Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-03-31 / 6. szám
'ius 31. ' ’«HMM» A ,,K«e5*^eft^2'”e2g «vgSL ?*®»őtér • 2 lej. ■ Ü | AutOrlaat de MlnlatTul de Interne eub. Ne. 14,«BO Anut cg a 1940 március 31. 6 szám. Administratis az Evangélikus Élet Kiadja: Évi előfizetési dij 55 Lej. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baráti Munkaközössége. Postai szétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bs*a$ov. Szerkeszti-. OILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó-, MÁTYÁS BÉLA Külföldön 3 Pengő HÚSVÉTI BlZONYSÁGTÉl EL. ,Az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Ur Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon,“ Az embernek az egész üdvössége a Jézus feltámadásától függ. „Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is, Írja az apostol. Krisztus feltámadása és az abban való hit nélkül nekünk minden hiábavaló. Ha Jézus a sírban maradt volna, nem lett volna legyőzve a halál, nem volna számunkra bizonysága annak, hogy Isten Akiben mi hiszünk, úgy parancsol a halál fellett, amint neki tetszik. Krisztus feltámadása nélkül a keresztyén élet — ha ugyan lehetne is ilyen — nem lenne más mint búskomorságra hajló lelkiállapotban való siratása önmagunknak és a haláltól való irtózó félelem. Olyanok lennénk mi keresztyének, *mint az apostolok nagy péntek és husvét között, félénken elrejtőző, szégyenkező, reménytelen, minden embernél nyomorultabb emberek. Amikor a feltámadott Krisztus megjelent a tanítványainak, a húsvéti hitben őket hősökké avatta. Bizonyságtevökké lettek, ami egészen természetes is volt. Félelem ? Az nem volt már bennük, mert hisz mitől féltek volna, mikor a halál elveszítette nagy tekintélyét. A Bizonyságtételük többé soha nem némult el, sem az üldöztetésben sem a végveszélyben. Miért nehéz némelyeknek a húsvéti bizonyságtevés? Miért nehéz a húsvéti hitre való eljutás? Azért, mert a Krisztus feltámadása egy ésszerűtlen dolog egy csodás esemény volt? Meglehetne érteni ezt a kifogást, ha körülöttünk nem lenne minden csupa csoda. Csodák, amelyeket nem veszünk észre, mert oly gyakoriak, hogy egészen megszoktuk őket. Voltaire az istentagadásáról hires francia költő egyszer nagyon ügyesen megmagyarázta a Krisz tus feltámadását. Amikor egy asszony újabb isten tagadásra akarva rábírni öt, azt kérdezte, hogy mit szól a feltámadáshoz, Voltaire igy felelt: a feltámadás asszonyom, a világon a legegyszerűbb dolog. Aki megtudta teremteni egyszer az embert, megteremtheti másodszor is. Bizony a feltámadás a világon a legegyszerűbb dolog s a húsvéti bizonyságtevés a legegyszerűbb. Akarsz-e békét? Behívások eszközöltetnek nsp-nap után az egész világban. Mert újra és ismét és végevárhatatlanul háború vau. Megölte az országokat és emberi sziveket a háború vészmadara s remegésben tartja ismét az egész világot és az amúgyis annyit remegő sziveket. Pedig az országok, mint az egyes emberek a földkerekségének minden helyén egyformán és kibeszélhetetlen vággyal békéért epednek. Minden léleknek manapság ez a legforróbb óhaja: béke, béke, legyen béke már 1 Most mikor háború, nyugtalanság, békétlenség van, csak most kezdjük értékelni a béke nyugalmát, áldását, és megfizethetetlen boldogságát. Emlékszem: mennyire felkavarodott, felzaklatódott kis falunk nyugalma, csendje, öröme, amikor az a hir kapott szárnyra, hogy mozgósítás lesz s amikor megjöttek a behívók. Tudom, hogy akkor minden remegő szív csak egyért epedt: legyen béke már. Egészen együtt tud dobogni szivünk a a költő szivével, amikor verssorait olvassuk: „Én nem a győztest éneklem ... hanem azt, aki lesz, akárki, ki először mondja ki, azt a szót, azt a varázsszót. százezrekvárta szabaditó drága szót, hogy elég! hogy elég! elég volt! hogy béke! béke! béke! béke már! Legyen vége már!" — Azok pedig, akiket éppen a béke ünnepén szakított el családjuk békés köréből, azok bizonyára csak átkozni és szidalmazni tudták a háborút. Csak most érezzük i- gazán, hogy mennyire irtózunk a háborútól és hogy mennyire békét kívánunk. És ez a békevágy él a világ valamennyi népében és emberének szivében. Nincs és nem is lehet szebb, igazabb, áldottabb kívánsága ma a felfordult, felvert, háborúskodó világnak és nem lehet igazabb kívánsága a mi feldúlt, felvert békességü szivünknek, mint a béke ! De nemcsak a világnak és az emberi sziveknek, hanem a világ Urának és a béke Fejedelmének: Krisztusnak is ez az óhaja, hogy legyen béke. Krisztus, feltámadása után — mint aki tudja, hogy miután eped a legjobban az emberi szív — minden alkalommal igy köszöntötte tanítványait: .békesség néktek !“. És most mégegyszer fölteszem a kérdést, neked, ki olvasod e sorokat: akarsz-e békét ? Hát hogyne akarnék — mondod — és ki ne akarna? De- hát ez nem tőlem, nem tölünk függ ! Pedig a világ még sem akarja igazán. Mert békét akar ugyan, de a békesség hozóját, a Béke Fejedelmét mégsem akarja befogadni. Békét akar, de nem hajlandó teljesíteni a Béke feltételeit és parancsait: Gyülölséget szít, a- helyett, hogy szeretetet ébreszgetne; hatalomra, érvényesülésre és elsőségre tör, ahelyett, hogy szolgálna és a gyengék ügyét korolná fel; széthúzást eszközöl, ahelyett, hogy megértést hordozna magában! — A világ békéje nem tőled függ, igaz, de annyit megtehetsz, ha békét szeretnél, hogy meghódolj a Béke Fejedelme előtt s így légy a Béke katonája. S akkor, ha a világnak nem is, de neked békéd lesz, még a háborúságok idején is. Babits verse mintha a mi szivünkből fakadna, azért azzal sóhajtjuk az Istennek és a világ népeinek szivébe: „Ó, béke ! béke ! legyen béke már! Legyen vége már! Aki halott, megbocsát, ragyog az ég sátra. Testvérek, ha túl leszünk, sohse nézünk hátra! Ki a bűnös, ne kérdjük, ültessünk virágot, Szeressük és megértsük az egész világot. ..." MÁTYÁS BÉLA. RADUCH GYÖRGY*
