Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-10-07 / 21. szám
1939 október 7. EVANGÉLIKUS ÉLET 3. Komoly vád. Sadhu Sundar Singh, az ismert nevű indus keresztyén mondotta egyszer a kővetkezőket : egy napon egy folyó partján járva, kiemeltem a folyó vizéből egy szép, kerek követ és egy másik kővel széttörtem azt. A kőnek a belseje egészen száraz volt. Talán évszázadok óta feküdt a vízben és a viz körülölelte, elborította, de a belsejébe behatolni nem tudott. Épen igy van ez — mondotta — Európában az emberekkel. Évszázadok óta körül vannak véve a keresztyén- ségtől, amely körülöleli és elborítja őket áldásaival, de a keresz- tyénség még sem tudott beléjük hatolni, hogy bennük éljen. Nagyon komoly, ítéletet hirdető szavak ezek. Azt fejezik ki, hogy nálunk ugyan meg van az evangélium, de nem válott életté. Minden faluban templomok vannak, minden ember meg van keresztelve, vannak keresztyén szokások, ünnepek, mindenütt meg van az evangélium, csupán az emberek életéből hiányzik. Hála Istennek nem igaz ez igy szó szerint, m ,rt vannak keresztyén emberek Európában és minálunk is, akik Isten kegyelméből élik is az evangéliumi keresztyénséget. Azonban ezek nagyon kevesen vannak. De ettől eltekintve észre kell vegyük, hogy mennyire igaz, hogy nem ér semmit az a keresztyénség, amely csak külsőségekben mutatkozik, de nem hatja és alakítja át az életet. Érdekes dolgot ir le Dr. Kao, kínai missziói orvos, aki egyszer véletlenül kihallgatta egy kínai katonának szavait, melyeket az a lovához intézett. Az orvos ismerte már a katonát, több ízben látta az összejöveteleken, tudta, hogy nem régen lett keresztyénné, de arról nem tudott, hogy milyen átalakuláson ment át. A ló azonban, amellyel a katona járt, sejthetett valamit ebből. Amikor ez alkalommal makrancoskodni kezdett gazdájával, ez igy beszélt hozzá: „te nagyon jól tudod, hogy milyen voltam én, mielőtt keresztyénné lettem. Azt is tudod, hogy hasonló esetben milyen káromkodást hallottál s milyen verést kaptál tőlem. Nem látod, hogy mennyire megváltoztam ? Na, gyere szépen, ezután neked is más viselkedést kell kezdeni“. Egyszerű és kedves kifejezése annak, hogy az evangélium nem kívülről kell körülvegye, hanem belülről kell megváltoztassa az embert. MÁTYÁS BÉLA. Ismerek egy régi közmondást, amely igy hangzik: „Összetartásban rejlik az erő 1“ Azt hiszem sokan ismerik s mindnyájan tisztában vagyunk ennek a közmondásnak jelentőségével. Tudjuk, hogy tényleg erő rejlik az összefogásban. S most valamire fel akarom hívni kedves evangélikus testvéreim figyelmét. Jelenlegi helyzetünkben az egyház az, amelytől legtöbbet várhatunk, amely e- gyedüli mentsvárunk. Sajnos azonban, nagyon sajnos, hogy még mindig nagyon sokan vannak, akik ezt nem akarják megérteni. Nagyon sok embernek ajkáról hallom még most is a kifogásokat az egyházzal szemben. Azt mondják pl. nagyon sokan, hogy hát mit is ad nekik az egyház s felelik reá: semmit, mert még én kell fentartsam. Mások meg azzal vágják ki magukat: minek avatkozzam az egyház dolgaiba, amikor ott van a pap,, meg a felügyelő, mega gondnokok, intézzék el azok, mert az ő kötelességük stb... S vannak aztán még mások is. Talán fel sem lehetne sorolni mind. S ezek mind azt igazolják, hogy a mi népünk nagy része még nem érti meg a mai idők követelményeit. Hát nem vak és tudatlan az az ember, aki azt mondja, hogy neki nem ad semmit az egyház ? A legdrágább kincset közli velünk: az Isten kegyelmének evangéliomát. Bizonyosan csak akkor tudnók meg, hogy milyen drága kincs az, ha egyszer elrabolnák azt tőlünk, Akik pedig mindent a papra, meg a felügyelőkre és gondnokokra akarnak bízni, azoknak azt mondom: bármilyen ügyes legyen is egy hadvezér csak úgy juthat diadalra, ha összetartó hadsereg támogatja. Az egyházak élén is hiába állanak bármilyen lelkes vezetők, mert ezek magukra hagyatva nagyon keveset tehetnek. Szükség van minden egyháztagnak az odaadó támogatására. Félre tehát testvéreim az oktalan kifogásokkal és a gyűlölködéssel. Értsük meg egymást s evangéliumi hitünk alapján érezzük meg, hogy a mennyei Atyának vagyunk gyermekei a Jé___£ns Krisztus által. Ez a tudat erősítsen meg összefogásra és építő mu nkára. Ezzel népünk érdekét szolgáljuk. ERDŐ GYÖRGY földm. SCHERG Y.