Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1939-04-23 / 9. szám

1939. április 23. EVANGÉLIKUS ÉLET 3 EVANGÉLIUM ÉS ÉLET. ______ Hi t áltai . . . Egyszer egy tanító arról beszélt a gyermekeknek, hogy Isten csak azt részesíti ke­gyelmében, akinek nagy a hite. Hogy tanítványai jól meg­értsék, egy igen szép könyvet vett kezébe s egymásután kínálta meg vele a gyermekeket. Azok álmélkodva néztek rá; irultak-pirultak ; össze is súgtak, hogy miért hitegeti őket, mikor úgy se adja oda a könyvet, — de nem nyúl­tak érte. A tanító már csaknem végig járta az osztályt, mikör végre akadt egy fiú, ki a könyv után nyúlt. A tanító neki adta. A fiúcska szörnyen meg volt lepődve s alig merte hinni, hogy a könyv igazán az övé. Hát még a többi gyermek! Milyen arcot vágtak, mikor látták, hogy a tanitő komolyan veszi a dolgot. Egyik-másik meg is kérdezte, hogy hát igazán azé a gyermeké most már az a szép könyv? „Természetesen — szólt a tanító — hiszen meg­mondtam, hogy annak adom, aki elfogadja. Téged is meg­kínáltalak vele, miért nem vetted el1“ „Igen ám, — hang­zott a válasz, — de nem hittem, hogy tanitő ur komolyan beszél“. „Látod fiam, — szólt a tanitő, — épen ez a ba­jotok, hogy nem hittetek nekem s azért nem lett a könyv a tietek, hanem azé, aki hitt.“ * * * Isten nagy ajándékokat igér, kínál és nyújt felénk : bünbocsánat, üdvösség, örökélet. S mindezt ingyen kegye­lemből adja. Olyan felmérhetetlen és felbecsülhetetlen na­gyok az Isten ajándékai, hogy nem merjük elhinni, hogy azok a miénk lehetnének. Pedig csak utána kellene nyúljunk, elfogadjuk, hogy a miénk legyenek. A hit az a láthatat­lan kéz, mely Isten ajándékai után nyúl s melybe Isten az ö ajándékait beléhelyezi. Kiáltanak a számok . . . címmel közöl érdekes kimutatást a Kiáltó Szó az elmúlt esztendő­ben Erdély nagyobb városaiban történt vallásváltozásokról. Reá­mutat azokra a veszteségekre, amelyek e téren érték a református egyházat s megemlíti, hogy bár megfelelő adatok hiányában nem állítható fel pontos kimutatás a falvakról* de meg van győződve, hogy ott is nagy eltolódások történtek az utóbbi esztendők alatt. Különösen nagy lehet ez a szórványokban, ahol nem megfelelő a hivek gondozása. Nem állnak rendelkezésünkre hiteles adatok annak megálla­pítására, hogy milyen arányú veszteségeket szenvedett saját egy­házunk az utóbbi esztendők alatt vallásváltoztatás és a gyermekek hite körül történt megalkuvások révén. Megszervezett gyülekeze­teinkben nem igen voltak e téren nagyobb bajok. Lehet, hogy annál szomorúbb a helyzet szórványainkban és itt is, főként azok­ban, amelyeket nem ismerünk. Hiszen kétségtelen: megszervezett szórványainkban valóban értékes és odaadó munka folyik. Külön­leges azonban a helyzetünk. 24, az ország területén szétszórt gyü­lekezetünk mellett szórványnak kell tekintsük az egész ország te­rületét, mert szinte mindenütt találhatók magyar evangélikusok. Vannak kik több 100 km. távolságnyira laknak egy-egy magyar evangélikus gyülekezettől senki által nem ismerve, számon nem tartva. Legfontosabb teendőnk tehát az lenne, hogy pontos nyil­vántartót készítsünk ezekről. Ezt a nagy és fontos munkát azon­ban nem lehet másként elvégezni csak úgy, ha minden magyar evangélikus szívügyévé teszi és segít abban azzal, hogy megkeresi szórványban lakó ismerősét, kéri annak segítségét és az általuk összeállított kimutatást beküldik lelkészi hivataluknak. Tehát csak az egyetemes felelősség utján oldható ez meg. — S itt ismételten reá kell mutatnunk arra a pótolhatatlan szolgálatra, melyet az egyházi sajtó nyújt. Ajánljuk tehát megrendelésre, szórványban lakó ismerőseinknek, az Evangélikus Eletet