Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914-1918

1915

6

Jelen harcunk, midőn a félvilág összeesküdött ellenünk, köztük saját szövetségesünk, hazánk védelmében foly ugyan — és nem vallásháború, — de azért most már látjuk, hogy a milliók könnyeinek árjából öntözött és milliók vérének hullásával áztatott talajból a hitnek legszebb virágai fakadnak. Nagyon elszomorító volt az utóbbi időben, hogy a hitetlenség és felekezetnélküliség, mint járvány terjed el az egész világon. A hit magaslatáról rohantunk a lejtőn lefelé, mint a megindult lavina. Légió lett a kislelküeknek, felületesen gondolkodóknak, hitetleneknek száma, kik csak azt ismerték el valónak, amit testi szemeikkel láttak, és szellemiek befogadására nem volt érzékük, ezért tagadtak Istent és mindent, mit felfogni nem voltak képesek, és akiknek most a harcok zajában, mint hajnalfény a sötétségből támadt fel a keresztre feszített Megváltó, nyílt meg az ég s jelent meg a Teremtő, élet és halál Ura, kit a térnek nagy távolában is otthon maradt kedveseikkel együtt érezve, testben

és lélekben megrendülve együtt találtak fel, s térdre hullva együtt kezdtek

imádni.

Az igaz hívőnek, a valódi tudósnak, soha nincs ily világot rengető

eseményekre szüksége, mert az hitében soha meg nem tántorodik, meg nem inog és meg nem gyengül, sőt erősbül. Kopernikus, a theologus, a csillagok tudományos vizsgálata közben csak közelebb jutott a világokat alkotó

szellemhez, s joggal mondhatta magáról : Gloriam quaesivi scentiarum, inveni Dei ; és hogy magyar tudóst is idézzek, Myrtl József, a múlt század legnagyobb anatómusa, kit bonctermében folyton az enyészet szellemének szárnycsattogása vett körül, a sir minden anyagit megsemmisítő tudatában így nyilatkozott : Váljon feltehető-e, hogy az a végetlen szellem, ki akaratát mindenhol oly tiszta, érthető vonásokban nyilvánította, egy soha ki nem elégíthető reménytelen vágyódás veszedelmét oltotta volna sziveinkbe. A tudomány itt kutatásának végére jutóit, a legmerészebb kutató szellem is megnyugszik. Szent jogába lép a hit.

így beszél a nagy tudós, a nagy bölcsész. Ilyenekről mondja szent könyvünk is: Az értelmesek pedig fénylenek, mint az éjnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké. (Dániel XII. 3.) •

Ha a dúló háború tüzében feléled a hit a legmakacsabb istentagadó keblében is, nem maradhat el egy másik erkölcsi motívum, mely azzal mintegy karöltve jár : a szeretet.

A családi élet bensőbb, egymáshoz vonzóbb, ragaszkodóbb, szentebb lesz a szenvedések súlya alatt, a közélet bajai elsimulnak, elcsitul a pártszenvedély, szünetelnek a felekezetek közti súrlódások, elnémul a nemzetiségek gyűlöletet szitó lármája, és előjön a részvét, az irgalom, a könyörület, a jótékonyság, a kegyelet és még sok minden, ami a háborúból született szeretet műve, de amikre egyenként bővebben ki nem térhetek. Időnk szűk volta korlátokat szab.

Megnyitom ez évi egyházkerületi gyűlésünket, elnöktársamnak nyolc év