Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-10-07 / 21. szám
4. E V A^N ÖTÉ L I K U S ÉLET 1939 október 7. 3 Asszonyok rovata| :ezS^ w Edesa^fám« Az Uj Idők c. irodalmi folyóiratba irta az anyák napja alkalmából Ravasz László püspök. Most, hogy számba vettem életemet, kiderült, homy legrégibb barátom az édesanyám. Ő, nem tudom, mióta tartja a barátságot velem, éa körülbelül öt éves korom óla. Most jutott eszembe az is, hogy kisgyermek korunkban, öcsém halála után, mikor szülőink köré telepedtünk, leánytesívórem mindig Édesapám ölébe ült, én mindig Édesanyáméba. Nem volt ezen semmiféle csodálkozás vagy osztozkodás, önmagától adódott miu- denikünknek a hely, mint a fészekben a fiókáknak. Talán azért, mert leánytestvérem egy évvel idősebb, mint én s mikor ő, mint másféléves gyerek helyet talált Édesapám ölében — ón még csecsemő voltam. Aztán igy maradtunk. Mikor öcsém meghalt, Anyám kétszeres melegséggel fogódzott belém. Amíg nem jártam iskolába, mindig anyám körül tettem-vettem s percenként beszámoltam neki külső és belső életem lepergő parányi eseményeiről. Az első elemit nagyrészt otthon magánúton végeztem: Édesanyám tanított. Nagyon könnyű volt a tanulás. Igazáo nem fáradtam ki s az volt az érzésem: ez a legjobb játék, amit valaha játszottam. Az iskola mellett laktunk; Édesapám és loánytestvérem már nyolc órakor átment, otthon mi maradtunk édesanyámmal. Hogy a játék teljes legyen, a rézmozsárral szabályszerűen csengetett én füzetemmel és palatáblámmal beszaladtam az ebédlőbe, ő jött utáuam a konyhából, ölébe vett és elkezdtünk tanulni. Azóta érzek valami rokonságot a tanulás és az anyaöl között. De azért jobban szerettem az édesanyám társaságát, mint az iskolát. Tiz-tizenkét éves koromban nagy kalotaszegi télben, valósággal örültem, ha megbetegedtem és egy kis lázam támadt. Ilyenkor megint otthon maradtam. És csak ketten voltunk édesanyámmal* ö maga takarított a szobámban. Gondosan bets kart és szellőztetett: megrakta a kályhát pattogó bükkfahasábbal, a téli nap besütött az ablakon, szép, uj hálóinget kaptam, akkor aztán lehetett olvasni, beszélgetni. Az volt az érzésem, hogy sok jó dolog van a világon, de ezek közül egyike a legjobbaknak : betegnek lenni. Azt éreztem, bo^y ilyenkor őq is jobb vagyok, talán jobban is szeretnek. Ilyenkor az életet nagyon szépnek találtam. Aztán jött az irodalom. Hallotta a rossz verseket, írtam tatárjárásról, költői leírásokat, falusi szombatestékről. Még mindg az az elemi iskolának kisded, kék ege alatt. De azért soha senki írásomat olyan komolyan nem vette, mint Édesanyám s az Írónak azt a különös erejét, hogy ő másokat gyönyörködtetni, megigézni tud, negyven évi toliforgatás után sem éreztem soha olyan tisztán és erősen, mint mikor gyermekded verseimet édesanyámnak olvastam. Az életemben sok olyan kitüntetés és megtiszteltetés ért, amin magam is elcsodálkoztam, titokban tán még sokallottam is. Édesanyám más véleményen volt. Mikor táviratoztam, hogy Duna- mellék püspökévé választott, édesanyám ezt irta! „Soha, egy percig sem kételkedtem abban, hogy pályádon eléred a legmagasabb fokot, ami egyáltalán elérhető. Nem is érdekel annyira, mint inkább az, mi lesz az egészségeddel?" Nagyon hitt bennem. A jeles bizonyítványt nem tartottam fontosnak, de azért mingig megszereztem, hogy édesanyám ne nézzen csodálkozva rám. Amikor egyszer nagy fájdalom ért, csak ült mellettem, csöndesen simogatott és sirt helyettem: könnyeivel vigasztalódtam és gyógyultam. Az idő telt ős közeledtem az öregkor felé: az ő törékeny alakja az idén lép be a kilencvenedik évbe. Már régóta nehezen beszélgetünk, annyira nagyot hall: de ha egymás mellett ülünk, mindketten érezzük: legrégibb és legjobb barátai vagyunk egymásnak s olyan kapcsolat van köztünk, amelynek nem vet határt a sir. Sva 'ncj'éliti'iLb Siet vna^a'í e-oan<j4tilíut> íztmi^ziéi, tázzadalwii ít> kuXkuzálib fi&tilayp Szerkesztőség és kiadóhivatal; BACIU JUD. BRA§OV, Megrendelhető, előfizetés eszközölhető Minden lelkészi hivatalunk utján Külföldi előfizetések elme, Rollk Lajos, Eger, Szent