Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914-1918

1916

6

megerősítette és az jelenleg mint Pontificium institutum biblicum működik. Elérkeztünk tehát oda, hol eddig üldözői a bibliának, annak terjesztői lettek és buzdítják híveiket: Tudakozzátok az Írásokat! Istennek beszéde vagyon azokban, és amik megirattak, a mi tanúságunkra Írattak.

Nem oly képtelenség volna tehát egy közös magyarhoni bibliai társaság megalapítása, ha a bibliából kisugárzó szeretet lelke vezérelne mindnyájunkat, kik a Jézusban hiszünk, de vessük el a gondolatát is annak, hogy mi a mai időben, a mai körülmények között egyedül egy különálló bibliai társaságot alapítsunk. Mi volna ez egy százados intézménnyel szemben? Mi a legnagyobb áldozatok hozatalával sem tudnánk árusítani a bibliát, vagy annak egyes részeit, majdnem ingyen, még a bekötési árt is alig megtérítve. 113 éve, hogy egy walesi szegény paraszt leánynak: Jones Marinak megtakarított fillérei a brit és külföldi bibliai társaság megalapítására vezettek. Azóta több mint 200 nyelvjárásban évenkint több millió értékben küldi szét az egész világra kiadványait s terjeszti a kereszténységet. Ennek áldásában részesültünk mi is eddig. Nincs semmi okunk most felháborodással duzzogó lélekkel azt visszautasítani. Ami eddig áldás volt, áldás marad jövőre is. A még mindig dúló háború egy időre felfüggesztette ugyan az összeköttetést az Angliában székelő társasággal, de majd ha „elfárad a vész haragja s a viszály elvérzik a csatákon“ s a harangoktól megfosztott templomokban ég felé a hálaadás imája száll és az igazakra világosság fénylik a sötétben : attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz (Zsolt. CXII. 4.), akkor áthidalja a köztünk tátongó mélységet is a béke szivárványa, melyen át részesülünk ismét a társaság gazdag áldásaiban.

Ha a múlt év eseményeire még egy visszapillantást vetünk, akkor a legfontosabb, de egyúttal a legfájdalmasabb is méltóságos és főtisztelendő Gyurátz Ferenc püspökünknek püspöki hivataláról az utóbbi napokban történt végleges lemondása. Még a múlt évi egyházkerületi gyűlésen hajlandónak nyilatkozott hivatalát a háború befejeztéig viselni, most megrendült egészségére hivatkozva attól megválni készül. Legérzékenyebben érint ez engem. Az iskolapadoktól az ifjúság verőfényes tavaszán át az agg kor mai határáig zavartalan barátság állott fenn köztünk és négy éve, hogy egyesültünk az egyházkerületi elnökségben. Most úgy érzem, mintha egy szív hasadna ketté. Súlyosan nehezedik a csapás az egyházkerületre is. Apostoli buzgóságu lelki vezérét, bölcs kormányzóját veszíti el, de mégis megmarad egy vigasza, hogyha letette is a vezéri pálcát, bölcs tanácsaival ezentúl is közreműködik kerületünk és egyházunk felvirágoztatásán. Hiszem, hogy kerületünk háláját fenkölt személye és elismerését alkotásai iránt méltóképpen ki fogja fejezni.

A lelkes beszéd minden szava a közgyűlésre nagy hatást gyakorolt, a legmagasabb fokot akkor érte el, mikor a lánglelkii és nemesszivii felügyelő a megilletődés hangján rámutatván a még aznap váratlanul bekövetkező fájdalmas nagy eseményre, kimon-