Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-06-04 / 12. szám
2, Jb» lÜf E V A N 0 fi L 1939ÍÍI liiunius 4. — ISTEN M É R'i_ ctíÉN, Egy gyülekezet helyzetképét megrajzolni, életéről beszámolni kétféleképen lehet Lehet úgy, hogy az ember önmaga vigasztalására és mások tetszéséért kerüli a sötét színeket s csupán világos színekbe mártja meg ecsetét. S lehet azt megrajzolni olyanformán is, hogy nem törődve emberek Ítéletével, saját magunk és mások megbirálásával, saját és mások emberi hiúságán épülő érdekeivel — egyformán mártjuk ecsetünket sötét és világos színekbe. Ehhpz azonban felelősségtudat és több igaz szeretet JceU, mint az előbbihez. Isten mérlegén kell megmérni munkánkat, helyzetünket, életünket és jövőtnéző reménységeinket. Isten ezt várja tőlünk. Igazi értéke csupán ennek van. Isten mérlegére állítom hát gyülekezetemnek, a bácsfalusi gyülekezetnek életét. Jól tudom Isten ítélete egyformán sújt le reám, a lelkipásztorra és gyülekezetre, Krisztus nyájára. Lehet, hogy egészen rövid és határozott lesz Ítélete: könnyűnek találtalak titeket! Mert Istennek szemében mit sem érnek a mi kicsinyes emberi próbálkozásaink, törekvéseink, de még sikereink sem, ha nem áll mögöttük a bízó hit és az alázatos engedelmesség és szolgálat szelleme. Isten bőven mérte ki nekünk az elmúlt esztendőben is az igehallgatás alkalmait. Isten mindig bőven ontja kegyelmét. Vasárnapokon és ünnepnapokon felül az esztendő legnagyobb részében hétköznapokon is, hetenként kétszer, gyülekezhettünk össze Isten házában, Isten igéjének hirdetésére és hallgatására. Hogyan használtuk fel mi ezeket az alkalmakat? Igaz rendszerint szép számmal jelentek meg a hívek. De amennyire örvendetes az, hogy vannak híveink, akik az igehallgatásnak szinte egyetlen alkalmát sem mulasztják el, ép annyira szomorú a dolog másik oldalát tekintve, hogy gyülekezeti közösségünkben szinte mindig ugyanazok vesznek részt, a többiek pedig csak karácsonyi, virágvasárnapi, húsvéti, pünkösdi keresztyének,Erntlenségünknekiseza titka.Isten mérlegén semmit nem érnek, akár legszebb, legtöbbet mutató tetteink is, melyek nem hitből és engedelmességből fakadtak. Gyülekezetünk lélekszáma 1238. (mennyi ebből valóban élő tag?) Születés volt 22, esketés 9, temetés 23, áttérés hozzánk 1, konfirmált 28, úrvacsorával élt 275 (mekkora nagy azoknak száma, kiket Isten hiába hivott?]), iskolaköteles 119. Egyesületeink munkáját megbénította a gyülekezési tilalom. A gyermekek számára vasárnap d. e. tartottunk liturgikus gyermekistentiszteletet és énekórát. (á szülök nem igen őrizték ellen gyermekeik templomlátogatását. Sokan magük akadályozták meg ebben gyermekeiket.) Tartottunk egy seurat estét. Vendégül láttuk az egyházmegyei közgyűlést. Nőegyletünk rendezett két gyermekelőadást, egy szeretetvendégsé- get és egy a román Nőegylettel és az iskolával közösen rendezett kulturestélyt a szegény gyermekek ingyenebédeltetési akciója javára. A megbénított munka pótlására családias kézimunka délutánokat rendezett. Szépen megnyilvánult az egyházért való áldozatkészség is. E téren 23.876 lejt vételeztünk be. Nőegyletünk karácsonykor a szegényeknek osztott ajándékot s az iskolásgyermekeknek szeretetcsomagokat. A templom részére 6.000 lejen felüli értékben vásárolt szőnyeget. Isten ellenben nem gyarló cselekedeteink szerint itél meg, hanem hitünket kutatja. Isten mérlegén állva, milyen jó lenne tehát számunkra, ha itt megéreznénk gyengeségünket, megitélte- tésünket, hogy azután menekülés életkereső vágyával oda dobnánk magunkat az Ő kegyelmébe. Uj élet várna itt reánk. Élet és munka. Istennek tetsző élet és Isten akaratát cselekvő munka. Lehet egyszerűbb lesz életünk, emberek előtt kevésbbé feltűnőek, elismerést keresőek cselekedeteink. De lehet-e földi ember számára bármi is értékesebb annál, mint amikor Istent szolgálhatja. Ezt az uj életet, ezt kérjük a kegyelem Istenétől 1 GILL1CH FÜLÖP. A csángó nép történetéből. A csángó nép eredete és sorsa a török beütésig. A Dél Keleti Kárpátok azon alakulatai, amelyek közé a hétfalusi csángó köszégek bevannak ékelődve, csodálatosan szép vidéket hoztak létre. Idegenek elbűvölve csodálják a pompás hegyláncokat, völgyeket, változatos vidékeket, de mi, akik itt lakunk és ezt a látványt