyobb lelkiis- meretsséggel és felkészültséggel, mint a ma­napság annyira divatba jött falukutatók! Módszere, mint említettük, egyszerű, de alapos volt. Lerajzolta magának az egyes községek irányát, kocsira vagy lóra ült s e- gyenesen a lelkészhez hajtatott, ahol min­dig a lagmegbiiha'óbb értesüléseket szerezte. Páratlan lelkiismeretességére jellemző, hogy amikor pl. a Bucs3cs hegységet akarta le­írni, nem akart hozzá fogni addig, míg meg nem mászta. Háromszor indult neki, de a ravasz mindannyiszor felhőkbe burkolózott előle s kénytelen volt a leírást máshonnan átvenni, ami csak ebben az egy esetben tör­tént meg vele. Amikor bejárta már úgyszólván az ogé^z székelyfö’dat, a távolból hófehér havasokat lát felbukkanj. Mi az? Arra van Hétfalu sd­A jó könyv melegszívű jóbarát. Olvassuk tehát az: EVANGÉLIKUS ÉLET-et! Támogassuk az Evangélikus Élet irafterjesztését! Szerezzünk új barátokat mindkettőnek ják meg a választ. Lehet, hogy Orbán hal. lőtt már azelőtt is Hétfaluról, de csodálko­zás, amely Hétfalu megpillantásakor lesz úrrá a lelkén, mutatja, hogy müve megírá­sakor első ízben lépett a csángók földjére. A hétfalusi csángókról akkoriban nem igen tudott senki. Orbán való tággal ff l fedezte őket. Kezdetben talán nem törődött sokat a székelyföldből kieső falvakkal, de amint hall róluk, felébred bér ne az érdeklődés, szomo­rú sorsuk és elnyomatásuk hallatára ökölbe szorul a keze és attól a pilanattól Orbán Balázs báró eljegyződik a csángó néppel! Senkiről sem tud olyan lelkesen és melegen irni, min! róluk. A Hétfaluról szóló tudósítás emiatt az egész mü legszebb, legértékesebb, legmelegebb szívvel Írott része. Hétfaluba jövetelekor legelőször Borosa Mihály lelkészt kereste fel, akinél alkalma­sabb segítőtársat keresve sem választhatott magának. Borosa Mihály nagy idők tanúja volt, 48 as honvéd s Bem szeretetét annyira kiérdemelte, hogy a tábornok tőle küldte egy levelét Kossuthoz. Borosa Mihály ezt a meg­bízatást élete legnagyobb megtiszteltetésének érezte. Volt tehát „alap* a kölcsönös meg­ismerkedésnél, de barátságuk még meghit­tebbé vált, amikor a csángó nép helyzetére terelődött a szó. Borosa Mihály lelkes csángó volt (nem szavakkal, hanem tettekkel!), föld­műves szülők gyermeke s mint ilyen, áté­rezve a csángó nép mir dán nyomorúságát. Epen abban az időben folyt a „százados" per, melyben a csángoság legkiválóbbjai a derék Pávai Vájná ügyvéddel szón buzgol- kod<ak, hogy kimutassák, hogy a csángók sohasem voltak a szászok jobbágyai s igy

Next

/
Oldalképek
Tartalom