Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880-1889
1881
27 A segélyt kérő gyülekezetek a hívek pártfogásába ajánltatnak. 38. Felvétetett Főt. superintendens úrnak hivatalos időszaki jelentése, melynek I. pontja szerint mélyen fájlalja, hogy egyházunk ellen kerületünkben is elkövetett nagy sérelmekről kell elsőben is említést tennie, melyek annál fájdalmasabbak, mivel a megtámadások világos törvényekbe ütközők egy részről, másrészől a római egyház által erős szervezkedés mellett intézteinek egyházunk ellen, a legsajnosabb pedig az, hogy sem a legfelsőbb birói székek ítélete, sem magának a kormán)mak rendelete nem szolgáltatott egyházunknak ezen sérelmeinkben méltán óhajtott orvoslatot. Azt hittük — úgy mond — hogy hazai törvényeink, különösen az 1868 és 1879-ben hozottak védpaizsa alatt békében élvezhetjük jogainkat. Keserűen csalódtunk ! Úgy látszik a régi üldöztetés kora felmerült, csak a fegyverek és eljárás modora változtak. Ennek igazolására felhozza a következő sérelmeket : A lelkészek utasítva lévén a vallásügyi sérelmek felterjesztésére, a soproni lelkészi hivatal múlt évi november 12-ről jelentette, hogy a soproni róm. kath. lelkészi hivatal több, törvény szerint evang. gyermeket elkeresztel a nélkül, hogy a keresztelési jegyzéket, illetékes anyakönyvvezetés végett, az ev. lelkészi hivatalhoz beküldené, nevezetesen ezen sérelem követtetett el Graszner Rudolf keresztelésénél. Miután ezen jelentéskor a büntető törvény már életbe volt léptetve, oda utasította a lelkészi hivatalt, miszerint keresse meg hivatalosan a róm. kath. lelkészi hivatalt a keresztelési jegyzék kiszolgáltatásáért, ha pedig azt megtagadná, adná az ügyet sérelemként át a kir. ügyésznek. A lelkészi hivatal ez utóbbit volt kénytelen tenni. A kir. ügyészség — mint köztudomásra van hozva — a róm. kath. lelkészi hivata lt per utján a soproni járásbíróságnál elmarasztaltatta, de felebbezvén, a kir. tábla ellenkezőleg Ítélt, mely ítéletet a kir. ügyészség ismét felebbezvén, a semmitő legfőbb birói széktől ítélet még nem hozatott; és ámbár a ránk nézve sérelmes kir. táblai Ítélet kimondja, hogy ha az ev. lelkész az anyakönyvi kivonatot kéri, a róm. kath. lelkész azt tartozik kiadni, mégis az máig sincs az ev. lelkésznek kiszolgáltatva. Ámde — folytatja tovább superintendens úr jelentése — nemcsak gyermekeinktől fosztatunk meg a törvény ellenére, hanem több helyütt hitfeleink vagyonára is támadás intéztetik. A tolna-baranyasomogyi esp. hivatal f. évi február 26-ról jelentést tett, hogy Somogymegyében Hács leánygyülekezeti ev. híveinken a lengyeltóti r. k. lelkész borjárandóság fejében 126 frt 44 krt exequáltatott a szolgabiró által, noha az 1791. 26-ik t. ez. 6. §-a értelmében törvényszéki ítélettel ettől elutasittatott. A sérelmes ügyet még február 26-án 219 sz. a. a vallás és közokt. minisztériumhoz felterjesztette, de vá
