Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1919-1925

1925

5

kötelességet teljesíteni, miként kell a szépet, jót, mit fenkölt ajka hirdetett, itt a földön megvalósítani.

Az elköltözött föpásztornak gyülekezete, egyházkerülete, hazája érdekében szerzett elévülhetetlen érdemeit és emlékét e közgyűlés fogja méltóan megörökíteni.

De én úgy érzem, hogy mindannyiunknak külön, külön azzal kell leróni kegyeletünk adóját szeretett volt főpásztorunk emléke iránt, hogy az ő é'etében, működésében megnyilatkozott élő hitet és szeretetet saját életünk kincsévé tesszük.

Mélyen tisztelt közgyűlés !

Múlt évi közgyűlésünk alka'mával azon reményemnek adtam kifejezést, hogy Európa háború utáni szerencsétlen helyzetében elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelyen túl a h kozatos javu ás, az újraépítés nehéz munkája mindenütt, igy minálunk is megír dúl. Jeleztem, hogy ez a munka nehéz, á'dozatos munka, de a kellő körültekintés mellett siker fogja koronázni.

Reményeink a megvalósulás u'ján vannak, az államháztartás egyensúlya, dacára a inult évi katasztrofális rossz termésnek, a külföldi kölcsön és az igazán rendkívüli megadóztatás hatása alatt nem remélt mérvben megjavult, pénzünk értéke állandósult és abba a helyzetbe hozta pénzügyeinket, hogy az uj pénzegység megállapítása és annak kibocsátása a közel jövőben várható.

Ezen eredmény eléréséhez a maga áldozatát mindnyájunknak meg kellett hozni, de súlyos áldozatot hozott a mi amúgy is szegény egyházunk, különösen középiskoláink fenntartósága és szegényebb iskola-fentarló gyülekezeteink.

Egyetemes egyhazunk és egyházkerületeink hiába' sürgették az 1848. XX. t. c. alapján járó államsegélynek nagyobbmérvü valorizációját, mást mint azok némi emelést elérni nem tudtak.

Ezzel szemben azonban ólomsulyként nehezedett középiskoláink fenntartóságára az a körülmény, hogy a fenntartó államsegélyeket az állam változatlanul hagyta.

De tán még ennél is súlyosabban érintette különösen szegényebb iskolafenntartó gyülekezeteinket a régi tanítói javadalom tételek visszaállításának kötelezettsége és a tanítói javadalom után fizetendő nyugdijjáruléknak arany koronában való megállapítása. Ezen rendelkezés su'yos voltát emelte az is, hogy későn jutott az iskolafenntartó gyülekezetek tudomására és visszamenőleg is befizetést kívánt. Ez utóbbi sérelem püspök ur előterjesztésére ugyan orvoslást nyert, de a késedelmes intézkedés mindenütt újabb kivetést tett szükségessé, aminek káros hatását mindannyian ismerjük.

A minden oldalról súlyosodé terhek, melyek végeredményben mind gyülekezeteinket és ezeken át híveinket sújtják, részei annak az anyagi megpróbáltatásnak, melyet ez a nemzedék még éveken át lesz kénytelen viselni.

Készségesen elismerem, hogy a kultuszkormány velünk szemben teljes jóakaratát bizonyította akkor, mikor püspök ur ismételt előterjesztésére a középiskolák személyi terheinél vállalt százalékos kulcsot a mi javunkra meg