János uooa 12 ==. A lap elfogadása előfizetést jelent! Királyi remete. Béla királyfiak nemcsak a:: élete szerzett sok dicsőséget és áldást a nagyon szeretett népnek, de még korai szomorú halála is népének j&,vát szolgálta. Endre fia, Salamon ugyanis sógorának, IV. Henrik német császárnak csapataival közeledett az ország ha* tárai felé, hogy visszafoglalja magának azt a trónt, melyet atyja reá hagyott s melyre megkoronáztatása által mindig igényt tartott. Bizonyára véres összeütközésre került volna a sor a trón követelő Salamont kisérő német hadak ős a Béla király köré felsereglett magyar nép között, ha Béla váratlanul ol nem húnyt volna. S mivel Bála fiai is jobban szerették népüket annál, minthogy kitegyék a nemzetet egy esetleg súlyos kimenetelű ütközetnek, félre álltak Salamon útjából, lemondtak a királyi trónról Salamon javára, kár az ország népe közülük szeretett volna királyt választani. így Salamon, a német császár csapatainak fényes kísérete mellett, zavartalanul vonulhatott be az országba. Ekő útja Székely fehérvárba vezetett, ahol teljes megértése, jóindulata s a jóbéke jeléül mega Géza herceg tette Salamon fejére a királyi koronát 10G3*ban. Erre a megbékélésre ős belső összefogásra bizony nagy szüksége is volt az országnak, mert délről és keletről a pogány űzök és kunok törtek a magyarságra. A királlyal megbékült Géza és László hercegek győzedelmes csatákban vettek diadalt a betörő pogány csapatok felett s verték szét és vették űzőbe őket. Ezekben az ütközetekben különösen a Cserhalmi diadalban tüntette ki magát László, a későbbi szent király. És ebben az időben került az országhoz Nándorfehérvár is. Az állhatatlan és gyönge Salamon idegen tanácsadók befolyás alatt áUván, nem sokáig fért meg békében a nép által rajongásig szeretett hercegekkel. Összetűzésre, majd ütközetre került a sor Salamon ős a hercegek csapatai között. A döntö ütközet Mogyoródnál folyt le Béla fiainak győzelmével. Salamon a csatával együtt elveszítette trónját is 1074-ben s hogy életét megmentse, menekülnie kellett. Ismét sógorához, Henrik nőmet császárhoz menekült, hogy segítségét kérje újból a trón visszaszerzésére. Nem sok hive maradt azonban Salamonnak. Mindenki jobban szerette a hercegeket. De a monda szerint volt Salamonnak egy hive, Opos, aki mindenhová követte királyát. Ez a vitéz sokszor adta tanujelét bátorságának és vitézségének, annyira, hogy bátorsága és vitézsége még a német császárnak is feltűnt s egy alkalommal meg is kérdezte Salamontól, hogy van-e sok ilyen jó katonája a hercegeknek, mint Bátor Opos. Salamon felbúzdúlva önfeledten válaszolta: bizony van, sőt még vitézebb is sok van, mert a magyarok mind vitézek. Erre a császár ezt jegyezte meg: „Nó sógor, akkor te sem fogod visszaszerezni trónusodat/ Valóban, úgy is lett. Soha többet nem nyerte vissza trónját és koronáját. Bár újból és újból megpróbálkozott szövetségeseket keresve, megküzdeni Gézával, majd Lászlóval. Amikor sógora a pápával való küzdelme miatt cserbe hagyta, Salamon Kutes kún fejedelem segítségét vette igénybe. Minden próbálkozása alkalmával kudarcott vallott. Minduntalan vereséget szenvedett. Végül is mindenből kiábrándulva, magával is meghasonulva, erdők rengetegébe rejtőzött s mint remete, magánosán élte le hányatott életét. Élete vége felé, sok bűnbánat és vezeklés után már imádkozni is kezdett azért a népért és országért, melyet eleinte csak átkozni tudott, mint belátta, nem a nép ártott neki, hanem ő jelentett ártást és szerencsétlenséget az országnak. Mint remete, egyszer még meg jelent Szent László idejében. A monda szerint László királyhoz, ki egy udvari ünnepség alkalmával érette rajongó népe között járván, egy ősz szakállú, rongyos ruhájú remete lépett, megcsókolta a kezét s aztán hirtelen ellűat. László a kezét megcsókoló remetében Salamont, a volt királyt ismerte fel. De hiába küldte utána híveit, hiába kerestette. Salamon átlói kezdve örökre eltűnt. RADOCH GYÖRGY. TEMPLOMOK,KULTÜRHÁZAK MŰVÉSZI FESTÉSÉT VÁLLALOM JÉZUS, LUTHEB, STB. OLAJFESTMÉNYEK MEGRENDELHETŐK: BEKE H. E.
