Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1941

95

1. A közgyűlést megelőzőleg az egyházker. Lelkészegyesülete és Tanítóegyesülete közös áhítaton vett részt az evangélikus templomban.

2. A közgyűlést a magyar Hiszekegy eléneklése után vitéz, Nagy István aíelnök mély gondolatokban gazdag beszéddel nyitja meg.

Ünnepélyes szavakkal köszönti főtisztelendő és nagyméltóságú D. Kapi Béla püspök urat abból az alkalomból, hogy püspökségének negyedszázados jubileumát Isten kegyelméből megérte. Az egyesület mélységes háláját, ragaszkodó szeretetét tolmácsolja meleg hangon, azért az áldásokban oly bőtermésű főpásztori munkásságért, melyet egyházunk és annak szűkebb keretében az evangélikus egyházker. tanítóságáért hozott. Hosszú és áldásokban gazdag főpásztori munkásságot kívánva, az egyesületet és annak minden egyes tagját püspök úr szíves jóindulatába ajánlja.

Hazafiságtól izzó beszédben emlékezik meg az ország területi gyarapodásáról, hős honvédeink dicső küzdelméről.

A megboldogult gróf Teleky Pál miniszterelnök érdemeit, — ki önfeláldozó munkásságával nemzetünk szebb jövőjét oly hűségesen szolgálta, meleg elismerő szavakkal méltatta.

Büszke magyaros öntudattal emlékezik meg a „legnagyobb magyar“nak, gróf Széchenyi Istvánnak példátadó faj- és hazaszeretetéről, mely úgy forr össze személyével, mint Árpád fejedelemével a honfoglalás. Nevük a Duna-Tisza táján örökké él és világító fáklya a jövendőbe.

Megelégedett hangon emlékezik meg az új tantervről, mely az evangélikus tanítóság régi álmát valósítja meg.

Mélységes megilletődéssel és a kegyelet legnemesebb érzelmeivel emlékezik meg Grieszhaber Endre Henrikről, az egyesület elhunyt, érdemekben gazdag elnökéről, kinek hirtelen elvesztése tátongó űrt hagy maga után, kinek elévülhetetlen érdemeit jegyzőkönyvben kívánja megörökíteni. A felejthetetlen jó elnök emlékének a jelenlevők néma felállással áldoznak.

Végül megköszöni a gyűlés összehívásában közreműködő kartársak támogatását, a megjelenteket szeretettel üdvözölve, a gyűlést megnyitja.

Az elnöki megnyitóra és üdvözlésre püspök úr őnagyméltósága az őszinte szeretet hangján válaszol. Köszöni .a negyedszázados jubileumi üdvözlést, a ragaszkodást, a megbecsülést kifejező érzelmeket, a közös munka előbbrevitelében hozott odaadó tanítói szolgálatot, melyet a 25 évi püspöki munkásságában sohasem nélkülözött. Isten az évfordulókat nem az ünneplésre, hanem az önvizsgálásra, a jövőbe való előre tekintésre adta. A mai világégésben kialakuló jövendő attól függ, hogy milyen embertípust tud a mai kor kiformálni. Mit hord a jövendő embere magában, milyen az orientációja, földi, világi, avagy törekszik-e a leszükségesebb dologválasztására? A kialakulás olyan lesz, mint amilyen az iskola, a templom munkája. Tehát az iskola, a templom üti rá pecsétjét a jövő kialakulására. Hívő embertípust kell nevelni, ki nem az emberi, hanem az isteni igazságban hisz, ki nemcsak az erkölcsi, hanem a hit öröksíkjában mozog. Mindent eltüntethet a korszellem, de ha Krisztussal közösségben élünk, örök ember-