Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940
1939
11 d) Egyházunk belső helyzete és feladatai. Egyházunk világhelyzetével és itthoni elhelyezésével számot vetve, feladataink és szükségleteink irányvonalát a következőkben jelölöm meg: a) Mindent el kell követnünk, hogy egyházunk összhangzatos teljességgel kiépüljön s ezért meg kell szüntetnünk a többféleképpen jelentkező egyoldalúságokat. Az egyik egyoldalúság az egyház külső szervezetének egyedülvalóságában jelentkezik. Sokan annak csupán külső szervezetét látják. Homloktérbe állítják a történelem folyamán kialakult testi egyházat, öncéllá teszik jogi szervezetét, külső rendjét s nem ismerik fel Istentől adott lelki hivatását. Számukra az egyház emberi intézmény csupán, melynek értéke az emberi szükséglethez igazodik. Értékes annak, akinek szüksége van rá, értéktelen annak, ki nélküle is megvan. A külső egyház így válik történeti jogok bástyájává, kultúrtörekvések hordozójává és általános valláserkölcsi eszmék munkásává. A másik egyoldalúság abban nyilatkozik meg, hogy csupán a lelki egyház hivatását ismerik fel s nem értékelik az egyház életkapcsolatából származó rendeltetését. Megértik az egyház lelki szolgálatát, mely szerint Isten igéjével és a szentségekkel Krisztus élő testébe kapcsol s az élő lelki-gyülekezetet építi, de a lelki egység szempontjából feleslegesnek, közömbösnek, kevésértékűnek, értéktelennek, sokszor károsnak ítélik a külső testi egyházat. Ez az egyoldalú irányzat könnyen elveszíti lábai alól a való élet talaját. Szétfolyó vallási álmodozássá, tartóedény nélküli irányzattá lesz, mely lelki irrealitásokba olvasztja az egyházban biztosított vallási realitásokat. Az öntudatos vallásos embernek el kell jutnia oda, hogy a külső egyházat szeresse a lelki egyházért, szeresse nélkülözhetetlen eszköz-voltáért, de szeresse önmagáért is. Szeresse magyar evangélikus egyházunkat, mely nélkül evangélikus hívő ember nem élhet. Szeresse, mint Isten alkotását, mely Isten gondviselő szeretetének ajándékát hordozza. Szeresse, mint történelmi alkotást, mely évszázados küzdelmek nyomait hordozza magán, hittudatunk átvilágító fényét, jelen életünk és jövendőnk biztosítékát mutatja. Senki sem tekinthet el fölényesen felette, mert nélküle nem élhet. Szeretem tehát szépségével, gyengeségével és hibáival együtt. Felhasználom, hogy evangélikussá lehessek és csiszolom, hogy általam is minél tökéletesebben evangélikus egyházzá legyen. A harmadik egyoldalúság a vallásosság típusában jelentkezik. A magyar evangélikus egyház bizonyságtevő mártír egyház, védekező és harcoló egyház, azután tanító-egyház. Egyházunk örvendetes jelek szerint, mindjobban világosodó öntudattal és boldog vágyakozással dolgozik azon, hogy hívő egyház legyen. De hol van a szeretet egyháza? Ki kell dolgoznia eme egyoldalúságát, hogy hitéből megszülessék az egyház szeretet-élete. Nem vagyoni kérdés ez, nem a pénz és anyagi erő, hanem a hit kérdése. Az 1938. évi püspöki jelentésemben már rámutattam arra, hogy evangélikus egyházunk a szociális munka kifizetetlen váltóját tartja kezében. <
