Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940
1939
3 előtt pedig Magyarország Kormányzójáról, ki a nemzetietlenség és istenellenség posványából diadalmas új életre vezette népünket.“ 2. Általános helyzetkép. a) Világviszonylatban az egyházi helyzet ismét megromlott. A keresztyénség és az evangélikus egyház felett új viharfelhők gyülekeznek. A Megváltó Krisztus elfedett orcával tekint a művelt európai nemzetekre, melyek őrülettel határos felkészülések után, ismét fegyverre bízzák vitás ügyük elintézését. Németország és Lengyelország között kitört a háború. A hadviselő országok közt fájdalomtól elszorult szívvel áll nemzetünk. A hatalmas német nemzethez történelmünk évszázados kapcsolatai s a világháború sorsközösségének erős szálai fűznek. A lengyel nemzethez pedig a közel múltban ismételten megpecsételt rokonérzés, megbecsülés és testvériség kapcsolnak. Aggodalommal tekintünk Európa többi fegyverkező nagyhatalmára s rettegve gondolunk egy új világháború fenyegető veszedelmére. Az egyház helyzetét világviszonylatban súlyosbítja, hogy a német birodalom meg nem támadási szerződést kötött áz orosz szovjettel, ami azután szélesebb körű szövetséggé-fejlődött. Ezt a váratlan politikai alakulást Hitler vezér és kancellár azzal a megjegyzéssel kísérte, hogy a két szerződő állam „egymás világnézetét kölcsönösen tiszteletben tartja“. Nyitott kérdés marad azonban, hogy ez a tiszteletbentartás reális értékelésben mit jelent majd a keresztyén egyházakra és az egész keresztyénségre? Hiszen a német nemzeti szociálizmus egyik fő alap-célját a bolsevizmus elleni küzdelemben jelölte meg s az antikommintern szövetségben azzal a céltűzéssel egyesítette Olasz-, Magyar-, Spanyol-országot, Japánt, Mandsukuót, hogy az egész emberiséget veszélyeztető kommunizmus ellen az államoknak együttesen, szervezetten és tervszerűen kell fellépniük. Az orosz szovjet világhódítási programmja változatlan. Stalin kijelentette ugyan, hogy a Szovjet-unió sehova se fogja a bolsevizmust exportálni, de őszinteség nélküli kijelentése mögött fennmarad két letagadhatatlan, döntőjelentőségű igazság. Az egyik emlékezetünkbe idézi, hogy a kommunizmus az Orosz-szovjet állami, társadalmi, gazdasági, szociális és kultúrális rendjében a keresztyén alapon kifejlődött társadalmi és állami rend ellen indított háborút. Skorpió-harapással öngyilkosságot követne el tehát, ha önmagát megtagadná. A második igazság pedig Stalin ama nyilatkozatában jut kifejezésre, hogy az Orosz-szovjet küzdelmének végső győzelmét csak nemzetközi alapon érheti el. Nem mondhat le tehát az általános propagandáról. Az Orosz-szovjet forradalmasító munkája nem is veszített erejéből. Ezt nyilvánvalóan bizonyítja Stalin rémuralmának utolsó fejezete, mely a tömeggyilkosságok megrázó sorozatával döbbentette meg a világot. Kipróbált, régi vezéreiket halálra ítélték. Sinowjew, Kormenew, Bucharin, Radek és társaik nem túlzott vörös voltukért kerültek ítélőszék elé, hanem mert
