Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911-1913
1911. július
— 35 — kezesére álló báró Solymossy-alapítvány teljes jövedelmét is fordítjuk. A bizottság mindig hangsúlyozta, hogy az a cél, melyet a hitoktatói segélyekkel is igyekezünk előmozdítani, egyházunk egyik legfontosabb érdeke. De épp oly nyomatékosan kell ismételnie azt a meggyőződését is, hogy a legszentebb célt is csak anyagi erőnkhöz mérten szabad szolgálnunk; hogy a „kell“-nek is van határa: a „lehet“. Megakadályozni azt, hogy a hitoktatói díjak szükséglete addig, míg maga az egyházkerület is az egyetemes egyháztól nagyobb járulékot nem kap, újra emelkedjék; a meglevő átalány helyesebb és igazságosabb, tehát egészen új felosztásával az eddigi panaszok közül a jogosakat megszüntetni: erre kétségkívül az egy központi bizottságnál inkább hivatottak a kisebb középpontok, az egyházmegyék, amelyek először is nem 170, hanem csak 15—20 kérvényt tárgyalván, ezeket alaposabban bírálhatják el és másodszor ezt annál inkább tehetik, mivel az elbírálásnak alapjául szolgáló összes helyi és személyi viszonyokat részletesen és pontosan ismerhetik. Hogy ily módon azzal a kisebb átalányösszeggel, amelyet az egyázmegye maga oszt el, igazságosabban elégíthetni ki a szükségletet, mint esetleg nagyobb, de a központban elosztott segélyösszeggel : annak egy-két egyházmegye már az idén is bizonyságát adta. És hogy az önrendelkezés a saját erőnkből való hozzájárulás igyekezetét is éleszti, annak tanúbizonysága az a másik egyházmegye, amely a neki jutott átalánynál többet osztott ki, de a többletet saját pénztárából fedezi. Igaz, hogy a bizottság az 1909. évi 8660 korona segélyt 8000 koronára szállította le. Tette ezt azért, hogy az összeg ne legyen legalább több annál, amit a többi három testvérkerület, amelyek közül legalább egynek a mienknél is nagyobb diaszpórája van, együttesen e célra fordít. De ez az egyes egyházmegyékre eloszló csekély leszállítás akkor volt legkönnyebben keresztülvihető, amikor a felosztás más testület hatáskörébe megy át, amely az eddigi felosztáshoz semmi módon sincs kötve. A bizottság maga is leszállíthatta volna ugyan az egyes segélytételeket, esetleg 660 koronánál nagyobb összeg erejéig is. Mert arról, amit az egyik panasz említ, hogy t. i. a segélyezetteknek szerzett jogaik vannak és ezektől megfosztani nem lehet, a bizottsággal szemben sem lehet szó. Hiszen a segélyeket évről-évre szavaztuk meg, egyiknél-másiknál le is szállítottuk vagy egészen elhagytuk. Ama panasz abból a felfogásból indult ki, hogy a pénzügyi bizottság felosztása megköti az egyházmegyei számvevőszékek kezét, holott a bizottság ép azon célból kérte az eljárás módosítását, hogy esetleg egészen új felosztást végezzenek azok a testületek, amelyek székhelyüknél és egybeállításuknál fogva arra inkább hivatottak és képesek, amelyek tehát a leszállított összeget is igazságosabban oszthatják fel. A egyházkerületi pénzügyi bizottság a számvevői jelentést tudomásul veszi és a múlt évi egyházkerületi 3*
