Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914-1918
1915
5 csendben, egyre élénktilőbb érdeklődés közben, a lelkeket majd megrázó, majd meg felemelő, következő nagy beszéddel a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület 1915. évi rendes közgyűlését élénk helyeslés közt megnyitotta : Főtisztendő Egyházkerületi Közgyűlés! Magasba szárnyaló imánk után, melyben a Mindenható áldását kértük egyházkerületünk tanácskozásaira szivem teljességéből üdvözlöm gyülekezeteink kiküldötteit, a hivatalból megjelent tagokat és vendégeinket, kik összesereglettek, hogy közös egyetértéssel intézzük el két év óta feltorlódott legsürgősebb ügyeinket. Több mint egy év vérzivatara közben jöttünk össze és mégis örömünnepet ül ma ezen sokat hányatott nemesdömölki gyülekezet, mert legutóbbi, két év előtt tartott egyházkerületi gyűlésünk határozata folytán nyolc év múlva másodszor fogadhatja kebelében egyházkerületünk tagjait. Örömmel szemlélhetjük most egy akkor hozott határozat valóra válását, ezen fekete táblát aranytól fénylő betűkkel. A fekete tábla jelképezi azon sötét kort, melyből a két hithős neve ragyogó példaként tündöklik elénk. A megindult szivek vallásos érzelmeire vall, hogy a nagy ősök, nemes apák emlékének ezen megörökítésében a gyülekezet, egyházmegye és egyházkerület egyaránt részt kért magának. Vallási küzdelmeink után dicsőséges harcokat folytatunk most is és lelkünk mélyéből száll fel a sóhaj, kérve egy másik táblát dicsfény-övezte koszorúval e világrészek ellen küzdött testvéreink, elesett hőseink nevével. Az oltár közelében a vallásért szenvedők emlékére emelt tábla buzdítson bennünket vallásosságra, hithűségre, egy másik helyen felállítandó emlék azokért, kik vérüket ontották, életüket áldozták hazánk boldogságáért, lelkesítsen bennünket hazaszeretetre. Tiszta istenimádás és lángoló hazaszeretet hajléka legyen és maradjon e szentegyház örökre. E két eszme lelkesítette nagyapáinkat is 71 év előtt. 1844 julius hó 7-én ünnepelte e gyülekezet ezen templomnak százados fennállását Kis János szuperintendens közreműködésével. Edvi Illés Pál helybeli lelkész, akadémiai tag lépett a szószékre és megcsendültek kezdő szavai : „Bájalakban köztünk lebegő tündérkép Édes név, te vallási szabadság! Mely után sóvárog minden élő nép, Minden egyes és minden társaság .. . Maradj köztünk, maradj utódinknál.“ És megmaradt. Nemcsak megmaradt, de tovább fejlődött. Hála a korszellemnek és az 1848-iki forradalom tisztító tüzének, vallási szabadságunk s teljes egyenlőségünk a többi hitfelekezetekkel, törvénybe van iktatva, sérelmek még fordulnak elő és lesznek a jövőben is, mig nem lesz egy akol és egy pásztor. De éppen ezért kell tovább küzdenünk, mert küzdés az élet!
