A „Glosius Sámuel és Dániel és Glosius-Artner Karolina egyesített alapítvány” alapító-levele. Budapest 1941.

— 21 — öcsémnek, Gamauf Gottlieb soproni evangélikus lelkésznek és azon esetre, ha már nem élne, fiának, Gamauf Henriknek adassanak át. 11-szer. Könyveim közül többeket, amelyek inkább államférfiak, mint tanáraink és tanuló ifjúságunkra nézve alkalmasak, egynéhány barátomnak ajándékozási okmánnyal, anélkül, hogy emiatt külön záradékot csinálnék — akarom rendelni és elrendelem ezért, hogy ilyen ajándékozási okmányok, amelyeket könyvekre vonatkozólag hátrahagyok, anélkül, hogy ezekről itt a végrendeletemben is megemlékezem, teljesen jogérvényesnek tartassanak és az azokban általam megnevezett könyvek az én vagy feleségem halála után azoknak, akiknek ezen okmányokban meghatároztam, át is adassanak. Azon könyvek kivételével, amelyeket, amint mondtam, ajándékozási okmányokkal egyes barátaimnak meghatározok, összes többi könyvtáramat (Bibliothek) a könyszekrényekkel, amelyekben most megóvom és a rajta álló halálfejet a soproni evangélikus-lutheránus iskolának hagyományozom olyan feltétellel, hogy gyűjteményem könyvei el ne választassanak és az iskola többi könyvei közé ne osztassanak be azokkal összekeverve, hanem mindig elválasztva, azon szekrényekben, amelyekben most is megőrzöm, Sopronban is megőriztessenek és ezen kis könyvgyűjtemény mindig az örökhagyó neve után, Glosius-féle könyvgyűjteménynek neveztessék; a felügyeletet mindig a filozófia tanára gyakorolja; és miután a legtöbb könyv inkább a tanár urak magasabb kiképzésére, mint a tanuló ifjúság olvasására alkalmasak, úgy csak azokat adják ki olvasásra, amelyek felfogó képességük és jövőbeli rendeltetésüknek megfelelnek. Azon esetre, ha egyes könyvekre vonatkozólag nem hagynék hátra ajándékozási okmányt, úgy egész könyvgyűjteményem (bibliotheka), mint hagyományom a soproni evangélikus-lutheránus iskolának itt már megállapított rendelkezésem és feltételem szerint adassék át. 12-szer. A soproni evangélikus-lutheránus iskolának összes vagyonom egyhuszadát hagyományozom és ennek kamatjait, mult évi pótlékot a mindenkori filozófiai tanár jobb dotálására rendelem, mert meg vagyok győződve, hogy a filozófia az emberi szellem magasabb kiképzésére nélkülözhetetlen tudomány; ezen hagyományhoz egyszersmind azt a feltételt határozom meg, hogy a logika, metaphisika és erkölcsfilozófia alaposan taníttassék és hogy a filozófia történetéből, amely nekünk a tévedéseket és az emberi szellem fokozatos fejlődését oly bizalmasan feltárja, felolvosások tartassanak; és hogy ez a filozófiai tanárnak meghatározott évi pótlék mindig a hagyományozó nevéről neveztessék el. 13-szor. A soproni evangélikus-lutheránus iskolának még összes vagyonom egy-huszadát hagyományozom, melynek kamatjait egy oly theológiai hallgatónak rendelem ösztöndíjnak, ki tanulmányai folytatására és további kiképzésére külföldre utazik. Ez az ösztöndíj is csak olyan feltétel alatt ítélendő oda, amelyeket ezen végrendeletben teológiai hallgatókra vonatkozó más ösztöndíjakra meghatározni és megállapítani fogok; és ezen ösztöndíj mindig a hagyományozó nevéről neveztessék el és ezen elnevezéssel ítélendő oda. 14-szer. Én mindig egy nagyobb ösztöndíjalapítványt akartam evangélikuslutheránus tanulók részére alapítani, akik szegények, de magasabb kiképzésre kétségtelenül alkalmasak és erre a célra összes vagyonom hat huszadát hagyományozom, olyan kikötéssel azonban, hogy ezen hagyományom kamatjai előbb csak azon