és támogassuk &zt mun­kájában. Oillich Fülöp. ADD MEG URAM. Irta: R. BERDE MÁRIA. Iád és énekeskönyvvel, bibliával a kezében öl a rádió köré, hogy urak és cselédek a fővárosi gyülekezettel veleénekeljék a zsoltá­rokat és dicséreteket. Ha ilyankor a rádió­istentisztelet után szét is szóródatk megint, derűs megbékélés ténylik minden arcon és hol a konyhában, hol a kertben fel-felkapja a szellő azt a dallamot, amelyet a rádió mellől hozott elés most továbbdudol valaki. Nagy erőt jelent a finn nemzetnek ez az általános komoly vallásossága. Még nagyobbat talán az, hogy van olyan evangéliumi moz­galma, amely egészen hazai földön termett, tehát a nép lelkületének a kifejezője; az „ébredtek“ mozgalma ez, a parasztprófóta, Ruotsalainen Pál az első nagy apostola- Nyugat-Finnországból, Pohjanmaaból indult ki ős ma is olt van a fő űzhelye, de azóta szélesen elterjedt az egész országban. Kül­sőleg is felismerhetők az ébredtek puritán, fekete viseletűkről (a férfiaké erősen magya­ros), de tekintetük békés derűjéről, aláza­tosabb és csöndesebb hanghordozásukról. Olyan vidéken formálta át ez a mozgalom a lelkeket, ahol gőgös és jómódú nép lakott, kötekedő és bicskás. Egy-két emberöltővel ezelőtt még duhaj verekedési szándékokkal látogattak el egymás falujába a pohjanmoai legények, ma a Szentirás olvasására, bűneik megvallására, zsoltáréneklésre gyűlnek hol ide, hol oda. Ezek az ébredt ifjak zsoltárral az ajkukon indultak 1918-ban harcba a vö­rösek ellen és ugyanazzal a zsoltárral moz­dultak meg hatalmas tömegekben az orosz szovjet felől egyre beszivárgó, fenyegető ve­szedelem ellen néhány évvel ezelőtt (a lapua mozgalom) Azt hiszem, a finn vendégszere­tetnek egyik csodálatos titka is ebben az erős evangéliumi szellemben rejlik: akár hányszor e’őfordul, hogy mig vártak rám va­lamelyik otthonban, a már összegyűlt ven­dégek vallásos énekeket énekeltek: aki meg­próbálta, tudja, micsoda összekapcsoló ha­talma van ezeknek az énekeknek. Nos, ha egy ilyen egységes lelkű közösségbe pottyan valaki, az lehetetlen, hogy ne érezze azonnal: haza érkezett. Otthon van. Milyen meleg, sokak otthonává lesz ezáltal sok családi fé­szek, amely ridegen elzárkózhatnék a maga nyugalmát féltve 1 Bo’dog Finnország azért is, mert nincs a társadalmának egy olyan rétege sem, amely et'ől az egyetemes evangéliumi lelkűiéitől érintetlen maradna. Egyik legnagyobb Írójuk és költőjük, Topelius, egész magától értető- déssel tesz bizonyságot arról, hogy azt a vallásos éneket, amelyet a Reménységről irt és amellyel soká vajúdott hiába „kapta, ke­gyelemből, amikor már végkép nem ért sem­mit a költői invenciója* és a múlt század legnagyobb finn államférfia, a finnek Széche­nyije, Snellmann minden nagyképű program helyett egy felszólítást intéz nemzetéhez: „Kérjetek Istentől nagy gondolatokat és erőt azoknak megvalósításához 1* Tauszig M. Ha hiszel, bizonyságot fogsz tenni; ha bi­zonyságot teszel, szenvedned kell; ha szen­vedsz, megvigasztaltatol. Hit, bizonyságtétel * és kereszt összetartoznak, Luther. A mindennapi kenyeret, A mindennapi nyughelyei. Nyáron a nyájaskék eget, Télen a tűzhely-meleget. Vizek jótévő hűvösét, Tisztaság tiszta köntösét. A harcban már kíméletet, Hogy elbirjam az életet, Kis gondot értem, mennyi bár Koccant pohárnak is kijár. És néha sugalmakat, Még el ne üljek hallgatag, Mesét, mely feltör könny helyett, És másoknak is enyhület. Fölöslegkép meg ne tagadd : Néha mosolyom is megadd, Csak a kevés kedvesekér, Kiknek ez még örömet ér. És mindennapi hitemet, Hogy elvezesse szivemet A Tőled gyűlő pici láng: A mindennapi Miatyánk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom