Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940
1939
10 kát. egyház első megnyilatkozásában a közös zászlószentelési tilalomról szólt. Fájdalmas elgondolással hallottuk azt is, hogy nemzeti jövendőnk a Mária országába való visszatéréstől függ, holott 3 millió prot. magyar azért imádkozik és dolgozik, hogy Magyarország Jézus országává legyen. A többségi szám nem biztosít kizárólagossági jogot. Veszedelmes jogfosztássá válik tehát minden olyan gyakorlat, mely az állampolgári jogegyenlőséget s az egyházak törvényes jogegyenlőségét helytelen szempontok alkalmazásával korlátozza. Az igazság és nemzet elleni vétkezés, ha valaki prot. volta miatt nem nyerhet el egy állást, vagy elesik megérdemelt előmenetelétől. Az alapbajok közé sorolom az egyházak éles elválasztottságát, mely a tényleges együttmunkálkodást ködös ábránddá teszi, végül a nemzeti és kér. egység rákfenéjét: a reverzális harcot ezernyi lelki válságával, egyéni és családi tragédiájával együtt. A felekezeti egyetértésnek egy örök alapelvi és egy időleges történeti létrehozó feltétele van. Az alapelvi feltétel a keresztyén egyházak egyetemes lényegében rejlik s lényegkifejtésük mértéke szerint valósul meg. A történeti feltétel a válságokat rejtő közös front követelésében és a keresztyénség érdekének közös védelmében lép elénk. Az alapelvi feltétel elhomályosodása csorbítja a keresztyénség egyetemes szolgálatát. A történeti feltétel figyelmen kívül hagyása pedig azt vaksággal veri a világtörténelem legválságosabb idejében. A róm. katolikusokhoz való viszonyon kívül egy tekintetet kell vetnünk a testvér református egyházhoz való viszonyunkra is. A kiváló vezetőség emelkedett felfogása s az egyházak közszelleme az elvi ellentétet, avagy egymással szembefordulást majdnem teljesen kizárja. A testvériség szempontjából nagy jelentőségű az egyetemes református konvent és az evangélikus egyházegyetem azon egybehangzó határozata, mely a reverzálist egymás közt a lehetőségek szerint kizárja. A mindennapi életben azonban találkozunk sérelmekkel is. Egy egyházi ember reverzális követelését azzal indokolta, hogy „nem mint lelkipásztor, hanem mint apa járt el.“ Az ügy a református egyetemes konvent e]é ke- i ült. Jóleső érzéssel jegyzem fel annak ezen szavakba egybefoglalt ítéletét: „mint apa a megállapodás szószerinti szövege ellen nem vétett ugyan, de mint lelkipásztor nagyobb kárt okozott, mint amit el akart kerülni, mert nem szolgálta a közös megállapodás alapján hozott határozat lényegének pontos megtartásához fűződő egyetemes érdekeket“. Feltétlenül kívánatos és szükséges lenne a protestáns egység lelki elmélyítése s annak a nemzet társadalmában erőteljesebb érvényesítése. Ez különösképen egyháztársadalmi szerveink s a testvéri kapcsolatok megerősítése által történik. Az utóbbit becsületes testvéri jóigyekezettel s kedvező eredménnyel elvégzi országos lelkészegyesületünk, mely az országos református lelkészegyesülettel erőteljes kapcsolatot tart fenn. Az első feladat szolgálása különösképpen a Bethlen Gábor Szövetség és a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság keretében biztosítható.
