Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911-1913
1911. július
34 tási eljárás ezen első évében igazolta annak helyesebb voltát. Mégis, mivel egy-egy számvevőszék és különösen egyes hitoktatók vagy az új felosztási mód vagy különösen a felosztási részösszegek miatt panaszkodtak, szükségesnek mutatkozik, hogy a piinzügyi bizottság újra reá mutasson azon javaslatának indító okaira, amelyet a múlt évi egyházkerületi közgyűlés az idézett jegyzőkönyvi pontban határozattá emelt. A pénzügyi bizottság nem azért kérte a most már másfélszáznál több hitoktatói díjkérvény elintézésének az egyházmegyei számvevőszékek hatáskörébe való utalását, hogy saját munkáján könnyítsen ; noha tagadhatatlan, hogy ha az egyházmegyékre vagy épen egyházközségekre tartozó pénzügyi munkáknak ilyetén egyházkerületi központosítása még tovább folyik, nemsokára egy második önálló egyházkerületi pénztári hivatalnoki állás szervezése sem lesz már elegendő. Hanem kérte elsősorban azért, hogy azon aránytalanságok vagy igazságtalanságok, amelyek a hitoktatói dijaknak a központból való kiosztásával természetszerűen járnak, megszűnjenek. A pénzügyi bizottság azon 12 év alatt, hogy e díjakat maga osztotta ki, nem egyszer tapasztalhatta, hogy valamint egyházszervezetünk alapelvével ellenkezik a centralistikus kormányzás, úgy minden központi segélyezés is, amelybe az alsóbb önkormányzati testületek be nem folyhatnak, káros hatással vannak e testületek felelősségérzetére s ebből folyólag az önerőből való segélynyújtás igyekezetére is. Az egyik egyházmegye nem maga szorgalmazta a nem egyházi iskolában rendszeresített vallásoktatásért az iskola fenntartótól járó fuvarköltséget és óradíjat, hanem mindkettőt az egyházkerülettől várta; egy másik egyházközség, mely csak az imént szabadult fel községivé vagy államivá vált iskolájának egész fenntartási terhétől, most már a sokkalta csekélyebb hitoktatói díjat sem akarta viselni, hanem szintén az egyházkerülethez fordult. Megtörtént az is, hogy a pénzügyi bizottság, mely a kongruairatokba csak utánjárással tekinthet be, a szabályszerűen kiállított hitoktatói jelentésben feltüntetett és esperesileg igazolt fuvardíjakat igyekezett mindenképen biztosítani a folyamodó számára, aki pedig a fuvardíjakat vagy egészben vagy részben már a kongruában megkapta ; s ha a bizottság ezt megszavazta, esetleg megkárosított egy másik hitoktatót, akinek vagy általában kongruája nincsen vagy ennek megállapításakor fuvarköltség nem jött számításba. És még egy fontos ok tette szükségessé az új felosztási eljárást. A hitoktatói díjakra fordított összeg 1898. óta 12 év alatt 2000 koronáról 8000 koronára, tehát négyszeresére emelkedett. Bizonyos, hogy ezzel eljutottunk ahhoz a határhoz, amelyen túl a közalaptörvényben megjelölt egyéb célok súlyos megkárosítása nélkül semmi esetre sem mehetünk. Ennyire is csak azért mehettünk, mivel a közalap egyéb céljai közül például az egyházközségek segélyezésére nemcsak a közalapból még fennmaradó csekély 1060 koronát és nemcsak a más kerületben is meglevő Baldácsy jövedelem egyrészét, hanem az egyházkerületünk szabad rendel-
