A „Glosius Sámuel és Dániel és Glosius-Artner Karolina egyesített alapítvány” alapító-levele. Budapest 1941.

— 24 — F) A 200.— o. é. forintos ösztöndíjra vonatkozólag, amelyet jogásznak és felváltva orvostanhallgató részére rendeltem, még a következőképpen rendelkezem: Az. a jogász, aki az általam fentebbiekben általánosságban megállapított feltételek mellett az ösztöndíj elnyerésére alkalmas lesz, csak akkor kapjon egy éves ösztöndíjat, ha már egy évig, mint ügyvédjelölt működött és az ügyvédi vizsgára előkészül és csak akkor kapjon még egy évi ösztöndíjat, ha a letett ügyvédi vizsga után az ügyvédi esküt letette, mert ilyen ügyvédnek, amíg ismerős lesz, vagy állást kap, leginkább van szüksége támogatásra. Miután egy jogász így 2 évig élvezte az ösztöndíjat, kerüljön sorra egy orvostanhallgató, aki ennek elnyerésére méltónak fog találtatni; az orvostanhallgató a 200.— o.é. forintos ösztöndíjat is csak tanulmányai utolsó évében kapja, ha a szigorlatokra előkészül; ha ezt a vizsgát jól leteszi és a doktori fokot elnyeri. Azon kiadások fedezésére, amelyek a doktori fok elnyerésével vannak összekötve, még egy évi ösztöndíj adható. Ilyen módon ezt az ösztöndíjat mindig 1 jogász két éven át és felváltva megint egy orvostanhallgató 2 évre élvezze. G) Annak megítélését, hogy ösztöndíjat kérő egyének közül kik a legalkalmasabbak az általam elrendelt feltételek és rendelkezések szerint ösztöndíjat elnyerni és megkapni, a tisztelt pesti magyar-német evangélikus-lutheránus egyház helyi conventjére bízom, akinek felügyeletére bízom ezen alapítványomat és az odaítélésre összehívott ülés mindig a városban, Pesten tartassék és ahhoz mindig a tekintetes pesti vármegye legalább 2 evangélikus ülnöke kérettessék és hívassék meg, akik a közjó iránt igaz szeretettel vannak eltelve; továbbá felkérem a tisztelt conventet ezen odaítéléshez és döntésre (amelyet becsületbeli dolognak tartok, miután a legtöbb attól függ, hogy milyen emberek kapják az ösztöndíjakat) méltó tagjai közül olyan férfiakat választani, kik koruk szellemében továbbhaladnak, az irodalomban, itt elsősorban a teológiait értem, pontosan jártasak, a szellem magasabb kiképzésének értékét teljes szívvel, lélekkel érzik és képesek arra, azon teológiai hallgatókat, kik ösztöndíjat kapnak, tanáccsal ellátni és őket kitanítani, mert miután fiatal teológiai hallgatóknak ritkán van alkalmuk, az új idők irodalmával megismerkedni, külföldi egyetemeket, alig névszerint és azok tanárait, akiknek tudásáról, szelleméről és tanítási módjáról elsősorban függ fiatal emberek további kiképzése, névszerint nem ismerik és többnyire olyan egyetemekre mennek, amelyekről viszszatérők által hallják, hogy ott legolcsóbb az élet; úgy leghőbb kívánságom, hogy azon méltó férfiak, akiknek ösztöndíjaim odaítéléséről határozni fognak, előbb azon teológusok figyelmét hívják fel alapítványom céljára, kik majd ösztöndíjat kapnak, nekik tanácsot adjanak, hogy melyik egyetemre menjenek, melyik tanárt hallgassák és mit tanuljanak, nehogy hiába elpazarolt pénz és idő után emberi tételek csalhatatlanságában hivő vaskalapos dogmatikus vagy mint idealistikusan csaló mystikusok és távolbalátók térjenek vissza. Én azt akarom, hogy az ösztöndíjat kérő teológusok helyes gondolkozás és ítélőképesség elnyerésére külföldön még filozófiát is hallgassanak és minden szorgalommal morálfilozófiát tanuljanak; mert én azt hiszem, hogy csak olyanok legyenek az evangélium tanítói és hirdetői, akik az erkölcsösség törvényeit ismerik és tisztelik és az erény magas értékét érzik; azt kívánom, hogy olyan egyetemen hallgassanak teológiát, ahol azt a protestantizmus szellemében, az igazság vizsgálása és kutatása szellemében tanítják; ahol még Lu-