éstsaiR, T. Brassói posztó- és divatárugyár Női és férfi szövetek versenynélküli kivitelben. B R A 5 O V f átszőtteket. Muszlin munkái messzeföldön híresek. Első nap a pompás mór stílusban épült angol kormányzósági épületet néztük meg. Valamikor Tirumala király palotája volt. Finoman csipkézett faragványaival, karcsú oszlopaival, könnyű iveivel fenségesen emelkedik ki a nyomorúságos viskók közül. Fény és árnyék talán sehol sincsen olyan közeli mint itt Indiában, a végletek hazájában. ■“* A város közelében fekszik az óriási szent vízgyűjtő medence, a Teppa-Kulam. Hatalmas, mesterségesen kiásott négyszögletes tó. Egy-egy oldala jóval meghaladja a százmétert. A vízhez négyfelől díszes lépcső vezet. A tó közepén sajátságos fehér már- ványépületet látunk. Széles, négyszögletes alapzaton finom faragású oszlopokon, csúcsban végződő, gazdagon ékesített kupola emelkedik. Mint a legtöbb szent tó közelében, e mellett is templom, oltárok és szent fügefák (ricus religioasa) láthatók. Ez a szent fa különösen hires. A sokszázadra visszatekintő fa, Földünk legszélesebb koronájú fája. Átmérője eléri az 55 métert. Már nem is fa, hanem va'óságos liget. Ezt a csodás nagyságot csak úgy érthetjük mag, ha tudjuk, hogy a szent fügefának, erre ,bo-fának“ hívják, vízszintesen kinyúló ágai idővel lefelé növő léggyökereket bocsájtanak, amelyek a talajt elérve a régivel összefüggő újfának adnak életet. Nemcsak ez a tó, de mindenfelé csodálatba ejti az embert az a rettenetes munka, amit minden alkotás megteremtésére fordítottak. Úgy látszik, mintha erre a munkának, az emberi erőnek egyáltalában nem volna értéke. Lépten-nyomon olyan hatalmas alkotásokat látunk, amilyeneket Európában el sem tudnánk képzelni. Még ami legnagyobb épületeink is sokszor eltörpülnek itt. Ha Indiában új Uralkodó lép a trónra, úgy otthagyja a régi várost és helyette újat épit magának mint azt Delhiben Agrában láttuk. Egy mauzóleumon, ahol egyetlen ember fog pihenni, az egész nép évtizedeken át dolgozik. Vagy ha templomot építenek, mint itt Madúrában is, sokszor száz és száz kilométerről szállították a nehéz kőtömböket abban az időben, amikor a vasútnak még hire- hamva sem volt. Délután elmegyünk, hogy Madúra legnagyobb nevezetességét, a nagy templomvárost megtekintsük. Magosba törő gopuráit már messziről látjuk. Olyan ez a sok égbetörő épület, a hindu lelkiélet és képzelet sajátságos megnyilatkozása, mintha óriások kőerdeje volna. A gopurák a szent város bejárata fölé emelt, karcsú égbetörő piramisok. Számtalan egymásfőié épített emeletből állanak. Volt, amelyiken húsz emeletet is számláltam. Magosságuk eléri az 50 métert, minden emelet de maga az egész épület is szobrokkal, faragásokkal, ékítményekkel olyan gazdagon van díszítve, hogy azok a tornyot teljesen belepik. A gopurák diszkapufólék, amelyeken a kapuőrök az isteni k közeledését jelzik. A kapuőrök is sajátságos teremtmények, négykarjuk ős két, esetleg három fejük van.' Minahi nagy templomát Sivának és feleségének tiszteletére emelték. Ez földünk legnagyobb vallásos építménye. Már nem is templom, hanem valóságos város. Óriási oszlopokból, sziklatömbökből, márványlőp- csőkből, fölépített város, amelyben ezren és ezren élnek. A papokon, barátokon, vezeklőn, és hivőkön kivül még rengeteg szent állat népesíti bo a templomot: szent tehenek, majmok, papagályok, elefántok. Egészen más világ ez, amit mi a Nyugat felfogásában növekedettek sohasem fogunk megérteni. Amint kocsink megáll a külső gopura előtt, a koldusok egész hada rohan meg bennünket. Csodás egyveleg. A sántától a vakig, a csonkától a bénáig minden földi nyomorúság képviselve van. Szerencsére a benszülött rendőr hamar rendet teremt köztük. S ebben, amint észrevettem suhogó bambusznádja nagy segítségére volt. Belépünk. A nagy gopurán túl, a magos fal mentén széles út vezet. Mellette pálmák árnyékában bódék sorakoznak. A bódék tarka vászna alatt különböző bűvöserejü talizmánoktól a hősök, szentek és istenek bronzszobráig mindent meglehet találni. (Folytatjuk.)
