A „Glosius Sámuel és Dániel és Glosius-Artner Karolina egyesített alapítvány” alapító-levele. Budapest 1941.

— 23 — gyen ki egy teológus minden évi ösztöndíja; és így ennek folytán rendelem és akarom, hogy minden teológiai hallgató ösztöndíja évi kettőszázötven o. é. forint legyen. Miután azonban nincsen meghatározva, hogy évente hány ösztöndíj osztassék ki teológusoknak, az összeg azonban meg van állapítva, hogy minden ösztöndíj egy teológus részére 250.— o. é. forint legyen és ez mindég pontosan szem előtt tartandó, úgy semmiesetre sem lehetséges, hogy ebből az elosztásra előírt 250.— o. é. forintos ösztöndíjból valami fennmaradjon és erre való tekintettel elrendelem, hogy amennyiben a fennmaradó összeg nem telies Egyszáz o. é. forintot tenne ki, ez a teológusok ösztöndíjához csatoltassék és az ösztöndíjaknak mindegyike ezáltal aránylagosan nagyobbíttassék. Amennyiben azonban az ösztöndíjak szétosztása után a kamatokból fennmaradó összeg vagy kettőszáz vagy pedig kettőszáznegyven o. é. forintot eredményezne, azonban még sem volna elegendő egy teológus teljes ösztöndíjához, amelynek legalább 250.— o. é. forintnak kell lennie, úgy a kamatokból ezáltal fennmaradó összeg minden évben és ismételten addig csatoltassék a tőkéhez, míg az összes kamatok olyan összegre szaporodnak, mely elegendő arra, hogy egy teológus részére évente még egy 250.— o. é. forintos ösztöndíj kiadassék. C) Aki ezen alapítványomból ösztöndíjat kíván elnyerni, ha teológus, jogász vagy orvosnövendék, evangélikus-lutheránus vallásúnak kell lennie és elsőrendű tehetségű, erkölcsös jellemének kiválóságairól és szorgalmáról kell bizonyítványokat felmutatnia és miután a tehetségek nem örökölhetők, hanem Istennek ajándékai és az erkölcsös jellem sem örökölhető, hanem csak a szenvedélyek felett való uralkodással és az erkölcshöz való benső ragaszkodással szerezhető meg, úgy az ösztöndíjak odaítélésénél nem az ösztöndíjat kérvényezők nemessége, születése vagy szülei, hanem a személyes szellemi kiválóságai és az egyének erkölcsi értéke veendő tekintetbe. D) Ösztöndíjaim elnyerésére elengedhetetlen követelmény a magyar nyelv tudása; nem szabad valakinek ösztöndíjat odaítélni, ki nem birja teljesen a magyar nyelvet és a magyar nyelv tudásáról a tekintetes Pest vármegye alispánjának bizonyítványát fel nem mutatja, mert én alapítványomat nem külföldieknek határozom meg, még kevésbbé olyan magyaroknak, akik nem beszélnek magyarul; aki abban a szerencsében részesült, hogy Magyarországon született és hazája nyelvét, a magyar nyelvet nem tudja; nem érdemel tőlem támogatást, soha nem igényelhet ösztöndíjat és nem részesíthető abban. E) Azon teológiai hallgatóknak, kik ösztöndíjra igényt tartanak, ki kell mutatniok, hogy a filozófiában kitűnően tanultak és kötelezik magukat arra, hogy külföldön a teológia mellett még a filozófiát is hallgatják. A teológusok ösztöndíját, — amely évente nem lehet kevesebb, mint 250.— o. é. forint, teológiai hallgató csak akkor kapja, ha tanulmányai folytatására és további kiképzése céljából külföldre, német egyetemre utazik ezen esetben azt egy, másfél vagy két évig élvezheti, ha annyi ideig külföldön egyetemeken tanul és azon esetben, ha visszatérésekor bizonyítványokat hoz, hogy külföldön filozófiai tudományokat szorgalommal hallgatta, úgy még félévi ösztöndíjban részesítendő, amely félévben azonban köteleztessék, hogy a pesti evangélikus-lutheránus magyar-német iskolának mint kisegítő (collaborator) működjön.