megszoktuk, magunk sem tudjuk közömbösen nézni szép hazánkat bódult ö- römmel szívjuk magunka újra mog újra a Garcsin, Ó-3ánc, Tömös vidéke fenyves levegőjét, szemünk újabb és újabb szépségeket fedez fel, mert szinte az az érzésünk, hogy az Ur Isten keze ezen a helyen minden al kotóképességét fel akarta ragyogtatni. Bejárhatunk idegen, vhághirű helyeket, de ha a Hétforrás, Bolnok. Kőhavas, Csukás neve e- szünkbe jut, szivünk hangosabban kezd dobogni ős legyőzhetetlen sóvárgást érzünk, hogy minél hamarabb ott lehessünk a MI vidékünkön, a Dél-Kelet Európai Svájcban. Miféle nép lakja ezt a páratlanul szép völgykatlant? Annyit tudunk róla, hogy: hét- falusi csángók. Azt is tudjuk, hogy rendkívül szorgalmas, muakavágytő! égő nép ez, amely évszázados mostoha viszonyai között olyan kitartással tartotta fenn önmagát, hogy fudo- mást szerezhetne róla ország-világ. Jó módú ez a nép, de mind«n morzsa kenyeret olyan veritókes munkával teremt elő, hogy se éjjele, se nappala. Más nép talán éhen halt volna ezen a vidéken, de a csángó magyarság a legelső életszínvonalra küzdötte fel magát — sokaknak példát mutatva arra, hogy ne keseregjünk, ne sopánkodjunk mostoha körülményeink miatt, vessük meg lábunkat ott, ahova Isten rendelése állított és lankadatlan munkával mi is csodákat művelhetünk, mint a szívós, örökké munkában rohanó csángó nép. De ha igazán meg akarjuk ismerni ezt a népet, egy pillantást kell vetnünk történetébe. Kik volatk, honnan jöttek, hogyan éltek, — mert ez a történelem mutatja meg igazán ennek a népnek értékét. Gazdag történetéből csak egy -két vonást ragadhatunk ki itten, de szándékunkban van nemsokára teljes egészében feltárni ennek a népnek változatos, tanulságos történetét. Dinerjük meg hát legelőször, hogy kik vagyunk? Mert ezen a téren a legnagyobb bizonytalanságban van maga a csángó nép is. Ptdig történetünket megismerni egyértelmű értékeink felismerésével és azokhoz való ragaszkodásunkkal. * * * A hétfalusi csángó nép keletkezését eddig áltatában a tatárjárás körüli időkre tették történetíróink, még pedig Orbán Balázs kivételével azt állították, hogy a szászok bejövetele után Nagy Lajos király alatt betelepített határörök a hétfalusi csángók elődei. Ennek az állításnak magyarázata az a körülmény, hogy csak 1366 ban szerepel először a csángó községek neve. Azonban ma már kétségtelen, hogy ez a felfogás téves. A hétfalusi csángók ősrégi bennlakók és nem mások, mint a szászok bejövetele előtt is az ország kapuit s a szorosokat őrző székelyek utódai. Egyrészt a nyelvjárásbeli hasonlóság, más részt népi berendezkedése^, szokások mutatják a csángók székely eredetét, de számos dokumentum és más körülmény is. Ha a csángók csak a szászok után telepedtek volna mai lakhelyükre, egész sereg érthetetlen körülményre bukkanánk. 1. Hogy lehetséges, hogy az óvatos szász nép épen a legfontosabb pontokat, az Ó- sánci ős tömösi szorosé kát hagyta volna bejövetelekor üresen, holott első dolga volt a veszélyes helyeken várakat emelni. Miért nem emelt Hátfalúban ? Miért nem tudunk arról, hogy Hétfalu szász birtok lett volna? Mert a csángók itt voltak. 2. Viszont, ha Hátfalú vidékét birtokba vette volna a szász, onnan el nem ment volna s 8 ez esetben ma Hétfalu is szász település lenne. Hiszen a szászok — tudjuk — fél- ezeréves pert folytattak Hátfalú megnyerése iránt, mert annak gazdag vidéke csábította őket és rengeteget áldoztak érte, — hogy engedjék volna akkor át ezt a helyet — a magyaroknak ? 3. Az összes hétfalusi hegy, völgy, viz stb. elnevezések magyar nevek, a hegyvidéken románok. Pedig a nép átveszi az elnevezéseket. Szász név nincs Hétfaluban, csak személy név. Ennek pedig más okai vannak. 4. Hogyan lehetne józan ésszel elképzelni, hogy a székelysőg, amelynek birtokhatára az O.t folyó volt, magára hagyta volna a szorosokat, amelyeken keresztül a kun egy kettőre a nyakán teremhetett ? Nem is hagyta magára, hanem állandó őrség vigyázott rájuk, amely őrség támadás esetén a cenki székely várba húzódott vissza. Még 1421 bsn is, amikor Amurát tőrök császár Brassó ellen indul, a gesperngi szász várat egy kettőre elfoglalja s a tanácsot lenyakaz- tatja, de a hétfalusiak által védett cenki várral nem boldogul. Dühében tel is égeti Hétfalut.
