Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914-1918
1916
5 működhetik és nem mikor' az emberi szenvedélyek lávája kitör, pusztít és romhalmaz ami nyomában jár. Az agy elveszti uralmát minden emberi érzés felett és Ítéletei nem az igazság higgadt leszűrésének eredményei, hanem egyenesen lázadás a jogrend, az emberi törvények és erkölcsök ellen. Ha kultúr népek céljaik elérése érdekében, hitszegést, árulást, gyilkosságot és mindent szentnek tartanak, amit eddig a jogérzet mint bűnt megbélyegzett; az, az értelemnek s a szív nemesebb érzelmeinek durva elfajulása. De tévelyeg a tudomány is. Akadémiák leszállnak a magas piedesztálról és az az isteni szikra, mely tagjait a tömeg halandók fölé emelte, az emberi szenvedélyek démoni káoszában elhomályosul és előttünk állnak a véges ember minden gyengeségeivel. Az angol és francia akadémiák kizárták tagjaik közül azon külföldi tudósokat, kik az emberiséget századokra kihatólag előbbre vitték és kiket előbb tagjaikul választani szerencsésnek érezték magukat, csupán politikai okokból. A jótéteményt elfogadják, de aki azt nyújtja, megvetéssel utasítják ki. Kérdezzük, kit alacsonyítottak le ? a kizártat, vagy magukat. Felsoroltain ezeket; mert mi magyar evangélikusok is, ha nem ily szembetünőleg, de némileg hasonló hibában leledzünk. Felvetődött a gondolat, szakítani a brit és külföldi bibliai társasággal és egy magyarhoni bibliai társaságot alapítani. Szerény meggyőződésem szerint, ez ha más időben történik, az eszmét talán üdvözölni is lehetett volna, most határozottan még nem a szükség, de a szenvedély bélyegét viseli magán, kis mértékben hasonló aberráció a fentebbiekhez. Ujjongva üdvözölném én mégis az eszmét még most is, ha ez egy általános keresztényi érzelmekből fogantatva öltene testet, ha mindegyik vallásfelekezet, melyeknek alapja a biblia, ehhez hozzájárulna mind, akik elismerik, hogy senki más fundamentomot nem vethet,.mint ami egyszer vettetett s ez a Jézus Krisztus. Egy ily bibliai társaság alapítása mégis a katholikusok részéről jelenleg paradoxnak látszik, mert tudjuk, hogy 400 éve már, midőn Luther világgá harsogta, hogy az egyház eltért a bibliától, elfogadta a hagyományokat mint vele egyenértékű igazságokat. Nagy forrongások, küzdelmek, vér és szenvedés jelzik a biblia útját ez időtől fogva. De bár az ősi egyház megmaradt szigorú dogmái és tradíciói mellett és a megreformált vallás csupán a biblia tiszta erkölcsi alapján halad előre a tökéletesedés felé, a két felekezet már nem áll oly elkeseredett harcban, mint a múltban. Még 1851-ben a bécsi kormány lefoglalta a Bécsbe küldött s Kőszegen és Pesten felraktározott bibliákat, sőt az angol és brit biblia-társaság főügynökét: Millard Edét Bécsből ki is utasította és csak 1861-ben, tehát 10 évvel később függesztette fel az osztrák rendőrminiszter a bibliát terjesztő társaság ellen kiadott rendeleteket és engedélyezte a biblia árusíthatását. Negyven évvel később XIII. Leo pápa szakított a múlt idők merev hagyományaival s 1902 október 30-án megalakította a bíborosokból álló Commissio pontificia de re biblica társaságot, melynek feladata, hogy a katholikusok között a szentírás tanulmányozását terjessze. Két év múlva X. Pius pápa ennek rendszabályait
