A „Glosius Sámuel és Dániel és Glosius-Artner Karolina egyesített alapítvány” alapító-levele. Budapest 1941.

- 25 — ther szelleme és az iránta való megemlékezés tovább él, ahol olyan teológiát tanítanak, amely az emberi szellemet magasabb kiképzés iránti igyekezet, az igazság utáni igyekezetben nem gátolja és zavarja, hanem inkább vezeti, támogatja és erősíti és a keresztyénség által az evangélium szellemében tanít és erkölcsös érzéseinek nemesítését, Istenben való hittel erényt és halhatatlanságot bennünk tántoríthatatlanul megalapoz és megtart; mert csak olyan férfiak, kik magasabb kiképzéssel és a protestantizmus igazi szelleme ismeretében és abban való otthonosságával térnek vissza, lehetnek iskoláinkban, mint tanárok vagy képzettebb egyházainkban, mint lelkészek jóltevő hatással hazánkban, alapítványom igazi céljának felelhetnek meg és kívánságom szerint teljesítik hivatásuk szent kötelességeit. 15-ször. A pesti evangélikus-lutheránus egyháznak egy félhuszadot, vagy ami annyit jelent, hogy összes vagyonom negyvened részét és úgy rendelkezem, hogy annak évi kamatai a német-magyar egyház segédlelkészének jobb dotálására használtassék azon feltétellel, hogy évente a templomban 2 egyházi beszéd tartandó, melynek tárgyai a következők: az egyik beszéd az urak és úrnők kötelességei a cselédük iránt; a másik beszéd pedig az emberek kötelességei az állatok iránt: mert szükségesnek tartom és az összes lelkészek kötelességének az embereket arra tanítani, hogy az állatok, bár használatunkra és élvezetünkre, de azért bizonyára nem azért teremtettek, hogy kegyetlenül bánjanak velük és kínozzák. A szülők gyermekeik érzéseinek fejlődésére való tekintettel sokszor olyan gondtalanok és aggálytalanok, hogy maguk nevetnek azon, ha gyermekeik az állatokat kínozzák és kínjukban gyönyörködnek és nem gondolják meg, hogy gyermekeik éppen emiatt keményszívű emberekké felnőnek, kiknek maguknak már semmi érzésük sincs a legszebb kötelességek iránt, mert elvitathatatlan igazság, hogy az állatokkal való kegyetlenség által más emberekkel, bajaival való veleérzés el lesz tompítva és lépcsőzetesen egészen kiirtva; és mi volna az emberi társadalom együttérzés nélkül, az embertársak sorsain való benső részvét nélkül? Az a tanítás, hogy mindnyájukat testvérekként szeressük, az a szent örök törvény, amely államokat és az emberiséget fenntartja. 16-szor. Ezen pontig ezen végrendeletemet írnok által letisztáztattam, mert nehezemre esett volna, azt teljes egészében magam írnom; innentől azonban saját kézírásom következik, mert nem akarom, hogy az az én és feleségem halála előtt és a további rendelkezéseket, amelyeket itt elrendelni kívánok és amit a végrendeleti végrehajtóknak rendelek, még több ember is tudja. 17-szer. Immár 40 éve, hogy Szentkirályi László udvari tanácsossal és a nagytekintetű hétszemélyes tábla ülnökével megismerkedtem és azóta vele mindig baráti viszonyok között éltem, kívánságom tehát, hogy barátságunk emléke örökre, utódainál felejthetetlen maradjon és ezért legidősebb fiának Szentkirályi Móricnak összes vagyonom egy huszadát hagyományozom, mint hitbizományt azon feltétellel, hogy az sohasem osztassék fel, hanem Szentkirályi Móric elhalálozása után annak legidősebb fia és így mindig tovább a mindenkori legidősebb fiára hagyományoztassék; és amennyiben Szentkirályi Móricnak nem volna fiú utóda és annak fiú utódai kihalnának, úgy ezen hagyományom fiatalabb testvérére, Szentkirályi Lászlóra és ennek halála után annak legidősebb fiára szálljon át, ugyanolyan feltétellel és az