Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-04-23 / 9. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET 1939 április 23. Elmenvén, tanítsatok minden népeket... Nem vagyok elfogult. Nem tudok minden további nélkül behódolni valamilyen tetszetős modern eszmének. Inkább azon igyekszem, hogy Isten előtt való alázatban mérlegeljem a reám ható indításokat és megszűrve őket az igének finom szűrőjén csak azután tegyem őket magamévá. Nem vagyok zsidóbarát s nem vagyok a zsidó népnek ellensége. Helytelennek, igazságtalannak, főként pedig keresztyénietlennek Ítélem azt az eljárást, hogy egy népet pusztára fajisága miatt gyűlöljenek, üldözzenek. Bűnnek vélek minden egyoldalúságot. Bűnnek azt a fajvédelmet is, melynek alapja nem a magam népének szeretete, hivatásának vállalása, hanem a mások ellen irányuló gyűlölet. Csak egy jogot, helyesebben kötelességet ismerek el: jó és rossz sorsban vállalni a népemmel való sorsközösséget! Ezt pedig nem előnyért, nem elfogultságból, hanem azért, mert isteni rendelést látok abban. Hitem megtanít arra is, hogy megértsem miszerint Isten mindén népnek megadta a maga sajátos feladatát. Hiszem ugyanis, hogy Isten haszontalanul nem teremtett egyetlen népet sem. Haszontalanná akkor válik egy nép, amikor megtagadja hivatását. Amikor pedig egy nép nem teljesiti hivatását, vagy amikor mások megakadályozzák őt ebben, akkor ennek ártó kihatása vau minden népekre, az egész világra. Mikor az orgonán elromlik egy billentyű, már nem tökéletes annak játéka. Tudom ma a legtöbb ember nem igy Iát, nem igy gondolkodik s nem igy érez. A gyűlölettől vérbeborult szemek hogyan is tudnának tisztán látni ? Korunk nagy kérdésében — a zsidó-kérdésben — sem lehet szerintem más Ítéletünk. Megengedem ; minden keresztyén államnak joga, sőt kötelessége megakadályozni szellemi életének idegen szellem által való megfertőzését. De akkor nem a fajiság, hanem a hitetlenség talajából felburjánzó méreg az, mely ellen védekeznie kell. Világos, hogy ez nem oldható meg faji alapon. Világosan kell látnunk azt is, hogy a politikai események semmiben nem befolyásolhatják az anyaszentegyház missziói munkáját. Nem urai, hanem szolgái vagyunk a reánkbizott Evangéliumnak. Nem mi határozzuk meg, hogy kihez vigyük vagy kiktől tagadjuk meg. Ebben a kérdésben egyedül Isten jogos dönteni. Ő pedig döntött „tanítsatok minden népeket.Nekünk ezt el kelt végeznünk, ha kell egy egész világ Ítéletével szemben is. S nincsen' semmi jogunk hozzá, hogy bárkitől, vagy bármely néptől megtagadjuk az\ A zsidó néptől sem. Ha pedig igaz a világ Ítélete ennek a népnek a bűnei felelt, akkor annál szorgosabb kötelességünk elvezetni ahhoz, ki megszabadíthatja bűneitől. A keresztyénségnek nem ma okoz először nehézséget a hamis nacionalizmus. Elindulásakor is az a veszély fenyegette, hogy a tanítványok szűkkeblű nacionalizmus folytán faji vallássá váljék. Tudjuk micsoda erélyes harcot vívott ez ellen Pál apostol Péterrel és annak környezetével. Mi lett volna, ha ez akkor nem sikerül ? Ma újból itt kisért ennek szelleme. Vigyázzunk, hogy el ne bukjunk. Ha Isten azzal kívánja büntetni ezt a népet, hogy tovább is távol tartja az élet tiszta forrásától — elvégzi Ő maga. Minket ez a nem szabadit fel kötelességünk alól. Missziói feladatunknak eleget kell tennünk. Ugyancsak nincsen semmi igazi alapja annak, hogy az erkölcsi aggályoskodás királyi székébe üljünk s mene- külésszerü, csak érdekből történő megtérésekről, kikeresztelésekről beszéljünk. Talán az Evangélium erejében kételkedünk? Vagy Isten Szentleikének hatalmában ? Elfelejtettük, hogy a ma élő keresztyén népek ősei közül is igen sokan voltak, kik erőszak hatására, meg politikai számításból lettek keresztyének? Mi pedig nem merjük ma már azt mondani, hogy egészen Isten akarata ellenére történt ez igy. Isten az erőszak eszközét is felhasználhatja, mert korlátlan ur. Az Ítélkezés erkölcsi alapja csupán akkor lenne mesr, ha egyháztagadó híveinkkel szemben is alkalmaznánk azt, vagy a más népekkel szemben is. Egy üldözött néppel megtagadni a sorsközösséget, mindig a gyávaság gyanúját ébreszti. A zsidó kérdés politikai kérdés. A zsidó kérdés azonban próbatétel lesz a keresztyénség számára. Imitt-amott feltűnik egy- egy olyan határozat, amely kimondja, hogy „a gyülekezet elvben ellenzi a zsidó áttérők befogadását“, megtiltja a lelkészeknek, hogy az igével és szentségekkel szolgáljanak azoknak, kik e megvetett népfajhoz tartoznak. Hogyan fogjuk megállani a próbát? A politika nem reánk tartozik. Az evangélium hirdetése kötelességünk! Gillich Fülöp. AKAROM. Irta: REMÉNYIK SÁNDOR. Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Am a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindigenyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjélen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem. Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szivéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit a tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Mig le nem teszi a művész a vonót. TESTVÉREK KÖZÖTT. A finnugor népek samánkodó pogányok voltak, akik hittek az örök életben és a szellem erejében, hittek isteni rendeltetésükben és isteni vezetésben. Az északi testvériség körülbelül a magyarral egyidőben ismerkedett meg a keresztyénséggel; idegenek — svédek — és nagyjából ugyan olyan erőszakosan kényszeritették rá, mint a magyarra. Egyben azonban szerencsésebbek voltak a magyarnál: mivel óriási területen szétszórva, vad vizektől körülbástyázva, erdőségektől elrejtve éltek, faházaik csöndjében tovább élhetett köztük — a kereszttel békén megférve — a régi szellem, a régi hit. Apáról-fiura, nagy- anyáról-unokára szállhatott és mindmáig megmaradhatott sok érdekes meséjük, mondájuk a világ teremtéséről, Észak asszonyáról, régi pogány hőseikről, meg az a változatos varázsige- és igézőrigmuskincs, amellyel embert, állatot gyógyítottak, gonoszt elűztek, tört csontot összeforrasztoltak, egymást „ledanolták“. A katolikus középkorból megmaradt ugyan Finnországban is néhány régi kőtemplom, de igazán katolikussá a finnsóg — azt hiszem — sohasem lett. Az egész nép lelkét a keresz- tyénség tulajdonképpen csak a protestántiz- musban hódította meg Ma egész Finnország egységes, erős evangélikus állam, sőt kedvem volna azt mondani, hogy: evangéliumi állam. Még a legfelületesebb turistának, aki csak vi'ágot látni jött ebbe az országba, észre kell vennie, hogy az Evangélium itt ható és működő erő, amely úgy átjárta már az egész nemzeti életet, hogy egyik a másiktól el sem választható. A finn ember számára az istentisztelet régen is most is, sokkal komolyabb, nagyobb és tontosabb volt, mint a magyarnak. Igaz, hogy nagyobb áldozatot is kellett érte hoznia. Mivel Finnország gyéren lakott, néha 30—40 km-nyi körzetből járnak egy templomba. Ma már az autóbuszforgalom, amely az európai államok közül Finnországban a legfejlettebb, igen megkönnyíti a templombajárást; régen bizony a messzibb erdei tanyákról már szombat délulán el kellett indulniok, hogy a vasárnapi istentiszteleten részt vehessenek. Egy- lovas kis kocsikon, télen szánkón; tavak és folyók mentéről csónakon gjűt a nép a templomos faluba — ma már az autónak és főkép a biciklinek jutott itt is egyre nagyobb szeri p a. Persze, hogy a sok jármű számára szint is kellett építeni a templom mellé, meg melegedőket, ahol a messziről jöttek meg- gémberedett tagjaikat kinyújthassák, elemózsiájukat előszedhessék. Csakhogy aki már ilyen nagy utat tett meg a templomig, nem éri be kevéssel — a vidéki istentiszteletek ott bizony jó két óráig eltartanak. Engem leginkább az a komoly áhitat kap meg, ahogy északi testvéreink — a legegyszerűbbje is — templomba készül. Az egész napját, minden mozdulatát belengi ez az áhitat. Ugyan ilyen szent komolysággal gyűlik a háznépe a rádió köré is istentiszteletre, amióta az éterhullámok jóvoltából az is lehetséges, hogy aki maga nem mehet templomba, annak otthonába jön el a templom egész szent hangulatával. Vasárnapiba öltözik ilyenkor az egész cm*
