Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-03-17 / 5. szám
6. E V*A NGÉLIKUS É L E®T 1940 március 17. E. M. G. E. vetőmag-, és háziipari kiállítás Gazdasági életünk fellendítése, mezőgazdálkodásunk feljavitá* sának szolgálata szempontjából felbecsülhetetlen értéket képviselnek az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet éri szokásos tavaszi ve- tőmagkiállitásai és vásárai. Tömegmozgalmat jelentenek ezek a kiállítások. Gazdáink az egész ország területéről sereglenek jegybe ezekre a kiállításokra megtekintik annak gazdag és tanulságos a- nyagát, egyben pedig résztvesznek az ez alkalommal rendezett gazdasági előadásokon. A kiállítás igy több szempontból rejt értékes hasznot. Nagyszerű megnyilvánulása őszt fogásunknak, amelynek mindjárt gyakorlati eredményeit is szemlélteti. Bő tanulási alkalmakkal szolgál és lehetőséget nyújt arra, hogy a gazdák mező- gazdasági terményeik feljavítására csiraképas és jóminőségd vetőmagokkal lássák el magukat. Éppen ezért mindig nagy figyelmet kell szentelnünk ezeknek a kiállításoknak. Az E. M. G. E. idei tavaszi vetőmagkiállitása február 17—21- ike között volt Kolozsvárt. A kiállításon a földművelésügyi minisztérium is képviseltette magát. Az egész ország területéről nagy számban jöttek el a gazdák s igen sokan vettek részt a kiállítás ban is. Ezek között a bírálóbizottság megítélése szerint több jutalomdijat osztottak ki, igy: 55 aranyérmet, 9 ezüstérmet, 6 bronzérmet és 2 részesült pénzjutalomban. Az EMGE idei kiállítása háziipari kiállításai bővült ki. Ez a tény arra mutat reá, hogy az EMGE valóban népünk gazdasági életének egészére kiváüja kiterjeszteni munkáját. A gazdák mellett most a gazdasszonyok munkakörét is hatáskörébe vojja. Jelszava u. i. az, hogy csak erkölcsös és anyagilag biztosított nép tud megmaradni és hasznos munkát kifejteni. Nem elégséges tehát a mezőgazdálkodás ügyének fellendítése, hanem párhuzamosan kell haladjon azzal a háziipar is. A jó magyar közmondás azt tartja, bogy amit a férfi szekéren behord azt az asszony egészen köny- nyen kihordhatja a köténye alatt. A háziipari kiállítás megrendezése az EMGE háziipari szakosztályának tevékenysége mellett tesz bizonyságot. E kiállításnak is igen gazdag és szép anyaga volt. A kiosztott jutalomdijakból 20-an kaptak aranyérmet, 14 en ezüstérmet, 3-an bronzérmet. A kiállítás és vásár a nehéz életkörülmények ellenére is teljes erkölcsi és anyagi sikerrel járt. Az ekdásra ajánlott nagykész. letek legnagyobb részt elfogytak. 92 kiállító jelentkezett a vetőmagcsoporthoz, köztük 3 gazdakör kösös anyaggal. A kiállítás nem volt túlzsúfolt, de ami ott volt: Odvotí, Bán- kuti, Garnet, Manitoba, Baross, Amerikai búzák; Chevalier, Hanna, Kneipfel, Isaria, Abed-Opal, árpák; Hatvani, Svallöfi, Kanadai, Duppaui, Csanádi zabok; Zah»roza takarmánycukorréps; Bánkuti korai, Pettendi aranyözön, Fieischmann, Putyi, Váradi tengerik; az őszi és tavaszi takarmánymagvak (borsó, bükköny, lednek, bab, répa, lucerna, lóhere, sz&vaskerep) bizonyságai annak, hogy gyors ütemben térünk át a haladó gazdálkodás útjára. A kiállítás tartama alatt az EMGE különböző szakosztályai szakelőadásokkal tették gazdagabbá gazdaközönségünknek Kolozsváron töltött napjait. Tempfly látván: A gazdakört elnökök kötelességei című előadását Nagy Miklós olvasta fel. Koppány Rezső és Seyfried Ferenc a zöldtakarmányok termesztéséről és a sildzásról beszéltek. Székely Lajos: Hogyan lesz a gyümölcsből áru, Bodor Kálmán: A vadontermö gyógynövények gyűjtésének 1940-re való megszervezése címen tartottak előadást. A kisgazda számviteléről Nagy Endre dr. beszélt. A növénytermesztési szakosztály e- zenkivül vitaülést rendezett, melyen sok értékes felszólalás hangzott el. Valóban szép, értékes és hasznos munka ez, amely népünk előrehaladását, fejlődését és ezzel gazdasági és kulturális előmenetelét szolgálja. G1LLICH FÜLÖP. Beszéljünk róla. Érdekes és tanulságos az a cikk, amelyik a magyarországi Harangszó február 18.