Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-06-04 / 12. szám
Administratis Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Járosi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 55 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Riss Béla. Kiss Béláné. B. Gyerlcó Anna. Baduch György. Külföldön 3 Pengő Az Isten szeretet. I. János 4, 16. „Bizony megemésztettünk a te haragod által“ (90. zsoltár 7.) Az Isten haragjáról sokat beszél a Szentirás. Nem is lehet ez másként ebben a világban, amely Istent semmibe veszi. Ha van Isten, akit a világ tagad, — súlyos Ítélettel kell felelnie, amelyen egy ember sem teheti túl magát. A kegyes embereket sem kíméli Isten haragja: ök is bűnösök. Akit a lelkiismeret vádol, mint Dávid királyt mikor Náthán prófétával beszélt, az TlShi menekülhet Isten haragja elöl: „Hová menjek a te lelked elöl, és a te orcád e'ől hová fussak?“ (139. zsolt. 7). Harag veszi körül minden felöl, békét nem talál. Ilyen lelkiállapotban voltak a tanítványok is, mikor a Jordán mellett Keresztelő Jánost követték. Ebben a lelkiállapotban is maradtak volna, ha Jézussal nem találkoznak. De mikor Jézus elhívta őket: Jertek, kövessetek engem, akkor meglepő, csodálatos felfedezést tettek, oly csodálatosat, hogy János apostol még öreg korában is elragadtatva írja: „Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szereteted. Ettől fogva mindenütt, minden körülmények között, még a halál árnyékában is az isten szeretete vette őket körül és békességük volt. A haragban hinni könnyebb, mint a szere- tetben. A harag az ember természetéhez közelebb áll, szivéből, leikéből jön. A szeretet az ember természete ellen van, — az Isten szivéből származik. Hogy az ember a szeretetben hinni tudjon, Istennek kell tennie valamit, a törvényen és a prófétákon túlmenő módon. Szeretetének jelét kellett adnia: a Jézus Krisztust küldötte hozzánk. Engemet az Atya küldött — mondja Jézus. Isten szeretetét hozta a földre. A nép nem ismertemig öt, csak földi embert, názáreti prófétát látott benne. A tanítványok a szolgai forma mögött megismerték a valóságot: „Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét“. Isten szeretetének jele Jézus. Benne, az örök szeretetben, elmerül Isten haragja. A tanítványok nem tehetnek tehát mást, mint megismerni és hinni ezt a sze- retetet. A hit pedig több mint'a megismerés. A megismerés csak az ember gondolatait irányítja, a hit szivét, lelkét, egész lényét. Bajban, szenvedésben, nem tudatunk, hanem hitünk tanít meg bízni abban a szeretetben, amely kifürkészhetetlen utakon munkálja üdvösségünket. Beyer Aurél, NINCS MENEKVÉS?? Minthogyha valami elől menekülni szeretne, olyan ma az egész világ. Kicsiny népek a nagyobb hatalmakhoz menekülnek, hogy azok védelme alatt biztosítva legyen az életük és fejlődésük. A nagy hatalmak is szívesen veszik a szövetségeseket, mégha kicsinyek is a szövetséges népek. Egyik a másik barátságában és szövetségében keresi a menedékét, Hogy ma az egész világ úgy él, menekülésre készen, mintha üldözője állandóan nyomában lenne, hogy úgy a kicsiny, mint a nagy népek menedékeket igyekeznek építeni a másokkal való szövetkezés által, az nyilvánvalóan azt jelenti, hogy baj van és valamitől állandóan kell tartani és rettegni. Valamitől, ami elől mindenki szeretne elmenekülni, menedékhelyre rejtőzni: Ez a valami: a háború. Békéről beszélnek békét akarnak az emberek s mégis gázálarcok beszerzését rendelik el szerte a világon s légi támadások ellen beton gázpincéket építtetnek. Pedig valamennyien tudjuk: szinte hiábavaló minden ilyen menedék, amikor a gyűlölet s a gonoszság megindul pusztító útjára, hogy pokoli leleményességgel és kegyetlenséggel hajtsa végre a maga gonosz terveit. Szinte a hideg fut végig a hátunkon, ha csak elgondoljuk is, hogy mi minden veszedelem érhet. Megvallom őszintén, ha a veszedelemre gondolok, mely manapság ott lebeg az egész világ felett, nem tudok azon töprengeni, hogy mi is lesz a világgal, hanem csak az a kérdés tud legbensőmben foglalkoztatni, hogy mi lesz a legvédtelenebb védtelennel: mi lesz a mi népünkkel, mi lesz velünk ?! Már csak azért sem tudok másra gondolni, csak magunkra, mert mi vagyunk a legjobban kitéve a veszedelmeknek és mi vagyunk a veszedelmekkel szemben a legvédtelenebbek! Lehet ma a barátságban *bízni, amikor a barátság csak addig terjed és addig tart, mig az érdek diktálja ? Lehet szövetségestől segítséget várni, amikor a szövetségek alapja az önzés?! Nincs menekvés, nincs segítség! Ha bármilyen nép vagy ember segítségétől kellene megmaradásunkat várnunk — cs&k azt mondhatnánk: nincs menekvés! Annyi veszedelemnek vagyunk kitéve népünkkel együtt — a mindennapi életben, hogy kétségbe kellene esnünk, ha nem gondolnánk arra, hogy miden veszedelem ellen van egy biztos menedékünk: az Isten! Nincs a világnak olyan veszedelme, amelyet el ne tudna hárítani és nincs olyan támadás, amely elől el ne tudna rejteni az Isten. Nincs a világnak olyan hatalma, amelyiknél hatalmasabb ne lenne Ő és nincs olyan erő, melyet Ő le ne győzhetne. Nincs olyan beton fedezék, mint az Ö védelme és nincs olyan gázpince, mint az Ő oltalmazó szeretete. Ha neki az a szándéka, hogy megtartsa az életünket, akkor megvéd, megőriz és oltalmába vesz, bármi törjön is reánk. Egyedül Ő nála van menedékünk bármilyen bajunkban. Csak tudnánk Őt megérteni, megkeresni és megtalálni, Ő vele élni, Ő benne elrejtőzni és mindig csak Ő nála maradni: akkor bizton megmenekülünk, megmaradunk. Reá gondolva, Vele érezve, Benne bízva a legveszedelmesebb, a leg- kétségbeejtőbb veszélyek idején is ezt érezzük, ezt mondjuk: igenis, van menekvés 1! Kérjük a megtartó Istent, segítsen hogy Ő nála keressünk menedéket és nála bizton lehessünk. RADUCH GYÖRGY.
