A „Glosius Sámuel és Dániel és Glosius-Artner Karolina egyesített alapítvány” alapító-levele. Budapest 1941.

— 22 — életjáradékok (vitalitiák) kifizetésére használtassanak fel, amelyeket ezen végrendeletben meghatározok vagy netán még egy függelékben meg fogok határozni és csak akkor használhatók fel ösztöndíjakra, ha mindazok, akiknek életjáradékot határozok meg, kihaltak, vagy ha netán az életjáradékok kifizetése után évente még valami fennmarad, akkor ezen felesleg ösztöndíjakra használható fel. Elrendelem ezért, hogy az én és feleségem halála után ezen hagyományom kamatjaiból először mindazon életjáradékok (vitalitiák), amelyeket ezen végrendeletemben meghatározok és megállapítok vagy egy függelékben még esetleg meg fogok határozni, minden évben azoknak pontosan kifizetendők, akiknek ezen végrendeletben vagy függelékben életjáradékot határozok meg: ami az életjáradékok kifizetése után évente visszamarad a kamatokból, csak azt lehet és szabad alapítványon felhasználni, ameddig azok, akiknek életjáradékot meghatározok, életben vannak. Az életjáradékok (vitalitiák), amelyeket ezen végrendeletben meghatározok, a következők: Először kedves anyósomnak, Rozina özvegy Artnernénak, amennyiben tovább élne, mint én és feleségem, évente 5.000.— o. é. forint életjáradékot (vitalitium), amely neki minden évben, amíg él, ezen hagyományom kamatjaiból, pontosan kifizettessék és Sopronba elküldendő. Meghatározok továbbá elhalt Glosius János unokabátyám egykori ügyvéd és a tekintetes Nógrád vármegye ülőnkének leánya, Glosius Carolina részére, kinek egyéb hagyományt nem hagyok, 200.— o. é. forint életjáradékot (vitalitium), amely neki ugyancsak ezen hagyományom kamatjaiból minden évben, ameddig él, pontosan kifizetendő. Amennyiben egy függelékben még néhány életjáradékot rendelnék el és határoznék meg, úgy azok szintén ezen hagyományom kamatjaiból mindenkor pontosan megfizetendők és csak akkor, ha mindazok, akiknek életjáradékot rendeltem, kihaltak, ezen hagyományom kamatjai pontos figyelembevételével mindannak, amit ezekre vonatkozólag elrendelek, kizárólag ösztöndíjakra használhatók fel, amire nézve további rendelkezéseim a következők: A) Ezen hagyományom a pesti evangélikus-lutheránus magyar-német egyház tisztelt helyi conventjének felügyelete alatt áll és kedves édesapám emlékére egyszersmind, minden időre Glosius Sámuel és Dániel alapítványnak neveztessék és az ösztöndíjak ebből ugyancsak ilyen elnevezés alatt ítélendők oda. B) Annak ellenére, hogy a juttatásommal leginkább az volt a szándékom, hogy szegény teológiai hallgatók, kik külföldi egyetemekre (Wien nem tartozik hozzá) mennek, ösztöndíjakkal támogattassanak, úgy azt is akarom, hogy felváltva egy jogász vagy egy orvostanhallgató is kapjon ösztöndíjat és erre elrendelem, hogy ezen hagyományom kamatjaiból évente 200.— o. é. forint felhasználtassák. Ezen évi 200.— o. é. forint ösztöndíjat 2 éven át jogász és azután 2 éven át orvostanhallgató és így tovább mindenkor felváltva, két évre jogász és két évre orvostanhallgató kapja a továbbiakban elrendelt kikötések és intézkedések szerint. Ezen hagyományom további összes kamatjai azonban egyes-egyedül szegény evangélikuslutheránus teológiai hallgatók ösztöndíjaira fordítandók és miután nem tudom, hogy mennyi lesz a vagyonom az én és feleségem halála után és ennek folytán nem is tudom, hogy mennyit tesz ki évente hagyományom és ennek kamatjai, úgy azt a számot, hogy évente hány teológiai hallgató kapjon ösztöndíjat, csak azon módon és azáltal határozhatom meg, ha kimondottan meghatározom, hogy mennyit te-