-ki számában jelent meg. Időszerű és igen gyakran a valóságot tükröző helyzetre lapint reá. A cikk címe „Olyan kurátort válasszunk, ki a pap ellenségei“ írója ebben a következőket mondja el: »Egy gyülekezet életében nagy dolog a kurátor, a gondnokok, a presbiterek, egybázfelügyelók választása. Annyira életbevágó dolog ez, hogy szinte ettől lügg a gyülekezeti hitélet fejlődése, anyagi és erkölcsi színvonalának felvirágzása Személyi kérdésekről lóvén szó, ilyenkor — kivételesen — megtelik a közgyűlési terem és — sajnos y~ előíordul, hogy nem olyanokat választanak a gyülekezet vezetőségébe, kik képzettségük, jellemük folytán azt megérdemelnék, hanem olyanokat, kik a lelkész minden nemes törekvését elgáncsolni igyekeznek. Az Apostolok Cselekedetei 6. rész szerint az ehő keresztyének, midőn, István és társait az apostolok mellé segítőtársul alkalmazták, olyanokat választottak meg, kik „szelidlelküséggel, hittel, és Szentlélekkel“ vaiának teljesek, a szeretet közösségben, az úrvacsoravételben, imádságban előljártak és ennek folytán a bivek száma napról—napra szaporodott s a gyülekezeti egység és hitélet megerősödött. A minap, egy falusi gyülekezetben, kurátor választást hirdettek s midőn az egyik hivünk azt kérdezte egy másiktól, kit válasszunk meg kurátornak, azt felelte: „azt válasszuk meg, aki a pap ellensége!“ És csakugyan azt választották meg és oly presbitereket állítottak a gyülekezet élére, kik nem voltak méltók e fontos tisztségre. Érdekes, hogy a jobbérzésüek később ezt be is látták és rosszalásuknak is kifejezést adtak, de már nem lehetett ezen segíteni, miért nem emelték fel akkor a szavukat, mikor kellet votoa . . . Sokszor csodálkozunk azon, hogy miként lehet az, hogy egyes városi gyülekezettek, amelyek egykor szórványai, vagy frliái voltak, egyes falusi anyaegyházsknek, úgy a felnőtteknek, mint az ifjúság lelkigondozása, kultúrintézmények megteremtése, a gyülekezeti háztartás, lelkészfizetés, egyházi adóztatás, minden elkeseredés nélkül rendes vágányba terelése terén, előbbre vannak, mint a falusi gyülekezetek, melyek ősrégi maradi állapotban vannak és állandó elégedetlenséggel, szektáekodást és gyűlöletet váltanak ki ? Ennek bizony az az oka, hogy a városi gyülekezetek, a lelkész mellé hitbű, művelt, megértő, a lelkész minden nemes törekvését és indítványát támogató gondnokokat ób tanácsosokat választanak, nem pedig olyanokat, kik a lelkész ellenségei. Aki Ist6n prófétáinak, küldötteinek, lelkipásztorainak ellensége, jóra intő szavuknak nem engedelmeskedik, tekintélyüket kisebbíti, az Istennek is ellensége, aki pedig Isten ellensége, az betonba üti fejét, azt az Isten megbünteti s az által úgy a gyülekezeti hitéletnek, mint önmagának ássa meg sírját. „Akinek fülle vagyon a hallásra, az halijai‘ SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Lelkész! hivatal Nagyvárad A küldött híreket csak mostani számban hozhattuk- Levelet késve kaptam meg. F. J. Óbesenyő. A küldött összeget megkaptam. 1940 évi előfizdtésük rendezve. Az előbbi évekre szólókra elszámolást kérünk, mert eddig még nem kaptuk meg. Részükre a kérdés ezzel el van intézve. Üdvözlet. W. R. Temesvár. Pénzt megkaptam, Lapot pontosan küldjük. P. Gy. Barát. Multévi előfizetési dja hátralékban van. K. L. Nagyvárad. Lapodat megkaptam. A héten lapot küldtem s részle. tesebb levelet Ígértem. B. I. István Bukarest* A beküldött összeggel 1939 és 1940 évi előfizetése rendezve. K. Gy. Kiskapus. A küldött összeggel 1939 évi előfizetése rendezést nyert. CENZÚRÁT. Inscris Tribunalul Bre§ov sub Nr. 1083/1938 Tip. .ANTAL“ Brt§ov, Caioa Victoriei 36. Telefon 25 08.
