Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932
1926
4 ben biztosította az esperesi ellenőrzés. Haladást mutat az egyházközigazgatási munka rendje és pontossága is. Az egyházkerület összes hivatalai szintén a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítették kötelességüket. Mindezen munkákról a maguk helyén részletesebben szólok. Az egyházkerület határozatának megfelelően kőszegi leányközépiskolánk épületét megnagyobbítottuk és az építési munka és felszerelés befejezést nyert. Az elmúlt esztendő egyik szép alkotását látjuk benne. Munkálkodásunk legnagyobb akadálya ebben az évben is anyagi szegénységünk volt. Terveinket csak fogyatékosán valósíthatjuk meg. Léptennyomon beleütközünk a pénztelenség kősziklájába. Hiába dolgozzuk ki a fejlődést ígérő programmot, hiányz k a megvalósításhoz szükséges anyagi erő. Még egy sajnálatos körülmény nehezíti munkánkat: az emberhiány. Nem tudok minden munkahelyre munkást adni. Az exponált s az átlagnál többet követelő munkahelyekre pedig még kevésbbé. De azért minden nehézségen átsegített az Ur kegyelme. Minden elvégzett munkáért Övé a hála és dicsőség. 2. Általános helyzetkép, a) Az államhoz való viszonyunk az elmúlt évben is normális volt. Hálával és köszönettel gondolok arra, hogy a kormány, különösen pedig a vallás és közoktatásügyi miniszter úr részéről mindenkor jóindulatot, megértést és előzékenységet találtam. Voltak a miniszter urnák olyan intézkedései is, melyekkel különösen hálára kötelezte egyházunkat. Hogy ezek közül a legfontosabbat említsem : megengedte és elrendelte a kongruás lelkészek helyi javadalmának ujrabecsülését s az alapitvány-jövödelemnek, vagy készpénz-fizetésnek elértéktelenedése esetén a kongruát méltányosan felemelte. A miniszter az eddig nagy jóakarattal fenntartott úgynevezett kongruasegélyt kénytelen volt megszüntetni, de indokolt esetben átalakította ezt a segélyt rendes kongruává. Segélyezési ügyekben is a legnagyobb megértésre és jóindulatra találtam. Gyülekezetszervezésnél is éreztette a kultuszminiszter ur jóindulatát, midőn hozzájárult a keszthelyi gyülekezet önállósításához s a megfelelő lelkészi kongruát engedélyezte. Ezzel szemben sajnálattal kell rámutatnom arra, hogy az állam-segélyezés még mindig hiányos. Az adócsökkentési államsegély valorizálásán. Ez pedig kimondhatatlan sokat jelent. Vannak gyülekezeteink, melyek évek óta nyomorúságban tengődnek, képtelenek életfentartási feltételeiket előteremteni, a lelkészek egyenetlenségek és viszálykodások tűzvonalában vergődnek, mert kénytelenek a hívek erejét meghaladó egyházi adókat kivettetni. Egyik egyházlátogató körutamon találtam oly gyülekezetét, melynek adócsökkentési segélye valorizáltan 20 millió K-t tenne ki, ugyan ennek a gyülekezetnek filiája valorizáltan ugyancsak 20 millió adócsökkentési segélyt kapna. Hogyne érezné ez a nyomorúsággal küzdő szegény gyülekezet 40 millió K segélynek elmaradását. És hány ilyen gyülekezetünk van ! A vallás és közoktatásügyi miniszter ur előtt volt alkalmam feltárni egy
