Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932

1926

3 c) A harmadik világító tűz Kemenesalja prófétaköltője : Berzsenyi Dániel. 150 évvel ezelőtt tűnt fel a magyar égboltozaton s örökké fénylő géniusza gazdagságában magával vitte evangélikus egyházunk bélyegét s ősi soproni lyceumunk törölhetlen hatásait. Az emlékünnepek nagy halmozódása miatt nem köteleztem ugyan gyü­lekezeteinket és iskoláinkat külön Berzsenyi-ünnep tartására, de egyházunk bizonyára hálás emlékezéssel örökíti meg ezt az évfordulót is annalese lapjain. d) Még egy tűz világít felénk : négy évszázad távolságán át világító, tűz­ben égő katafalk. Homlokán lángbetük rajzolják a tenger fájdalmat, vesztesé­get és nyomorúságot rejtő nevet: Mohács. Tüztengerbe temetkező temető, melyben a bünhödés borzalmaiban bűnhődik és ugyanakkor a vértanuságban megdicsőül király, four, főpap, nemes és jobbágy. A stratéga felsorolhatja a hadbaszálló magyar sereg felszerelésének hiá­nyosságait s elmondhatja a haditerv fogyatékosságait. A historikus megállapít­hatja az események mögött rejtőzköző tragédiarugókat. Elfogultság a reformá­ció elleni vádbeszéddé teheti a nagy temetkezést. Én nem gyásznapnak, nem is vádló napnak érzem, hanem a nemzet nagy bűnbánati napjának. Megráz­kódott lélekkel ha rá. gondolok, Ninive prófétájának bűnbánati ostorozását hallom : szálljon le a király aranytrónusáról és üljön a bűnbánat porába; főurak, nemesek, előkelők és szolgák öltözzenek zsákba és hintsenek hamut fejükre ; minden ember nézzen a leikébe és vesse életét, cselekedeteit és mulasztásait az Ítélet serpenyőjébe ; azután kiáltsanak mind erős szóval az Istenhez ! A mohácsi tragédiát közös nagy magyar bűnök okozták. A királlyal és felsőbb­­séggel szemben engedetlenség, egymással szemben pártoskodás és gyűlölkö­dés, az önérdek elhatalmasodása a közérdek felett, haszonlesés, hatalomvágy és türelmetlenség. Ezek az ősi magyar bűnök az örök magyar tragédiák örök bölcsői. Benne nyugosznak, belőle születnek, belőle fejlődnek az egymásután következő Mohácsok. A vesztes pedig örökkön örökké ugyanaz : maga a nemzet. Tudomáson szerint az országos emlékünnepségre evangélikus egyházunk nem nyert meghívást, de ez bizonyára nem változtat azon mélységes érzel­meinken, melyekkel a szerencsétlen király s a nagy sírba temetkező hősök emlékezetének áldozunk. Lelkiismeretünk szerint megkeressük a mohácsi tragédia tanulságait és ünneplésünket nemzetszolgálásunk munkás tényezőivé tesszük. Arra nézve intézkedtem, hogy gyülekezeteink a mohácsi vész gyászá­ról és tanulságairól megemlékezzenek. Az esztendőt különben a csendes, zajtalan munkálkodás jellemezte. Örömmel adok szamot arról, hogy egyházkerületünk minden munkása hűsé­ges kötelességtudással szolgálta anyaszentegyházunkat. Templomokban, isko­lákban lelkiismeretes és hűséges munka folyt. Lelkészeinket, tanárainkat, tanítóinkat áthatotta a Krisztus szerelme. Gyülekezeteinkben ez évben is emel­kedett a belmissiói munkálkodás. Az előző év gyönyörű eredményeit is túl­szárnyalta. Hasonlóképpen teljes szervezettséget mutat hitoktatási munkánk, melynek tervszerűségét és céltudatos beosztottságát ez évben is nagy mérték­

Next

/
Oldalképek
Tartalom